Ezüst Kerék Kör - Egynapos instant kaland a Mecsekben

Az instant túrák berobbanásának időszakát éljük meg: a Mecsek sem maradt ki a jóból, köszönhetően a Pécsváradi Várkör és a Kelta Kör túráknak. A Pécsváradi Várkört még október elején teljesítettem, az élményeimből cikk is született, melyet ide kattintva érhettek el. Most pedig végre kipróbálhattam a Kelta Kört is. Ezen túra megálmodói szélesebb közönséget céloztak meg: összesen 9 különböző távú (6,8 km-től 100 km-ig) opciót kínálnak fel az instant túrák szerelmeseinek! Így mindenki megtalálhatja a számára ideális távot - én az eddig hivatalos teljesítéssel nem rendelkező leghosszabb kalandot, az Ezüst Kerék Kört választottam a maga 100 km-es útvonalhosszával. S hogy nehezítsem a saját dolgomat, mindezt a NaHáT 100 túra után, mindössze két napos regenerálódás után vállaltam be. Bár gondolhatnánk, hogy az instant dolgok mindig egyszerűbbek, mint a hagyományos verziók (legalábbis nekem az instant ételek egyszerű elkészítése jut az eszembe elsőre az 'instant' szó hallatán), ez jelen esetben nem igaz: komoly tervezést, előkészületet kíván meg a túra, ha nem akarunk pórul járni. Át kell nyálazni az útvonalat, hol is lehet ételt vagy folyadékot beszerezni, mert ha nem muszáj, az ember nem cipeli feleslegesen azokat hosszú órákon keresztül. Most is ezt tettem: az útvonal áttanulmányozása után megállapítottam: a túra jelentős települést nem érint, amit fogok is keresztezni, azt már olyan időszakban, amikor bolt nemigen lesz nyitva. Így hát nem láttam más opciót, mintsem hogy jól megpakoljam a futózsákomat mindenféle, energiát biztosító csokival és nagy mennyiségű folyadékkal. Merthogy a jelenleg uralkodó szárazság miatt nem hittem a Mecsek amúgy gazdag forráshálózatának kellő aktivitásában...

A túrát megelőző este nagy küzdelem árán sikerült csak beletuszkolnom minden fontosnak gondolt dolgot a 15 literes futózsákomba, így bizakodóan utaztam el Pécsre, a túra rajtjába. Tettye városrészt kellett megcéloznom, azon belül is a Tettye Coffee vendéglátóhelyet. Rövid felszerelés-ellenőrzést követően harcra készen léptem be a GeoGo alkalmazásba, hogy megkezdjem a nagyjából egy naposra tervezett mecseki barangolásomat. Az egyes ellenőrzőpontokon ugyan voltak kihelyezve QR-kódok, így azokkal is lehetett igazolni az ottjártamat, de én inkább maradtam a GPS alapú igazolásban. Ezen igazolási metódus annyit jelentett, hogy egy adott koordinátához legalább 50 m-es közelségbe kellett kerülnöm ahhoz, hogy érvényes legyen a pont érintésem.

img_20191022_065031.jpg

Indulás! Szemben a tettyei romokkal

2019_10_22-23.jpg

Tettyei séta

Az első sikeres igazolás után rögtön megkezdtem az emelkedést Tettye városrész látnivalói érintésével: előbb a Tettyei mésztufabarlangot mellőztem: a mésztufában keletkezett természetes üregeket mesterségesen tágították ki az emberek, labirintusszerű járatrendszerében egykoron laktak is. Manapság a barlang nyitvatartási időben látogatható, persze én kora reggel indultam a Mecsekbe, így ennek megtekintéséről le kellett mondanom... Felette a városrész nevét is adó tettyei romok hívogattak, falmaradványai között tettem is egy rövid sétát, közben pedig az onnan elém táruló panorámát élveztem: lábaim alatt hevert Pécs, balra pedig a Havi-hegy látványosságaira vethettem egy pillantást (Havas Boldogasszony templomra és a szikla tetején álló keresztre). Az egykori püspöki palotát Szatmári György, pécsi püspök építtette a 16. század elején, amit aztán a törökök derviskolostorként, azaz "tekke"-ként (-->Tettye) használtak. Egészen a 18. század végéig lakták az épületet, a ma látható állapotát a 20. század elején nyerte el. 

img_20191022_065710.jpg

Tettye felülnézetből: balra a Havi-heggyel, jobbra a tettyei romokkal és Pécs belvárosával, távolban a Villányi-hegységgel (Tenkes)

A kulturális kirándulás után megcéloztam a természetet: bemelegítésnek Dömörkapuig kellett felküzdenem magamat. Már ekkor éreztem, hogy izzasztó nap vár rám - a meredek hegyoldalban egyre feljebb lépdelve már korán reggel is izzadtságcseppek hadát szívta magába a csuklópántom! A Lenkei és Hamedli pihenőket is érintve - ám nem megpihenve - jutottam fel Dömörkapuhoz, ahol az első túra közbeni igazolást kellett végrehajtanom. Ez könnyen ment, így önfeledten nézhettem körül, gyermekkori emlékek cikáztak a fejemben: öcsémmel a már akkor is eléggé retro érzetet keltő vidámpark játékelemeit végigpróbáltuk. Ma már a vidámpark csak nevében vidám, az egykori bejárat még viszonylag épségben áll, a többi része már szinte teljesen megsemmisült. Nem úgy a pécsi kisvasút, mely a tér túloldalán várja a kisvasútbarátokat: ez az ország legrövidebb kisvasútja - alig haladja meg az 500 métert a hossza, a Pécsi Állatkert és Dömörkapu között szállítja utasait a direkt kanyargósra épített pályáján.

