A Cserhát rejtett kincsei

5 éve teljesítettem az Országos Kéktúra cserháti szakaszát, mely során megmásztam a szandai Vár-hegyet. A panoráma megcsodálása közben egy érdekes építményen akadt meg a szemem: a fák fölé egy házikó magasodott!

Minden ezzel a "képpel" kezdődött...

Kutatómunkába kezdtem, hogy mit is sikerült kiszúrnom a "szomszédos" hegytetőn: nem volt egyszerű dolgom, de fáradozásaimat siker koronázta: a Sasbérci kilátót láttam és örökítettem meg! Ekkor el is határoztam, hogy fel fogom keresni ezt a kilátót is, ám erre végül több, mint 5 évet kellett várnom... A felkeresését nehezítette, hogy csak hétvégéken van nyitva a kilátó, hétköznap csupán kívülről lehet azt megcsodálni (a tetejéről élvezhető panoráma értelemszerűen ekkor kimarad!). A járvány első hullámának lecsengésével a kilátó júniusban újra megnyitotta kapuit, így megszületett bennem a döntés: meg kell hódítani azt! Már csak néhány "extra" látnivalót kellett találnom, hogy igazán jó kis kirándulást tudjak köré varázsolni: így akadtam rá Buják legfőbb látnivalóira: a kálváriára és a bujáki várromra, valamint Bér ritkaságszámba menő attrakciójára: az andezitömlésre (ezt már korábban sikerült felfedeznem, de érdemes volt újra felkeresnem!). 

Bér központjából indultam, hogy a kék Mária úton átsétáljam Bujákra. Mezőkön, szántóföldek szélén és erdőkön keresztül tettem meg az első kilométereket, miközben a Cserhát és a Mátra vonulataiban gyönyörködhettem.

Bal kép: Visszatekintés Bérre, háttérben a Nagy-heggyel, mely az andezitömlést rejti

Jobb kép: Távolban a Mátra vonulatai hullámoznak

Bujákot a hegy tetején pillanthattam meg először: rögtön a szívembe zártam! Láttam a falu legfőbb látnivalóit: a Szent Márton templomot, a kálváriát, a Sasbérci kilátót és a bujáki vár romjait.

Lebilincselő látvány Buják határában

Kis képek: balra fent a Kálvária, jobbra fent a bujáki vár falai, jobbra középen a Szent Márton templom tornya, jobbra lent pedig a Sasbérci kilátó teteje

Néhány perc múlva már Buják házai között sétáltam: elsőként a Szent Márton templomot és az azt körülölelő parkot néztem meg. A parkban található a Hősi emlékmű, mely egyben állít emléket az első és második világháború katonai, a második világháború civil áldozatai (egy teljes roma családot ért bombatámadás) és a holokauszt során elhurcolt zsidó lakosoknak.

Buják központja

A templomtól a temetőt érintve másztam fel a gyakran szeles Kálvária-hegyre. Hogy miért is szeles?! A hegyen először fakereszteket emeltek, ám ezeket 1794-ben egy nagy vihar kidöntötte. A helyi mészáros saját kezdeményezésére a kálváriát faragott kövekből emelt keresztekkel állították helyre, ám ezek sem bírták sokáig, 1801-ben újabb vihar pusztított a hegyen, mely ismét jelentős pusztítást végzett. Az ezt követő helyreállítás során már a feszületek köré kőfalat építettek, melynek belső oldalán helyezték el a stációképeket. Ám a szél ezt sem hagyta annyiban: 1859-ben a feszületek immáron harmadszorra is ledőltek. A plébános ekkor kijelentette: vaskereszteket kell emelni idefent! Az egykoron itt álló öntöttvas Krisztus-feszület ma a templomkertben áll (ezt jó lett volna korábban megtudnom...). A második világháború során a kálvária építőköveit elhordták a katonák és mellvédet készítettek belőle, a stációképeket pedig céltáblának használták - szórakozás gyanánt. Ezen képek később már nem is kerültek vissza eredeti helyükre, ma újabb képeket láthatunk a kőfalban. A Kálvária mellett látható a késő barokk stílusú Szent Anna kápolna és a hozzá tartozó remetelak is. A hegytetőről remek kilátásban gyönyörködhetünk a Mátra irányába, már csak ezért is érdemes megtenni azt a néhány száz lépést a falu központjából! ;)

Bujáki kálvária közelről...

... és a távolból, bujáki portákkal megfűszerezve

A kálváriától visszaereszkedtem a faluba, hogy megnézzem a Bujáki-patak völgyében található felhagyott andezit- és homokkőbányákat. Az andezitbányát könnyen meg lehet találni, a homokkőbánya közelről nehezebben vehető észre, távolról azonban jól látható, így könnyen rá lehet érezni az odavezető ösvényre. Az ösvény egy kúttal rendelkező pihenőhelynél indul be a mesterséges barlanggal rendelkező egykori kőfejtőhöz. Érdekes látvány a függőleges falon is vígan megélő akácfák látványa!

