Kincsesbánya föld alatt és felett - Kirándulás a Selmeci-hegységben

 p1170959.JPG

A Selmeci-hegységben járva Európa egyik - ma már inaktív - sztratovulkánján túrázhatunk, mely több ciklusban volt aktív a miocén kor kezdetétől egészen a pleisztocén kor végéig (23-2,5 millió évvel ezelőtt). A 'sztrato' jelző annyit jelent, hogy a lávaömlés valamint a hamu és vulkáni törmelék kilökődésének szakaszai váltakoztak. Amikor a nyomás lecsökkent a föld mélyén, a vulkán néhány százezer évre nyugovóra tért, ez idő alatt a vulkán belseje lehűlt és összeomlott, ezzel egy kalderát képezve, melynek átmérője eléri a 20 km-t is a selmeci ex-vulkán esetén. A magma megszilárdulása után a földfelszín megnyugodott, ám odalent érdekes dolgok mentek végbe! A már megszilárdult magmában repedések jöttek létre, melyeken keresztül a víz lejutott a vulkán gyomrába, az ott uralkodó nagyobb hőmérséklet és nyomás hatására különböző ásványi anyagok oldódtak fel benne. Az ásványokban gazdag fluidum ahogyan emelkedett a kőzetréseken keresztül a földfelszín felé, fokozatosan hűlt le, ezzel párhuzamosan fokozatosan kristályosodtak ki belőle a különböző ércek a kőzetrések felületein, így alakultak ki az ércben gazdag ún. szubvulkáni hidrotermális érces telérek. Ezen teléres telepek legfontosabb tulajdonsága a zónásság: a magmától távolodva, a fluidumok hűlése miatt egyre alacsonyabb hőmérsékleten kiváló ásványtársulások alakulnak ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy telér csak egyféle ásványércet rejt, a zónásság egy teléren belül is megfigyelhető sok esetben. Az ércásványok többsége szulfidként jelenik meg, ám a selmeci vulkán esetén jelentős mennyiséget képviselő - és a földfelszínhez legközelebb lévő - arany- és ezüstkészletek általában terméselemként - vagy azok természetes ötvözeteként - fordulnak elő, az ezüstre azonban még jellemző a szulfidos megjelenési forma is. Nem csak a rendkívül gazdag arany- és ezüsttartalom miatt különleges a környék: mintegy 150 fajta ásvány került már elő a hegy gyomrából!

A selmeci telérek egy 14 km hosszú és 5 km széles zónában találhatók, melynek kiterjedése a Selmeci-hegység tektonikai főirányaival általában megegyezően ÉK-DNy-i irányú, a telérek általános csapásiránya ÉÉK-DDNy-i, keletkezési mélységüket tekintve epitermálisak, azaz a földfelszínhez közel találhatók, Selmecbányán a műrevaló zóna alsó határa mintegy 600 méterrel a földfelszín alatt húzódik, de a telérek nagy része 100-150 méter mélységben húzódik/húzódott. Az, hogy ilyen közel kerülhettek a földfelszínhez ezek a kincsek, az eróziónak köszönhető: a vulkán ugyanis fénykorában mintegy 4 km magas volt (napjainkban az 1009 méter magas Szitnya a környék legmagasabb pontja)! A szél, víz és jég kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a kevésbé tartós kőzeteket lekoptassa, ezzel kialakítva a táj mai arcképét. 

