Kercaszomor a Kerca-patak völgyében 5 km hosszan elterülő, egyutcás falu a mai magyar-szlovén határ hazai oldalán, az Őrség területén. Az Őrségre jellemző nyugalmat itt is rögtön megtaláljuk: hangulatos porták, legelésző háziállatok, barátságos helyiek, a birtokok mögött csodás erdőkkel-mezőkkel. Rögtön azt is gondolhatnánk, hogy Kercaszomor mindig is a béke és nyugalom szigete volt... Aztán bevillan a településre beérkezvén látott "Köszönjük Szomoróc" tábla emlékképe. Mit is köszönünk meg ezzel a táblával (is)?! Ideje hát kiszállni az autóból, hogy sétálva fedezzük fel az autó ablaküvege mögött még átlagos őrségi falunak - leszámítva, hogy nem szeres szerkezetű - tűnő vidéket!

Sétánkat Kercaszomor Szomoróc településrészének keleti végénél érdemes indítanunk. Kercaszomor ugyanis csak 1942-től létezik, addig Kerca és Szomoróc két külön falu voltak. Néhány méternyit sétálva a nemrég kialakított parkban az alábbi emlékművet találjuk:

Kercaszomor - Communitas Fortissima

A Szomoróc visszafoglalásáért 1920. augusztus 1-jén kitört fegyveres felelés hőseinek nevét olvashatjuk rajta. A hősök nevei felett Kercaszomor címerét láthatjuk, rajta a "Communitas Fortissima" jelzővel, mely magyarul "Legbátrabb Község"-et jelent. Alul pedig a 100. éves évfordulóra készített emlékmű állíttatóit, támogatóit. Most már bizonyossággal kijelenthetjük: nem volt mindig a béke és nyugalom szigete a környék! A település-névtábla melletti fa oszlop tanúskodik arról, hogy itt húzódott az ideiglenes határ 1919. augusztus 13-ától egészen 1922. február 8-áig, egy jeles napot leszámítva, 1920. augusztus elsejét! Utazzunk vissza az időben jó 100 évet, hogy megismerhessük, miért is kapott ilyen megtisztelő címet a falu:

1918. november 3-án az Antant és az Osztrák-Magyar Monarchia képviselói Padovában fegyverszünetet kötnek, mellyel Magyarország számára hivatalosan véget ért az első világháború. November 13-án a belgrádi katonai konvencióban határozták meg a déli és keleti demarkációs vonalakat, mely alapján Szomoróc Magyarország területén maradva várhatta volna, hogy megállapítsák Magyarország végleges határait. Ám a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megsértve a déli demarkációs vonalat, Magyarország belsőbb részeibe is behatoltak: 1919. augusztus 12-én a színmagyar Szomorócot is megszállták, az ideiglenes határ Szomoróc és Kerca között húzódott e naptól. A betolakodókkal szemben, hazánkban majdnem egyedüli módon fegyverrel szálltak szembe - Balassagyarmaton volt még hasonló fegyveres megmozdulás - a helyiek: 1920. augusztus 1-jén este 11 órakor Rankay József hadnagy vezetésével 17 határőr és a hozzájuk csatlakozó kercai és szomoróci férfi lakosok fegyveres támadást indítottak, s a megszállókat egészen a szomszédos Domonkosfáig űzték ki. A fegyvereket maga Rankay József határőr főhadnagy adta a határőrség készletéből a felkelőknek, a fegyverkészletet pedig a menekülő megszálló katonák által eldobált fegyvereiből bővítették ki. A siker azonban rövid életű volt: a megszállók többszörös túlerőben voltak, visszatérve a felkelést órákon belül leverték, ezzel Szomorócot újra a megszállók uralma alá hajtva. A határőröket és a kercai felkelőket egészen Kercáig szorították vissza, így az ő nevüket sajnos nem ismerjük, csak a meghurcoltatott szomoróci hősök nevét: őket rettenetesen elverték és Muraszombatba vitték, ahol az utcára néző községi fogdába zárták és napokon át éheztették őket. Az arra sétáló helyiek látták-hallották az éhségtől ordító szomoróciakat, mely ellenérzéseket keltett bennük: panaszt tettek a helyi rendőrbiztosnál, hogy egy kultúrállamban még a rablógyilkosok élelmezéséről is gondoskodnak. A válasz sokkoló volt: a rendőrbiztos szerint ugyanis a felkelők nem érdemlik meg az élelmet, a céljuk pedig úgyis az, hogy éhenhaljanak. Így hát a közönség a felkelőket őrző őrséghez fordult, akikben már volt empátia: engedték, hogy étellel lássák el fogvatartottakat, természetesen mindezt titokban. A felkelők bátor kiállása is nagyban hozzájárulhatott végül ahhoz, hogy 1922-ben a Határmegállapító Bizottság azt a döntést hozza meg, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak vissza kell adnia Szomorócot Magyarországnak. Ezt végül 1922. február 8-án tették meg: a megszállók ezen a napon kivonultak, s másnap, 1922. február 9-én Szomoróc visszacsatlakozott az anyaországhoz. 