2019_06_03.jpg

Dömörkapu

Jól is jött ez a kis múltidézés-merengés, hiszen még messze nem volt vége a kaptatónak: a következő feladat a Misina meghódítása volt! Ez viszonylag könnyedén ment, hamar a pécsi sípálya tetején találtam magamat, az onnan elém táruló panoráma megcsodálása után egy-kettőre a tv torony lábánál teremtem. A grandiózus betonépítmény mögött már fitogtatta a Nap a az erejét, ekkor még narancssárgás színnel festve meg az égbolt alját. 

img_20191022_072847.jpg

Pécsi sípálya - most csak a szemeim szánkáztak el a távolba meredve

img_20191022_073142.jpg

Misinai tv torony

S hogy lehet-e még fokozni a hegymenetet? Naná! A következő ellenőrzőpont a Tubes tetején lévő János kilátónál várt rám. Ide nem a legrövidebb úton mentem fel, hanem a Rotary körsétányon megkerülve azt, hátulról támadtam meg. A körsétány a Kis-Tubes és Tubes hegyeket kerüli meg, végig szintezve, így megfigyelhető a végigjárása során, hogy mik is a különböző oldalak jellemző növénytársulásai, erről ad részletes képet a körsétány "táblaerdeje".

img_20191022_074221.jpg

Rotary körsétány

A körsétány keleti felének növényeit megismerve kezdhettem meg a rövid, de intenzív kaptató abszolválását a Tubes csúcsára. A becsekkolást a kilátó lépcsőfokain felfelé sétálva ejtettem meg, hogy minél több időm maradjon a körpanoráma alapos rögzítése érdekében. Láthattam Pécs városát, a Jakab-hegy vonulatát, Orfűt a kéklő Orfűi-tóval, Komlót, a Zengő, a Köves-tető és a Hármas-hegy jellegzetes vonulatait is - mesés napkezdés volt! Ami viszont szúrta a szememet: nem csak az erdők mélyén sétálva, hanem felülnézetből is szinte teljesen zöld volt még a növényzet... Meglepő a szombati tapasztalataim után, a Börzsöny már szinte teljesen sárgásbarna színekben pompázott!

img_20191022_080708.jpg

Tubes - János kilátó 

img_20191022_080845.jpg

Kilátás dél felé - előtérben Péccsel, távolban a Villányi-hegység sziluettjével

img_20191022_080902.jpg

Kilátás kelet felé - a kép jobb szélén a Zengővel 

img_20191022_080937.jpg

Kilátás nyugat felé - balra a Jakab-hegy vonulatával, középtájt az Orfűi-tóval

Visszabattyogtam a Rotary körsétányig, de most csak metszettem azt, tovább veszítve a szintet. Elérve az Melegmányi út aszfaltcsíkját, azzal párhuzamosan haladtam a sűrű erdőben egészen a Pista bácsi pihenőjéig. Itt elbúcsúztam az országúttól, és a meglepően zöld erdők mélyén folytattam az utamat, döntően ereszkedő ösvényeken haladtam egészen a Rábay fáig. majd onnan egy rövid, de combos emelkedő leküzdése árán jutottam el a Keresztkunyhóhoz.

img_20191022_085139.jpg

Rábay fa

1_137.jpg

Keresztkunyhó - kőkereszt, kunyhó helyett esőbeállóval

Itt újabb EP volt, jött is az első gubanc. Nincs szolgáltatás - jelezte a telefonom, a GeoGo pedig offline állapotában nem volt hajlandó működni... Vagy 10 percnyi rohangálás után sikerült mobilnetet csiholnom és ezáltal sikeresen igazolni az ottjártamat. Így kissé bosszúsan néztem meg a kreatív nevű helyet: most már csak egy kőkereszt áll itt, melyet Rábay Balázs állíttatott 1928-ban, a másik fele a névadónak, a kunyhó már nem áll, helyette egy esőbeállót és padokat láthattam még.

img_20191022_092224.jpg

Fehér-kúti kulcsosház

2_125.jpg

Tripammer fa(pótlék)

Országos jelentőségű ösvényeken (RP-DDK) folytattam az utamat, így nem volt gond a tájékozódással, már csak amiatt sem, mert 4 éve már teljesítettem a DDK ezen szakaszát, és az itt megélt emlékek könnyen elő is jöttek. Elhaladtam a Fehér-kúti kulcsosház lelakatolt épülete mellett,  majd gyorsan becserkésztem a Tripammer fát is, ahol újabb, ezúttal gond nélküli igazolást hajtottam végre. S közben megtudtam, hogy ez bizony nem az eredeti Tripammer fa, mert az a '70-es években egy viharban derékbe tört, helyette nevezték ki a ma is látható szomszédját!

3_120.jpg

Már-már zavaróan zöld erdőkben haladtam előre

Egyemberes, kanyargó ösvényen bandukoltam tovább nyári színekben ragyogó erdőkön át egészen Árpádtetőig. A 66-os főúton való, cseppet sem veszélytelen áthaladás után a Mecsextrém Park szórakoztató elemei mellett sétáltam el, aztán a Mókus tanösvény piktogramjai és az erdei labirintus keltette fel az érdeklődésemet.