A nemesfémekben gazdag telérek a kaldera oldalában a felszínen is megjelentek, ezekből, valamint a felszínhez közel haladó telérekből képes volt a víz kimosni az érctartalom egy részét, a patakok pedig a kimosott érceket messzebbre is el tudták juttatni. A kelták ezt ki is szúrták, követve a patakok folyását rá is leltek a telérek felszíni végpontjaira. Az idő előrehaladtával a telérek felszíni részeit kitermelték, így a föld gyomrában folytak a további munkák. A tárókat előbb kézzel ásták kalapácsok és vésővasas segítségével. A bányászat a 1627-ben gyorsult fel igazán a lőpor bevetésének köszönhetően, melyet bányászati célokra itt alkalmaztak a világon először! Ezt követően egyre mélyebbre nyúltak le a tárók a teléreket keresve-követve, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb problémát okozott a tárókba betörő talajvíz. Előbb öröklődő tárókkal próbálták orvosolni a problémát: vízszintesen fúrták át a hegyeket, hogy ezeken keresztül távozzon a talajvíz. S hogy miért is hívták öröklődő táróknak? Mert ezeket bányászok generációi építették ki. A leghosszabb mintegy 16 km hosszú volt (II. József altáró), ezzel hosszú éveken át Európa leghosszabb föld alatti alagútjának számított.  Ezek a tárók csak átmeneti megoldást jelentettek, ahogy haladtak egyre mélyebbre, emberi és állati erővel (lovakkal) hajtott szivattyúkkal próbálták vízmentesíteni a tárókat, ez azonban egyre több emberi és állati erőt kívánt meg. A hosszú távú megoldásra a 18. századig kellett várni: Hell Máté Kornél 1711-ben állította üzembe a vízikerék meghajtású, ún. himbás-rudas bányaszivattyúját, melyet később csak "selmeci szivattyúnak" neveztek. Ezek üzemeltetéséhez azonban rengeteg vízre volt szükség, mely nem állt rendelkezésre a környéken. A problémát Mikoviny Sámuel orvosolta, tervei alapján készült el a világviszonylatban is egyedülálló vízgyűjtő- és vízelosztó rendszer: a Selmeci tározótavak, gyűjtőárkok és víztárnák rendszere. A bányászat csúcsidőszakában több mint 60 tározó és több mint 130 km gyűjtőárok biztosította a szivattyúk vízigényét. A kiépített vízrendszer alaposan átszabta a tájképet, napjainkban is fellelhető még 24 ilyen bánya(erőmű)tó!

p1170699.JPG

Bacsófalvi-tó

A Selmeci-hegység felfedéséhez tökéletes kiindulópont az egyik ilyen bányató, a Szitnya oldalában megbújó Bacsófalvi-tó. A tó körül több parkoló is található, utószezonban könnyen található parkolóhely, ám egy nyári meleg napon nem vagyok benne biztos, hogy olyan egyszerű itt megállni, elvégre a tó fürdőhelyként is funkcionál. Az első kilométereket a Szitnya oldalában 700 méter magasságban szintező sárga sáv turistaúton tettük meg, mely szinte végig egy töltésen haladt, vélhetően az egykori bányavasút nyomvonalát követtük.

922.jpg

Úton a Szitnya fennsíkjára

A szívdobogtató percek a kék sáv turistaútra való letérést követően jöttek: az átjátszótoronyhoz vezető műúton másztunk fel a Szitnya fennsíkjára. A Szitnya-fennsík keleti peremén állnak Szitnya várának romjai. Nem véletlenül pont itt: a fennsíkot ugyanis 3 irányból hatalmas andezitsziklák védik, csupán keleti oldalról közelíthető meg "könnyedén". Erre már a bronzkorban ide letelepedő emberek is rájöttek: a "védtelen" keleti oldalt sáncokkal erősítették meg, ezek maradványaira épült rá a 13. század közepén a kővár a környező bányavárosok védelme céljából. A várból napjainkra nem sok maradt meg, az alapfalak láthatók valamint a ciszterna, a falakról dél felé lehet megcsodálni a panorámát. 

09023.jpg

A hegyhez több legenda is fűződik, az egyik szerint a hegy mélyén szitnyai lovagok rejtőznek. Ha a környék lakóinak sorsa a legrosszabbra fordul, a hegycsúcs megnyílik, onnan pedig előjönnek ezek a lovagok és megmentik a lakosságot. Ahogy már említettem, a fennsíkot délről, nyugatról és északról is impozáns andezitsziklák szegélyezik, ezekhez szerencsére mind ki lehet sétálni, így ha nem is egyszerre, de körpanorámát élvezhetünk, a látvány szerintem több mint lenyűgöző, a környező hegyek között kiszúrhatjuk a selmecbányai Kálváriát vagy épp a szentantali Koháry kastélyt is.

