Szeptember második szombatján tartották idén a soproni Károly kilátónál a Kilátók napja ünnepséget, ennek apropóján, a Kilátók napi Lővér IVV teljesítménytúrán én is megismerhettem a Soproni-hegység pompás kilátópontjait! Mivel a leghosszabb, 40 km-es távot választottam, így 13 különböző helyről élvezhettem a kilátást, ehhez pedig az időjárás is kiválóan asszisztált. Na meg a szervezők is, ilyen precíz útvonal-kijelöléssel még szerintem életemben nem találkoztam, pedig jártam már egy-két túrán életemben... Minden egyes elágazásban mészporral "festett" nyilak mutatták a "kötelező haladási irányt", míg a "behajtani tilos" utakat vastag vonallal "zárták le", ezáltal feleslegessé téve a track vagy az itiner használatát, hozzájárulva ahhoz, hogy nekünk túrázóknak csak az soproni erdők és kilátások megcsodálása legyen a feladatunk, ezer hála és köszönet nekik ezúttal is! No meg kalapemelés... ;) Nem csak a útvonaljelölés minőségéért, hanem magáért az útvonalért is: számos helyen jelzetlen, számunka új ösvényeken barangolhattunk, ezáltal még jobban megismerve a Soproni-hegységet! Innentől már remélem nem kell részleteznem, hogy mit is fog tartalmazni az alábbi bejegyzésem... Igen: kilátókat és kilátásokat töménytelen mennyiségben!

Két kedves szombathelyi barátommal, túratársammal, Kálmánnal és Márkkal teljesítettük a túrát: negyed 8-kor indultunk el az Erzsébet kertből, hogy bemelegítésként megmásszuk a Sörház-dombot, no meg az annak tetején álló Sörházdombi kilátót. Mondanom sem kell, meg is másztuk azt (mint ahogy az összeset a túrán), jutalmunk pedig a várt remek panoráma volt (innentől nem fogom magam ismételni, minden kilátópontról fantasztikus volt a kilátás :) )!  Sopron belvárosa, a Fertő tó, a Taródi vár és mindenfelé kisebb-nagyobb dombok-hegyek néztek ránk vissza.

Sörházdombi kilátó - kezdésnek szerintem elég impozáns

Sopron és a Fertő-tó

Balra halványan feltűnt a Schneeberg, jobbra pedig a Taródi vár

Emelkedtünk tovább, egészen a Károly-magaslatig, melynek tetején a Károly kilátó várta a panorámára éhes kalandorokat. De sajnos nem minket, hanem a "lustább" társainkat, akik csak később vágtak neki a sétának: a kilátó csak 9-kor nyitott, mi pedig még 8 óra előtt jártunk erre. Ahogy írom e sorokat, leesett, hogy a korábbi "minden kilátót megmásztunk" állításom nem állja meg a helyét, ugyanis a Károly kilátóra nem szerettünk volna több, mint egy órát várni... 

Károly kilátó - még zárt állapotában

Így hát kicsit szomorúan, de folytattuk barangolásunkat a Dalos-hegy felé: metszettük a soproni sípályát, azon jobbra felnézve a TV toronnyal, balra lesíelve pedig a Fertő tóval nézhettünk össze. Rá néhány méterre pedig a Dalos-kő és a Dalos-hegyi páholy várt ránk. Mennyi látnivaló néhány percen belül...

Dalos-kői páholy - korlátolt panoráma a Fertő tó irányába

A következő megállónk a Lővér Kalandparknál volt, ahol frissítőpont üzemelt: zsíros kenyér volt a menü lilahagymával. Én ezt ekkor még nem kívántam (később pedig erre más nem is volt lehetőségem), elvégre alig tettünk meg valamit a túrából, előtte reggeliztem is, így barátaim helyettem is pusztították a kalóriákat! :)

Ágfalvi csata emlékműve

Az ágfalvi csata (1921. augusztus 28.) emlékműve mellett elsétálva megcéloztuk a következő, számunka ismeretlen kilátót, mely a Szarvas-hegyi mafi volt, a vasfüggöny máig álló őskövülete. A pontőr azzal fogadott minket, hogy annak tetejéről sem láthatunk mást, csak az erdő lombkoronáját, de mi ennek nem hittünk! És milyen jól is tettük, ugyanis nekünk sikerült találnunk valami panorámafélét... Méghozzá Ausztria irányába: láttuk a Lánzséri-hegységet a Lánzséri várral és a Bucklige Weltet többek között. 

