InvesztiTúra

Az egész történet egy tavalyi facebook bejegyzéssel kezdődött: valaki feltette a nagy kérdést: "Melyik a kedvenc jelvényetek?" Jöttek is rá szép számmal a képekkel illusztrált válaszok... Ezeket nézegetve megakadt a szemem az InvesztiTúra 50 csodás jelvényén, első látásra szerelem volt! Így már ekkor tudtam, hogy ez lesz számomra az  idei év egyik fix túrája! Nagy izgalommal vártam, hogy melyik napra fog esni a szervezők választása, ám sokáig nem szerepelt a túranaptárban, így kezdtem feladni a harcot, lemondani a túra teljesítésének jogáról... Aztán egyszer csak megtörtént az áttörés, megjelent a túrakiírás a naptárban: idén június 1-jén lehet megküzdeni a jelvényért! A Mátra 115 napján, mely másik nagy szívszerelmem... Mese nincs, választanom kellett, ketté nem tudok szakadni: nehezen, de lemondtam idén a Mátráról a Pilis és Visegrádi-hegység, na meg az egyedi jelvény kedvéért (nem mellesleg az útvonal is szerintem erősen 'best of' kategóriás, a maximumot kihozza a környékből)!

1_119.jpg

Így hát piros betűs ünnepként vártam a meteorológiai nyár első napját! A május eléggé szeszélyesre sikeredett, özönvízszerű esőzésekben nem volt hiány az elmúlt néhány hétben, a túra előtti napokban az internetes cikkek arról szóltak, hogy csak tapasztalt túrázók induljanak neki a Pilis vadregényes ösvényeinek, szurdokainak... Név szerint megemlítve többek között a Rám-szakadékot, és a Hirsch-ormot, mint nem ajánlatos helyeket! Na nekem ezen rémisztgetéstől eszembe sem jutott az otthon maradás gondolata, no meg persze eléggé tapasztaltnak is tartom magamat hazai viszonylatokat tekintve. :)

No de miért is épp InvesztiTúra?! Ehhez komolyabb időutazást kell végrehajtanunk: forgassuk vissza az idő kerekét egészen a "sötét" középkorig! Ekkor volt egy komoly konfliktusforrás az invesztitúra joga, azaz az egyházi méltóságok kinevezésének, beiktatásának joga... Ugyanis ezen jogra nem csak az egyházat vezető pápa, hanem az egyes országok világi vezetői is igényt tartottak: ebből sok konfliktus is származott, elsősorban "külföldön". Hazánkban I. László uralkodása során került az invesztitúra joga a saját kezébe, ám ez idő tájt VII. Gergely pápának épp elég baja volt VIII. Henrik német-római császárral és az ellenpápával, mintsem hogy I. Lászlóval is viaskodjon. Miután pedig a pápai hatalom megszilárdult, Könyves Kálmán önként lemondott ezen jogkörről, eztán már nem is került vissza az Árpád-házi királyok kezébe, elvette minden idejüket, erejüket a házon belüli csatározások! Mindenez információkat a számomra extra minőségű (mind tartalmilag, mind esztétikailag), itiner mellé kapott kis tájékoztató füzetecske szolgáltatta. Visszaülve az időgépbe, 2009-re állítva a "kronosztátot" újabb mérföldkőt élhetünk át: a főszervező, Páldi Roland fejéből ekkor pattant ki ugyanis a túra ötlete! A középkori Magyarország világi központjából, a visegrádi királyi palotától legyen egy combos túra egészen a középkori hon egyházi központjáig, az esztergomi bazilikáig! Közben pedig a vállalkozó szellemű kalandorok megvívhatják a saját invesztitúra harcukat... :)

No de elég az időutazásból, induljunk! Szombat, fél 8 után néhány perccel... Kissé álmosan kászálódok le a buszról, hogy végre megvívhassam a saját kis harcomat, bízva a sikerben, Esztergom bevételében! De tudtam, hogy addig még jó néhány emlékezetes pillanat, perc, óra fog várni rám: panorámákkal, szuszogtató emelkedőkkel, meredek lejtőkkel, szurdokokkal, sártengerekkel! Gyors nevezés után, a számomra meglepetés itinerrel és ismertetővel a kezemben már a kék kereszt jelzéseket követtem a visegrádi királyi palota parkolóját a hátam mögött hagyván. Néhány perc múlva már jobbra a Királyi palota romjaiban gyönyörködhettem, melynek zárt kapui mögött bújik meg az 1000 Ft-os bankjegyünk hátoldalán szereplő Herkules kút is. A címlet másik oldalán pedig Mátyás király látható, nem véletlen a párosítás, elvégre az ő uralkodása idején virágzott igazán a visegrádi palota és környéke! 