4_109.jpg

Kukucskálás a Mecsextrém Parkba

2019_10_22-231.jpg

Mókus tanösvény, labirintus

Széles erdei utakon barangoltam tovább, az út borítása aztán - sajnos - aszfaltra cserélődött. Hosszú perceken keresztül koptattam talpaimat mesterséges talajon, közben pedig a rám váró Kelet-Mecsek vonulataival szemeztem. 5_97.jpg

Aszfaltúton sétálva a rám váró hegyekkel szemezhettem

Az aszfaltnak és a tarvágással sújtott részeknek búcsút intve érkeztem el a Hármas-Bükk ellenőrzőponthoz. Ahol ismét igazolási problémáim támadtak... Mivel minden puskaporomat ellőttem, nem láttam más megoldást, minthogy felhívjam a problémámmal Baranyi Zsoltot, a GeoGo atyját, aki nagyon segítőkész volt, de az általam felvázolt problémával még ő sem találkozott... Így maradt a fényképes igazolás, - no meg vagy negyed óra "elvesztegetése" - aztán spuriztam is tovább, hogy kicsit ledolgozzam az összeszedett, előre nem tervezett hátrányomat. Fel-le hullámozva értem el a Hársas-forrást és a mellette lévő pihenőhelyet. Itt végre egy kicsi őszi életérzésem támadt, a patakot friss avarszőnyeg kezdte befedni, a forrás nem meglepő módon teljesen kiapadt, így frissíteni itt nem tudtam.

4_110.jpg

Hársas-forrás környéke

Egy "laza" emelkedés-ereszkedés kombót végrehajtva már az Iszapoló/Medve-tó partján szívhattam magamba újra őszi életérzést. Nem voltam itt egyedül, egy horgász is ide vonult el a mindennapi élet zajai elől, egy kis vacsora reményében! :)

img_20191022_112142.jpg

Iszapoló/Medve-tó

A tó jócskán felázott töltésén átcuppogva, sárral telített cipőimmel másztam fel a műútig, majd az elkerített, külszíni fejtésű bányaüreg mellett sétáltam felfelé, hogy aztán egy számomra nehezen észrevehető (azaz sikeresen túlmentem rajta... :) ) jobbkanyarral megcélozzam a Köves-tető oldalát. Bár a térképem a hegytetőn remek panorámával kecsegtetett, 100 km-es túrán komoly kitérőt azért nem teszek, így ezt kihagyva, a Köves-tető csúcsát északról megkerülve csodálkoztam rá az itt heverő hatalmas kövekre... Egy biztos, ezek nem mészkövek, hanem valamiféle vulkanikus eredetűek!- állapítottam meg. De nem ám, ezek fonolit sziklák - tudtam meg a Kövestető Vendégház melletti információs táblán. Egy biztos: látványosak voltak! :)

1_138.jpg

Fonolit sziklák a Köves-tető oldalában

Újabb forgalmas műutat kereszteztem, ezúttal a zobákpusztait, majd a Hármas-hegyre vezető aszfaltcsíkon kezdtem előbb lágy, majd egyre keményebb emelkedésbe. A gerinc előtti utolsó métereken búcsúztam el a hegycsúcsra vezető műúttól, hogy azon átbukva mesés panoráma társaságában kezdjem meg az ereszkedést a Pap-rét irányába.

6_88.jpg

Szolid panoráma a Pap-rét felé ereszkedvén

Átrobogtam a piciny Pap-réten, hogy tovább ereszkedhessek Püspökszentlászló határába, ám itt nem az egyik kedvenc mecseki településem felé kanyarodtam (illetve mégis, de gyorsan korrigáltam :) ), hanem Hosszúhetény felé. Idilli murvás úton haladtam néhány percig, közben pedig az előttem lévő nagy feladatra készültem fel fejben: meg kell másszam a Zengőt! 

7_79.jpg

Rápihenős szakasz - Zengő csúcstámadás előtt

Előbb kellemesen, de kitartóan emelkedő völgyben emelkedtem egyre magasabban, aztán a csúcs előtt jó másfél kilométerrel kezdődött a siratófal... Tavaly ezt térdig, majd derékig érő szűz hóban másztam meg - sosem fogom elfelejteni... -, de most megállapíthattam, hogy normál körülmények között is az ország egyik legszívatósabb emelkedője ez, lihegős szakasz a javából! Elérve a csúcshoz közeli Bocz-keresztet, már kaptam egy kis "előpanorámát", a völgyben felfedeztem Püspökszentlászló házait is.

2_126.jpg

Fel a Zengőre!

A kitartásomat azért végül szerencsére siker koronázta: feltűnt a Zengő tetején álló geodéziai mérőtorony betonhengere, előtte pedig a Zengő vára a jól kivehető sáncaival és a 13. századi eredetű lakótornyának alapjaival. A torony lábánál megállapíthattam - ennél magasabbra már nem juthatok! Vagy mégis? Hát persze, irány a kilátószint! A létrarendszer megmászása után kiélvezhettem a mászás gyümölcsét, a látóterembe kerülő dimbes-dombos, hegyekkel-völgyekkel szabdalt vidéket.

