Cserehát turistája - 3. rész: Szanticskától Fájig

A Cserehát turistája túramozgalom a Cserehát vidékét kívánta bemutatni, ám a kevés vállalkozó szellemű kalandor miatt 2016-ban megszűnt. Ám a mozgalom útvonala továbbra is bárki számára járható: a Csereháti Piros túra 110 km-en keresztül ad igazán átfogó képet hazánk egyik legkevésbé ismert részéről. Az első és második felvonásban Becskeházától Szanticskáig ismerhettük meg a Cserehátat, a mostani epizódban pedig Szanticskától Fájig fogunk túrázni, közben megtapasztalva a két szélsőséget, ahová a csereháti falvak juthatnak.

p1020343.JPG

Szanticskai porta

Az egyik véglet Szanticska: a falu szinte teljesen elnéptelenedett a 20. század második felében: 2011-ben mindössze 7 állandó lakossal bírt! Csak amiatt nincs versenyben hazánk legkisebb települése címért, mert közigazgatásilag Abaújlakhoz tartozik. Gondolhatnánk eddigi tapasztalataink alapján, hogy az elvándorlók által hátrahagyott házak romokban hevernek, de itt nem így van szerencsére: az összes ház példás állapotban várja a turistákat, vendégházként vagy nyaralóként funkcionálva. Igazi időutazásban lehetett részünk, miközben végigsétáltunk az egyutcás kis településen, kapkodtuk a fejünket jobbra és balra, annyi nézelődésre érdemes portát mellőztünk e rövid szakaszon. Szanticska a Cserehát egyik ékköve, ez nem kérdés!

cs40_1.jpg

Szanticska

Szanticska

A települést 1317-ben említették először, neve Szent István nevéből származik. A török hódoltság idején híres bortermelő település volt, majd kihalt, de a 18. században újra benépesült. 1870-ben a szomszédos Abaújlakhoz csatolták. A két világháború között fejlődött, az 1930-as évektől azonban a népesség kezdett elvándorolni, főként az iskola hiánya miatt. 1988-ra már csak egy lakosa maradt a falunak. Az elhanyagolódott, pusztulásra ítélt Szanticskát a '90-es évek elején néhány lelkes, segítőkész ember helyreállította. 1992-ben elnyerte az UNESCO európai falufelújítási díját. E településrészen templom, harangláb, s több, a népi mesterségeket bemutató műhely látogatható: kovácsműhely, fazekasműhely, szövöde, pékség, gyertyamártó és batikolóműhely. Mindezeken kívül megismerkedhetünk az ólomöntés, a kukoricamorzsolás és a vályogvetés fortélyaival, továbbá megtekinthetjük a mezőgazdaságigép-gyűjteményt, az ásvány- és kőzetkiállítást, az istállógalériát és a méhesházat is. 

Szanticska a Magas-hegy lábánál található, a turistaúton toronyiránt lehet megközelíteni a csúcsot. Szó szerint értendő a toronyiránt, hiszen a Magas-hegyen geodéziai mérőtorony áll, ám most már használhatnánk a "tornyokiránt" kifejezést is: a nem túl bizalomgerjesztő geotorony mellett ugyanis egy új kilátó várja a kirándulókat!

p1020353.JPG

Napfelkelte a Magas-hegyen

Mi is inkább az új kilátót másztuk meg, hogy annak tetejéről gyönyörködhessünk a körpanorámában: a reggel kissé párás volt, így innen sajnos nem láttuk a Magas-Tátrát, ellenben a Zempléni-hegységet teljes hosszában, a látványt pedig a felkelő Nap tette teljessé!

p1020356_2.JPG

A felkelő Nap által narancs színekben pompázó Zempléni-hegység

cs50.jpg

Kilátás a Magas-hegyről: balra fent a tokaji Kopasz-hegy, jobbra fent a regéci vár sziluettje, balra lent Szanticska, jobbra lent a Zempléni-hegység északnyugati része (Borsó-hegy, Gergely-hegy)


p1020368.JPG

Kilátás a Magas-hegyről a Felvidék felé

A Magas-hegyről szántóföldek szélén haladtunk tovább a csereháti dombokon hullámozva, észak felé nyílt többször is remek kilátás, a völgyben Gagyvendégi tűnt fel, a távolban pedig a felvidéki hegyek.


