Kátyú-gödör avagy az abaújvári Grand-kanyon

sos_0935_2.JPG

A Zempléni-hegység nyugati felét ún. piroklasztikus kőzetek uralják Gönctől egészen Abaújszántóig. A sűrű, izzó vulkáni törmelék a tűzhányók oldalában lávaszerűen szánkázott le a mélyebb részek irányáva, emiatt is hívják ár- vagy lavinatufának. A völgyekben megülő forró törmelék a magas hőmérséklete és a saját nyomása alatt összesült (ignimbritté vált). A kőzetben kisebb-nagyobb horzsakődarabokat lehet megfigyelni, melyek legkönnyebben a rostok-szálas szerkezetük alapján ismerhetők fel. Az összesült riolittufák ellenállóbbak az erózióval szemben, emiatt az évmilliók alatt kipreparálódtak a kevésbé ellenálló környezetükből. Erre az egyik, ha nem a legszebb példa Abaújvár határában a Kátyú-gödör, melyet látványossága miatt abaújvári Grand-kanyonnak is neveznek. A több kilométer hosszú, aszóvölgyrendszer (aszóvölgy: többnyire síkságok felszínén, időszakos vízfolyások által létrehozott hosszú, mély árkok, füves-bokros növényzettel benőve) felfedezésére vállalkoztam, hogy megcsodáljam személyesen a terület különböző szemcseméretű és összetételű piroklasztikus képződményeit.

Forrás: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2017/tv1704/veres.html

A szurdokba nem vezet turistaút, de még csak kitáblázva sincs, így kellett egy kis kutakodás az interneten ahhoz, hogy ráleljek a helyes ösvényre. Abaújvár temetőjétől indultam felfedezőutamra: a temető északi oldalában haladó földúton hagytam magam mögött a települést, majd füves szekérúton folytattam a szurdok megközelítését (mindvégig kelet felé haladtam). Elérve egy acélsodronyból készült sorompót meredek ereszkedésbe kezdtem, a mélyponton egy rét fogadott, melynek szélén már a Hasdát-patak mellékágának vadregényes völgye fogadott. Izgatottan vágtam bele a lecsóba, akarom mondani a csalánba... Már az első métereken megerősítést nyert azon korábbi gondolatom, hogy nem lesz sétagalopp a ritkán járt szurdok bebarangolása. De ezt szeretem igazán, amikor úttörőt játszhat az ember! :) 

4_120.jpg

A csalántengert szerencsére gyorsan látványos sziklák váltották fel, a mély árok mélyén pedig az elmúlt napok rendkívül csapadékos időjárásának köszönhetően bokáig érő patak folydogált. Szerencsére a bakancsom vízálló volt, így nyugodt szívvel tocsoghattam egyre beljebb és beljebb az árokrendszer mélyére. Sikerült tehát kifognom a kevés "aktív" időszakok egyikét, amikor a völgyet formáló időszakos vízfolyás jelen van a Grand-kanyonban. Még egy apró vízesés is csobogott lefelé legnagyobb örömömre:
sos_0873_3.jpg

2_136.jpg

Feljebb hatolva a patak vízszintje csökkent, ellenben egyre több kidőlt fa nehezítette a haladásomat, sok hajolgatás vagy épp "fáramászás" jellemezte a szurdok mélyén töltött időmet. A fákon vastag moharéteg és gombák hada élvezte az ideális körülményeket, a köveken pedig erdei pajzsikák zöldelltek. Rögtön eszembe is jutott Moha és Páfrány meséje! :)

sos_0887.JPG

12_69.jpg

Hamarosan elértem az első olyan elágazást, ahol nem tudtam eldönteni, hogy melyik lehet a "főág"! Az elágazásban pedig az addigi legmélyebben kivájt sziklát vehettem górcső alá:

5_108.jpg

Végül úgy döntöttem, hogy megnézem előbb a jobb oldali ágat, mivel onnan nem folyt egy csepp víz sem (ebből következtettem arra, hogy nem ez lesz a nagyobb ág). Feltételezésem beigazolódott, néhány percnyi kúszás-mászás után felértem a szakadékszerű völgy tetőpontjára, ahol eddig nem tapasztalt, sárgás-zöldes színű "csíkok" borították a víz által kivájt szikla felületét.

3_131.jpg

Visszatérve az elágazáshoz, a bal oldali ágban folytattam a túrát, továbbra is az időszakos patakban trappolva, ám itt már annak vízhozama sokkal kisebb volt, mint a lenti szakaszon. A fölöttem tornyosuló sziklák pedig csak nőttek és nőttek, közben pedig azon gondolkodtam, hogy is maradhatott ez a szurdok ennyire rejtve a kalandra éhes vándorok elől?! Vélhetően amiatt, mert az ország perifériáján található, "mindentől" távol...

h1.jpg

Újabb elágazáshoz érkeztem, itt már komolyabb dilemmába kerültem, hogy merre is menjek tovább. Végül előbb a bal oldali ágra szavaztam, mely mint később kiderült jó döntés volt, ugyanis ez volt a rövidebb.