Bujáki andezit- (balra) és homokkőbánya (jobbra)

A bányák után jöhetett a bujáki vár! Izgatottan másztam meg a Gomb-hegyet, melynek oldalából mesés panoráma fogadott, ekkor már az ellenkező irányból a falura.

Kilátás a Gomb-hegy oldalából Bujákra

A várat elérve újra csak leesett az állam! Nem számítottam ilyen hatalmas erődítményre... A várat felfedezni nem volt egyszerű munka: a várfalak között burjánzott az aljnövényzet, mely a romos kőfalakat is alaposan megtámadta. Fájó volt látni, hogy milyen rossz állapotban van a várrom, pedig mekkora potenciál lenne benne! A hatalmas udvarral és közlekedő útvonalakkal rendelkező vár több szinten uralja a hegytetőt, annak tetejéről fantasztikus panoráma fogadott a várat körülölelő Cserhátra, de a Karancs-Medves is feltűnt a távolban! A csúcsról sikerült ismét kiszúrnom a Sasbérci kilátót, "alatta" a völgyben pedig a Honvéd üdülő házait és tavakkal, mezőkkel tarkított parkját is.

Bujáki várrom és panoráma annak falai közül

A Honvéd üdülő a várból nézve

Essen néhány szó az erődítmény történetéről is! Hogy mennyire kell visszautaznunk az időben annak keletkezéséig, arról nincsenek hiteles adatok, csak annyi biztos, hogy az 1300-as évek elején már állt a vár öregtornya. Vélhetően a tatárjárást követő évtizedekben épülhetett, ahogy a környék többi kővára is. A vár gyakran váltott tulajdonost, volt a király és nemesi családok birtokában is. A török hódítás ezt a várat sem kímélte, 1552-ben Egerrel ellentétben a török bevette 5 napos ostrommal, a gyors győzelemnek többek között az volt az oka, hogy a vár őrségének egy része az ostrom közben az éjszaka leple alatt elinalt innen. 41 évnyi török uralom után került újra magyar kézve a vár, melynek állapota ez idő tájt kezdett jelentősen romlani, mivel nem számított fontosabb katonai erősségnek. Erre utaltak az itt állomásozó magyar katonák egy 1608-ban íródott levélben:

"Soha szolgáló embernek nem volt rosszabb mint most, nagy fizetetlenül, éhen és mezítelenül hagynak bennünket, koldulásra jutunk és senkinek sincs gondja a dűlőfélben lévő várak és palánkok építésére". 

Így 1663-ban a török ismét könnyű szerrel foglalta el a várat, mely során Evlia Cselebi török történetíró és világutazó is tiszteletét tette, s így írt a várról:

"A várban 300 szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevéről elnevezett dzsámi lett. Vára az ég csúcsáig felnyúló meredek sziklán álló erős kicsiny vár. Egyetlen oldalról sincs magaslat körülötte. Van mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A régi időkben ez ozmai kézen volt, mert a dzsámi oltára most is megvan. A dzsámi mellett igen jó ízű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. Teljes 90 ől mély. Külvárosa csinos magyar város. Lakói többnyire hatvani ráják. A vár a hatvani mező közepén kerek tojás gyanánt áll." 

A vár csak néhány hónapig volt török kézen, Balassa Imre csapatai visszafoglalták azt, azzal a megállapodással, hogy a török őrség szabadon távozhat. Ezt azonban a magyarok megszegték és a távozó török őröket lemészárolták. A török Martuzán aga vezetésével visszatért még abban az évben, és megostromolta azt. A magyar várkapitány feladta a várat, cserébe pedig a szabadon távozást kérte a törököktől. A történet végét kitalálhatjátok, vice versa story... 1666-ban "írta alá" a vár halálos ítéletét Martuzán aga: kiadta a parancsot annak felrobbantására, ettől kezdve már csak mint várrom utal a középkori erődítményre. A vár történetét annak "bejáratánál" lévő információs táblán olvashattam.

Így nézhetett ki fénykorában - impozáns!

A vár felfedezése után visszaereszkedtem a Bujáki-patak völgyébe, hogy megkezdjem a Sasbérc meghódítását. Ehhez jó 250 méternyi szintet kellett legyőznöm! Előbb a patak mellett kanyargó tanösvény tábláit és jelzéseit (zöld tölgyfalevél) követtem, elhaladtam egy újabb felhagyott kőfejtő mellett, közben pedig reuma elleni kezelésben volt részem, melyről szívesen lemondtam volna, de az élet nem kívánságműsor... :)

A Bujáki-patak völgyében

Egy tisztás szélén méretes pihenőhelyet érintettem, majd a műút túloldalán az Egidus-forrást. A mohával borított "forrásház" igazán érdekes látványt nyújtott, annak tövéből pedig friss forrásvíz bukkant elő odabentről.

