Hazánk vaktérképét kiszínesíteni lehetetlen, de én továbbra is kitartóan próbálkozom, így hát október utolsó napján Egercsehi felé vettem az irányt, hogy a Kovács Beáta Emléktúrán az Óbükk újabb, számomra eddig ismeretlen szegletét fedezhessem fel. Nem csoda, hogy nem jártam még erre korábban: rápillantva a turistatérképre jól látható, hogy Egercsehi környékét messze elkerülik a jelzett ösvények... Hogy miért is van ez? Fogós kérdés... A túra során ugyanis megerősítést nyert bennem: nagyon is megérdemelné a környék, hogy néhány "elvetemült" túrázónál többen is felkeressék ezen mesebeli dombvidéket! A Magas-hegyen lévő pontőrnek is feltettem ezt a kérdést, aki azzal indokolta a "jelzetlenséget", hogy a környéken számos bányavágat található... Tény, hogy a föld alatt jelentős szénkészlet rejtőzött, melyet a 20. század elején nagyüzemben kezdtek el kitermelni és egészen 1990 január 31-éig üzemelt is a szénbánya. A mélyművelésű bánya Észak-Magyarország egyik legjobb minőségű szenét adta, nem mellesleg fénykorában 1200 embernek adott munkát! A bányászat történetéről az itinerben is olvashattam, mennyivel másabb lehetett az élet a faluban a bányászat idejében... Visszatérve a fentebb feszegetett kérdésre: kétlem, hogy a 30 éve bezárt bánya és a kutatóvágatok racionális magyarázat lehetne a nem létező turistahálózatra.
A túra létrejötte szomorú eseményhez kötődik: Kovács Beáta túratársunkra emlékezünk, aki Egercsehiben született. A cél a méltó megemlékezés mellett az, hogy a túrázók megismerhessék azt a vidéket, ahol Betti felnőtt és megszerette a természetet, a természetjárást. Szerintem e téren nem volt "nehéz" dolga, induljunk is felfedező körutunkra!
Borongós időben léptem ki itineremmel a kezemben a Művelődési házból, kátyútengeren "evezve" tettem meg az első métereket: a bányászat megszűntével a fejlesztések, felújítások láthatóan elkerülik a környéket, a főút is elég siralmas állapotban van... A szalagokat követve hamarosan magam mögött hagytam a civilizációt és beléptem az Óbükk "kapuján": rövid emelkedőt leküzdve szemben a Harasztos-bérc fel-le hullámzó vonulatai, mögötte pedig a felhőkben épp elveszni készülő Bél-kő látványa fogadott! Hátranézve pedig a látszatra havas Mátra kacsintott rám vissza: a felkelő Nap igazán különleges megvilágítást biztosított, már-már becsapva a szemeimet...
Hullámzó dombok, háttérben a Bél-kővel
Napsütötte Mátra
A túrán több önellenőrző pont is volt, melyeken az átahaladást szúróbélyegző segítségével kellett igazolni. Az első ellenőrző pont (EP) rögtön önkiszolgáló volt, melyet szuszogtató emelkedő után, a föld alatt futó gázvezeték bójáit követve értem el. A távoli bójáknál legelésző vadállatokat szúrtam ki, ekkor még nem sejthették, hogy a mai nem egy átlagos nap lesz, a megszokott nyugalmukat több száz ember fogja "megzavarni"!
Reggeli legelészés
A nyeregből a kilátás csodálatos lett volna, de nem e korai órában... A felhők kezdtek leereszkedni és fokozatosan megnyíltak az ég csapjai is... De akkor honnan is tudom, hogy innen tiszta időben csodálatos a kilátás?! A válasz: a túra végén is érintettem ezen pontot, akkor már napsütötte időben! :)
Irány a Csornó-völgy!
Szitáló esőben folytattam az utamat, a Csornó-völgyben próbáltam követni a szalagokat, előbb még jól kivehető utakon haladhattam a 2. EP-ig, aztán ahogy kezdett intenzívebbé válni az eső, úgy vált egyre kalandosabbá a túra ösvénye. Hol térdig érő aljnövényzetben, hol szántóföldek szélén cuppogtam, egyáltalán nem nevezném pihentetőnek ezt a szakaszt, annak ellenére, hogy szinte végig lejtmenetben haladtam.