924.jpg

Szitnyai panorámák a fennsíkot szegélyező andezitsziklákról

középső sor: Hegybánya (balra), Kálvária-hegy (középen), Szentantal - Koháry kastély (jobbra)

Az 1009 méter magas Szitnya egyben a Selmeci-hegység legmagasabb pontja is, tetején átjátszótorony, menedékház, kilátó trió található. A menedékház Andrej Kmet' szlovák polihisztor (régész, geológus, mineralógus, őslénykutató, történész, botanikus, néprajzkutató és katolikus pap) nevét viseli, de olvashatjuk nevét a csúcs melletti kereszten is. A kilátóban ma kiállítás tekinthető meg a Szitnya történetéről, élővilágáról, ez azonban nincs minden nap nyitva. Ha már élővilág, egy kis érdekesség: a Szitnya platóján található Szlovákia legmagasabban elterülő öreg tölgyese, más területeken nagyjából 750 méteres magasságig lelhetők fel tölgyerdők. Ennek oka az, hogy a magasságához képest a fennsík melegebb hely az átlagnál. A kilátóépület elődjét - egy pavillont - Koháry Miklós herceg építtette 1736-ban. Ez azonban 1852-ben villámcsapás miatt leégett, 1888-ban Coburg Fülöp herceg állíttatta helyre az addig romos épületet. A menedékházban a szokásos ételek-italok kaphatóak, az ásványgyűjtők pedig egy-egy szép példánnyal bővíthetik itt a gyűjteményüket. 

925.jpg

Szitnya (1009 m) csúcsán

A turistaút a hegy északnyugati részén hagyja el a fennsíkot, itt tapasztalható meg leginkább, hogy milyen hatalmas méretűek a láva megszilárdulása után függőleges irányban megrepedezett, oszlopos formákat alkotó andezittornyok. Lépcsősor vezet le a nyeregig, olyan érzésem volt, mintha a Szent György-hegyről ereszkednék le, persze annyi különbséggel, hogy ott bazaltorgonák mellett haladhatunk.

926.jpg

Ereszkedés a fennsíkról

A kék jelzéseket a műútig követtük, ahonnan egészen Hegybányáig a piros sáv turistaúton bandukoltunk. Hol lombhullató, hol örökzöld erdők mélyén sétáltunk, de akadtak mezei szakaszok is, ahol az ősz első hírnökei, őszi kikericsek fogadtak minket. Nem csak emiatt volt érdemes volt a lábaink elé nézni: hirtelen egy rézsikló siklott át előttünk.

921.jpg

Őszi kikerics rézsiklóval

Miután szabad volt a pálya, folytattuk utunkat, a mezei szakaszokon remek kilátást élvezhettünk: a szemközti domboldalban Hegybánya házai, hátunk mögött pedig a már meghódított Szitnya tömbje tűnt fel. A bányászat nyomai mellett sem mehettünk el szó nélkül: láttunk egykori táróbejáratot, bányatavat de sétálhattunk újra az egykori bányavasút töltésén is. Hegybánya szélső portáit elérve először nem emberekkel, hanem egy almafát kóstolgató őzikével találkoztunk, aki még a nyelvét is kidugta ránk! :)

927.jpg

Úton Hegybányára

Hegybánya számos látnivalóval rendelkezik, így körbe is néztünk a faluban. Több erődszerű építményre is bukkantunk: ezeket a török támadások sikeres visszaverése érdekében építtették, hogy megvédjék a selmeci bányákat és természetesen a települést a feldúlástól. Szerencsére a törököket mindig sikerült feltartóztatniuk, így végül nem sikerült bejutniuk a selmeci bányákba. A falu látnivalóit egy informatív tanösvény ismerteti, mely szlovák mellett német és angol nyelven is olvasható. Több pozitívumot nem tudok a táblákról elmondani, azoknak az elhelyezkedése botrányosra sikeredett... A szlovák oldaluk mindenhol jól hozzáférhető, ám az angol-német oldaluk megnézéséhez vagy a bokorba kellett bemásznom, vagy épp egy térdig-derékig érő csalánosban kellett ácsorognom... Érdekesség még, hogy a településen nyílt meg Magyarország első bányászkórháza 1650-ben. Láthatunk itt még harangtornyot, bányászkápolnát, csilléket, egykori szivattyúgépházat, kolostort, egykor bányahivatalként működő épületet, hogy csak néhány megtekintésre érdemes dolgot említsek.

928.jpg

929.jpgHegybánya látnivalói

Hegybánya központját magunk mögött hagyva továbbra is a piros sáv jelzéseket követtük, melyek elvezettek minket Selmecbányáig. A város szélén tettünk egy kis kitérőt a Szabadtéri Bányászati Múzeumhoz, mely már a kerítésen kívülről is izgalmasnak ígérkezett. Sajnos csak óránként induló szlovák nyelvű idegenvezetéssel látogatható a múzeum... Az udvaron láttunk is egy csoportot, akik esőkabátban és sisakban követték idegenvezetőjüket. Ennek oka, hogy a földfelszíni barangolást követően a Bertalan táró mélyén folytatódik a vezetett túra, itt lehet igazán megtapasztalni, milyen körülmények között kellett dolgozniuk a bányászoknak nap mint nap.