10_78.jpg

Nem csak a mohák és páfrányok szeretik a szurdok mikroklímáját, hanem a foltos szalamandrák is. Számos példány rallyzott a völgyben, oda kellett figyelnem minden lépésemre, nehogy kárt okozzak bennük!

h2.jpg

A bal oldali ág végén egy számomra leküzdhetetlen magasságú sziklalépcső állta az utamat, melyen filmrétegszerűen folyt le a patak.:

6_99.jpg

8_90.jpg

Visszakorcsolyáztam az elágazáshoz, majd megindultam a jobb oldali ágban felfelé. Rögtön egy állati koponya figyelmeztetett, hogy innen bizony nem mindenki jut ki élve! S mint kiderült, nem ez volt az egyetlen állati maradvány a szurdok mélyén...

9_84.jpg

A szurdok pedig - szerencsére - nem akart véget érni, hosszasan bandukoltam, csúszkáltam a csúszós, meredek oldalú völgy alján, továbbra is a természetes tereptárgyakat kerülgetve. 

h3.jpg

Aztán egyszer csak ahogy a bal oldali ágban, úgy itt is egy hatalmas "lépcső" állta az utamat:

11_71.jpg

Ezt az akadályt azonban sikerült "megugranom": no nem mentem át sziklamászóba, ellenben a völgy jobb oldalán egy meredek, de járható "ösvény" vezetett fel, így meg tudtam kerülni a sziklafalat, és utána vissza is tudtam ereszkedni a völgy aljára. Innen már szolidabb volt a körítés: kisebb sziklák között lépkedtem a szurdok felső "bejárata" felé. Meglepő módon a legvégén pedig még egy létra is "előkerült", így nem lehet mondani, hogy az abaújvári Grand-kanyon kiépítettsége nulla lenne! :)

14_63.jpg

A létra fölött pedig a szurdok felső bejáratának őrzőjét láttam kirajzolódni:

15_59.jpg

Innen még néhány száz métert követtem a szinte teljesen megszelidült völgyet, amíg el nem értem az arra merőlegesen futó erdei utat. Itt jobbra fordultam, majd mezőkön keresztül ereszkedtem vissza Abaújvár temetőjéhez. A temető túloldalán áll a falu református temploma, mely középkori alapokon fekszik, belseje pedig középkori freskótöredékeket rejt, így egy telefonos egyeztetés után már annak kapujánál vártam, hogy megnézhessem azokat saját szemeimmel is!

16_60.jpg

Református templom kívülről...

17_60.jpg

... és belülről

h10.jpg

Középkori freskómaradványok

Abaújvárat ma alig 200 ember lakja, ám nem mindennapi történelmi múlttal rendelkezik! A környék a honfoglalás korában az Aba nemzetségé volt, a község a Szent István király által létrehozott Abaúj vármegye első központja - és névadó telepüése - volt. Aba Sámuel király a honfoglaláskori várat megerősítette, mely olyan jól sikerült, hogy az a tatárjárás idejében Északkelet-Magyarország legerősebb erődítményének számított: sikerrel verte vissza a tatárok többszöri támadását, egyedüliként az ország ezen felében! Abaújvár egészen a 14. századig őrizte meg megyeszékhelyi vezető szerepét. 1399-ben a Perényi család tulajdonába szállt a település, majd a 16-17. században a török, a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek csapatainak felvonulási területévé vált, amelyet nagyon megsínylett a falu. A 19. század végén komoly kivándorlási hullám vette kezdetét, a lakosság mintegy harmada vándorolt ki Amerikába. Az itt élők legfőbb megélhetési formája mindvégig a mezőgazdaság volt, egyik legkeresettebb árujuk a különleges módon termelt lencse volt. A trianoni döntéssel pedig az egykori megyeszékhely határmenti kistelepüléssé vált...

Az Abaújvári (föld)vár a település alacsonyabban fekvő északnyugati részén található, irányjelző táblák segítségével könnyen megtalálható. A vár a középkori Magyarország egyik legfontosabb észak-déli irányúú hadi és kereskedelmi útja mentén épült fel. A fa-föld szerkezetű várfalak, a sáncok a 11. század első felében már álltak, a 12. század végén pedig kijavították és megerősítették ezeket. A sáncok tetejére - eddig még tisztázatlan időpontban - egy kisebb kőfalat is emeltek aztán. Egyetlen kapuja kelet felől, megközelítőleg a mai bejárat helyén nyílott. Itt egy mára már betömődött árok is védte a várat. A vár feladata az északi határok védelme és a nagy kiterjedésű Abaúj megye irányítása volt. Manapság a vár sáncai láthatók, azokon néhány toronnyal, melyek tetejéről a Hernád árterére láthatunk rá. Ottjártamkor épp harmadfokú árvízi készültség volt a folyó rendkívül magas vízállása miatt, a máskor szelid folyó most vadabb arcát mutatta!

h11.jpg

h12.jpg

Abaújvári földvár

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr8116242388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/