2_109.jpg

Királyi palota romjai

A nyüzsgés helyett e korai órában még csend és nyugalom honolt, csak az invesztitúra harcosok szelték az utcákat. Nem voltunk sokan, bár a túra napjára ideális túraidőt jósoltak, sajnos a korábbi napok rémisztgető hírei  és a hétvégi brutális túraválaszték láthatóan megtépázták a mezőnyt... Végül kiderült, az 50-es távon csak 16-an indultunk, de van egy jó hírem: így szinte biztos, hogy jövőre is lesz lehetőség a jelvény megszerzésére, a szervezők csak nem dobnak ki ennyi míves darabot az ablakon! :) 

3_104.jpg

Salamon torony

4_95.jpg

Visegrádi Alsóvár bejárata

A palotától rövid emelkedővel értem el a Salamon tornyot, mely számomra mindig egy ambivalens építmény marad, úgy érzem... Távolról igazán mutatós, ám ha a közvetlen közelébe érek, mindig megállapítom, hogy milyen csúnya egy betonszörny is valójában (egyik oldaláról nézve)! A kilátás azonban már innen is látványos a Dunakanyar irányába, de tudom, lesz ez még pöpecebb is! Rövid lépcsősort leküzdve először találkozhattam a túra során föld borította ösvénnyel, mely alig volt felázva, innentől kezdve sokkal optimistábban láttam a dolgokat, a továbbiakban várható sárhelyzettel kapcsolatban... Nemsokára a kék várrom jelzésekre cseréltem a "összeadás" jeleket, és immáron jó kis dagonyában folytattam a felfelé mászást. Ám amilyen saras volt a terep, olyan gyorsan fel is értem, nem akartam elhinni, hogy szinte azonnal a Fellegvár parkolójához vezető, rövid lépcsősor aljánál vagyok... Innen már csak néhány lépés, és begyűjthetem az első pecsétemet, akarom mondani lyukacskáimat az igazolólapomra, merthogy minden ponton szúróbélyegzőkkel kellett igazolnom az ottjártamat.

5_83.jpg

És a Fellegvári bejárata

Gyors ismerkedés a Fellegvár bejáratával, majd indulás lefelé az OKT-n, Visegrád központjáig. A lejtő bár kocogásra csábított, de nem engedtem a kísértésnek, a rohanás megvolt egy hete, most a szintidő kimaxolása a cél, sok-sok fotómegállással, nézelődéssel. Így is tettem lefelé is, kikukkantottam minden apró panorámával kecsegtető helyre. A lejtő végét nem csak az egyre közelebbinek tűnő Visegrád jelezte, hanem a kálvária kápolna előbukkanása is! Az izgalmas sziklaforma mellé épült kis kápolnától már csak a kálvária stációi mentén kellett meredeken lezúgnom, hogy elérjem a mai Visegrád lakott részét. 

6_76.jpg

Kálvária kápolna

7_68.jpg

Kilátás Visegrádra és a Dunakanyarra

Jelzésváltás következett, innentől egészen Pilisszentlászló központjáig a zöld sáv jelzések mutatták a helyes irányt. Hosszú aszfaltozás - na nem szó szerint :) - után végre újabb emelkedő vette kezdetét, az út is egyre inkább kezdett hasonlítani gyalogútra, melyet több helyen "No castle" feliratú táblák szegélyeztek.

8_68.jpg

Úgy néz ki, nem mindenki ismeri a járást a várhoz! :) Elhagyva ismét a civilizációt, egy kellemes mezőn keresztül folytattam az emelkedést, hátam mögött a Dunakanyarral. No de engem nem lehet csak úgy kicselezni: egy hirtelen 180°-os fordulattal már előttem is volt Dél-Börzsöny, nem úszta meg a fotózást! :)

9_62.jpg

Egy újabb turnarounddal irányba állítottam magamat, majd megkezdtem a híres-hírhedt Spartacus ösvény bebarangolását! Az ösvény "bejáratánál" figyelmeztető tábla fogadott, mely felhívta a figyelmet a rám leselkedő veszélyekre, melyek szerencsére engem a későbbiekben elkerültek, nem okozott gondot a szűk, néhol kissé rézsűs panorámaúton való közlekedés.

