Vadlesen a Gemencben

A napjainkban Gemencnek - vagy Gemenci erdőnek - nevezett mintegy 18 ezer hektárnyi ártéri terület története több mint 200 évvel ezelőtt kezdődött. A Duna árterülete a tolnai részen egészen a Szekszárdi-dombság lábáig húzódott, a római időben kiépített határvédelmi rendszer, a Limes vonala rendhagyó módon ezen a vidéken eltávolodott a Dunától: a hadi útvonal is a dombok lábánál haladt. A Sárközben élő népek a magasabb térszinteken, az ún. "göröndökön" laktak, és a domboldalakon művelt szőlőiket, gyümölcsöseiket ladikba szállva - az ártéren kanyargó Duna mellékágain, vagy a fokokban evezve - érték el. A 18. század végén döntötte el a Bécsi Udvar a bácskai gabona szállítása érdekében a Dunát hajózhatóvá kell tenni. A bárkák árral szembeni mozgatásához elrendeltek egy lóvontatásra alkalmas Duna-menti út megépítését, mely közvetlenül a Duna-parton, az övzátonyokon húzódó töltésen vezetett. A 19. század mérnökei úgy gondolták, hogy a vízrendezés fő feladata az áradások megelőzése és a hajózható útvonal biztosítása. Nem volt elég csak a töltések emelése, hanem a Duna folyásának felgyorsítása is szükségessé vált. A hajóvontatás nagyon hosszadalmas volt a kanyargós szakaszokon, tehát több szempontból is jó ötletnek tűnt a folyó kanyarulatainak átvágása. A Duna védőtöltési munkálatai a 19. század második felében kaptak igazán lendületet, azonban a gátakat építő Tolna-Bátai Duna Védgát Társulathoz a Kalocsai Érseki Uradalom nem csatlakozott, így a ma is álló védművek az érsekség területének határán épültek meg. Az utolsó nagy szabályozási munkálatok az 1893-1898 között elvégzett folyamszabályozások voltak, amikor a Gemencben három helyen is, Sükösdnél (Grébec-Duna), Csanádnál (Rezéti-Duna) és Koppánynál (Vén-Duna) átvágták a Duna kanyarulatait és megépítették az ehhez kapcsolódó új töltéseket. Ezzel Paks és Batina között a Duna hossza 96 kilométerrel lett rövidebb (11 kanyarátvágással)! A 19. századtól a Sárköz népe végleg áttért az intenzív gabona- és kukorica-termesztésen illetve a Szekszárdi-dombságban a szőlőtermesztésen alapuló gazdálkodásra. A folyószabályozások után felszabadult gemenci területeken az 1800-as évek közepétől a Kalocsai Érseki Uradalom Erdei Hivatala megkezdte az erdőtelepítést, mely mára az ország legnagyobb ártéri erdejévé vált. A növényzetet az egész területen a vízjárás határozza meg: a jellegadó fák a legtöbb helyen a fűzfafélék közé tartoznak, ezen belül az alacsonyabban fekvő területeken a füzek, a magasabbakon pedig nyárfák telepedtek meg nagyobb arányban. A fákkal borított területek cserjeszintje rendkívül egyedgazdag, a ligeterdők az ember számára gyakorlatilag járhatatlanok, ezzel remek búvóhelyet kínálva a nagyvadaknak. Az ártér állatvilága is faj- és egyedgazdag, sok-sok madár ér a háborítatlan részeken, ám a területet világhírűvé annak nagyvadállománya tette: itt él az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvasállománya, de rengeteg az őz és a vaddisznó is! [1]

p1090560.JPG

Ezen állatok megcsodálásának reményében indultam útnak a Gemenc ártéri világának mélyére, mely több irányból, több módon is megközelíthető. Célom a Malomtelelő környékének bejárása volt, elvégre ez a Gemenc turistautakon megközelíthető legbelső része, ahol a legnagyobb esélyét láttam a vadtalálkozóknak. Malomtelelő elérhető Baja és Pörböly felől is, ha az Alföldi Kéktúra jelzéseit követjük, de ha csak rövidebb hétvégi kirándulásra vágyunk, érkezhetünk a Gemenci Állami Erdei Vasút szerelvényével is.

