Pula határában 2019-ben került kialakításra a Kráter kőpark és ösvény: a kőparkban és a mintegy 3,5 km hosszú tanösvény végigjárása során sok-sok érdekes információt szerezhetünk erről a nem mindennapi területről, az egykor itt lezajlott eseményekről. A Kráter kőpark és ösvény logója már sejteti, hogy mik teszik különlegessé a felfedezni kívánt vidéket: egy orrszarvú tűnik fel a vulkáni krátertóban!

Pulától nyugatra a Bakony-Balaton-felvidék Vulkáni Terület egyik legérdekesebb tűzhányója működött mintegy 4,2 millió évvel ezelőtt. A mélyből felnyomuló magma a felszín alatt összetalálkozott a triász dolomit repedésrendszerében tárolódó karsztvízzel valamint a magas nedvességtartalmú pannon üledékekkel. Ez a találkozás hatalmas gőzrobbanások sorozatát indította el: rövid idő alatt kilométeres átmérőjű és legalább 100 méter mélységű, meredek katlan, úgynevezett maar kráter jött létre. Az ilyen tűzhányók élete általában igen rövid volt, ám a pulai vulkán nagy méretéből következően akár hosszú hónapokig is aktív lehetett. A kráterből kirepülő anyag porrá zúzódott, felépítését tekintve igen sokszínű volt: nagyon finom szemcséjű kőtörmelékből, szögletes bazaltdarabkákból, a mélyből felszaggatott apró dolomittörmelékből, továbbá nagyobb méretű bazaltbombákból állt. A kitörési központtól távolodva, a felszín közelében nagy sebességgel végigszáguldó ún. alapi torlóárakból, illetve a kitörési felhőből jelentős mennyiségű vulkáni törmelék rakódott le, a kráter körül egy több száz méter széles, de csak néhány tíz méter magas, lapos tufagyűrű alakult ki. A robbanások során gőzzé alakuló víz végül kifogyott a mélyben, így a kitörések megszűntek, a kráter mélyedését a csapadék fokozatosan feltöltötte, benne egy tó keletkezett, melyben egy igen különleges üledék rakódott le: a pulai alginit! 

A kőpark - és a tanösvény indító állomásai - a vulkáni tufagyűrű keleti oldalának erősen lepusztult maradványán került kialakításra, egy felhagyott kőfejtőben. A bányafalban ugyanis remek lehetőségünk van a földtörténeti múltban egymásra rakódott rétegek tanulmányozására: minden egyes piroklasztit réteg egy-egy robbanásos kitörést jelez. Láthatunk tufarétegeket (vulkáni hamuból kőzetté vált anyag) és lapillittufát is (centiméteres, megszilárdult, sötétszürke lávadarabkákat is tartalmazó tufa), de a robbanások által a mélyből felszínre került egyéb kőzeteket (triász dolomit, pannon mészkő) is felfedezhetünk, a hatalmas (akár méteres) átmérőjű bazaltbombákról nem is beszélve! 

Pulai kőpark és az ösvény indító állomása(i)

A kőparktól néhány métert megtéve kereszteztem a 77-es főutat, annak túloldalán található a tanösvény 3. "állomása". Hatalmas információs táblákat ne keressünk, ugyanis ez már egy "modern" tanösvény: csak kis táblák figyelmeztetnek arra, hogy látványossághoz érkeztünk, további információt a kihelyezett QR-kódok által szerezhetünk, így az okostelefonunkat feltétlenül vigyünk magunkkal a kirándulásra! Talán így hosszabb életű lesz a tanösvény, a vandálok ellen jó megoldásnak tűnhet ez a megvalósítás, esetleges rongálás esetén is olcsóbb a helyreállítás. Beolvasva az első kódot láthattam, hogy bizony ennyi információ átadására nem is lett volna elég egy hatalmas, kézzel fogható tábla sem! Előttem az 1896-ban bazaltkőből épített háromlyukú híd ívelt át a Vázsonyi-séden, ezen átsétálva a patakparton kanyargó ösvényen folytattam utamat. Nem kellett aggódnom attól, hogy eltévedjek: piros "T" jelzések mutatták a helyes irányt.