9210.jpg

Szabadtéri Bányászati Múzeum

Selmecbányát végül a város egykori kapuján, a Piargi/Szélaknai kapun át értük el, majd a belváros felfedezése következett, mely nem egyszerű művelet: szinte minden négyzetméterre jut látnivaló!

9211.jpg

Piargi/Szélaknai kapu - Irány az óváros!

A Piargi kaputól a Havas Boldogasszony (Frauenbergi) templom érintésével megcéloztuk a Frauenberg tetején álló Újvárat (Leányvárat), melyet 1571-ben törökellenes erődítménynek építettek. A négy sarokbástyás épületben ma a Szlovák Bányamúzeum törökellenes harcok időszakát bemutató kiállítása kap helyet.

9212.jpg

Újvár a város különböző pontjairól szemlélve

Az Újvártól a zsidó temető felé kezdtük meg az ereszkedést, a szűk ösvény remek panorámapontokat tartogatott számunkra, ráláttunk a völgyben elterülő festői belvárosra.és az azt körülölelő hegyekre.

9213.jpg

Kilátás a belvárosra

Leérve a központba szinte minden méteren megálltunk, annyi volt a látnivaló. A klasszicista stílusban épült evangélikus templom éppen nyitva is volt, így oda be is néztünk, olyan érzése volt az embernek, mintha egy páholyos színházban járna, mintsem egy templomban. Láthattuk még a 15. század végén gótikus stílusban épített Szent Katalin templomot, melynek legértékesebb részei a gótikus, növénymintás díszítésű keresztelőkútja és egy 1506-ból származó Madonna szobor. A templom szomszédjában áll az egykori városháza, melyet a 14. században építettek, a mai barokkos külsejét pedig a 18. században nyerte el. Igazán különlegessé a karcsú tornyán található toronyórája tette: a megszokottól eltérően itt a kismutató jelzi a perceket, a nagymutató pedig az órákat! A monda szerint ez azért van így, mert a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak beszállni az óratorony építési költségeibe, így a helyiek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról! Jó kis történet ez, de vélhetően másodjára már nem nézték be az időt az átutazó kufárok... :)

9214.jpg

Toronyrengeteg (balra fent), Kálvária és a Mária mennybevétele templom (jobbra fent), Zsinagóga és az Erb Hotel (balra lent), Fritz ház (jobbra lent)

9215.jpg

Evangélikus templom belül

 p1170892.JPG

Balra a városháza a cseles toronyórával, jobbra a Szent Katalin templom

A Szűz Mária szoborcsoport mellett díszes domborműveken keresztül ismerhetjük meg a város életének legfontosabb állomásait. Az első domboművön például a város alapításához tartozó legenda elevenedik meg: a történet főszereplője egy Sebenitz nevű pásztor, aki az Óhegy sziklái alatt legeltette nyáját, amikor is két gyíkra lett figyelmes. Az egyik szájában ezüst, a másik szájában aranyrög lapult, ezek a gyíkok vezették rá a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A pásztorfiúról kapta a város a magyar (Selmec) és német (Schemnitz) nevét. A város kialakulása a 12. századra tehető, ekkor kezdtek áttérni a felszíni kitermelésről a mélyművelésűre, valamint ebben a korban új kohászati technológiák is kialakultak. Az első írásos említése a településnek 1217-ből való "Bana" néven. IV. Béla városi jogokat adott 1237-38-ban Selmecbányának, így a város közvetlenül neki volt alárendelve. A tatárjárás megállította a bányászat fejlődését egy időre, de a talpraállás után jött Selmecbánya első virágkora. A 15. században Magyarország adta az európai aranytermelés 80%-át és az ezüsttermelés 25%-át, ebben Selmecbányának óriási szerepe volt. 1424 és 1548 között ahogy a többi bányaváros, úgy Selmecbánya is magyar uralkodók feleségeinek hozományát alkották. Nem volt mindig érdemes hűséget tanúsítani a királynéknak: Habsburg Albert király özvegye, Luxemburgi Erzsébet összetűzésbe került I. Ulászlóval, Selmecbánya pedig Erzsébet oldalára állt. Ezt megtorolva 1442-ben Rozgonyi Simon egri püspök a lévai Cseh Lászlóval együtt betört a városba, feldúlva azt. Ezt követően tűzvész pusztított, majd földrengés is sújtott a várost, melyek együttesen rendesen megtépázták a várost, ám az újra talpra állt. A 16. században a törökök elleni védelemre fordították a bevételeket, a 17. században és a 18. század elején a Habsburg-ellenes felkelők és a császári seregek uralma alatt is volt a város, 1710-ben pedig pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Ezt követően jött a második virágkor, melynek végén, az 1780-as éveiben Selmecbánya Magyarország harmadik legnépesebb településévé gyarapodott, ez jól mutatja azt, hogy a bányák és a hozzájuk szervesen kapcsolódó iparágak milyen sok embernek adtak munkát! 1762-ben Mária Terézia itt alapította meg a világ első műszaki egyetemét, melyet aztán 1846-ban kibővítettek bányászati, erdészeti és kohászati akadémiává. A bányászat - és a város - hanyatlása a 19. század első felében indult meg, napjainkban már a turizmus jelenti a város fő bevételi forrását: 1993-ban Selmecbányát és a környékén található műszaki emlékeket felvették az UNESCO Világörökségi listájára, nem érdemtelenül!