10_58.jpg

Kilométereken keresztül kanyarogtam, már-már a gyomrom is felfordult a kanyarbevételek során rám ható sok G-s terhelésektől, de mindezeket legyőzve, sikerrel értem el a második ellenőrző pontot: a Jenő kunyhót!

12_52.jpg

Jenő kunyhó

Itt önkiszolgáló szúróbélyegzést hajtottam végre, majd folytattam a girbe-gurba Spartacus ösvény követését. Ez a szakasz már jóval izgalmasabb, látványosabb volt, csodás erdőkön, máskor nem létező vízfolyásokon, látványos sziklaalakzatokat kerülgetve értem el az ösvény számomra legszebb részére, ahol príma panoráma fogadott! Nehéz szívvel indultam tovább, de tudtam, hogy lehet ezt még fokozni a nap során...

Spartacus ösvény (galéria)

18_37.jpg

A Spartacus ösvényt is a hátam mögött tudva egy rövid, de combos emelkedő jött, ennek egy részén az úton folyó ideiglenes vízfolyás "könnyítette" az utamat. Felérve a platóra, az erdőségeknek is búcsút inthettem, mezőkön keresztül haladt a földút, mely egészen Pilisszentlászló határáig juttatott el. Közben pedig a Nap áldásos tevékenysége révén annak bőrpirító sugarait élvezhettem.

19_36.jpg

Pilisszentlászló felé közeledvén

20_33.jpg

Pilisszentlászló központja: I. (Szent) László magyar király mellszobrával, aki mint tudjuk gyakorolta az invesztitúra jogát 

A falu központjában pontőrök integettek nekem távolról, így nem kellett keresgélnem, hogy mit is takar a faluközpont jelige! A lyukasztás után egy ropogós almát kaptam fel, búcsúzásul pedig néhány sós perecet tüntettem el sópótlás okán. Merthogy tisztában voltam azzal, küzdelmes kilométerek várnak rám: a piros kereszt, majd piros háromszög jelzéseket követve kellett megmásznom a 639 méter magas Prédikálószéket. Mely egyben nagyon motiváló is volt számomra, elvégre az egyik, ha nem a legszebb panoráma innen nyílik a Dunakanyarra, az aktuális időjárási viszonyok pedig ideálisak voltak a remek panorámaképek elkészítéséhez! Az eddigieknél sárosabb szakaszok következtek, több helyen is igazi cuppogós élményben lehetett részem, de így is könnyedén tudtam haladni, egyre feljebb és feljebb. Néhány helyen a fák között már fel-felbukkant a Visegrádi vár és a Duna is, a látvány pedig továbbra is fenséges volt, alig vártam már, hogy felérjek a csúcsra! 

22_33.jpg

Egyre szebb a panoráma! :)

21_31.jpg

Sikerült ráközelítenem a Spartacus ösvény legszebb szakaszára is!

Ez az érzés egészen a Hubertus kunyhói elágazásig tartott! Ekkor ugyanis felderengett egy korábbi tervem, mely szerint fel kellene keresnem a kunyhót, mert elvileg onnan is "besza-behu" kilátás élvezhető... Gyorsan megnyitottam a telefonos térképemet, és láttam, hogy csupán alig 200 méter (no meg vagy 40 méter szintvesztéssel járó) kitérővel felkereshető az említett kilátóhely. Így nem volt kérdés, hogy felkeresem, felérve a gerincre, kőkupacok mellett jobbra indexeltem, majd az említett rövid lejtőt abszolválva már az amúgy eléggé csúnyácska épület mögötti pihenőhely korlátján támaszkodva élvezhettem az extra panorámát! :)