p1020375.JPG

A völgyben Gagyvendégi, háttérben a Szlovák-karszt

cs51.jpg

Lejtmenetben Felsőgagyra

A Virhosi-tetőt elérve meredek ereszkedésbe kezdtünk, a lejtmenet végén értük el a Felsőgagyra vezető műutat. Tettünk egy kis kitérőt a Darvas-Huszár kúriához, közben pedig gagyi szóviccekkel szórakoztattuk egymást. A kúriára pedig mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy gagyi! A kastély és a kastélypark sajnos magánterület, így csak a kerítés mellől tudtuk megnézni. Pedig a kastélykertben a II. világháborúig még gyógyfürdő is működött! Visszatérve a turistaútra gagyi módon a falu főutcáján sétáltunk végig, hogy a falu északi végében egy jobbkanyart véve meginduljunk Csenyétére.

2_144.jpg

Darvas-Huszár kúria 

cs52.jpg

Felsőgagy

Felsőgagy

A községet először egy 1256-ból származó oklevél "Gogy"-ként említi. Ekkoriban az Aba nemzetséghez tartozó Gereven család birtoka volt, akik később Gagyiaknak nevezték magukat. A 14. században több birtokossal osztoztak rajta, s ekkor gazdag falunak számított. A középkorban bencés apátság is volt a faluban. A török időkben két részre szakadt település 1565-ben és 1640-ben is lakatlanná vált. Harmadszorra a Rákóczi-szabadságharc alatt néptelenedett el, s csak a 18. század második felére népesült újra. A 20. század elején lakossága nagyobbrészt a környék sovány földjei miatt elszegényedő kisbirtokos volt. A falu nyugati, Patrac nevű részén áll a Darvas-Huszár kúria. Az épülethez hatalmas pince tartozik, a szomszédságában pedig egy jól termő szilvafás terül el. A pincerendszer egykor a bencés kolostorhoz tartozott és a legenda úgy tartja, ezen át menekült II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc bukása után Kassára. Felsőgagyon egykor gyógyfürdő is működött, mely a II. világháború alatt sajnos elpusztult. Műemlék jellegű az 1760 körül épült barokk római katolikus templom, melynek berendezése 18. századi copf stílusú, szentélyében pedig hazánk egyik legrégebbi címeres sírköve (Gagyi László sírköve) látható. Lakossága 2015-ben 216 fő volt.

Csenyéte országos hírre tett szert: itt a legmagasabb a munkanélküliek aránya, a mélyszegénység és kilátástalanság itt mindenkit érint. Sok riport és újságcikk is készült már a faluról, élőben látni azonban teljesen más volt, mint a képernyőn keresztül. A falu határáig kissé paradox módon a Cserehát egyik legjobb minőségű útja vezet: a domboldalból előbb még Felsőgagyra nézhettünk vissza, majd annak túloldalán már Csenyétére. Már távolról is jelentős volt a kontraszt a két település között, pedig Felsőgagy sem a gazdagságáról és a patika állapotú házairól ismert!

p1020388.JPG

Búcsú Felsőgagytól

p1020389.JPG

Érkezés Csenyétére

Kicsit katasztrófa-turistának éreztük magunkat a falu felé közeledve: a falu látványa olyan volt, mintha armageddon után jártunk volna itt. Tettünk egy kis kitérőt a református templom romjaihoz: a falu lakossága az egykori templomot ugyanis az évek során fokozatosan lebontotta, mára már csak annak tornyán található fedél, a templom további része fedetlenül várja sorsa jobbra fordulását...

cs53.jpg

Csenyéte megcsonkított református temploma

Csenyéte déli részét érintve sok fiatallal találkoztunk az utcákon, kedvesen köszöntek nekünk, az interneten itt-ott fellelhető cikkek nem festettek túl jó képet az itteni közbiztonságról, ám nekünk pozitív tapasztalataink voltak e téren.