Vasastanyát elérve már hallottam a Villói-patak túloldalán száguldozó autók hangjait, nemsokára pedig már kereszteztem is a 25-ös főutat, hogy annak túloldalán meghódíthassam a Csárda-hegyet (3. EP). Rövid, de intenzív hegymenet végén már a kopár gerincen sétálhattam: naná, hogy ekkor érte el maximumát az eső intenzitása... Extraként pedig az oldalirányú szél kényeztetett, így végül úgy döntöttem, hogy az ekkorra már alaposan átnedvesedett pólómra ráveszem az esőkabátomat, nem vágytam tüdőgyulladásra...
Csárda-hegy környéke
A fel-le hullámzó gerincről még esőben is izgalmas panorámát élvezhettem: dél felé a Bükk színpompás erdői, kelet és nyugat felé pedig az Óbükk kopár dombvidékét sasolhattam. Az egyik völgyben még Hevesaranyos temploma és házai is feltűntek! A Pajta-hegynél értem el a Bükk végtelen erdőségét, innen egészen Szarvaskőig szinte végig ezer színben tündöklő erdők mélyén bandukolhattam! Széles utak, kellemes emelkedők és lejtők jellemezték ezt a szakaszt. Az Egerlátót elérve feljegyeztem annak tengerszint feletti magasságát, majd megcéloztam a völgyben fekvő Szarvaskőt. Szemben feltűnt a Major-tetőn álló Vodafone kilátó, háttérben pedig a Berva-kőbánya csúfította az összképet... Mindkét helyen volt már szerencsém járni! :)
Balra a Major-tetőn álló Vodafone kilátó, középen a Berva-kőbánya, jobbra pedig a felsőtárkányi Vár-hegy vonulata
Sokszor voltam már Szarvaskőn, de mindig elbűvöl a szűk hegyszorosban megbújó falvacska. Itt volt a túra első emberes ellenőrzőpontja (5. EP), az Eger-patak partján lévő Öko-Park Panzió és Kempingben: a pecsét mellé szendvics és forró tea dukált. A finom falatok elfogyasztása közben pedig a csupán néhány méterre lévő szarvaskői Vár-hegyben gyönyörködhettem, melynek csúcsán várra emlékeztető romokat is láthatunk...
Szarvaskői Vár-hegy az Eger-patakkal
Voltam már odafent többször is, így inkább a túra hivatalos útvonalán folytattam az utamat, ugyanis az továbbra is számomra eddig ismeretlen ösvényekre vezetett engem! Az eső a faluban még megindított egy utolsó támadást, de szerencsére ez már csak a hattyúdala volt, innentől kezdve fokozatosan javultak az időjárási viszonyok! A vasútállomást mellőzve a zöld sáv jelzéseket követve kezdtem meg a túra legkeményebb emelkedőjét, mely nem csak meredek, de hosszú is volt. Így a tempóból visszavéve lépkedtem egyre feljebb, útközben több helyen is remek kilátásban lehetett részem, ahol fotószüneteket is kellett tartanom... :)
Úton a Bába-fa felé
Az emelkedési szög a Szén-hegyet elérve mérséklődött, hosszabb-rövidebb sík szakaszok és emelkedők váltogatták egymást. Így értem el a Bába-fához, mely egy hatalmas csertölgy. S honnan is kapta a nevét? A legenda szerint a 18. század végén egy asszony a csertölgy oltalmazó lombja alatt, törzsének támogató biztonságában, vagyis a fa bábáskodásával adott életet gyermekének.
Bába-fa
Az Ágazat-tetőt elérve tettem egy kis kitérőt: az Antónia-forrást és az Antónia vadászlakot kerestem fel. Tudtam, hogy a vadászlak az utolsókat rúgja, emaitt sem szerettem volna elsétálni mellette anélkül, hogy felkeressem. Sajnos nem tudtam pozitívan csalódni, a ház valóban romos állapotban van, sok esélyt nem látok az épület megmentésére...
Antónia vadászlak és forrás
Ágazat-tetői panoráma
Visszatérve az Ágazat-tetőre, végre megcsodálhattam a délnyugat felé nyíló panorámát, mely kellő energiát adott a Homonna-tisztás eléréséhez.
Homonna-tisztás
Itt volt a második emberes EP, melyet kétszer is érintettem a túra során, ugyanis innen egy betétkört kellett tenni a Holtember-tető körül. Hogy ehhez legyen elég cukor a szervezetemben, egy banánt kaptam ellátmányként. Néhány percig a piros sáv jelzéseket követtem, majd az erdészeti utat elérve a piros kerékpár jelzéseket követve kezdtem meg a Holtember-tető kerülését. A szintező erdészeti útról többször is remek kilátást élvezhettem és érintettem a Kálmánhegyi-út építésének emlékkövét (7. EP), mely a túra jelvényében is visszaköszönt később.Az égre felpillantva pedig már kék részeket is láthattam, mely egyértelmű jele volt a javulásnak!