23_27.jpg

24_27.jpg

Hubertusz kunyhó panorámával

Feketeleves gyanánt mászhattam vissza a turistaútra, de ezt a kis fáradtságot abszolút megérte a kitérő, erősen ajánlott, ha erre jártok! Innen már nem volt messze a Prédikálószék, ahova felérve komoly emberhad fogadott, na meg a nemrég épült kilátó... Szép-szép, de innen alapból is fantasztikus volt a kilátás, kilátó nélkül is! De ha már megépítették, akkor kihagyhatatlan annak meghódítása. A lépcsőzés megkezdése előtt a szúróbélyegzőnél ismerős arcot pillanthattam meg: Pauer Laci volt az, akivel egy éve szintén ugyanazon túrán indultunk, a korábban említett Mátra 115-ön. Jót mosolyogtam az újabb "együttálláson", miközben üdvözöltem a csúcson! Vele még egy mátrai túrára menet találkoztam először, Mezei Tibivel hármasban utaztunk akkor Galyatetőre, a Galya túrákra. Tibi ezen a hétvégén is amúgy a Mátrát választotta, ezúton is gratulálok neki, sikerrel vívta meg a 132 km-es harcát a Mátra kegyelmet nem ismerő hegyeivel! ;)

26_24.jpg

25_23.jpg

Kilátás a Prédikálószékről

Innentől egészen a célig Lacival együtt haladtam, így a kellemes társaság is biztosított volt! Közben pedig az is kiderült, hogy végzettségét nézve Laci töritanár, így beavathatott az InvesztiTúra rejtelmeibe is! :) Én pedig megmutathattam neki a legjobb utat a Vadálló kövek mentén... A panoráma most sem okozott csalódást, a terep pedig több volt, mint ideális! Ilyen jó állapotú talajon én még nem ereszkedhettem le a Dömösi-patak völgyébe! Végre egyszer végig élvezhettem az impozáns "kőszörnyek" és a hegyvonulatok látványát...

Vadálló kövek (galéria)

32_15.jpg

A Dömösi-patak...

31_16.jpg

... és egy mellékága

Az utolsó métereket a völgy előtt belekocogva abszolváltuk, majd a hömpölygő patakot elérve egy fokozatot visszaváltva csökkentettük a menetsebességünket, rácsatlakozunk a zöld sáv sztrádájára, melyet csak a pilismaróti lehajtónál (vagy épp végpontjánál) hagytunk el. Közben pedig a patak aktuális vízállását vizsgálgattuk: nem is olyan vészes a helyzet - állapíthattuk meg. Volt benne víz jócskán, de nem tűnt extrémnek a helyzet. A túra előtt egyedül a Rám-szakadéktól tartottam olyan téren, hogy nem fogom szárazan megúszni szakadt futócipőben...

A Rám-szakadék bejáratánál újabb emberes ellenőrző pont fogadott minket, nápolyi mellé újabb lyukacskákat is kaptunk az igazolólapjainkra. Laci még Rám-szakadék szűz volt, így csak bizakodtam benne továbbra is, hogy száraz lábbal tudjuk teljesíteni a szurdoktúrát, elvégre innen még a túra több, mint fele hátra volt...

Rám-szakadék (galéria)

Szerencsénkre a vízszint épp annyira volt magas, hogy a lehető leglátványosabb legyen, ámbár száraz lábbal megoldható! Hívhatjuk teljes nyugodtsággal ideálisnak az itt tapasztalt körülményeket. Igaz ez az előttünk lézengő turisták számára is, a déli órák miatt ekkor mondhatni, hogy tiszta volt előttünk a pálya, egy-két csoportot kellett csak szambázva kikerülnünk. Persze a gyönyörködésnek és a fotózásnak is szenteltünk időt, itt bűn átrepeszteni kiló hússzal!

A szurdokból kiérve a lépcsősor leküzdése - mint számomra mindig - izzasztó műveletnek bizonyult, a tetején található pihenőpadoknál egy lélegzetvételnyi időre meg is álltunk folyadékpótlásnak álcázva azt! :) Hogy aztán újabb emelkedésbe kezdjünk, egészen a Szakó-hegyig. Én már mindenhol a hegytetőt vizionáltam, ám csak nem akart eljönni: előbb a Júlia-forrást, aztán a Szakó-nyerget értük el, csak ezeket követően történt meg a csúcshódítás.

43_9.jpg

Szakó-hegyi panoráma

44_9.jpg

Prédikálószékkel és Vadálló kövekkel!