20160717_113037.jpg

Hétvégente a Rezét névre hallgató gőzös is segíthet nekünk eljutni a Gemenc szívébe (2016-os képem)

Fontos megjegyezni, hogy az ártéri erdőt átszelő kisvasút - melynek még napjainkban is fő profilja az ártéri erdő kitermelt faanyagának szállítása - nem közlekedik minden nap, jelenleg hétvégente lehet ezt az opciót választani, az aktuális menetrendről itt tájékozódhatunk.

gemenc1.jpg

Úton Lassi felé - izgalmas holtágak mellett, madarak és vaddisznók társaságában haladtam

Hétköznapról révén szó gyalog értem el a kisvasút Lassi megállóhelyét, itt érdemes leszállni a kisvasúttal érkezőknek. A megálló és környezete a Duna szabályozása előtt átkelőhely volt, a csárdában a környékbeli hajósok, halászok, kereskedők találkoztak. A közelben található egykori dunai öbölbe a jégzajlás elől vontatták be a hajómalmokat teleltetni. A történelmi múltat, az egykori halászok, hajómolnárok mesterségét ismerhetjük meg a az itt található romantikus hangulatú erdészházban és a hozzá tartozó épületeben. A nagyobb épületben látható a Halászati Kiállítás, mely bemutatja a halászat eszközeit, a halászok életmódját, egy dioráma segítségével pedig bepillantást nyerhetünk a víz felszíne alatti élővilág mindennapjaiba is! A kisebb épületben az árvizeket bemutató kiállítás kapott helyet egy ártéri terepasztallal, hajómalom modellel, halászháló-készítő műhellyel.

gemenc2.jpg

Lassi a Rezéti-Duna partján

Sajnos ezen kiállítások is csak hétvégén vannak nyitva, így nekem a vejsze megismerésével kellett beérnem, mely szabadtéren található és bármikor felfedezhető. A vejsze nem más, mint egy magyar történeti halászszerszám, melynek "működését" a mellette található ismertető táblán ismerhetjük meg! [2]

gemenc3.jpg

Vejsze elméletben és gyakorlatban (persze víz és hal nélkül)

Lassiból indul a 2200 méter hosszú Molnárka tanösvény, melyet végigjárva a tanösvény 11 állomásán sok-sok ismerettel gazdagíthatjuk tudásunkat a Gemenci erdő állat- és növényvilágát valamint a Duna mederváltozásait illetően.

p1090514.JPG

Molnárka tanösvény indító táblája

A tanösvény legizgalmasabb állomása a 6-os számú, melynél egy madármegfigyelő torony található, melynek tetejéről kiválóan rá lehet látni a fokozottan védett, időszakos vízjárású Malomtelelő-tóra és az azt körülvevő mocsárrétre. Ha szerencsénk van, akkor az itt élő madarak és nagyvadak felfedik magukat, ebben bíztam én is! Meg is indultam a tanösvény útvonalán a megfigyelőtoronyhoz, közben megállva az egyes állomásokon megismerve az ártéri erdő legfőbb madarait, gombáit, virágait, közben pedig a Malomtelelő-tó mocsaras világa felé fordítottam tekintetemet, melytől csupán néhány méter és fa választott el. Egyszer csak megtorpantam, s megjegyeztem magamnak: mintha barna "foltokat" láttam volna a fák levelei között. Ez pont elég volt arra, hogy a fák között kisétáljak a mocsaras rét peremére, hogy jobban megnézzem, mit is szúrtam ki az imént.