3_121.jpg

Zengő vára - lakótorony-maradvánnyal, sáncokkal

8_81.jpg

Zengő, kilátóvá "alakított" geodéziai mérőtorony

img_20191022_132238.jpg

Kilátás a toronyból - Misinával, Tubessel, Köves-tetővel, Hármas-heggyel, Komlóval...

9_75.jpg

Viki pihenő

A Mecsek tetejét hátrahagyva végig a gerincen ereszkedve érkeztem meg a Viki pihenőhöz, a gerincen sétálva a ritkás erdőknek köszönhetően a környék hegyeit-völgyeit alaposabban is áttanulmányozhattam, így még gyorsabban teltek a méterek, hamarosan már arra lettem figyelmes, hogy a Réka-völgy bejáratánál kopogtatok! Itt meg is ejtettem a kötelező igazolást (most már rutinosan beléptem jóval korábban a GeoGo-ba, amikor még volt szolgáltatásom, és addig nem hagytam elhalványulni a képernyőt, míg oda nem értem kellő közelségbe a ponthoz, így gond nélkül tudtam hivatalossá tenni az ottjártamat), majd belépve a völgybe ereszkedtem a Réka kunyhó irányába. Már a völgy is nagyon megfogott szépségével, de amit a Réka kunyhónál tapasztaltam... Elmondhatatlan: legszívesebben ide költöztem volna néhány napra! És még a szomszédos Etelka-forrás is megfelelő vízhozammal rendelkezett, másodpercek alatt telt meg a poharam - nem is voltam rest repetázni!

img_20191022_140309.jpg

Érkezés a Réka kunyhóhoz

2019_10_22-236.jpg

Etelka-forrás, Réka kunyhó

img_20191022_143310.jpg

Hárs-tető

Mi más is jöhetett a völgy aljában héderelés után, mint combos emelkedő! Fel a Hárs-tetőre, hogy érezzem a törődést! :) De én nem hagytam magamat, beleálltam a kihívásba, és bár szuszogva, de elértem a tetőt, hogy aztán sebesen le is zúgjak a túloldali völgyben elterülő egykori üveghuta mementójához, Pusztabányára. Ellentétben a többi Kelet-Mecseki üveghuták "utódjaként" fennmaradt településekkel (Óbánya, Kisújbánya), Pusztabánya egykori lakói az üveghuta bezárása után elvándoroltak innen, így jelenleg csupán egy széles rét, két házikó és egy üveghuta romjai, valamint egy rekonstruált kemence található itt. No meg a Kelta Kör következő EP-je is, melyről nem is feledkeztem meg! :)

2019_10_22-237.jpg

Pusztabánya

Pusztabánya fedett pihenőhelyén baráti társaság főzőcskézett és láthatóan élvezték a kellemes őszi időt, az kellemes illatoktól rendesen meg is éheztem... Gyorsan lefelé vettem az irányt, hogy megszabaduljak a csábító illatoktól, nedves hegyoldalban csúszkáltam le a Betyár-forrást ezúttal mellőzve (két és fél hete kimentem oda, már akkor sem működött...).

10_70.jpg

Patakátkelést követően egy mesés réten caplattam át, hogy újra hegymenetbe kapcsoljak, és e fokozatban hagyva futóművemet másszam meg szinte teljesen a Balázs-orma névre hallgató hegyet. Ekkor még nem sejtettem, hogy a következő néhány kilométer milyen kalandos lesz! Első lépésként le kellett ereszkednem a Sín-gödör völgybe. Nem volt egyszerű követni a jelzéseket, azok finoman szólva sem kitaposott úton lettek felfestve. No nem mintha bármely irányba láttam volna turistaútra utaló "jeleket". Így jelzett fától jelzett fáig haladtam, míg el nem értem a Szederindás-forrást.

img_20191022_152559.jpg

Ereszkedés kezdete a Sín-gödörbe

11_64.jpg

Szederindás-kút

Ezzel el is értem a Sín-gödör völgyét, mely elég mély nyomot hagyott bennem! Szűk völgy, benne már-már extrém módon cikázó patakkal, keresztbe dőlt fákkal. Ha százlábú lennék sem tudnám megszámolni lábaimmal, hogy hány fán másztam át, hányszor egyensúlyoztam a patak kövein át egyik partjáról a másikra. Az átkelés persze nem mindig járt teljes sikerrel, a patakba placcsanást nem sikerült elkerülnöm, ráadásul a számos helyen ingoványos talaj sem könnyítette a haladást. De így lett egy nagyon kellemes emlék, a Mecsek egyik gyöngyszeme, mely láthatóan ismeretlen a helyieknek is, kiindulva a turistaút "kitaposottságából"! És a völgy aljában grátiszként engem meglepő kis vízesésekről még szót sem említettem... 

5_98.jpg

6_89.jpg

Sín-gödör

Amikor azt hittem, hogy véget ért a kalandos rész, jött az újabb... A magyaregregyi műutat keresztezve szemben a Barna-kő meredek oldalát kellett megmásznom! A meredek, csúszós ösvény is kihívást jelentett, csúszkáltam is rendesen, de ami utána következett...