Itt is szúrtunk egyet, majd a fák között elénk táruló panorámát élvezhettük ki néhány pillanatig, mert az erdő eztán összezárult, kilátás helyett sáros, csúszós lejtő vette kezdetét, mely kitartott egészen Pilismarótig. Ez volt véleményem szerint a túra legsarasabb, legcsúszósabb etapja, sikerült is megismerkednem a földdel közelebbről is, szerencsére tenyereimmel tudtam tompítani az érkezést, így a teljes barnulás helyett csak a tenyereim estek áldozatul. 

45_9.jpg

Pilismarót: eszem-iszom, dínom-dánom

Pilismaróton újabb emberes ellenőrző pont volt, mely egyben a túra fő etetőpontjaként is üzemelt! Tapsikolni tudtam volna örömömben, mikor megláttam a széles választékot, ám mocskos kezeimet előtte inkább megtisztítottam volna... A rendezők még erre is gondoltak, nedves törlőkendőkkel varázsolhattam makulátlanná tenyereim felületét, eztán már semmi sem akadályozhatta meg lakmározásomat. Volt itt minden, zsíros, lekváros, mogyorókrémes kenyerek, savanyúságokkal, hagymákkal. Gyümölcsként almák és friss cseresznyék közül lehetett "mazsolázni", aki pedig ropogtatni szeretett volna valamit, annak fogai közé sós perec darabok szorulhattak be. Folyadékutánpótlás terén is változatos volt a felhozatal: pálinkák, borok, szörpök, víz... Hmm, már-már a Mátra 115-ön éreztem magamat!

Mint kiderült, Laci is rabja a savanyúságoknak, így a még megkezdetlen csemegeuborkás és vegyes vágottas üvegek távozásunkig teljesen kiürültek! Feltankolva magunkat energiával, a piros sáv jelezte útra fordultunk rá, jöhetett a hosszú aszfaltkoptatás a Miklós deák-völgyben.

46_10.jpg

Miklós deák-völgyi tó

E szakasz leglátványosabb része a békalencsével gazdagon borított Miklós deák-völgyi tavak környéke volt, ahonnan már nem volt messze a pihentető aszfalt vége: letérve arról jó 2 kilométer hosszú, combos emelkedő várt ránk a héten horrorszakasznak lefestett Hirsch-oromig! Az egyre növekvő meredekségi szögű ösvényen a végén már gyök kettővel tötyörögtünk felfelé, el tudom képzelni, hogy itt néhány napja bizony rendkívül csúszós volt a talaj... Most is néhol oda kellett figyelnem, hogy hova is lépjek, nehogy ismét kimenjen alólam a talaj! Végül azonban piruett nélkül hódítottam meg a Hirsch-ormot, majd utánam néhány másodperccel Laci is felért a pihenőhelyhez. Az obeliszk mellett kimásztam a sziklára, hogy tágabb látószögben élvezhessem a panorámát, amelyért alaposan meg kellett küzdenünk!

48_7.jpg

477.jpg

Hirsch-orom

Rövid pihenés után folytattuk az immáron teljesen megszelídülő lankákon az emelkedést: Alsó-Ecset-hegy után a Felső-Ecset-hegyet kellett becserkésznünk, ahol lyukasztanunk is kellett. A szomszédos vadászlesről pedig a már-már szokásos panorámaképeimet elkészítve voltam csak hajlandó folytatni a túrát: hosszú, hegygerincen hullámzó etap várt ránk a zöld sáv turistaúton.

49_8.jpg

Felső-Ecset-hegyi panoráma a vadászles tetejéről

Lacit kicsábítottam a Fehér-sziklához, mely számomra ugyancsak egy kihagyhatatlan extra, ha erre járok: innen Pilisszentlélek idilli falvacskája, a Pilis és a Gerecse is megcsodálható!

Fehér-szikla (galéria) 

A zöldön hullámvasutaztunk tovább, meghódítottuk az István-hegyet, a Béla-tetőt, érintettük az Enyedi-halála emlékhelyet, majd a Képes fánál fejeztük be a gerinctúrát, innen meredek lejtőn jutottunk le a völgybe, melynek neve... Búbánat-völgy! Na én itt még sosem voltam búbánatos, mindig legelésző lovakba, idilli nyaralókba, hétvégi házakba botlottam, most sem volt ez másképp...

