Tavaszváró kéktúrázás a Vértesben - Csókakőtől Gántig

Az Országos Kéktúra (OKT) útvonala kelet-nyugati irányban szeli át a Vértest, mely hazánk egyik legváltozatosabb tája. A Vértest járva épp úgy találhatunk meredek letöréseket, impozáns sziklafalakat, sasbérceket, keskeny szurdokvölgyeket, mint végtelennek tűnő fennsíkokat. A változatos domborzati és klimatikus viszonyoknak köszönhetően rendkívül gazdag élővilág figyelhető meg: a hazai flóra mintegy 50%-a, kb. 1200 faj lelhető fel a hegységben, melynek alapterülete csupán 400 négyzetkilométer! A változatos természeti adottságok mellé pedig számos ember alkotta látnivaló is társul. Az első OKT teljesítésem során a Csókakő és Gánt közötti szakaszt kitérők nélkül tettem meg, most azonban hosszas tervezés előzte meg a túrát, hogy az eddig számomra ismeretlen, a kéktúrához közel eső látnivalókat is felfedezzem! 

sos_0804.JPG

Leánykökörcsinek - Tagadhatatlan a tavasz érkezése! 

A tervezés során az első meglepetés a Bodajk és Csókakő közötti útvonalmódosítás, alias aszfaltmentesítés volt: az OKT immáron Söréden keresztül, földutakon köti össze a Bakonyt a Vértessel. Így túrám kiindulópontjának Sörédet választottam, hogy az első néhány kilométeren a Móri-árok mélyéről közelítsem meg a Vértest, mely innen cseppet sem tűnt "barátságosnak", már ami a meredekségét illeti...

sos_0735_2.JPG

A Vértes meredek letörése Csókakőnél, középen a falu fölött magasodó csókakői várral

A Vértes tulajdonképpen nem is hegység, elvégre legmagasabb pontja nem éri el az 500 métert, ám a délnyugati peremének éles letörése nem ezt a látszatot kelti: ahogy közeledtem Csókakőhöz, úgy tornyosult előttem egyre jobban a megmászandó hegyvonulat, egyik sziklaszirtjén a turistacsalogató csókakői várral. 

v1_1.jpg

Egykor kőbánya, ma parkoló és pihenőhely a vár alatt

A vár alatti parkolóban szereztem be az első OKT pecsétemet, majd szétnéztem az egykori kőbánya területén: Trianon emlékmű, Horthy Miklós mellszobra, Kárpátok őre, a meredek hegy tetején a vár falaival! Már csak fel kell oda jutnom - gondoltam, majd támadásba is lendültem. A várak sikeres bevételéhez sokszor cselre volt szükség a történelem során, én is éltem eggyel: a Vár-völgyből először a várhoz képest ellenkező irányba indultam el, hogy felfedezzem a Vár-völgyi Kő-lyukat, mely egy 15 méter hosszú barlang. Egykor forrásszáj lehetett, amelyet a földkéreg mozgásai során létrejött repedések mentén beszivárgó csapadékvíz tágított ki.

x1.jpg

Vár-völgyi Kő-lyuk

sos_0757.JPG

Kilátás a Vár-völgyi Kő-lyuk feletti domboldalból

Rövid barlangászkodás után a bejárat feletti sziklához másztam fel, hogy megcsodáljam a várat egy másik szemszögből is. Most, hogy már több oldaláról is láttam az erődítményt, meg mertem kockáztatni a támadást: vissza a völgybe, majd fel a lépcsősoron a várfalakhoz! Meglepetésemre a vár a járványhelyzet ellenére is látogatható volt, természetesen éltem is a lehetőséggel, hogy felfedezzem azt! 