1_161.jpg

A fák ágai között kikukucskálva pillanthattam meg a magas fűből kikandikáló szarvasagancsokat

A magas fűből bizony hatalmas agancsok lógtak ki, a háttérben pedig még egy fehér "nyak" is kikandikált: a szavasok nyugodtan legelésztek, a madár pedig élelem után kutatott. Rögtön hevesebben vert a szívem, felgyorsítva a tempót meg sem álltam az innen mintegy 100 méterre lévő torony felső szintjéig!

p1090529.JPG

Madármegfigyelő torony a Malomtelelő-tó partján - ezúttal vadmegfigyelőként funckionált! :)

Ami odafent várt, arra szavak sincsenek: hatalmas szarvascsorda legelészett a tó melletti mocsaras részen, láthatóan nem szúrtak ki, hosszú perceken keresztül csodálhattam őket: életre szóló élményt okoztak nekem, ez nem kérdés! Már annak is örülni szoktam, ha néhány másodpercig megfigyelhetem őket, ez esetben azonban majdnem fél órán át élveztem a látványukat a toronyból, s ekkor sem ők távoztak a rétről, hanem nekem kellett fájó szívvel búcsút vennem tőlük, hogy ne sötétedjen rám az erdőben! 

gemenc5.jpg

gemenc4.jpgSzavakkal leírhatatlan látvány

A Malomtelelő-tó neve árulkodó: ide vontatták be a környék hajómalmait a téli időszakra, hogy azok épségben átvészeljék a jeges évszakot. A hajómalmok fénykorukat az 1850-es 1860-as években élték, ekkor mintegy 4300 malom dolgozott nagyobb folyóink vizén, 1866-os adatok alapján Baján ekkor 76 dunai hajómalom őrölte a gabonát! Azt már tudjuk tehát, hogy itt aludták téli álmukat ezen szerkezetek, ám essen néhány szó arról is, hogy hogyan állapították meg a hajómalmok üzemelési helyeit a vízimolnárok, ahol a legideálisabb volt a folyó az őrlésre. Ezt méréssel határozták meg: megmérték, hogy hány kilogramm a víz! Egy mérlegre ráakasztottak egy faedényt, amelyet belemerítettek a folyóba, és ahol a víz sodrásának ereje elérte a Dunán a 3-4 kilogrammot, ott horgonyt vetettek. Ezen hajómalmoknak köszönhető a bajai halászlé egyik legfontosabb "tartozéka", a gyufatészta is: a malmokon dolgozó molnárok a megőrölt lisztből készített tésztával tették tartalmasabbá!

Miután saját szemeimmel megfigyelhettem a gímszarvasokat, olvashattam is róluk! Ők hazánk legnagyobb testű kérődző állatai, a hímeket bikának, a nőstényeket tehénnek, míg a kicsinyeket bika- vagy ünőborjúnak nevezzük. Az egy évnél idősebb, de borjút még nem nevelő szarvastehén az ünő. Az ártéri erdők gazdag cserje- és lágyszárú aljnövényzete a szarvasok számára takarást, táplálékot és nyugalmat nyújt. Napközben védett helyen pihennek és estefelé indulnak táplálkozni - ahogyan azt én is tapasztalhattam -. Kis csapatokban (rudli) élnek, amelyek a párzási időszakon kívül vagy tehenekből és a borjaikból vagy csak bikákból állnak. Mivel csak a bikák viselnek agancsot, így egyértelmű, hogy én bikákból álló rudli kora esti vacsoráját figyelhettem meg! A szavastehenek általában egy utódot ellenek májusban, a borjak 3-4 hónapig szopnak. A párzási időszak kora őszre tehető (szeptember-október eleje), ekkor a szarvasbikák jellegzetes bőgő hangjától zeng az erdő (szarvasbőgés). Ekkor a bikák megküzdenek egymással és a legerősebbek birtokolják az akár 10 tehénből is álló háremet! A bikák az agancsaikat - mely csontképződmény - minden évben tél végén-kora tavasszal levetnek, majd nyár elejére újra növesztenek, az új agancs kifejlődése során azt finom szőrű bőr - háncs - borítja (barkás agancs), melyet az agancs kifejlődése után (július környékén) a bikák ledörzsölnek. A gemenci terület különleges értékét mutatja az itt elejtett három világrekord trófea is! 

