A túranaptárban ezen a hétvégén a Mikulástúrák domináltak, ám én idén már találkoztam a szakállas öreggel, így a választásom a Pilisi Lift túrára, azon belül is a Páternoszter II. távra esett: Visegrádról kellett megmásznom a Dobogókőt, majd ugyanazon az útvonalon visszatérnem az egykori királyi székhelyre. Nem vagyok oda az oda-vissza túrákért, de most kifejezetten vártam a vasárnap reggelt: sok jót hallottam a szervezésről, és érdekesnek találtam, hogy ellentétben a legtöbb túrával, ahol nem találkozom a mezőny nagy részével - elvégre szeretek a legkorábbi időpontban rajtolni, és nem tartozok a lassabb túrázók közé -, itt most lehetőségem lesz minden túratárssal találkozni, akár csak egy köszönés, buzdítás erejéig. Ahogy a túra neve is sugallja, olyan ez, mintha a páternoszter (kabinok láncából álló személyfelvonó) egy-egy kabinjába szállnánk be, és felfelé haladva integetnénk a szemben lefelé tartó kabinban utazó társainknak, vagy épp lefelé haladva integetnénk a felfelé haladóknak! :)

No de szálljunk be az egyik pihe-puha kabinba, és meg se álljunk Dobogókőig! Elvégre a túra első és második fele megegyezik, csupán annyi a különbség, hogy ami felfelé emelkedő volt, lefelé lejtővé "alakul". Lefelé haladva pihentetőbb lesz olvasni is, higgyétek el! ;)

Tehát az indító pillanatkép: Dobogókő, Eötvös Loránd Turistaház egyik helyisége, kellemes meleg, forró tea gőzölög, zsíros kenyér tornyok magasodnak, Kimmel Peti pedig pecséttel "ajándékoz" meg. Nincs is más hátra, mint megcsodálni a panorámát a turistaház mögötti kilátóponttól! Nehéz jelzőket találni a látványra, inkább meséljenek a képek:

Dobogókői panoráma

Bevallom, hogy nehéz volt innen visszaindulni Visegrád - és köd és hideg birodalma - felé, percekig csodáltam a melengető napsugarak társaságában a Dunakanyart, a Börzsönyt, a Cserhát és a Mátra vonulatait, no meg a közöttük megülő alacsony rétegfelhőzetet. Aztán ráparancsoltam magamra: irány lefelé, elvégre a páternoszter csak akkor működhet, ha én is haladok lefelé, ellenkező esetben a társaim sosem fognak felérni, és nem akarom őket megfosztani eme látványtól! :) 

Elsétáltam a kiégett, feldúlt hotelépület mellett, közben jobbra a lombtalan fák ágai között továbbra is mesés panorámát élvezhettem, mely a jurtatábor után, a sípályánál csúcsosodott ki ismét. A Mátra vonulatai innen még jobb szögből kacsintottak vissza rám:

Távolban a Mátra a sípálya mellől

... és a Naszállyal a háttérben

A panorámaösvénynek búcsút intve indultam meg a piros háromszög - és a rásegítő piros-fehér csíkos szalagokat - jelzéseket követve Király-kút felé. Nagyjából egy kilométert még szolidan ereszkedő ösvényen tettem meg, csupán a pozitív hőmérséklet okozta hóolvadás jelentett egy kis nehézséget: igazi latyakos hóban csörtettem, olyan érzésem volt, minta egy patakban sétáltam volna mindvégig. De legalább tesztelhettem az új túracipőm vízállóságát (kiválóan vizsgázott!)...

Irány Visegrád!

Amint kiágazott az OKT kék sáv jelzése, a piros háromszög jelzések meredeken ereszkedésre késztettek: inkább kocogtam, úgy biztonságosabbnak éreztem az alkalmi patakban való tocsogást. Közben kis csoportokban elkezdtek érkezni a felfelé tartó túratársak, így mellettük lassítva száguldottam el, nehogy lefröcsköljem őket! :)

Király-kúti kunyhó és kedves (pont)őre :)

Elérve a Király-kúti kunyhót és a mellette lévő piknikezőhelyet, újabb ismerős arc, Bíró Lajos adta a pecsétet és a jó szavakat a melengető, ropogó tábortűz mellől. Idilli kis hely ez! - állapítottam meg magamban. Maga a forrás innen néhány percnyi sétára található, melynek közvetlen szomszédjában újabb pihenőhely található.