x3.jpg

Csókakői vár

Ahogy a legtöbb hazai kővár, úgy a csókakői is a tatárjárás utáni időszakban épült a Csák nemzetség jóvoltából. Károly Róbert felismerte a vár kítűnő elhelyezkedését és kulcsfontosságú szerepét a térség életében, így 1326-ban megszerezte a Csákoktól. 1430-ig volt királyi kézen a vár, ekkor Luxemburgi Zsigmond a Rozgonyiaknak ajándékozta. Mátyás király uralkodása idején újra királyi fennhatóság alá került a vár, aztán pedig a Kanizsai és a Nádasdy család közös birtoka lett. 1543. augusztusában Szulejmán százezres sereggel érkezett a várhoz, melyet gyorsan el is foglalt: innentől kezdve egészen 1687-ig, 143 éven át török végvárként funkcionált az erődítmény. Csak a fejszámolóbajnokoknak tűnhet fel, hogy 1687-ből az 1543-at kivonva nem 143-at kellene kapnunk, hanem 144-et. Ennek magyarázata, hogy 1601-ben a magyaroknak sikerült visszafoglalniuk egy évre a várat! A vár visszafoglalásában kulcsszerepet játszott Brindisi Szent Lőrinc, akinek mellszobrát láthatjuk is a várban. Az elfogott török tisztek ugyanis azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében a katonákat bátorította és ágyúállásokat foglalt el. Segítségével sikerült a többszörös túlerővel felvonuló török sereget legyőzni, ezzel szabaddá téve az utat Székesfehérvár felszabadításához. Ám ahogyan az imént említettem, a várat 1602-ben újra megszerezte a török... Az 1687-es felszabadulást követően 1730-ig lakták a várat, a várkápolnát feltehetően még 1760-ig imahelyként használták. Az évszázadok alatt a lakatlan vár állapota fokozatosan romlott, a területen az első ásatásokat az 1960-as évek elején végezték el a régészek. Az állagmegóvási munkálatok megkezdésére egészen 1995-ig kellett várni, azóta igazán látványos változáson esett-esik át a vár: 2012-ben újjáépült a kaputorony, 2014-ben pedig a várkápolna is. A régészeti feltárások és a várépítő munkák még napjainkban is tartanak, s bár a covid helyzet lassítja a munkálatokat, de várhatóan 2025-re a vár visszanyeri régi pompáját, ezt a bejáratnál szolgálatot teljesítő biztonsági őr mesélte.

A vár láthatóan gondos kezekben van, az újjáépülő várfalak mögül pedig mesés körpanorámát élvezhetünk: a Vértes, a Bakony és a két hegységet elválasztó Móri-árok is megcsodálható a vár legmagasabb pontjáról!

x2.jpg

Panorámaképek a csókakői várból

 

Visszaereszkedve a Vár-völgybe, megkezdtem a Vértes fennsíkjának megközelítését: sziklákkal meghintett völgyben haladtam egyre feljebb és feljebb. Az emelkedőt meglepően könnyen abszolváltam, a Móri-árokból jóval keményebbnek nézett ki... 

1_156.jpg

Irány a Vértes fennsíkja

Hosszú kilométereken keresztül haladtam a Vértes platóján, hol erdők mélyén, hol tarvágásokon át, olyan érzésem volt, mintha síkságon túráznék, szintkülönbségnek szinte nyomát se láttam. Ez a tájkép egészen a Pátrácosig nem is változott, ekkor indult be a hullámvasút, de szerencsére nem a durvább verzióban. A Géza pihenőnél álltam meg először, hogy megcsodáljam a kilátást, jó volt látni újra a Vértes hullámzó részét!

x3_1.jpg

Géza pihenő

A Géza pihenőtől hosszas ereszkedés várt rám, melynek végén egy hatalmas nyiladékban találtam magamat. Itt tettem meg a túra egyik nagy kitérőjét, hogy felfedezzem az egykori Kápolnapusztát és annak közvetlen környékét. A Vértesben több, egykori település maradványaira bukkanhatunk, az egyik ilyen kihalt település Kápolnapuszta. Sosem volt nagy lélekszámú település: az 1790-es években 101 lakos lakta, míg az 1930-as években 62 fő. Az itt élők egy része a kiirtott erdők helyén felszántott területeken mezőgazdasággal foglalkozott, míg másik részük a korábbi uradalmi birtokokon fát termelt és faszenet égetett. A falu sorsa a második világháború végén pecsételődött meg. Már 1944 kora őszén is gyakran találkoztak a helyiek idegen emberekkel, akik a Vértes alatt húzódó síkságon a német és magyar katonai hadműveleteket távcsővel követték figyelemmel, később az erdészek rátaláltak a földbe vájt búvóhelyükre is. A rossz idő beköszöntével ezek az idegenek / szovjet partizánok elfoglalták a Házivágási vadászházat fedezék gyanánt, ahol ekkor 12, a behívóparancsot megtagadó csákberényi férfi "lakott". Őket túszul ejtve szereztek ellátmányt a partizánok: éjszakánként leküldték a helyi férfiakat kettesével a közeli faluba, azzal a kikötéssel, ha nem térnek vissza, társaikat agyonlövik. A közeli Kápolnapusztáról decemberben elkötötték Zimmermann Mihály uradalmi erdész növendékborját, és azt felvezették a vadászházig. A borjú tulajdonosa követte az állat nyomait,  így jutott el a vadászházhoz és az idegen emberekhez. Ezt jelentette is rögtön a gánti községházán, melynek következtében magyar csendőrök páncélautóval Právetz Antal erdész útmutatásával a vadászházhoz mentek és bekerítették azt. Ám így is a 9 partizánból 8 az ablakokon kiugorva el tudott menekülni, csupán a parancsnokuk maradt ott, aki tűzharcba keveredett a csendőrökkel. A sorozatlövések leadása után a házban három sérültet találtak: a partizánok parancsnokát és két falubelit. A szovjet parancsnokot elszállították Fehérvárcsurgóra, hogy kihallgassák, ám onnan megszökött és sikerrel jutott át a Csákvártól nyugatra húzódó frontvonalon a szovjet alakulatokhoz. Az 1945. március közepén indított nagy offenzíva után, ennek a parancsnoknak az utasítására keresték a feltételezett árulóikat. A településen megjelent a 2. ukrán front felderítő zászlóalja, és a visszaemlékezők szerint minden 15 év feletti férfit agyonlőttek. Egyetlen férfi élte túl, akit lövés ért ugyan, de mozdulatlan maradt, így éjszaka volt esélye a menekülésre. A parancsnok még sokáig kereste azt az erdészt is, aki felvezette a magyar csendőröket a vadászházhoz, de őt a frontvonal mögé telepítették ki, így megúszta a leszámolást. A háborút követően a falu teljesen elnéptelenedett, a megmaradt lakosok elköltöztek, mára már csak az egykori falu erdei temetője látható, ahol a kivégzetteken túl sok elesett magyar honvéd is nyugszik.