Az egykori határőr magasfigyelő mára már jól megbújik az erdőben...

A teteje pedig kicsit hiányos, csak óvatosan, ha megmásszuk!

A jutalmunk: távolban a Lánzséri-hegység és a Bucklige Welt

Csupán néhány perc telt el, és már a volt mucki határőr őrs maradványainál jártunk: az őrsnek szinte már semmi nyoma sincs, de szerencsére a Decathlon-os frissítőpont üzemelt, így mind szilárd, mind folyékony állapotú tápanyagot magunkhoz vehettünk. Itt korábban egy kilátó is állt, melyet sajnos elbontottak, így a 14. kilátásunk az épület hiánya miatt elmaradt...

De ezúttal nem búslakodtunk, hanem a Poloskás-bérc tetején álló Béke kilátóra összpontosítottunk, ahol tudtuk, lesz mit néznünk! Nem is kellett csalódnunk, a kilátás mellé finom magnéziumos szőlőcukrot szopogathattunk. Láthattuk többek között az idilli fekvésű Brennbergbánya, Új- és Ó-Hermes házikóit, melyekről tudtuk, hamarosan közelebbről is "meglesznek"!

Poloskás-bérc, Béke kilátó

Kilátás: bal oldalon Brennbergbánya, Ó- és Új-Hermes településekkel

Mit hamarosan, szinte azonnal meglettek azok a házikók: csak a Havas-bércet kellett ehhez kimásznunk, mely azért alaposan megszuszogtatott minket! Közben pedig pihenésképpen az ősz hírnökeit, ciklámeneket fotózgattunk. :)

Brennbergbánya híres bányásztelepülés, 1759-től egészen 1953-ig üzemeltek a környékbeli bányák, nem kevés szenet termelhettek itt ki, ennek mementójaként több csille is áll a település központjában. Itt minden a bányászathoz kapcsolódik, az új játszótér elemei is a múltat idézik. No és itt található hazánk egyetlen "kocsmatemploma", a Szent Borbála templom is, melynek falain belül található a Bányász-pince. Így hát a vasárnapi mise helyett  egy-egy jéghideg üdítőre esett túratársaim választása! :)

Brennbergbánya "kocsmatemploma"

Őszi idill

És a bányászatnak emléket állító csille

Elsétáltunk az egykori általános iskola épülete előtt, melynek méretei jól mutatják a mai napig, milyen sok embernek is adhatott munkát a Föld mélye a bányászat fénykorában! Aztán hátunk mögött hagytuk a civilizációt ismét, hogy meredeken emelkedve a magyar-osztrák határig meg se álljunk. Rövid határtúra után értük el a Soproni-hegység Csomolungmáját, a Magas-bércet, és az annak tetején tornyosuló Magas-bérci kilátót. Az élvezetesebb csúcsérzéshez pedig még sós pálcikát is kaptunk! :) 

A Soproni-hegység tetején: Magas-bérc

Kilátás a Magas-bérci kilátóból: jobbra a Lajta-hegységgel

Balra elnézve pedig feltűnt a Rax-Alpok is (Schneebergtől balra)

Néhány percnyi határsávi séta után értük el a túránk legnyugatibb pontját, itt egy éles törést vett utunk, aszfalton közelítettük meg előbb Új- majd Ó-Hermes idilli portáit. Az egész hely olyan nyugalmat árasztott, amit kevés helyen tapasztaltam eddig az országban... Azok a téglából épült házak, és a portákat körülvevő bükkösök...

Új-Hermes

Az egykori műszaki határzár vonalán bandukoltunk tovább a Hermes-árokban Görbehalom felé. Az egykor szintén a bányászat miatt virágzó településen a most is virágzó bányász emlékművet néztük meg, majd a Fehér Dániel-forrásnál oltottuk szomjunkat. A forrás vízhozama elég szerény volt, Kálmán a kb. 3 decis palackját 48 másodperc alatt tudta csak feltölteni... 

Görbehalom, bányász emlékmű

Jó kis emelkedő következett, számomra ismeretlen utakkal, az Ágfalva felett magasodó Ház-hegyre, melynek tetején remélem már mondanom (írnom) sem kell, újabb kilátó várt ránk, mely személyes kedvencemmé vált a mai napon! Az a panoráma: fraknói várral, Lajta-hegységgel, Ágfalvával, Schneeberggel és a Bécsi-Alpok északabbi vonulataival...