A Vázsonyi-séd partján

A Vázsonyi-séd bal partját kísérő meredek hegyoldal a vulkáni kráter körívének déli részét képezi, itt több tíz méter vastagságban rakódott le rétegesen a piroklasztit, ezen rétegeket itt is megfigyelhetjük. Ha figyelmesek vagyunk, megtalálhatjuk a Pulai-bazalttufabarlangot az egyik szikla aljában. A meredek hegyoldalban izzasztó feladat volt a barlang becserkészése, ajánlott túrabottal készülni a siker érdekében! A kevésbé ellenálló, könnyen pusztuló bazalttufa rétegek helyén idővel egészen lapos, de több méter kiterjedésű üregek jöhetnek létre a beszivárgó víz és az erős szél hatására, ennek szép példája ez a barlang is. A vizet nézve itt nem a kémiai oldószer szerepe dominált, hanem a fagyás során bekövetkező térfogatnövekedése: a fagyaprózódás repesztette szét fokozatosan a vulkanikus kőzetet. A viharos szél pedig azért volt szükséges, hogy a szétmállott, felaprózódott finom port kifújja az "üregből". Hazánkban meglehetősen ritka jelenség, hogy bazalttufában keletkezzen barlang! Érdekesség, hogy a "szomszédban", a pulai Felső-erdőben található hazánk legnagyobb bazaltbarlangja, a Pulai-bazaltbarlang (150 méter hosszú, 21 méter mély).

Pulai-bazalttufabarlang

Tovább sétálva a Vázsonyi-séd partján a vulkanikus eredetű sziklákat dolomitsziklák váltották fel: ehhez hasonló sziklaszirtek alkották a több száz méter mélységű kráter falát is! A sziklafal aljában apró járatok láthatók, ezek egykor működő karsztforrások maradványai. A dolomitsziklák tetejére nem könnyű felmászni, de a meredek ösvényen felküzdve magam mesés panorámát élvezhettem a Kapolcsi-medence, a Balaton-felvidék és a Kab-hegy felé! A Kapolcsi-medencében kiszúrtam a taliándörögdi űrtávközlési földi állomás hatalmas parabolaantennáit is, igazán különleges látvány a 2006-ban bezárt üzemet "fentről" látni. Szerencsére a bezárással együtt műemlékké is nyilvánították, így remélhetőleg még sokáig megtekinthető lesz! 

Dolomitszikla aljában...

... és a tetején

Kilátás odafentről

A szikla tetejéről ráláthattam a tanösvény következő állomására, a szántóföldek által körülölelt hévforráskúpra is. Óvatosan visszaereszkedtem a völgybe, majd egy izgalmas patakátkelést követően elbúcsúztam a Vázsonyi-sédtől.

Búcsú a Vázsonyi-sédtől

Átkelve a 77-es főúton már csak néhány métert kellett megtennem a hévforráskúpig. Nem véletlen, hogy ezt a részt meg sem próbálták mezőgazdasági művelésbe vonni: az itt előbukkanó szálkőzettel az ekevas sem tud mit kezdeni. 4 millió évvel ezelőtt, a tűzhányó elcsendesülése után ugyanis itt egy hévforrás működött. A mélyben lassan hűlő magma még sokáig fűtötte a környezetét, a beszivárgó talajvizek és karsztvizek felforrósodtak, majd egy törésvonal mentén felszínre törtek. Az ezekből kicsapódó oldott meszes és dolomitos anyagból fokozatosan épült fel az ovális alaprajzú, pár tíz méter átmérőjű és néhány méter magas kőzetkúp. A kőzetkúp megközelítése nem volt egyszerű feladat: bokrokkal benőtt területen leltem rá a kisebb-nagyobb kőtömbökre. Korábban látványosabb lehetett a kúp, ám a korábbi évszázadokban kőfejtőnek használták azt.