9216.jpg

A város történetének fontos állomásait megörökítő domborműsorozat

Mielőtt megnéztük volna a Szentháromság teret - a város hosszúkás, lejtős főterét -, felsétáltunk az Óvárhoz. Az Óvár alapjainak számító háromhajós román stílusú templom építését a 13. században kezdték meg, a 14. században védőfallal vették körbe, mely később bástyával és kaputoronnyal is bővült. A 16. század elején gótikus stílusban átalakították a templomot, majd a törökök jelentette veszély miatt a templomot várrá alakították át: annak mennyezetét lebontották, a főhajóból várudvart, a szentélyéből várkápolnát, az oldalhajókból kaszárnyaszobákat és raktárakat alakítottak ki, a templomtoronyból őrtorony lett, a főfalak sarkaira pedig kerek bástyákat emeltek. A török idők után még néhány átalakítást megélt az épület, a tornya ekkor kapta jellegzetes, hagymakupolás barokk sisakját. A várban ma múzeum működik, melyet vezetett és önálló formában is be lehet barangolni, utóbbi esetben néhány "attrakcióról" le kell mondanunk. Nekünk most csak kívülről volt időnk megnézni, így is megállapíthattuk, hogy ide még vissza kell jönnünk megnézni azt belülről is! 

9217.jpg

Bekukkantva az Óvár védfalai mögé

Az Óvárra talán a legjobban a Kalapács torony mellől lehet rálátni (a hegyeket leszámítva), itt működött korábban a bányászok órája, innen ébresztette egy keményfa (juhar) deszkára mért kalapácsütésekkel a bányászokat a "bakter", aki a torony első emeletén lakott. Éjjel két órakor kezdte az ébresztést: negyedórán keresztül, két hangon, előbb lassan, majd gyorsabb ütemben - kétszer egyperces szünettel - kopogott. A másik apropója a kopogásnak szomorúbb eseményhez kötődik: temetéskor a harangzúgás után, lassú gyászütemben szólaltatták meg. A kopácsolást már csak a nyári időszakban, naponta kétszer 10 és 14 órakor hallgathatjuk meg, amúgy az épületben teaház üzemel, az onnan kiáradó tea és pipadohány illata pedig vendégmarasztaló! :)

9218.jpg

Kalapács torony (ma teaház) és annak teraszáról a kilátás az Óvárra

Az Óvártól lesétáltunk a főtérre, melynek közepén egy hatalmas Szentháromság oszlop áll, a tér szélén pedig szebbnél-szebb barokk és reneszánsz házak állnak. A képzőművészet szerelmeseinek kötelező program a főtér felső részén található Kollár József Galéria megtekintése, melyben a Selmecbánya környéki képzőművészeti alkotásait lehet megnézni, a 13. századtól a 20. századig bezárólag. Az ásványokért rajongóknak egy kicsit lejjebb kell sétálniuk az egykori Bányabíróság épületéig, itt ugyanis a Szlovák Bányászati Múzeum ásványtani kiállítása tekinthető meg, ezen felül itt üzemel a város turisztikai információs központja (rengeteg fajta képeslappal!) és itt nyílik a látogatható Mihály aknához vezető új szállítótáró. A táró mintegy 80 méteres szakasza járható be, a további része be van falazva, ám így is maradandó élmény sétálni a Selmeci-hegység mélyén. A Mihály aknát a Spitaler telér kitermelése érdekében hajtották, mely a legnagyobb és valószínűleg az első termelt telér volt Selmecbányán. A táró bejáratánál láthattunk képeket a táró mélyebben fekvő részeinek állapotáról és a belváros alatt húzódó telérek elhelyezkedéséről (Spitaler, Bieber, József és Terézia telérek).