Csenyéte

"Chenata"-ként említették először egy 1242-ben kiadott oklevélben, mely szerint ekkor adományozta IV. Béla a zólyomi ispánnak. A török hódoltság alatt, a 16. században lakossága sokáig bújkált, de miután a szomszédos felsőgagyiakat elhurcolták, behódoltak. Az 1711-es pestisjárvány megtizedelte a települést, csak a 19. század folyamán népesítették be újra. 1828-ban már több mint 600 lakosa volt, de az I. világháború előtt sokan kivándoroltak Amerikába. További hanyatlást jelentett, hogy a falu földjei kevésbé alkalmasak a mezőgazdasági művelésre, ezért a két világháború között sokan elszegényedtek. 2015-ben lakossága 442 fő volt, a lakosság több mint fele 18 éven aluli. 2018-ban a munkanélküliek aránya országosan az első helyen állt, 36,81%-kal.

Kellemes kaptató várt ránk a Kőbánya-bércig, a domboldalból visszanézve ráláthattunk az egész falura még mielőtt beértünk volna az erdőbe. A Kőbánya-bércen kihelyezett kódot kellett keresnünk, meglepő módon egy akácfára festve meg is találtuk a keresett betűt. Itt megálltunk a kód dokumentálása érdekében, a közelben tevékenykedő helyiek látván megtorpanásunkat rögtön felajánlották segítségüket és útba is igazítottak minket Fáj felé. 

p1020406.JPG

Csenyéte a Kőbánya-bérc oldalából

Csúszkálva ereszkedtünk le a Kőbánya-bércről, annak alján pedig felkiálthattunk: Ez már Fáj! Szerencsére nem a futóműveink fájdultak meg a lejtőn való síeléstől, csupán megpillantottuk Fáj község szélső házait. A gagyi szóviccek után tehát jöhettek a már-már fájó társaik is... A házak között végigsétálva érintettük a falu legfőbb nevezetességét, a Fáy-kastélyt. Sajnos a kastély és a kastélypark is zárva volt, így csak a kerítéstől tudtuk megnézni ezeket. Érdekes volt, hogy az eddigi utunk során először láttunk olyan házakat, melyeknek láthatóan volt "pinceszintjük". Később megtudtuk, hogy ez nem véletlen: a falu határában egykor jelentős szőlőültetvények voltak. Fáj vagy sem, de itt ér véget a harmadik felvonás, a negyedik és egyben utolsó részben Fájtól fogunk Becskeházáig túrázni, bezárva a Csereháti Piros Túra körét!

cs56.jpg

Fáj római katolikus temploma

cs55.jpg

Fáy-kastély

Fáj

Első irásos említése 1243-ból maradt ránk "Fay" alakban. A Fáy család birtoka volt, majd 1264-ben IV. Béla Forrai (Fáy) Aladárnak adományozta. A törököknek 1641-ben behódolt, majd az egyre növekvő terhek miatt lakossága elszéledt, s csak 1720 után népesült újra. E hajdan a szőlőműveléséről és bortermeléséről híres falunak az elpusztult szőlőit újratelepítették. A fájiak többsége a sovány földek ellenére a mai napig a mezőgazdaságból él. A falu barokk római katolikus templomát 1788-ban egy korábbi romjának felhasználásával építették. Berendezése rokokó, a szószék, a sekrestyeszekrény és a gyóntatószék viszont késő barokk. Latnivalói még a barokk Fáj kastély. Az épületet 1750 körül emelték, amelyet a 19. században klasszicista stílusban építettek át. A mai épület U alaprajzú, amelyet magtárként és gazdasági épületként használtak. A park felé néző, déli homlokzatot az 1930-as években neobarokk stílusban alakították át. Ennek enyhén kiugró középső részét egyszerű, a Fáy címerrel kitöltött timpanon díszíti, a középső három tengely előtt műbábos terasz áll. A kastély dísztermeiben stukkós domborművek láthatók 1838-41-ből, melyek Marco Casagrande alkotásai. 2007-ben itt forgatták a Mária, a varázsló című filmet, Franco Nero főszereplésével. Érdekesség, hogy a falu népessége az elmúlt időszakban növekedett, 2015-ben 426 lakosa volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr5216489004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.04.11. 07:37:47

Szanticskához kapcsolódik Torgyán híres parlamenti felszólalása, melyben megismertette a világgal G. Nagyné Maczó Ágnest (remélem jól írtam...)

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/