A hosszú hétvégére lazulás volt betervezve a magyar riviérán, Balatonfenyvesen baráti társasággal, de úgy voltam vele, hogy ez a hét sem múlhat el egy kis kirándulás nélkül! Így péntekre szabadságot vettem ki, és már kora reggel útnak indultam Balatonra, de nem közvetlen a déli parton fekvő Balatonfenyvesre, hanem az északi parttól néhány kilométerre északra fekvő Kisapátiba. A vonatút során volt szerencsém az északi part csodás tájaiban gyönyörködni, a vonat sem sietett túlságosan, hogy ne legyen módon ezt megtenni.

Jó 3 és fél óra zötykölődés után érkeztem meg Nemesgulács-Kisapáti vasútállomására, ahol már András barátom, és egyben az aznapi túratársam már várt rám, ő ugyanis Szombathelyről jött, neki a vonata már korábban beért (ami persze késett, emiatt az enyém is...). Ketten indultunk meg Kisapáti felé, ez egy nagyjából 1 km-es országúti szakaszt jelentett, már így fél 11 magasságában igazi nyári melegben. 

A túra kiindulópontja Kisapáti község központja volt, ahonnan a zöld sáv jelzést követve hagytuk el a falut, és kezdtük meg a Szent György-hegy meghódítását. Gyorsan szőlőskertek között találtuk magunkat, és egyből jött is az első kápolna a zöld sávról egy kb. 200 m-es kitérőt téve a zöld várrom jelzésen! Szent Kereszt kápolna a becses neve, körülötte a szőlősökben már érett szőlőfürtök lógtak! Bizony idén már több helyen augusztus közepén megkezdték a korai fajták szüretelését, a természet ismét csak megmutatta, hogy az idén minden jóval korábban érik. Gyors ablakszámlálás után (sajnos a kápolnának a belsejét nem lehet megnézni) a zöld várrom jelzésen visszamentünk a zöld sávra, majd folytattuk az emelkedést továbbra is szőlőbirtokok között kanyarogva a Kaán Károly turistaházig. 

Innentől a piros sáv jelzést követtük egészen a raposkai műútig, döntően lejtős szakasz volt, kis kitérővel a jelzetlen úton fekvő, de a turistaútról jól látható Szent Donát kápolnához. Itt tartottunk egy kis pihenőt, megnéztük a kápolna belsejét is egy ablakon keresztül. De jó hűvös lehet odabent! - gondoltam. De nekünk most csak a meleg maradt, amely szerencsére egész nap elviselhető volt még szinte végig a napon haladva is. Árnyék ugyanis érthető módon a szőlőhegyen nemigen akadt hosszabb távon.

A raposkai műútra kiérve balra fordultunk és egészen Raposkáig azt követtük, lehetőségünk volt a Szent György-hegy raposkai oldalát is alaposan szemügyre venni a hegy lábánál kanyargó útról. A falut elérve balra megindultunk felfelé a zöld sáv jelzésen, de ez az emelkedő csupán kb. 200 m-ig tartott, ugyanis a Szent György kútnál egy jobbost vettük és jelzetlen szőlőhegyi úton tettünk egy kis kitérőt, hogy érintsük a következő, immáron harmadik kápolnánkat, a Páduai Szent Antal kápolnát.

Az ajtón bekukkantva szerencsére meg tudtuk csodálni a kápolna belső "berendezéseit" is. Feljegyezvén a kápolna építtetésének évszámát, elindultunk visszafelé a kútig, ahol azt megízlelve megállapítottuk, hogy ez bizony nem egy kiépített hegyi forrás, hanem egy nem túl finom ízű, közvízhálózatról táplált kút. Aztán hogy ezen megállapításunk helyes-e, arról egyenlőre biztosat nem tudok. Egy biztos, ha valaki inni szeretne belőle, a kút előtt található "gombra" kell rálépni, és máris üzemel a kút és a sárkány köpni fogja ki magából a szomjoltót.

Szomjunkat csillapítva vágtunk neki ismét a hegynek a zöld sáv jelzésen, melyet nem volt mindig egyszerű követni, de szerencsére eltévedés nélkül jutottunk el a legmagasabban fekvő szőlőbirtokokig, ahonnan végre erdős szakasz következett, kellemes felüdülés volt! Innentől nagyjából szintezve jutottunk el a Sárkány-likig, az itt található barlang fölött sétálva igazi jeges felfrissülésben volt részünk. A barlang ugyanis egy jegesbarlang! Az ide a tél során beeső hó, majd az ott bentrekedő hideg levegő az üregre ráomlott bazaltkövek között kiáramolva igazi jéghideg felfrissülést nyújt a föléje merészkedőknek! Legenda is fűződik a barlanghoz, mely szerint itt egy sárkány lakott, aki a halála pillanatakor, utolsó lehelletével hűtötte le a barlangot ilyen kellemes hőmérsékletűre. Akárhogy is történt, köszönjük a megalkotójának a hűsítő élményt! Az épp arra járó, és a barlang mellett elsétáló turista társainknak javasoltuk is, hogy próbálják ki a barlang természetes légkondicionáló berendezését. Tippünket megfogadták, és hálálkodtak is a kellemes percekért, amit közvetve mi okoztunk nekik.