9219.jpg

Szentháromság tér, a város hosszúkás, dél felé lejtő főtere

9220.jpg

Mihály akna szállítótárója

Előbb a Felső- és Alsó Rózsa utcán sétáltunk végig, ahonnan remekül rálátni a belvárosra, majd a főutca megemelt, korlátokkal védett járdáján folytattuk a város felfedezését, ezen a részen szinte minden ház földszintjén üzletek, éttermek, fagyizók várják a helyieket és a turistákat. A kedvencünk azonban a sajtautomata volt! :)

9221.jpg

Felső- és Alsó Rózsa utca

9222.jpg

Séta a főutcán

p1170969.JPG

Balra a Nagyboldogasszony templom, középen Kmety András szobra, jobbra a Kammerhof épülete(i)

A főutcán található a Kammerhof, a bányakamara egykori székhelye, melyben a felvidéki bányászatról és a bányavárosok életéről szerezhetünk ismereteket, kicsit lejjebb pedig a Glanzenberg akna bejáratát találhatjuk meg, melynek 450 méter hosszú alagútjában egészen a Városháza "magasságáig" juthatunk el a föld alatt sétálva. Már ha éppen lehetőség van rá, ugyanis nagyon ritkán indulnak túrák a föld mélyére (sajnos)...

Az Akadémia utcán értük el az Erdészeti és Bányászati Akadémia 1892 és 1912 között neoreneszánsz stílusban épült épületéhez, melyhez egy botanikus kert is tartozik, hatalmas mamutfenyők alatt élvezhettük az üdítően zöld park látványát. A környéken több botanikus kert is található, ez nem véletlen: az egykori bányákhoz sok faanyag kellett, az erdészek minél gyorsabban felhasználható faanyagot produkáló külhoni fafajtákkal kezdtek kísérletezni, amik kísérleti telepek létrejöttét (ma arborétumok, botanikus kertek) valamint az erdők nagy diverzitását eredményezték. 

9223.jpg

Erdészeti és Bányászati Akadémia botanikus kerttel

Selmecbánya belvárosát a Glanzenbergen keresztül hagytuk magunk mögött, a zöld tanösvény jelzéseket követve. A hegy neve beszédes, magyarul annyit jelent: Ragyogó/Csillogó-hegy. Ennek magyarázata, hogy itt ér felszínre 3 fontos telér is, a Spitáler, a Bieber és a Terézia telérek, ezeket találták meg először a nemesfém után kutató őseink, így nem meglepő módon ezek közvetlen közelében, a Glanzenberg tetején alapították meg a településüket, ám a feltárások jelenlegi állása alapján még nincs egységes álláspont arról, hogy mikor is keletkezett a mintegy 450 méter hosszú és 100-150 méter széles falakkal kerített Óváros, ahogyan az sem egyértelmű, hogy mikor költöztek le az emberek a völgybe, a mai belváros területére. Mindenesetre megéri ide felkapaszkodni, a hegy oldalából minden eddiginél jobban rá lehet látni a város túloldalán emelkedő Kálvária-hegyre, mely szintén vulkanikus kúp. Ez azonban nem a vulkanizmus fénykorában jött létre (ekkor "könnyebb" andezit és riolit lávafolyamok törtek elő a föld mélyéről), hanem a kihaló vulkanizmus végén, amikor " nehezebb" bazalt lávafolyam próbált a felszínre bukkanni. A haldokló vulkán azonban már nem volt olyan erőben, hogy a láva elérje a felszínt: a kisebb mellékkürtőkön kifelé nyomuló láva már a kürtőkben megdermedt. A tűzhányó kialvását követően az erózió tette a dolgát: a kemény bazalt kürtőnyakakat körülölelő puhább agyagot, hamut és tufát eltakarította, így létrehozva a mai Kálvária-hegyet (Scharfenberg), melynek tetejére Mikoviny Sámuel tervei alapján Európa egyik legjelentősebb barokk Kálvária épületegyüttesét építették meg a 18. század közepén. Sajnos ezt mindvégig csak a távolból sikerült megcsodálnunk, de így legalább van még egy ok (számos további mellett), hogy visszatérjünk a környékre! :)