x4.jpg

Kápolnapuszta erdei temetője

Kápolnapusztát gyönyörű, dolomitsziklákkal díszített hegyek határolják, nem is bírtam ki, hogy ne másszam meg ezeket, hogy odafentről is körülnézhessek! Megérte minden egyes izzadtságcsepp, a gerincen végigsétálva végig remek panorámát élvezhettem, láthattam a távolban a Gántot körülölelő dombokat, a völgyben a Vörösmarty-forrás melletti horgásztó csillogó víztükrét, lábaim előtt pedig a túra egyik legnagyobb meglepetéseként tavaszi héricset is! :)

x5.jpg

Kápolnapuszta "fölött"

A gerincről megcéloztam a Borostyán-barlangot, melyet a térképem úgy jelzett, hogy nagyjából azonos magasságban nyílik, mint a kilátópont magassága. Ez majdnem így is volt, csupán annyi volt a hiba, hogy a gerinc és a barlang között egy mély, keresztirányú völgy húzódott. A völgy meredeksége fokozott óvatosságra intett, lassan, szerpentinezve próbáltam lejutni annak aljába. Az ereszkedés közben ki is szúrtam a nevéhez hűen borostyánnal díszített sziklában nyíló barlang száját, amelynek közelében egy csapat szarvas pihent. Meghallva engem rögtön kereket is oldottak, ahelyett, hogy jól kiröhögtek volna, látván a gyök kettővel történő szerencsétlenkedésemet a meredek hegyoldalban... Így már gazdátlanul fogadott a Borostyán-barlang, melynek "főbejárata" egy kis sziklamászást igényelt. Fölfelé könnyűnek tűnt, de hogy lefelé hogyan is fog működni a dolog, azt ekkor még nem tudtam. Csupán abban voltam biztos, hogy odabent nem fogok maradni, maximum a gravitáció fog lesegíteni fentről. A barlangban állatcsontokat is találhatunk, ezek szerint nem mindenki jutott ki innen élve... Vagy épp ellenkezőleg, valaki idehozta a vacsoráját, de a maradékot nem tudta elvinni?! A barlang felfedezése során találtam rá a "hátsó" bejáratra, amit használva könnyedén ki tudtam jutni a sötétség birodalmából. 

x6.jpg

Borostyános Borostyán-barlang

Következő célom a Vörösmarty-forrás volt, melyet gyorsan el is értem. A forrás mellett pihenőhely, a fentről már korábban látott - és kerítéssel körbevett - horgásztó és az egykori Vörösmarty turistaház romja található. Kár, hogy hagyták így lepusztulni a turistaházat, igazán hangulatos kis helyen kínálhatna szálláslehetőséget a turistáknak!