53_5.jpg

54_5.jpg

Búbánat-völgyi idill

55_4.jpg

Fári-kút

Egy "bánatom" volt csak, ami szintet elvesztettünk, azt nagyjából vissza kellett szereznünk: fel kellett másznunk a Vaskapura! Előtte azonban a Fári-kút hűsítő és frissítő forrásvizénél álltunk meg mosdás és folyadékutánpótlás gyanánt. Így már sokkal lelkesebben és frissebben vághattunk neki az utolsó igazi erőpróbának, melynek igazán az első kilométere jelenti a kihívást, elérve egy kis kilátópontot, a lejtési szög lecsökkent.

56_4.jpg

Kilátás a Búbánat-völgyre

Ám innentől most cserébe egy eléggé saras ösvényt élvezhettünk ki egészen a Vaskapu csúcsa mellett épült Brill Gyula Menedékházig. Itt volt az utolsó ellenőrző pontunk, ahol pontőrt nem láttunk, így előbb kinéztünk a szomszédos kilátóponthoz: megpillantottuk a Pilist, a Gerecsét, előttünk a Dunát és Esztergom mesés belvárosát, a Duna túlpartján pedig az elcsatolt felvidéki táj varázsolt el minket. Az egyedüli nem odaillő dolog az esztergomi Suzuki gyár szürkéllő épületegyüttese volt...

Kilátás a Vaskapu oldalából

61_3.jpg

Brill Gyula Menedékház

Visszatérve az EP-hez, a pontőr kiszúrt minket a menedékházból, futott is oda hozzánk sűrű elnézéskérések mellett: épp vacsoráját próbálta elfogyasztani, amikor "megzavartuk" őt. Minket nem frusztrált a dolog, ki tudtuk volna szolgálni magunkat is, ha arról van szó: a lyukasztó és a Mars csoki ugyanis ott voltak az asztalon, gazdátlanul! :)

Jó étvágyat kívánva a pontőrnek megkezdtük az Esztergomig tartó lejtmenetet, végig a zöld sáv jelzéseket követve az autóbuszállomás széléig. Az erdőből kiérve ismét kiváló látképeket nyújtó részeket szeltünk át: az újdonságot a Burda hatalmas sziklái jelentették!

62_2.jpg

63_2.jpg

Feltűnt a Burda is

Elsétáltunk a kettős kereszt és a Hármas-szikla mellett/között, majd kissé benőtt ösvényeket leküzdve értünk le Esztergom legmagasabban fekvő birtokaihoz. Innen további intenzív ereszkedés várt ránk, belekocogva értük el a kórházat, ahol Laci nem is oly' rég babalátogatáson volt, ismerős volt neki a környék! Ahol a zöld jelzés az autóbuszállomás felé tért le, ott mi egyenesen sétáltunk tovább, innentől a felfestett nyilacskákat kellett követnünk a bazilikáig.

64_1.jpg

65_1.jpg

Széchenyi tér

66_1.jpg

Kis-Duna sétány

Előbb a Széchenyi-teret érintettük, majd a Kis-Duna sétányon értünk el a bazilika közvetlen tövébe. A Hévízi erőd előtt jobbra tértünk, innentől már egészen a célig kellemes, levezető emelkedővel kellett megküzdenünk, melyet sikerrel abszolválva az esztergomi váron át értünk fel a bazilika melletti parkba, ahol a rendezők már vártak ránk: oklevéllel és a JELVÉNNYEL!

67_1.jpg

Közel a cél!

68_1.jpg

Sikerült az InvesztiTúra! 

Még választhattam is: bronz, ezüst vagy arany... Bár az arany csillog ugye a legszebben, ezúttal az alacsonyan járó Nap túlságosan is megcsillogtatta azt, így jobb választásnak éreztem a bronz jelvényt, végül ezt is kértem a rendezőktől.

61443002_1090657547799812_2275909784400035840_n.jpg

Megköszönve mindent, egy kis levezető sétával jutalmaztam meg magamat, körbesétáltam a bazilikát és megcsodáltam az Északi rondelláról elém táruló panorámát, gratisként... Gyertek jövőre ti is! :)

69_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr6214878512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/