p1170977.JPGBarokk kálvária a Kálvária-hegyen

A Glanzenberg megmászása során érintettük a Spitaler telér felszínre bukkanásának helyét és a felhagyott bánya természet által visszahódított részét, látványos volt, ahogy a külszíni bányában egy széles "lyuk" tátong, mutatva azt, hogy melyik részen volt az ércben gazdag zóna. A hegyen tört felszínre a világ legvastagabb ezüst telére is, mely több mint 3 méteres vastagságú volt! A bánya feletti részen több helyen is ráláthattam a mai belvárosra, de feltűnt a távolban a Szitnya andezitkúpja is.

p1170999_2.JPG

A Glanzenberg telérei

9224.jpg

Spitaler telér felszínre bukkanásának helye - Bányák és kilátás a Glanzenberg oldalából

A hegytetőt elérve több helyen is megfigyelhetők az egykori város alapfalai, a csúcsról pedig körpanoráma élvezhető, belátható a teljes környék, nem csak a bányák közelsége, hanem az esetlegesen a város felé igyekvő ellenség könnyű megfigyelése miatt is volt ideális itt létrehozni Selmecbánya ősét! 

9225.jpg

Óváros romjai a Glanzenbergen

9226.jpg

Kilátás a Glanzenberg csúcsáról

A Vörös-forrás-nyeregig érintettünk két bányatavat valamint a Nepomuki Szent János-forrás vizével felfrissültünk, hogy megkezdjük a hosszú hullámvasutazást a Selmeci-hegység gerincén, végig a piros sáv jelzéseket követve a Tó-nyeregig. A Vörös-kút-nyergében Eötvös Loránd arcképével találkoztunk egy emléktáblán, melyet Eötvös halálának 100. évfordulóján állíttattak (2019-ben). Eleinte a Paradicsom-hegyi geológiai-bányászati tanösvény állomásai mentén haladtunk, az ösvényről szinte végig remek panorámát élvezhettünk, láthattuk a Glanzenberget, a Kálváriát, a belvárost és a Selmecbányát körülölelő hegyeket. A Tanád-hegy környékén aztán erdők mélyén túráztunk, néhol azonban a fák engedtek egy kis kilátást is. A Tanád-hegy és a Kis-Tanád-hegy közti nyeregtől aztán jött a panorámatúrázás, végig füves mezőkön keresztül hullámoztunk, szemezhettünk a Szitnyával vagy épp Hegybánya házaival is. A Tó-nyeregben búcsúztunk el a gerincúttól, innen előbb a kék sáv, majd a sárga sáv jelzéseket követve, döntően aszfalton haladva értünk vissza a Bacsófalvi-tóhoz, néhány perccel napnyugta után. Élményekben, látnivalókban gazdag túra áll mögöttünk, csak ajánlani tudjuk mindenkinek a Selmeci-hegység és Selmecbánya felfedezését, útra fel! ;)

9227.jpg

9228.jpg

Úton a Vörös-kút-nyeregbe

9230.jpg

9231.jpg

9232.jpg

9233.jpg

p1180086.JPG

p1180088.JPG

p1180051.JPG

p1180071.JPG

p1180073.JPG

Gerinctúra a Selmeci-hegységben a Vörös-kút-nyeregtől a Tó-nyeregig

Források:

https://www.uke.sav.sk/wp-content/uploads/Aktivita-1_%C4%8Dl%C3%A1nok_Mikl%C3%B3s.pdf

http://pribeh.banskastiavnica.travel/hu/home-3/

https://www.banskastiavnica.travel/hu/

https://kirandulastippek.hu/kozep-szlovakia/selmecbanya

http://www.banskastiavnica.org/hu/sights-hu/history-hu.html

http://lkk.uni-sopron.hu/images/BURS/tudnivalok/Selmecbanya_A_varos_tortenete.pdf

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr6316680078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Walter_Dornberger · www.jagger.hu 2021.09.08. 16:56:12

Tetszett a poszt, jók a képek, és a leírás is. Élmény volt olvasni. köszönet érte!

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/