A turistaháznál már másodszor, de nem utoljára jártunk, most igazolásképpen fotót is készítettem, majd az OKT kék sáv jelzéseit követve megkezdtük a hegytető meghódítását, rögtön egy lépcsős, szuszogtató résszel, mely a híres bazaltorgonák alatt-között vezetett feljebb és feljebb minket. Már sokadjára járok erre, de megunhatatlan a látvány, mind a bazaltorgonák impozáns mérete és felépítése, mind a tetejükről elénk táruló panoráma a többi tanúhegyre, a Balaton víztükrére, a távolban felbukkanó Somogyi-dombságra és a Bakony vonulataira.

Miután kigyönyörködtük magunkat, tovább folytattuk az emelkedést, egy esőbeállónál az OKT megunja ezt és szintezésbe, majd végül ereszkedésbe kezd, mi azonban itt a kék háromszögre váltva kitartóan küzdöttük fel magunkat a hegytetőre, ahonnan ismét csak csodás kilátás nyílt elénk. A csúcskövet meglelvén próbáltuk leolvasni az azon szereplő évszámot, de nem vagyok benne biztos, hogy jól sikerült leolvasnunk, illetve inkább kitapogatnunk azt. 

A csúcsról lefelé előbb a kék háromszögön haladtunk tovább, majd a piros sávot elérve balra fordultunk, és a hegy raposkai oldalán kezdtük meg az elég meredek ereszkedést a legfelső szőlőbirtokok magasságáig. Itt egy kis kitérőt tettünk az OKT útvonalán visszafelé a hegytető irányába, hogy meglátogassuk a turisták körében ismert és nagyon elismert, dícsért Mennyország kerthelyiséget. Nagyon kíváncsi voltam rá, nem kellett csalódnom, sőt!

A tulaj elmondása szerint évmilliókon át dolgozott a kerthelyiségből elénk táruló tájon, valóban nem kis meló lehetett, de nagyon jól sikerült! ;) Most már csak a kerthelyiség infrastruktúrájának a fejlesztése a cél. A választék óriási, csak hogy párat megemlítsek a teljesség igénye nélkül: száraz borok, édes desszertborok, házi pálinkák, 20 féle házi szörp, bőségtál (angolszalonna, zsírszalonna, mangalica szalámi, sült kolbász, juhtúró, friss zöldségek, meleg, ropogós kenyér, több féle zsír, olajkeverék, és házi sajtok!). 

Én a száraz borokra szavaztam, mellé pedig kísérőként a bőségtál finomságaival ismerkedtem meg. Egytől-egyig minden nagyon finom volt, ide még vissza kell térnem, most a vonat indulása miatt csak szűk egy órát töltöttünk itt, de aki meg akar mindent kóstolni, számoljon több tartózkodási idővel!

Kiszámoltam azt az utolsó időpontot, amikor elindulva még futás nélkül elérjük a vonatunkat (ha tempósan haladunk), és csak akkor indultunk tovább a Mennyországból az OKT-t követve az Oroszlánfejű kutat érintve (melynek vize finom is volt!) a Lengyel kápolnáig.

Ez volt a negyedik kápolna, melyet érintettük, az oldalán lévő tábla szövegét feljegyezve haladtunk tovább már a sárga sáv jelzést követve, szinte végig pincék és szőlősorok között az Ify kápolnáig, mely az erdő fái közül magasodott ki. Távolról is jól látszott, hogy lenne mit helyrehozni a szebb napokat is megélt épületen. Hivatalosan ez volt az utolsó kápolna a leírás szerint, konkrétan a kápolnát nem sikerült megtalálnunk közvetlen közelről, egy kerítés állta utunkat a feltételezett helye felé, csak az út mellett álló keresztet találtuk meg, melynek a szövegét feljegyeztük, majd gyors tempóban folytattuk is utunkat a Kaán Károly kulcsosház felé (igen, már harmadszorra érintettük a túra során! :) ). A kulcsosház előtt azonban bal kéz felől egy újabb kápolnára lettünk figyelmesek, de most közelről már nem fért bele az időbe megtekinteni. 

A kulcsosházat elérve a már délelőtt bejárt zöld sávon indultunk vissza Kisapátiba, attól függetlenül, hogy csupán pár órája jártunk erre a másik irányból, sikerült egy kis eltévedést megejtenünk, szerencsére időben feltűnt, hogy nekünk ismeretlen szakaszra tévedtünk. Így végül a vonat hivatalos érkezési ideje előtt 4 perccel értünk vissza a vasútállomásra, a vonat sem késett, így hamarosan már azon ülve indultunk meg Balatonfenyves felé.