Király-kút

Lépcsőzés-patakátkelés kombó után jöhetett a lejtmenet feketelevese: fel kellett mászni a Varga-Lószhoz! Csupán 1,1 kilométernyi emelkedőről volt szó, de ehhez kb. 130 méternyi szintemelkedés tartozott... Visszavéve a tempóból baktattam felfelé, miközben a felmenetes túratársaim ereszkedtek velem szemben! Meg is jegyeztem, micsoda ellentmondás ez... Nekem kellene őket biztatnom, hogy már nincs sok hátra Dobogókőig, ehelyett nekem lógott a nyelvem, ők pedig mosolyogva ereszkedtek Király-kút felé. :) De sebaj, tudtam hogy hamarosan nyeregbe érek, és megcsodáltam újfent a Dunakanyar irányába nyíló panorámát. A piros háromszög - piros kereszt elágazásnál egy tarvágást hajtottak végre, ám annak közepén néhány hagyásfa takarta a panorámát, kénytelen voltam egy kis kitérőt tenni a Prédikálószék irányába, hogy a kilátást meg tudjam örökíteni fényképezőmmel is:

Kilátás a Varga-Lósztól

A ködfelhő egyre alacsonyabbra süllyedt, a visegrádi vár és a Nagy-Villám csúcsa is kiszabadult a felhők fogságából! A Tövises-hegyig kellemes gerinctúra következett, jobb kéz felé végig a Dunakanyarban gyönyörködhettem, köszönhetően a téli lombtalan erdőknek. A felfelé tartó túrázók pedig csak jöttek és jöttek velem szembe, többször is megálltam néhány szót váltani az ismerős arcokkal. A Tövises-hegy csúcsán önellenőrző pont üzemelt, felróttam itineremre a kódot, majd ereszkedni kezdtem Pilisszentlászló felé. Nagyjából fél órányi lejtmenet urán értem el a település szélén lévő Kis Rigó Éttermet, melynek szomszédságában várt rám (is) Károly Viki és Pávó Balázs, remek kínálattal: kesudió, mogyoró, mandula, sós pálcika, csoki, forró tea, forralt bor, no meg az isteni házi süti! A forralt bor megkóstolása mellett leginkább a házi süti eltüntetésében vállaltam komoly szerepet! :)

Süti! ;)

Emelkedett vércukorszinttel sétáltam keresztül Pilisszentlászlón, ahol túracsapat fotózásában vállalhattam aktív szerepet, valamint a helyi karácsonyi díszletet (betlehem, adventi koszorú és karácsonyfa triója) is megnézhettem! A falut magam mögött hagyva az Apátkúti-völgy nyelt el magában, melyet egyáltalán nem bántam. A környék egyik leghangulatosabb és leglátványosabb völgyében ereszkedhettem le Visegrádra, közben sok-sok patakátkelést abszolválva, egyensúlyozva a patak kövein és a hegyoldalban futó szűk ösvényeken. Az Alpár-forrásnál újabb önellenőrző pont volt, újabb kóddal.

Az Apátkúti-völgy vadregényes része

Kaán Károly-forrás

Elérve a Kaán Károly-forrást, a völgy vadregényes része véget ért, innentől egészen Visegrád széléig szinte végig műúton sétáltam, ami persze nem jelentette azt, hogy nem volt mit nézni útközben! Itt ért a túra legnagyobb meglepetése is: egy apuka a terepjáróját egyrészt játszótérként, másrészt kutyasétáltató eszközként használta... hátulján a gyerekek ugráltak fel-le a pótkerékbe és a tetőbe kapaszkodva, míg a vezető oldalról egy póráz lógott ki, másik végén a sétáltatott kutya volt... Persze az autó sebessége minimális volt, gyalog simán lehagytam, így csak simán érdekesnek nevezném ezt az életképet!

Játszótér és kutyasétáltató eszköz egyben...

Kicsit lejjebb pisztrángos tavak mellett baktattam el, majd a Bertényi Miklós Füvészkert bejárata mellett, hogy végre elérjem a leglátványosabb részét a völgy alsó felének: az Ördögmalom-vízesést! Ekkor már újra a köd és hideg birodalmában jártam...

Apró vízesések az Ördögmalom-vízesés előtt

Ördögmalom-vízesés

A fellegvárhoz felvezető műutat elérve már tudtam: túl sok izgalom nem fog rám várni a célig, a ködtakaró miatt pedig még hosszabbnak is fogom érezni az aszfaltkoptatást! Lefelé még megtudtam, hogy 1921-től 1932-ig a völgyben futott a Visegrádi Erdei Vasút nyomvonala, erre a "Kincses Kolozsvár" állomás egykori helyén álló tábla figyelmeztetett.

A Visegrádi Erdei Vasút egykori "Kincses Kolozsvár" állomásának helye

Milleniumi kápolna

Egészen Visegrád központjáig ereszkedtem, ahol balra fordulva sétáltam végig a Fő utcán, érintve a Milleniumi kápolnát, hogy aztán átkelve a 11-es főúton megérkezzek a páternoszter alsó állomására, ahol a díjazáson kívül finom paprikás krumpli várt, savanyú káposztával. 

Paprikás krumpli