x7.jpg

Vörösmarty-forrás környéke

Ideje volt visszatérni az OKT ösvényére, mely egészen Gántig vezetett a völgyben. Könnyű terepen jó tempót tudtam diktálni, megállásra csak a Gánti-barlangnál adtam lehetőséget magamnak. A barlangot rejtő dolomitszikla aljában hangulatos pihenőhely fogadott, mellette a Gánti-barlang ismertetőtáblájával. Megtudhattam, hogy a barlang a Vértes egyik leghosszabbja: 149 méter a járatok hossza. A barlang bejáratához egy szűk ösvény vezet, melyre nem is sikerült elsőre rábukkannom, de aztán második nekifutásra már megtaláltam a lezárt bejáratú barlangot. A lezárás oka, hogy odabent több denevérfaj is otthonra lelt, őket próbálják megvédeni a hívatlan vendégektől.

x8.jpg

Gánti-barlang

A barlang megtalálása után megindultam a dolomitszikla csúcsára, csúcspanoráma végett. Természetesen toronyiránt, melyet gyorsan meg is bántam: rendkívül meredek hegyoldalban kellett négykézláb másznom, ám mielőtt még felértem volna jött a túra második nagy meglepetése! Leánykökörcsinek köszöntek rám a napsütötte sziklák között! :)

x10.jpg

x9.jpg

Kilátás a Gánti-barlangot rejtő dolomitszikla tetejéről

Gánt központját elérve beszereztem a szükséges pecsétet a füzetembe, ezzel az OKT szakasz lezárásra is került, a túrámnak azonban még csak most jött el a számomra leginkább várt része: megcéloztam a Gánt környéki felhagyott bauxitbányák világát!

Gánt a 20. század elejéig egy nyugodt kis német nemzetiségi település volt. 1920-ban Balás Jenő bányamérnök kutatásai bauxit jelenlétét mutatták ki Gánt határában. A kitermelés hosszas előkészítés után 1926-ban indult meg, a '30-as években már a világ legtöbbet termelő bauxitbányái közé tartozott, a termelés 1953-ra érte el a csúcsát, ebben az évben 600 ezer tonna ércet nyertek ki a bányákból! Az itt kifejtett bauxit nem csak mennyiségben, hanem minőségben is az élvonalba tartozott (kevés kovasav tartalom mellett nagy mennyiségben tartalmazott titánt, cirkóniumot, krómot, galliumot és berilliumot). Egymás után nyíltak a külszíni bányák a közelben, az utolsóban a '80-as évek elején indult meg a termelés: a Bagoly-hegyi bányában ma földtani park / tanösvény és múzeum található. A bauxitbányászat 1987-ig folyt, ekkor zárták be az utolsó bányát a magas kitermelési költség miatt. Azóta a bányákat rekultiválták, kezdi visszahódítani a területet a természet, az egykori bányákban ma már csak turisták "kóborolnak", hogy felfedezzék azokat: igazán különleges hangulata van ezen tájsebeknek, mintha a Marson járna az ember! 

x11.jpg

Újfeltárás - felhagyott bauxitbánya

Több felhagyott bauxitbányát is felkerestem, először a térképemen Újfeltárás elnevezéssel ellátottat! Azért kezdtem itt, mivel a környéken parkoló kocsik száma alapján rengeteg kirándulóra számítottam a "népszerűbb" bányákban, én pedig nem szerettem volna embertengerben sétálgatni: meghagytam a papíron látványosabbakat a nap végére, abban bízva, hogy addigra hazamennek tévézni a kevésbé őrült felfedezők! :)

Az Újfeltárás bányaudvara hatalmas volt, megkaptam már itt is, amire vágytam: vöröses-barna bauxitot, Marsbéli feelinget, extraként pedig a Vaskobak-barlangot, melyet természetesen belülről is meg kellett néznem: a szűk bejáraton kúszva tudtam bemenni, odabent látványos kristályokra bukkantam! 

x12.jpg

Vaskobak-barlang

Ebben a bányában egy emberrel sem találkoztam, így elégedetten indultam el a Melegesi felhagyott bányák felé, ahol tudtam, hogy ilyen "szerencsém" már biztosan nem lesz, csak az emberek száma volt a kérdéses... Útközben megcsodáltam a panorámát a Kitelepítési emlékműtől: itt egy fehér kereszt áll, két oldalán két emlékkővel. Egyiket a Gántról 1945-ben kitelepített német lakosok emlékére a kitelepítés 60. évfordulója, míg a másikat a gánti bauxitbányászat megkezdésének 80. évfordulójára állították. A panoráma innen - is - szenzációs, érdemes felmászni ide!