A visszatérés napját 1923-tól egészen 1948-ig minden évben megünnepelték a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál és a közelében ültetett Tisza István emlékfánál. A szocializmus idején az ünnep aztán tabu lett, az emlékezés tárgyi megjelenítései pedig buldózerek martaléka. Ma már szerencsére semmi sem akadályozza a méltó megemlékezést, a hős felkelők cselekedetének és a visszacsatolás megünneplését. 2008-ban kapták meg a "Communitas Fortessima" címet az 1920. augusztus 1-jei felkelés okán. 

Mondhatjuk, hogy a hős felkelők azt tették, amit az őseik is a történelem korábbi időszakaiban: védték a hazájukat a betolakodókkal szemben! A honfoglalást követően létrejövő Magyarország határának védelmét az ún. gyepű rendszerrel biztosították, mely járhatatlan erdők, hegyek, mocsarak sorozata volt, egyes szakaszokon szükség és lehetőség szerint mesterséges akadályokkal, árkokkal, fatorlaszokkal kiegészítve. A gyepűn átvezető "nemzetközi" útvonalak külső kijáratainál határvédő őröket telepítettek le. A történeti Őrség is e gyepű határvédelmi rendszer részeként jött létre: az ide telepített őrállók feladata a nyugati határ védelme volt, melyért cserébe kiváltságokat kaptak.

Kerca első okleveles említése 1208-ból, míg Szomorócot 1428-ban említik meg először a források. 1392-ben Zsigmond király a Sárói családnak adományozta a környéket, mely aztán 1524-ben a Batthyány család birtokába került. A reformáció idején a lakosság teljességgel a reformáció helvét irányzatának követője lett, Kerca a környező kisebb települések egyházi központja volt. 1600-tól Kanizsa elestét követően az Őrség is a török adófizetőjévé vált közel egy évszázadra. A töröknek fizetett adón felül a földesúrnak is kellett fizetniük és robotolniuk, melynek következtében 1678-ban felkelés tört ki a Batthyányiak ellen, akik súlyos megtorlással reagáltak erre. Közben a gyakori török portyázások rontották a helyiek élethelyzetét, gyakran hurcoltak magukkal foglyokat a fosztogató hódítók. A törökellenes felszabadító harcok, majd a rekatolizáció tovább tizedelték az itt élők létszámát: a tisztán raformátus lakosságú falu több, mint harmada a Batthyányiak erőszakos protestánsüldőzése jóvoltából Somogy megyébe menekült. 1732-ben elvették katonai erővel a falu református templomát, melyet az ún. árvaság kora követett: a templom kulcsa a hívek nélküli római katolikus plébánoshoz került, a hitükhöz ragaszkodó kálvinistáknak egészen Kustánszegig kellett menniük istentiszteletre. Ez a rendszer egészen II. József türelmi rendeletéig ki is tartott. 

A közben romossá váló templom tégláit felhasználva 1788-ban új református templom épült a faluban, 1834-ben pedig katolikus templom, melyet Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek fel. A 19. század a viszonylagos béke és gyarapodás időszaka volt, leszámítva a földínségből fakadó egykézés negatív hatásait. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban és a világháborúkban is aktívan részt vettek a helyiek. Az első világháborút követő eseményekkel már fentebb részletesen megismerkedtük. A második világháborút követő szocialista idők okozták a legnagyobb demográfiai pusztulást: a soha nem látott elzártság, a tájidegen ideológia, a deportálások, a kollektivizálás és az erőszakos iparosításnak "hála" az 1942-ben egyesült Kercaszomor lakossága a harmadára csökkent...