gemenc6.jpg

Sok vaddisznóval találkoztam utam során 

S ha már ennyi szó esett a szarvasokról, ne menjünk el szó nélkül a vaddisznók mellett sem! Utam során számos alkalommal láttam őket előttem átszaladni, enyhe túlzással minden bokor mögött ott rejtőztek, így tapasztalatból is mondhatom, hogy rendkívül egyedgazdag az állományuk a Gemenc erdőiben. A vaddisznó hímjét kannak, nőstényét kocának (emsének), a kicsinyeiket malacnak, a második éveseket kan- vagy kocasüldőnek, az öreg kant pedig remetekannak nevezzük. A kiterjedt aljnövényzetű, nedves talajú lombos és elegyes erdőket kedveli, ahol könnyen túrhat táplálék után. A szarvasokhoz hasonlóan jó úszó, ezért a folyók vagy tavak szigetein is megtelepedhet. A vaddisznó kondában jár, a csapatot az öreg koca vezeti, a süldők és a malacok mellett gyakran az előző évi fiatalok is a közösségben maradnak, amíg ivaréretté nem válnak. A felnőtté váló kanok külön kondában, az idősebbek magányosan élnek és csak a szaporodási időszakban - amely novembertől januárig tart - csatlakoznak a kocákhoz. A vemhesség időtartama leggyakrabban 115 nap, mely 3 hónap, 3 hét és 3 nap! :) Apró szemükkel gyengén látnak, inkább hallásukra és rendkívül jó szaglásukra hagyatkoznak. Korong alakú orrukkal fel tudják szaggatni a talajt, amikor férgek, rovarlárvák vagy gumók, gombák után kutatnak. Ám az sem ritka, hogy apróbb rágcsálókat, halat, kagylót, madártojást vagy épp dögöt fogyasztanak.

A tanösvény a kisvasút Malomtelelő állomásán ér véget, innen a megfáradt vándor visszautazhat kisvonattal Pörbölyre, vagy a másik irányba haladva eljuthatunk a Duna-partra vagy Keselyűsre is. Én azonban Baja Dunafürdő részét céloztam meg: előbb az Alföldi Kéktúra útvonalát követtem, majd a kék kereszt turistajelzéseket követve fedeztem fel a Gemenc kevésbé járt részét, hogy Baja előtt nem sokkal újra visszacsatlakozzak a Pörböly felől érkező Alföldi Kéktúra útvonalába. Útközben számos holtág mellett haladtam el, láttam sok vaddisznót, kaptam egy kis vihart is, így semmiképp sem mondhatnám, hogy eseménytelenül teltek volna a kirándulásom utolsó kilométerei! :)

gemenc7.jpg

gemenc8.jpg

Érdemes ide eljönni! :)

A Gemenci erdő rengeteg látványosságot rejteget, ezek közül zárásként még egyet szeretnék mindenképp megmutatni: a "pörbölyi titánt", Magyarország legnagyobb törzskörméretű fáját! A négy sarjból összenőtt, mára már közös gyökérzettel bíró feketenyárfája a Móric-Duna partján várja a kalandorokat. 2013-as mérés alapján 12 méteres törzskörmérettel rendelkezik, a 80-100 évesre becsült fa magassága pedig eléri a 38 métert. Ahhoz, hogy körbe tudjuk ölelni komoly csapattal kell mennünk! ;) Ezt legkönnyebben a bajai Potyka csárdától előbb a piros sáv, majd a zöld nyárfalevél jelzéseket követve tudjuk megtenni, oda-vissza 8 kilométeres sétával kell kalkulálni, végig ártéri erdő mélyén. 

gemenc9.jpg

Források: 

Molnárka tanösvény információs táblái

Gemenc Zrt. honlapja

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr2616592594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/