Ház-hegyi kilátó, panorámával

Az Új-hegyet is sikerült majdnem megmásznunk, mielőtt leereszkedtünk volna a Rák-patak völgyébe, hogy aztán azonnal megkezdjük az Ultra meghódítását, egy számunkra még teljesen ismeretlen oldaláról! Innen sem volt egyszerű a feljutás, nem egy s nem két verejtékcseppet elhullajtottunk útközben, de a végén elmondhattuk ismét: megérte! :) A kilátás ugyan eléggé behatárolt volt, de a Fertő tó ismét csak megmutatta magát a fák között.

Korlátolt kilátás az Ultráról a Fertő tó irányába

Őrült hullámvasutazásba kezdtünk: meredeken le a Tolvaj-árokba - amely mindig elrabolja szívünket -, majd fel egy combos emelkedőn a Várhely kilátóhoz, ahonnan újra csak meredek ereszkedés... na de ne siessünk annyira előre! :) Szóval Várhely kilátó: ide őskori földsáncot keresztezve értünk fel, annak tetején pedig végre körpanorámát élvezhettünk. A Ház-hegyi kilátó után itt is feltettük a kérdést: biztos tovább akarunk mi menni? A válasz persze egyértelmű volt: nem, de muszáj, hiszen még várnak ránk újdonságok, szépségek a mai napon! Újdonságként itt a fraknói várat és a Hohe Wandot sikerült beazonosítanom...

A Tolvaj-árokban

Várhely kilátó

És a hozzá tartozó kilátás

A kép közepén a fraknói vár fehérlik, mögötte a Rozália-hegységgel, és a Schneeberg és Hohe Wand sziluettjével

Szóval ott fojtottam magamba a szót, hogy ismét meredek ereszkedés várt ránk, ezúttal a Tacsi-árok aljáig. melyben aztán felfelé elindulva kis idő múlva már az általam rég látott Szalamandra-tó barna víztükre tűnt fel, annak partján azt többek között tápláló Természetbarát-forrással, melynek vízhozamára egy szavunk sem lehetett, itt egy másodperc sem kellett a kulacs megtöltéséhez! :)

Szalamandra-tó

Természetbarát-forrás

A hullámvasút utolsó szakaszán a Hét-bükkfához kellett felmásznunk, hogy aztán onnan kényelmes kutyagolással érjük el az újabb kilátópontunkat, mely a Vas-hegy oldalában, egy egykori kőbánya meredek falának tetején fogadott minket, szerencsére a minket a leeséstől megóvó korláttal (Vas-hegyi páholy). Innen eléggé korlátolt volt a kilátás, Sopron óvárosát szúrhattuk ki a lombkoronaszint hézagjain átkukkantva.

Vas-hegyi páholy

Finoman fogalmazva sem kellett innen sokat baktatnunk a következő EP-ig, mely a hegy túloldalán volt, a Gloriette kilátónál. Itt már kicsivel széleskörűbb volt az elénk táruló látkép, ám két éltes fenyő rendesen betakart... Ritkán mondok ilyet, de az a két fa ezúttal rossz helyen volt...

Gloriette kilátó kilátással

A túra végén alaposan feldúsultak az EP-k és egyúttal a kilátópontok is, az Alom-hegy és Nándor-magaslat környékén előbb az Alom-hegyi páholynál, majd a Cserkészkápolnánál vehettünk búcsút a mesés látképeknek, melyeket szerencsére az emlékezetünkben még sokáig fogunk őrizni, amikor pedig esetleg kezdenek majd megfakulni a képek, elővehetjük a masináinkkal készített képeket, frissítés céljából! :) Vagy pedig újra felkeressük mindegyiket, ez sem egy rossz opció, jobban belegondolva... ;)

Alom-hegyi páholy

Cserkészkápolna

Kilátás a kápolna tövéből: Sopron Bánfalva és Kertváros részeire, a távolban pedig Ágfalvára

A Nándor-magaslat névadójának, Braun Nándornak az emlékműve mellett elsétálva (ő alakította ki a környék sétaúthálózatát a 19. században) vettünk búcsút a természetnek, innen már csak néhány perc séta választott el bennünket az Erzsébet kerttől, ahol a sikeres teljesítésünket oklevéllel és kitűzővel díjazták a szervezők, mi pedig csak hálálkodni tudtunk nekik mindazért, amit nekünk nyújtottak a mai nap során: RESPECT! :)