Most, hogy megismertük a múltat, ideje felfedezni a jelent is! A környéket legegyszerűbben a Szomoróczi és a Fürge cselle tanösvények végigjárásával ismerhetjük meg. A Szomoróczi tanösvény Kercaszomor történelmi és kultúrális értékeit, míg a Fürge cselle tanösvény a Kerca völgyének természeti értékeit mutatja meg nekünk. Első megállónk a falu feletti dombtetőn található, az egykori Szent Vencel templom helyén. Az Árpád-korban épített templom az egyik legrégebbi Vas megyei templom, első okleveles említése 1208-ból való. A templom az akkori magyar szállásterület legszélén épült a 11-12. században, tőle délnyugatra a Muráig korábban lakatlan határövezet, a gyepűelve húzódott. A Kiskerka-patak völgyében élő őrök egyházashelye volt. Itt vezetett Olaszországba az a fő országút, amely a Kiskera-patak melletti őrök állomáshelyénél, a Vaskapunál fordult el, majd a Szent Vencel templom előtt folytatódott, onnan pedig a templomhoz tartozó korai vásáros helyre, Szerdahelyre érve haladt tovább a Muráig. Az őrök temploma a környék fő tájékozódási pontjául szolgált. A 15. században az Őrség három fő egyházashelyeinek egyike volt. A protestantizmus terejdésével református templom lett, melyet a 17. század végén kanizsai tatár csapatok felgyújtottak. A felszabadulás után a romos templomépületet még helyrehozták: kisméretű keletelt téglatemplom volt, erős toronnyal és boltíves szentéllyel. Az épületet temető vette körül, a közelben állt a plébános háza és az iskola. A templom előtt vásárokat tartottak, melyből az egyháznak volt némi jövedelme. A katonai erőt felvonultató ellenreformációs templomfoglalások évében, 1732-ben őrségi és tótsági társaival a kercai is újra a katolikusoké lett. A lakosság egésze továbbra is kitartott protestáns hite mellett, a templom állapota közben fokozatosan romlott. Tégláit elhordták a kercai új református templom építéséhez (1788-90), az egykori templom körüli temetőbe egészen 1843-ig temetkeztek. Ma már szinte nyomait sem lehet látni az egykori templomnak és temetőnek, csupán néhány sáncot lehet felfedezni a templom helyét jelző tábla környékén, mellyel a templomot védték a hódítók támadásai ellen.

Szent Vencel templom

Visszaereszkedve a völgybe a Kerca melletti réteken keresztül sétálunk tovább, utunkat a Fürge cselle tanösvény táblái kísérik. A Kerca-patak Szlovéniában ered, és mintegy 10 km megtétele után Bajánsenyénél torkollik a Kerkába. Útja során településeken alig halad át, így kommunális szennyezést nem kap, vize tiszta, oxigéndús. A nagy esésű, gyors folyású patak áramlási viszonyait ugyan szabályozással megváltoztatták, de az egyenes mederben csordogáló vízfolyás élővilága még így is országosan egyedülálló. Különösen a vízi gerinctelenek fajszáma jelentős, pl. az ország tegzeseinek mintegy háromnegyede található meg itt. A Kerca-patak legnagyobb természeti értéke a keréliai kérész, mely a világon már csak ebben a térségben található meg! Halak közül a gyors folyású, felsőszakasz jellegű vizekhez kötődő fajok fordulnak elő, országosan is jelentős állománya található meg itt a dunai ingolának. Itt élnek még szép számban a tanösvénynek is nevet adó fürge cselle, a kövi csík és a vágó csík példányai is.

Kerca: oxigéndús, szennyezésmentes vízivilág

A Kerca völgyének északi oldalában az északi kitettségnek és a viszonylag sok csapadéknak köszönhetően az alacsony tengerszint feletti magasság ellenére is szép bükkösöket is találhatunk a gyertyános-tölgyes társulások mellett. Bár az erdei fenyő őshonos az Őrségben, de természetes körülmények között nem alakulnak ki elegyetlen állományai, ahogy azt láthatjuk például a Szent Vencel templomnál is. A völgyben sétálva azonban végig réteken sétálunk az országhatár felé, végig párhuzamosan a Kerca-patakkal. Ezeken a részeken is erdők voltak eredetileg, csupán a tartósan magas vízállás által befolyásolt területek voltak fátlanok. A réteket az ember alakította ki, az erdő kiirtása után kaszálással, legeltetéssel hozták létre a ma is látható réteket. 