12_63.jpg

Barna-kő

Elkerített rész mellett, szederbokrokkal teljesen benőtt ösvényen kellett átszuszakolnom magamat! Kerülőutat nem találtam sehol, így nem tudtam mást tenni, mint szétkarcolni magamat - ez nem is zavart annyira - és az egyik kedvenc technikai pólómat is... Teljesen szétfoszlott, a Mecsek hősi halottja lett ezen a szép napon! :( Így érhető módon kissé melankólikus hangulatban értem fel a hegytetőre, ahol végre kulturált utakkal találkoztam. Egészen addig, amíg el nem értem az itinerben is említett elkerített részt: kerítés állta utamat. A leírás alapján kerülni kell, offroad üzemmódban... Na ehhez nekem sok kedvem már nem volt, megvizsgáltam a kapu nyithatóságát: simán nyitható - állapítottam meg. Kinyitottam, majd visszazártam, s ugyanezt tettem a túloldali kapun is. Magas fűvel borított réteken folytattam az utamat Jánosipuszta felé. Az égen repülőgépek versenyeztek egymással, három kondenzcsíkot is láthattam egy irányba haladni, a föld felé tekintve pedig a vidéki és városi lét kontrasztját figyelhettem meg: kecskékkel néztem farkasszemet, mögöttük pedig Komló paneldzsungele magasodott a háttérben húzódó dombtetőn.

img_20191022_164845.jpg

img_20191022_165133.jpg

img_20191022_165601.jpg

img_20191022_165944.jpg

Engel Adolf kastély

Jánosipusztán fura volt átsétálni: mindenhol idős hölgyek sétálgattak: idősek otthonából állt szinte az egész település... Legfőbb látnivalója pedig az Engel Adolf kastély, mely sajnos erősen felújításért könyörgött... Mindenesetre igazoltam az ittjártamat, majd aszfalton indultam meg Mecsekjánosi felé. Előbb bal kéz felé elnézve a Gadányi-tavakat fedezhettem fel, majd a derékszögű jobbkanyart bevéve egy állatfarm keltette fel a figyelmemet: farkasszemet nézhettem egy lámával is! Szerencsére nem köpött le, mint a klasszikus esetben:

giphy.gif_480x360

13_60.jpgÉrdeklődő láma

Folytatva az aszfaltbetyárkodás, ismét jobbra fordítottam a fejemet: löszfalakat pillantottam meg, bennük gyurgyalagfészkekkel, felettük pedig tehenek legelésztek: idilli falusi tájkép - állapítottam meg! Az elkerített legelő amúgy láthatóan egy régi motorcross pálya maradványain került kialakításra.

img_20191022_171205.jpg

img_20191022_171241.jpg

Mecsekjánosi felé trappolva ,a falu feletti domb mögött fokozatosan kezdett eltűnni az éltető csillagunk, mire elértem a település hivatalos határát, már kezdte látványos színekkel megfesteni az ég alját! Meglepetésemre nem Mecsekjánosi szerepelt a településnév "helyén", hanem Komló, ugyanis Mecsekjánosi hivatalosan Komló városrésze!

img_20191022_172544.jpg

Mecsekjánosi: a falut kettészelő vasútvonallal

A települést kettészeli a Sásd-Komló vasútvonal, így én is kereszteztem azt, hogy annak túloldalán indulhassak meg rohamtempóban Mecsekfalu felé, hogy minél tovább eljussak fejlámpa nélkül! Hátrahagyva az állandóan lakott részt, az Öreg-hegy meredek kaptatóját élvezhettem, a végén járhatatlanul benőtt szakasszal, így inkább a józan eszemre hallgatva kerülőutat kerestem, s találtam is...

Mecsekfalut így is hamar elértem, a temetőnél igazoltam is ottjártamat, majd nyomós kutat kerestem. Elvégre az a temetők környékén mindig szokott lenni... Most vagy én voltam a vaksi, vagy itt tényleg nem volt - pechemre. Ugyanis erre alapozva megittam a tartalék fél literes palackon kívül az összes folyadékomat. Na sebaj, elvégre innen egy saroknyira a térkép alapján van egy kocsma, majd ott! - gondoltam. Oda érve láttam, hogy ez bizony zárva van... Gyors újratervezés: elvileg Sikondán van egy Kisvadász étterem, amely nyitva is van a google szerint 19:00-ig! Van több mint egy órám átérni, és csak 3 kilométerre van tőlem! Remek, uzsgyi előre! - adtam ki magamnak az utasítást. A Mecsekfalu fölötti dombot megmászva nem tudtam szó nélkül elsétálni a panoráma mellett. Egyik irányba a naplemente utáni színorgia, másik irányba Komló és a Kelet-Mecsek vonulatai... Fantasztikus!