Betétkör a Holtember-tető körül
A kerékpárút beletorkollott a zöld sáv turistaútba, melyet követve gyorsan visszaértem a Homonna-tisztáshoz, ahol újabb pecsétet kaptam, majd a piros sáv jelzéseket követve kezdtem meg az ereszkedést a Bükk varázslatos rengetegében. A levelek a lengedező szellő miatt szakadatlanul hullottak már lefelé, így friss avarszőnyegben gázolhattam, melyet mindig nagy örömmel rugdosok, mint egy kisgyermek! :)
Friss levélpaplan
Az ereszkedés közben többször is feltűnt a fák lombkoronájának takarásában a Bél-kő, melyhez ezekben a percekben jártam legközelebb.
Bél-kő takarásban
Az OKT-t elérve újabb hegymenet következett, a Papsűrű névre hallgató terület mellett haladtam el. Ide menekültek a török időkben a szerzetesek. A Fűzfa-völgy elég meredeken emelkedett egészen a Kis-Szoros-tető és az Almás-hegy közötti nyeregig, ahol egy széles rét és Bársony Máté tragikus halálára emlékeztető - fadöntés közben veszítette életét - kereszt fogadott.
Nyeregben
Rövid ereszkedést követően már az idilli környezetben elhelyezkedő Szent Anna avagy Gilitka kápolnánál voltam. Előbb a kápolna ablakait vettem alaposabban szemügyre - ellenőrző kérdés volt -, majd a fehérre meszelt kápolna ajtaján is bekukkantottam.
Gilitka / Szent Anna kápolna
Kis mászás után már a Köles-hegy tetején jártam, ahonnan - egészen a célig - újra jeleztlen utakra tértem át, szalagok adtak remek mankót, hogy gond nélkül visszataláljak Egercsehibe - a megadott útvonalon természetesen -. Kellemesen lejtő utakon értem le újra az Eger-patak partjára, immáron Mónosbél határában. A műút keresztezése igazán időigényes művelet volt, mintha a fél ország épp Mónosbél felé haladt volna... A várakozás másodpercei még hosszabbnak tűntek, mivel a túloldalon pontőrök vártam rám (10. EP) finom ellátmánnyal: szörp, szendvics és Balaton szelet volt a menü. Igazán jó ötletnek tartottam a Balaton szeletet, elvégre csupán néhány dombocska választott el a Balatontól! No nem a magyar tengertől, hanem a településtől! :)
Szendvicsem elmajszolása közben kereszteztem a főúttal párhuzamosan futó vasútvonalat, jobbra elnézve pedig lencsevégre kaphattam az Egercsehi szénbánya egykori rakodójának mementóját: ennyi maradt 30 évvel a bánya bezárása után...
Az Egercsehi szénbánya rakodójának maradványai 2020-ban
A napsugarakat ekkor már semmi felhőzet nem akadályozta meg abban, hogy átmelegítsenek és hogy felejthetetlenné tegyék a túra hátralevő durván 11 km-ét. Innentől végig az Óbükk hullámzó dombvidékén kanyarogtam, döntően gerincen vezető utakon, így túlzás nélkül írhatom: órákon keresztül gyönyörködhettem a közeli s távoli dombokban, hegyekben és völgyekben. Fokozatosan rajzolódtak ki előttem-mögöttem az Óbükk, a Bükk, a Mátra, a Karancs-Medves, a Börzsöny, a Cserhát, sőt még a felvidéki hegyek is látszottak, élükön a Magas-Tátrával! Szavakkal leírhatatlan amit átéltem a Mocsolyás-bérc, a Piricsik-orom, a Börös-orom, a Kín-hegy vagy épp a - szerintem - mindent vivő Magas-hegy tetején! Így nem is próbálkozom, beszéljenek helyettem a képek... Na jó, még annyit hozzátennék, hogy a túra hátralévő részére csak annyi célt tűztem ki magam elé: érjek be világosban, azon felül pedig élvezzem a látványt!
Felejthetetlen látvány...
Óbükki panorámaképek
A Magas-hegyen emberes ellenőrző pont (14. EP) volt, itt a - szinte - 360 fokos panoráma mellé Kinder csokit kaptam, a célban pedig a megérdemelt díjazás mellett az előnevezésért egy hatalmas szelet túrós rétes volt a jutalmam a szendvics+szörp kombó mellé! Minden szempontból remek nap volt, csak ajánlani tudom a túrát és a környéket mindenkinek! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.