x13.jpg

Úton a kitelepítési emlékműhöz

x14.jpg

Kitelepítési emlékmű Gánt határában

3_136.jpg

Az Újfeltárás és Harasztos felhagyott bauxitbányái a kitelepítési emlékműtől

Az emlékműtől már csak néhány percet kellett sétálnom a Melegesi bányáig, melyet felülről közelítettem meg, így rögtön ráláthattam a Marsbéli tájra, melyet szerencsére már kezd visszahódítani a természet, ezzel is még különlegesebbé téve a látványt! A vöröses "dűnék" között meglepően kevés ember bolyongott, így megnyugodva kezdhettem meg a bányalátogatást, nem kellett attól félnem, hogy a természet helyett embertömeget fogok tudni csak fotózni. Odalent sétálva megállapíthattam: létezik víz és élet is a Marson! :)

x15.jpg

Élet a Marson - Melegesi bauxitbánya

x16.jpg

Marsbéli táj, marslakóval

A Meleges-hegyen két helyen is termelték külszíni fejtéssel a bauxitot, érdemes mindkettőt bejárni, majd átsétálni a műút túloldalán található Bagoly-hegyi bányához, mely mint már korábban említettem, a legfiatalabb gánti bauxitbánya. Itt alakították ki ugyanis a Bauxitöldtani Parkot és a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumot. A járvány miatt azt hittem, hogy a szabadtéri rész is zárva van, ám meglepetésemre a földtani park ezen ínséges időkben is nyitva van, fogadja a turistákat, így én is éltem a lehetőséggel, és megpróbáltam megismerkedni kicsit alaposabban is a bauxittal és annak bányászatával. A tanösvény a 900 Ft-os belépődíj ellenére is romokban hever, nincs kijelölt / kitáblázott út az egyes állomások között, a táblák egy részére összetörten találtam, volt, ahol puzzle darabkákból lehetett csak összerakni az információs táblát... Szebb sorsra lenne érdemes, remélem a helyzet hamarosan változni fog!

x17.jpg

x18.jpg

Bagoly-hegy, Bauxitföldtani Park és Tanösvény

Igazán különleges élmény volt felfedezni ezeket a bányákat, de miből is épül fel a bauxit és hogyan keletkezett? Összetételét nézve főképp allitok (alumínium-hidroxidok és -oxihidroxidok), vas- és titán ásványok alkotják, a gánti telepeken kétféle formában van jelen: finomszemű bauxitként és kauxitkonglomerátumként, melyek hasonló minőségűek (46-49% alumínium-hidroxid, 21% vas-oxidok, 2-3% titán-oxid). Az itteni bauxit karsztbauxit, mivel karsztosodó kőzeten kialakult térszín mélyedéseiben alakult ki: a bauxit triász dolomitra települt, s változatos kőzetösszetételű eocén rétegsor fedi. A sekélytengeri eredetű dolomit lerakódása után még 2-3 km vastag felsőtrisáz-jura-kréta rétegsor képződött, mely a szárazföld kiemelkedésétől az eocén tengerelöntésig lepusztult. Ez a folyamat mintegy 42 millió éven át tartott. A bauxittelepek e periódus vége felé, trópusi éghajlaton keletkeztek. Ezen éghajlat jellemzőinek - tartósan magas hőmérséklet és nedvesség - hatására a kőzetben lévő kémiai anyagok jelentős része kioldódott, kivéve az alumínium, titán és vas, melyek oxidok formájában halmozódtak fel. Ezt követően a területet a tektonikai erők rögökre darabolták, a bauxit lezökkent rögökben megmaradt, a kiemeltebb köztes részekről pedig lepusztult. Később a térség ismét a krasztvíz szintje, majd a tengerszint alá süllyedt, a telepek felett lagúnák, tavak, mocsarak jöttek létre, a bennük lerakódott üledékekből képződött a bauxitot fedő eocén rétegsor. S hogy miért termelték ki évtizedeken keresztül? A bauxit a timföldgyártás alapanyaga, melyből aztán alumíniumot gyártanak.

Zárásként még elsétáltam az innen mintegy 3 kilométerre lévő Kerekszenttamásra. Napjainkban már csak pincéket, hétvégi házakat találunk itt, amik közigazgatásilag Zámolyhoz tartoznak. Az egykori falu ugyanis a 16. században elnéptelenedett, csupán a 12. században épült körtemplomának romjait lelhetjük fel, melyet a környéken fejtett dolomitból építettek elődeink.

4_126.jpg

Kerekszenttamási körtemplom romjai

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr1416443670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clemens 2021.03.05. 04:41:03

Csókakő várának "felújítása" a bűncselekmény kategóriába tartozik.
Szégyenletes ez a műkő-bádogtető kombó, mérhetetlenül igénytelen munka.

P806 2021.03.05. 04:54:13

Füzér „méltó” párja.
És sajnos egyre több ilyen lesz, ahogy elnézem a pártkatonává lett Virág munkásságát.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/