img_20191022_181318.jpg

img_20191022_181541.jpg

Mint ahogy a képeken is látható, eléggé sötét volt már ekkor, de én ahogy azt szoktam tenni, alkalmazkodva a szürkületi viszonyokhoz, minél tovább szerettem volna kihasználni az egyre alacsonyabb természetes megvilágítást. A dombról való leereszkedés így futótempóban történt meg, hogy elérjem még "határeset" fényviszonyok között a Sikondai-tavakat. Ezek partján kellett volna lennie a keresett, üzemelő étteremnek, azonban ahova jelezte a térképem, egy régi épületen kívül mást nem láttam. Így már csak egy lehetőséget láttam: a sikondai Ambient Hotelt! Belépve a recepcióra vázoltam a recepciós hölgynek a helyzetemet, aki kedvesen az étterem felé irányított, hogy ott majd kisegítenek. És valóban így lett, a szintén rendkívül szimpatikus pincér megtöltötte ingyen a két literes ivópalackomat, majd jó utat kívánt nekem! Megköszönve kedvességüket, fejemre csatolva az új fejlámpámat (a régit elhagytam szombaton...) indultam vissza az immáron teljesen koromsötét Mecsek világába! És jött az éjszakai túrázás teljesen új dimenziója számomra... Mindig is le akartam cserélni a régi fejlámpámat a gyenge fényereje és rövid "élettartama" miatt, csak a szándék sosem jutott el cselekedetig. Most rákényszerültem a dologra, és nem bántam meg a "váltást". Messze elláttam, olyan volt, mintha nappal túráztam volna... Láttam a jelzéseket, a környezetemet! Kellett is a fényerő, ugyanis ami Sikonda után jött a 66-os műútig, az minden volt, csak nem leányálom: nehezen követhető jelzések, úttalan utak, benőtt részek. Egy dolog volt benne jó, hogy vége lett! Na nem mint hogyha a főúton való - csupán 1-2 percig tartó - sétafika túlságosan is biztonságos lett volna. Siettem is tovább, végre szimpatikus úton a Szent Imre-forrásig és a mellette lévő kőkeresztig! Merthogy ezek is itt voltak, csak nekem a sötétben nem tűntek fel, csupán az egyre durvábban emelkedő út, mely a végére minden volt, csak nem szimpatikus... Majdnem kiköptem a tüdőmet, mire elértem Vágotpuszta piciny települését. 

Vágotpuszta ma már csak üdülőfalu, a 20. század során teljesen elnéptelenedett. 1790 körül kezdődött íródni a története, ekkor hoztak létre itt egy uradalmi csárdát, mely köré több magyar és német család is letelepedett, így létrehozva az egykoron állandó lakossággal bíró apró falut. A falu még híres arról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, a szovjet csapatok bevonulása után még hetekig harcoló mecseki láthatatlanok egyik gyülekezőhelye volt! (forrás)

A falu így esti fényekben is nagyon hangulatos volt: haranglábbal, kopjafával és egy kúttal, melyhez használati utasítás is tartozott - vész esetén itt tudtam volna vizet vételezni! A Sín-gödör mellett a túra másik nagy felfedezettje lett számomra... No meg az újabb igazolóhelye! ;)

2019_10_22-2310.jpg

Vágotpuszta

A házakat magam mögött hagyva hosszú kilométereken keresztül széles úton, szinte végig szintezve trappoltam déli irányba, az Erdei keresztig. Ez már az RP-DDK vándorlásom miatt ismerős volt, hiszen itt újra elértem a DDK útvonalát. A felújított keresztet Unferdorben József favágó emlékére állították, aki 1928-ban itt szenvedett halálos balesetet. A fotózás mellett természetesen nem feledkeztem meg az újabb becsekkolásról sem! 

img_20191022_202112.jpg

Erdei kereszt Unferdorben József favágó emlékére

A kereszttől rövid lejtmenetet abszolválva értem el a Büdös-kúti kulcsosházat és a névadó Büdös-kutat. A kút kifolyó csövéből nem meglepő módon egy csepp víz sem bújt elő...

img_20191022_203113.jpg

Büdös-kúti kulcsosház

img_20191022_203155.jpg

Büdös-kút

img_20191022_203406.jpg

Füleki Mihály emlékmű

Csupán néhány szuszogtató lépést kellett megtennem a következő ellenőrzőpontig, a Füleki emlékműhöz, melyet Füleki Mihály tiszteletére emelt a Pécsi Spartacus sportkör természetjáró szakosztálya 1984-ben. A kötelező bejelentkezés után robogtam is tovább, kanyargó ösvényeken, az orfűi műúttal párhuzamosan sétáltam a Remete-rét felé. Az országúton még háromnegyed kilenc magasságában is komoly autóforgalom haladt el - állapíthattam meg az autók zajából! A Remete-rét játszóterén keresztülsétálva megcéloztam a műutat, majd azt is metszve indultam meg meredeken felfelé egy kellemetlenül köves, széles murvás úton. Talpaimat kényeztették folyamatosan az élesebb kövek, szerettem volna minél előbb letudni ezt a szakaszt, mely amúgy is alaposan megizzasztott! Hullámvasutazás következett: Szuadó-nyereg (Patacsi-mező), Szuadó-tető és végül a Jakab-hegy, szépen egymás után...

img_20191022_212859.jpg

Patacsi-mező/Szuadó-nyereg - egykori blokkház

A túra neve Kelta kör - nem véletlenül: a kelták ugyanis a Jakab-hegy fennsíkján lévő sáncokkal védett településén éltek! Végre elértem ezt a részt, nézzük csak a történetét az egykori erődítménynek! "Krisztus előtt 8. században épült a sáncokkal övezett földvár. A kőből és földből épült sáncok ma is szinte teljes épségben megmaradtak és pontosan jelzik az egykori erődített települést, amely két részből áll. A nagyobbik vár kb. 900 méter hosszú és 500 méter széles területen fekszik, megközelítőleg téglalap alapú. Ehhez DK-ről egy patkó alakú sánc csatlakozik, amely egy magas sziklacsúcsot vesz körül. Az így létrejött kisebbik várnak, az ún. fellegvárnak a mérete 550 x 250 méter. Az erődített település D és DNy felől (a Zsongor-kőnél és a Babás szerköveknél) szinte megközelíthetetlen, mert itt a hegy szakadékos sziklafala védi. Ezért ezen az oldalon a sánc csak 1,5-2 méter magas. Ellenséges támadástól leginkább Ny és K felől lehetett tartani, ezért itt emelték a legmagasabbra a sáncot, amely helyenként a hat méteres magasságot is eléri. A földvár Ny-i oldalán még egy elősánc is erősíti a védelmet. A földvár két kapujának a helyét ismerjük: az egyik kapu a DNy-i sarkon, a Zsongorkő felett, a másik pedig a fellegvár DK-i sarkán volt. A földvárat a kora vaskorban a hallsatti kultúra népe építette, majd később, a Kr. e. 2-1. századokban a kelták is lakták, egészen a római hódításig és Sopianae város létrejöttéig" - olvasható a földvár sánca melletti információs táblán. 