Kerca-menti rétek

A Kerca-patak szerencsére szabad utat kap a magyar-szlovén határon...

Elérve az országhatárt keresztezzük a Kercát, közben pedig átnézhetünk a határ szlovén oldalán fekvő Domonkosfa házai felé. Mást most nem tehetünk, köszönhetően a Covid-19-nek... A Kerca bal partján lévő határátkelő is betonkordonnal van most lezárva, de szerencsére legalább a határpad megközelíthető! Ezt a 2007-es schengeni csatlakozás örömére tervezte a Kolbászból kerítés! stúdió. A pad a gyártáskor még két féldarabból állt, Magyarország és Szlovénia jelével és egy-egy fél szívvel. Az ünnepélyes összeszerelés után egy közös pad jött létre, egy egész piros szívvel. Céljuk az volt, hogy innentől kezdve bárki, bármikor leülhessen rá és elmerenghessen azon, hogyan tudtunk eddig határok között élni... S hogyan is tudtunk?! Ezt most a világjárványnak köszönhetően újra megtapasztalhatjuk, persze másképp, mint a korábbi "határzár" idején... A pad szerintem egy remek kezdeményezés, ezen kívül még Szentpéterfán a magyar-osztrák határon és Aggteleken a magyar-szlovák határon várnak minket megpihenésre és elgondolkodásra. Sajnos nem mindenki tudta felfogni a pad funkcióját... :-(

Hello szomszéd! - Határpad elmékedésre és megpihenésre a magyar-szlovén határon

Eddig a rétek puha növénytakaróján haladtunk, ám innen mintegy 5 kilométeren keresztül aszfalton folytatjuk a felfedezést: végig a falu főutcáján. Bizony, mint már a bevezetőben is szerepelt, 5 km hosszú az alig 200 fős település, kisebb megszakítással Szomoróc és Kerca településrészek között! Először Szomorócon sétálunk keresztül, rögtön a falu temetőjét érjük el, amelyben láthatunk még néhány sökfát. Hogy mi is az a sökfa? A fejfa régies, ma már ritkán használt elnevezése az Őrség falvaiban. Sökfát református elhunytaknak állítottak, katolikus és evangélikus halottak sírjára kereszt vagy fedeles kereszt került. A sökfa a süvegfa helyi, tájnyelvi formája. Az őrségi fejfák egyszerűek, a feliratokon kívül sokszor semmiféle díszítményt nem találunk rajtuk. Anyaguk általában tölgyfa, ritkán bükk, szegényes esetében helyenként fenyő. Magasságuk állításkor 100-160 centiméter között változik, ha a földbe ásott része elkorhadt, a megmaradt fejfát néha lejjebb ásták. A legegyszerűbb fejfa teljesen tagolatlan, hasábforma oszlop, amely felül "süvegben" végződik. A legegyszerűbb megoldás, amikor az előre ugró "süveg" egyfajta eresz szerepet is betölt, némileg védve a feliratot az időjárás viszontagságaitól. Előfordult, hogy a fejfák végét lekerekítették, legömbölyítették. Egyes feltételezések szerint a régiségben a "csúcsos" a férfiaknak készült, míg a lekerekített az asszonyoknak járt. Az őrségi fejfákat mindig csak a felirat felőli oldalukon, a homlokuknál, minden "cifraságot" nélkülözve díszítették. A bevésett felirat a halott nevét, életkorát és az elhalálozás idejét tartalmazza, más információt csak nagyon ritkán. A temetőben általam talált régi sökfákon már alig, vagy egyáltalán nem olvashatók a feliratok.