Hévforráskúp maradványai

A tanösvény számomra legérdekesebb állomása következett: a pulai alginitbánya. Az alginit egy különleges kőzet, mellyel életemben most találkoztam először. A vékonyréteges szerkezetű alginit milliméteres vastagságú rétegekre szétesve hevert a földön, látványra olyan volt, mintha fakéregdarabkák lettek volna. Kézbe véve az állaga is hasonló volt: kőzetekre nem jellemző módon puhának éreztem, kis nyomásra szét is mállott az ujjaim között. A bánya csak időszakosan működik, a bejáratánál lévő alginitkupacnál bárki meg tudja nézni ezt a ritka kőzetet, nem kell a lezárt bányaterületre bemenni!

Alginit

Az alginit szerves üledékes kőzet, ezen belül is az olajpalák közé tartozik. Nevét onnan kapta, hogy a 15-20%-ot is elérő szervesanyag-tartalma egykori tavi algák elhalt szervezetéből származik. A kihunyt tűzhányó kráterének belsejében az idő előrehaladtával felgyülemlett a csapadékvíz és a környező területek rétegvize. Az akkoriban még magasabb és teljesebb tufagyűrű belső lejtőiről az elmálló vulkáni kőzetek finom üledéke esők idején belemosódott a tómederbe. A langyos és tápanyagdús vízben elszaporodtak az algák, ezek közül is legnagyobb mennyiségben a Botryococcus braunii zöldalga faj. Ezek évszakos pusztulása miatt szerves anyaguk a tó fenekére süllyedve ritmikusan rakódott le, az oxigénmentes környezetben kitűnően megőrződött ez a finom rétegzettség. A krátertó feltöltődési szakaszaiban a meleg iszapot nagy tömegben keresték fel a nagytestű állatok (rinocérosz, őstulok) dagonyázásra, ezen állatok "jóvoltából" az iszap foszforban is feldúsult. Ez a biomassza az évmilliók során speciális fizikai-kémiai változásokon ment keresztül és alakult ki az alginit. Egy méter vastag alginit képződése hozzávetőlegesen 15-20 ezer év alatt történt. A kibányászott és kiszáradt alginit milliméternél vékonyabb lemezei könyvlapokhoz hasonlóan nyílnak szét, a réteglapokon apró növénymaradványokat, levéllenyomatokat, terméseket vagy épp szártöredékeket láthatunk feketélleni. 

Az alginit felhasználása rendkívül sokrétű! Használják a növény- és gyümölcstermesztésben talajjavítóként, kerti földbe keverve vagy épp szuszpenziós permetezéskor. Állattenyésztésben is alkalmazzák: háziállatok almába szórva az állatok fejlődése kedvezőbb lesz. Nagy adszorpciós képessége miatt kiválóan megköti az istállókban keletkezett szagokat, csökkenti a légtér kén-dioxid és ammónia koncentrációját. A humán gyógyászatban is találkozhatunk az alginittel: izületi-, reumatikus- illetve sportbetegségek gyógyítása során gyógyiszap formájában, de gyógyhatású üdítőitalok alapanyaga is lehet!

A bányában számos gerinces állat csontmaradványa került elő, a legnagyobb szenzációt egy csaknem teljes ősorrszarvú csontváz jelentette, nem sokkal a bánya megnyitását követően akadtak a rendkívül értékes leletre. A Kárpát-medencében a mai napig ez az egyetlen, csaknem teljes ősorrszarvú csontváz, mindössze annak lábvégei hiányoznak! A pulai ősorrszarvú jelenleg Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

Egykori fás legelők

A tanösvény utolsó állomásain megismerhetjük még az egykori fás legelők világát: korábban itt legeltették állataikat a helyiek, ám a legeltetés felhagyásával az egykor oly' jellemző legelők mára már eltűnőben vannak: a fák közötti teret fokozatosan benövik a cserjék és lassan visszaerdősödnek. Innen ráláthatunk az egykori kráter területére, érzékelhetjük annak körvonalait is.

Az egykori kráter felé nézve 

Zárásként pedig megismerhetjük Pula környékének történetét a kőkortól napjainkig, amikor már nem csak a természet erői, hanem az emberek is formálták a tájat.