img_20191022_215114.jpg

Belépés a kelták egykori világába

Valóban grandiózus sáncok között léphettem be az egykori kelta földvár területére! A méretek akár el is feledtethették volna az igazolást, de időben kapcsoltam, és hoztam működésbe a GeoGo-t. Rövid időn belül elértem a Jakab-hegyi-tavat és a mellette lévő Jakab-hegyi kilátót is. A mellette lévő padokra lecuccolva elemcserét hajtottam végre, majd maxi fénnyel vettem célba a rét túloldalán megbújó pálos kolostor romjait. Hangulatos volt sötétben a romok között sétálni!

img_20191022_220402.jpg

Jakab-hegyi kilátó

img_20191022_220549.jpg

Pálos kolostor romjai

"Az ásatások tanúsága szerint a 12. század körül a hegytetőn, a vaskori földvár közepén egy falu létesült. Ennek félköríves szentélyű, nyugati karzattal ellátott templomát és templom körüli temetőjét sikerült feltárni. E templom Szent Jakab titulusáról nyerhette a hegye a nevét. 1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket és épített számukra a templom mellé kolostort. Ez a rendház lett a pálosok egyik első háza. Már 1234-ben említették oklevelek a létezését, és egészen 1334-ig működött is, ám ekkor a szerzetesek a rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni és a hegy lábához, Patacsra költözni. Ám nem sokáig tartott a "száműzetésük": 1369-ben újra szerepel a kolostor oklevelekben. A templomot 1500 körül újjáépítették. Nem sokkal később azonban - feltehetően 1543-ban - a szerzetesek a törökök elől menekülve hagyták el a kolostor, amley ezután két évszázadig elhagyatottan romosodott. 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost a remeték számára helyreállíttatta, ekkor épült fel a templom mellett a ma álló kolostorépület és elkészült a hatalmas kiterjedésű, falakkal övezett kert is. A kolostor barokk kori virágzása rövid ideig tartott, mivel II. József feloszlatta a pálos rendet is az 1780-as években, így ezt a kolostort is elhagyták a lakói. A püspökség birtokába került épületek innentől kezdve fokozatosan pusztultak, 1828-ra teljesen lakatlanná váltak. Az emeletnyi magasságban álló romokat végül az 1930-as években egy erdészház építése miatt nagyrészt elhordták. A régészeti feltárások és romkonzerválási lépések hatására nyerte el a ma látható alakját." - olvashattam a helyszínen.

A következő, már régóta várt látnivaló innen csak egy köpésre volt: le a Jakab-hegy déli, meredek hegyoldalán néhány lépést a Remete-barlanghoz és az alatta lévő vörös homokkőteraszokra, azaz a Zsongorkőhöz! Este megtapasztalni a kilátást... remek pillanatok, sőt, percek voltak! :)

img_20191022_221459.jpg

Remete-barlang bejárata - vörös homokkőben

img_20191022_221619.jpg

 Zsongorkő - alattam Cserkút fényeivel

Szinte másodperceket kellett csak sétálnom az újabb látnivalóig: a Sasfészek sziklarétegein kellett leereszkednem - nem ártott az óvatosság!

img_20191022_222504.jpg

Ereszkedés a Sasfészek technikás sziklalépcsőin

Már az ereszkedés is nagy élmény volt, de leérni a Babás szerkövekhez... Mindig földbe gyökereznek a lábaim, este még ezeket sem sikerült megnéznem. Nem szoktam ilyent csinálni hosszú túrákon, de most leültem, és percekig csak néztem ki a fejemből, közben pásztázva a környéket, a települések fényeit alattam!

img_20191022_223246.jpg

img_20191022_223317.jpg

Babás szerkövek

 A Babás szerkövek legendája is megér egy percet:
"A Jakab-hegy lábánál fekvő faluban élt egyszer réges-régen két gazdag család, s szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, még bántalmazták is. A koldus ekkor megátkozta őket: "Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!"
Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt, kik egy napon mentek férjhez. Mikor az egyik ház lakodalmas népe jött vissza a Jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, a másik lakodalmas menet fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út.
Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép kocsistul, lovastul kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon." - olvashattam két és fél hete Kővágószőlősön a tanösvény egyik tábláján.