Szomoróc sökfás temetője

A temető mellett állt a Pongrácz család családi háza, annak alsó szintjén kocsmával és pálinkafőzdével. A házban összesen négy generációnyi Pongrácz Dániel élt. A dédpapa üzemeltette egészen a trianoni döntésig az itteni vendéglőt, melyet azért kellett bezárnia, mivel a domonkosfai, kapornaki és hodosi magyarok a határzár miatt már nem tudtak ide átjárni. A nagypapa részt vett az 1920. augusztus 1-jei szomoróci felkelésben, a falu bírója volt a két világháború között. A szocialista rezsim vetett véget a sokat megélt Pongrácz Dánielek szomoróci birtokának: a család minden vagyonát kisajátították, a házba előbb határőrök költöztek, majd a helyi termelőszövetkezet kezelésébe került, innentől a birtokra többet nem térhettek vissza. A hetvenes években az épületeket lebontották, a régi épületből csupán néhány cserép maradt meg, mely a Pongrácz családnak emléket állító emléktáblát védi napjainkban az esőtől. Ma a birtokon egy szép kódisállásos ház áll.

Kódisállásos ház az egykori Pongrácz birtokon

Hangulatos porták között érjük el a következő látnivalót, a tűzoltó szertárat, benne egy régi tűzoltókocsit. Mondhatjátok - jogosan -, hogy sok faluban láthatunk régi tűzoltókocsit, de egyágasos haranglábat már nem! A szomoróci református harangláb márpedig ilyen!  Az 1877-ben épült harangláb tölgyfából faragott ágasán a harangot nyocszögletű sisak védi. Az ágasfát négyzetes alaprajzú boronafal veszi körül, az erről induló szoknyaszerű sátortető közvetlenül a harangot tartó elágazás alatt támaszkodik a középoszlopnak. A szoknya tetőzete védi a harangozót, és egyben a középoszlop kitámasztására is szolgál. A jelenlegi harangja is különleges! A régi harangot az első világháború alatt elvitték fegyver- és lőszergyártás címén. Az új harangot a Magyarországhoz való visszatérés első évfordulóján, 1923. február 9-én szentelték fel, a harangon az alábbi felirat emlékeztet a megszállásra: "A Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben." A harang ugyanis a helyiek adakozásából készült Sopronban, ahonnan előbb vonattal Bajánysenyéig vonattal, onnan pedig fogattal érkezett meg mai helyére.

Szomoróci egyágasos református harangláb

Innen már nem járunk messze a Szomoróc keleti végétől, ahol a sétánkat kezdtük. Az 1920-as felkelés emlékműve mellett láthatjuk az újraültetett Tiszta István emlékfát. Átlépve az egykori határvonalat indulunk tovább Kerca felé. Először az 1834-ben épült Páduai Szent Antal katolikus templomot nézhetjük meg, majd a református templomot is, melyet 1788-90 között építettek, a rekatolizáció során katolikussá vált Szent Vencel templom "felhasználásával". 

Kerca katolikus (balra) és református (jobbra) temploma

Idilli birtokok között sétálhatunk végig Kercán, meg-megállva egy-egy szép épület, udvar előtt, hogy hosszabb ideig is kiélvezhessük a végtelen nyugodtságot árasztó vidéket! Kapornaky Gyula, az Őrség költője is itt élt, Az én szülőföldem című versével zárnám a szöveges részt, s mást nem is mondhatnék: Köszönjük Szomoróc!

Az én szülőföldem vadregényes környék, 

Hegyes-völgyes táját dús fenyvesek őrzik.

Benne egész nyáron ezer madár dalol...

Nem hiszem, hogy volna szebb vidék valahol?!

Itt csobog a Kerka virághímes réten...

Itt ered a Szala zöld erdő mélyében...

Egy-egy falu lapul minden domb tövébe,

Csak a tornya bámul a nagy messzeségbe...

Nincsenek paloták: csak fehér kis házak.

Akármerre járok, szebbet mégse látok.

Zöldre festett zsaluk, orgonafás kertek:

Álmodni sem lehet, soha ennél szebbet:

Kékebb itt az Ég is, ragyogóbb a Nap is,

Édes illata van a vadvirágnak is.

Szebbek itt a felhők, szebbek a csillagok,

Szebbek itt az esték, harmatos hajnalok...

Szebb itt a hétköznap, szebb itt a vasárnap,

Szebb a mosolygása itt minden kislánynak.

Szebb a harangcsengés, szebb a dal, az ének,

Kedves Őrség, nálad szebbet sohse kérek!

Források:

https://kercaszomor.hu/a-legbatrabb-falu/communitas-fortissima

https://kercaszomor.hu/a-legbatrabb-falu/kercaszomor-tortenelme

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kercaszomor

Fürge Cselle és Szomoróczi tanösvény táblái