A szerkövektől a Jakab-hegy déli oldalában kanyarogtam szinte végig tartva a tengerszint feletti magasságomat. Mivel a hegyoldal meredek volt mindvégig, és a szűk ösvény eléggé csúszott, így alapos koncentrációt igényelt az ösvényen történő "egyensúlyozás" kilométereken keresztül. De szerencsére épségben megúsztam a kalandot, elhagyva a szintutat, megindultam felfelé, az Éger-völgyi Farkas-forrás irányába.

img_20191022_235241.jpg

Farkas-forrás az Éger-völgyben

Kivételes forrás volt - már ami a vízhozamát illeti: szinte csak csepegett, de működött! A 2 decis pohárkámat majd' egy percig kellett odatartanom, így mire megittam három pohárnyi forrásvizet, nem kevés idő telt el, közben meg tudtam ejteni az igazolás is (EP). De kellett a szomjoltó forrásvíz, hogy egy izotóniás tablettát fel tudjak oldani benne, a nap során kiizzadt ionok pótlása érdekében, meg persze egy kis cukor sem ártott!

Ugyanis lélekemelő kaptató várt rám, fel a Szuadó-tetőig! S mikor felértem oda, konstatálhattam, hogy a tető jelző itt nem jelenti automatikusan azt, hogy nincs tovább felfelé... Mert most bizony volt! Tovább emelkedtem felfelé még egy szakaszon, hogy aztán végre fellélegezhessek: irány lefelé, Orfűig. Széles utakon tudtam gyors tempóval ereszkedni, gyorsan teltek a kilométerek, így pikk-pakk elértem Orfű házait, ahol a helyi kutyák alaposan megugattak, csak úgy zengett az egész falu a konstans ugatástól... Közben teszteltem a falu nyomós kútját, rosszabb időkre: jelentem, működött! :)

img_20191023_010903.jpg

Baglyok szegélyezte úton haladtam vissza a természet világába: felkerestem a Sárkány-forrást rejtő sziklaszurdokot. Bukdácsolva, mohás, nedves és ezáltal rendkívül csúszós köveken tipegve értem el a forrásfoglalatot, hogy megállapíthassam - működik... Szerencsére ez igaz volt a forrásra, és a GeoGora is, az igazolásom sikeres volt ezúttal is!

img_20191023_011518.jpg

Újabb működő forrás - Sárkány-forrás

img_20191023_011526.jpg

"Apró" kövek a szurdokban

Jöhetett a túra utolsó nagy kihívása: folyamatos emelkedő egészen a Szadó-nyeregig! Itt már kezdtem érezni, hogy a testem vágyik a pihenésre - nem az izmaim jeleztek, hanem a bal tüdőm kezdett kicsit rosszalkodni erős tempójú hegymenetben. Így kissé visszafogtam magamat, és kényelmes tempóban értem fel a tetőre, közben pedig az erős fényű Holdban gyönyörködtem, valamint hátrafordulva Orfű fényeiben.

img_20191022_205459.jpg

Remete-rét

A nyeregből a már megjárt és "áldott", köves úton jutottam vissza - ezúttal lefelé száguldva - a Remete-rétre, ahol ezúttal igazolnom is kellett ottjártamat. Innen kellemes ösvényeken, szintezve haladtam a Misina oldalában, egészen a Roboz pihenőig, mely a túra utolsó előtti EP-je volt. A pihenőig az erdei tornapálya állomásai és a Mandulás játszótere jelentették az "izgalmakat".

img_20191023_030717.jpg

Roboz pihenő

A pihenőtől jöhetett a végső ereszkedés, a Fellbach ösvényen ereszkedtem, érintve az Ilonka pihenő oszlopokkal díszített pihenőjét, hogy aztán a reggel érintett Lenkei pihenőnél kilyukadva ereszkedjek le Tettyére. Az éjszakai szakaszra amúgy is jellemző volt a feltűnően nagy mozgás az erdőben - két kezemen nem tudom megszámolni, hányszor találkoztam vaddisznókkal, volt, hogy szó szerint hosszú másodpercekig néztünk farkasszemet, hogy akkor most ki is enged a másiknak! :) Szerencsére mindig én kerültem ki győztesen, megúsztam konfliktus nélkül a találkákat... 

img_20191023_031509.jpg

Face to face malac komával

A Jakab-hegyi földvárat pedig egy aranyos sün őrizte! ;)

img_20191022_221018.jpg

De a legnagyobb állat titulust mégis magamnak adnám, Sikondán és az Erdei kereszt felé sétálva is megálltak mellettem, megkérdezve, hogy elvigyenek-e valamerre, de nem éltem egyszer sem a felkínált lehetőséggel - persze mindkét esetben azért megköszöntem a gáláns felajánlást!

img_20191023_032003.jpg

Pécs fényei

 

img_20191023_033522.jpg

Havas Boldogasszony templom

img_20191023_033557.jpg

Misina - tv toronnyal

Tettyén még volt egy extra kitérőm: ki kellett sétálnom a Havi-hegyre, a Havas Boldogasszony templomhoz, az utolsó igazolás teljesítéséhez. Így volt lehetőségem megnézni Pécs fényeit és a Misina kivilágított tv tornyát! Bár a rádióban reggel azt hangoztatták, hogy október 23-a miatt nemzeti színekben fog pompázni, vélhetően csak az esti "műszakra" értették, 23-án hajnalban még csupa pirosban pompázott! Kigyönyörködve magamat sétáltam le a Tettye Coffee épületéhez, hogy befejezzem hivatalosan is a túrát, mely ismét csak igazán emlékezetessé sikeredett, köszönöm a túra megálmodóinak a lehetőséget! :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr9015254142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/