Egidus-forrás és a Bujáki-patak első - kanyargós - méterei

A forrástól jöhetett az igazán izzasztó emelkedő, elvileg a tanösvényen, ám a gyakorlatban nemigen láttam tölgyfa leveleket, maximum "természetes" formában. Ám így sem kellett gyakran nézegetnem a térképet, elég volt, ha mindig a felfelé vezető utat követettem! Kitartásomat siker koronázta, jó fél órányi szuszogás után mesevilág kapujánál állhattam meg, eljött az 5 éve várt pillanat, a Sasbérci kilátó üdvözölt testközelből!

Sasbérci kilátó kívülről...

... és belülről

A panoráma megcsodálása előtt egy kis történelem: a bujáki erdőterület a 19. század végén a Pappenheim család birtokába került. Pappenheim Szigfrid gróf építtette felesége kérésére bajor minta alapján a kilátót 1920 körül. Ehhez Frantz Zell, müncheni építészt kérték fel, a kivitelezést pedig Gejdóczi Lajos, gyöngyösi építési vállalkozó irányította. A torony eredetileg kettős célt szolgált: a földszinten az bujáki erdőket kezelő erdész lakott a családjával, míg az emeleti helyiségeket Szigfrid használta vadászatai során, itt szállásolta el vendégeit, pihent meg a vadászatai alatt egészen a '30-as évekig, amikor megépült a keselyréti vadászház. A család a '30-as évek végén eladta az erdőterületet, az új tulajdonosnak pedig már nem volt fontos a látványos torony, ám a földszinti rész egészen az ötvenes évekig lakott volt az erdészcsalád által. Innentől a torony sorsa meg volt pecsételve, az ezredfordulón csupán a földszinti rész romjai látszódtak ki a gaztengerből. A területet napjainkban a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt. kezeli, melynek 1998-ban indított vidékfejlesztési programja keretein belül került előtt tervbe, aztán megvalósításra a kilátó újraépítése. 2002-ben adták át külsőleg szinte teljesen eredeti formájában a tornyot, mely ma mint kilátó üzemel. Annak "gyomrában" található helyiségeiben a közművesítést és komfortosítást követően kiállítás és erdei iskola/oktatási terem kerülne kialakításra, ám erre még a szükséges anyagi keret nem áll rendelkezésre, ma trófeák és egy a környező dombokat hűen tükröző makettasztal szemlélhető meg a kilátószinten lévő helyiségben! 

No de jöjjön az a várva-vár kilátás odafentről! ;) A Mátra, a Kelet-Cserhát vonulata, a szandai Vár-hegy, a berceli kőfejtő, a Naszály, a Börzsöny és Karancs sziluettje, de még - nagy nehezen ugyan - a bujáki vár állagmegóvásért könyörgő romos falai is kirajzolódtak! :)

Elsőosztályú kilátóból elsőosztályú panoráma!

A Sasbércről jelzetlen utakon, ösvényeken céloztam meg Virágospusztát. Érdekes volt látni az összes erdei szakasz kezdeténél és végénél elhelyezett behajtást tiltó táblákat, no persze nem a gyalogos közlekedés volt tiltva, hanem bármilyen gépjárművel történő! Virágospusztát végül egy - mily' meglepő - virágos mezőn keresztül értem el. Itt található a 19. század első felében épült Lázár kúria, mely ma az Andezit Hotelnek ad helyet. A birtok parkjában bárki tehet egy sétát, miközben magunkba szívhatunk egy kis magyarságtudatot: a haza nagyjainak szobrai, trianoni emlékhely várja a vándorokat többek között. No meg kis állatfarm, hiszen nem csak a farkas, a medve tér vissza hazánkba, hanem púpos barátaink is! :) A régiségek és a történelem kedvelőinek pedig kötelező felkeresni az egyik épületben helyet kapó Szabad Európa Rádió múzeumot!

Virágospuszta

Teve barátommal közelebbről is megismerkedtem, igazán barátságos jószág, aztán pedig lesétáltam a völgyben fakadó Mária-forráshoz, felfrissülés céljából.

Mária-forrás

Teve barátomnak újra beköszönve folytattam az utamat hazánk nagyjainak szobrai mellett, immáron - papíron - turistaúton. A valóságban a térképet kellett bogarásznom, hogy átjussak a hegyen és a mögötte húzódó völgyben futó - és valóban létező - zöld sáv turistautat elérjem. 

Búcsú Virágospusztától

A zöld sáv turistaút felvezetett a Nagy-hegy tetejére, hogy jól megizzadjak utoljára. Ám a Nagy-hegy tetején található andezitömlés és -kőtenger minden verejtékcseppet megért! A béri Nagy-hegy ugyanis hazánk egyik legértékesebb geológiai képződményét rejti, mivel a hegyet felépítő piroxénandezit nagyon ritkán képez oszlopos elválást, melyhez az oszlopok íveltsége is hozzájárul. Az andezitet az itt 18-19 millió éve kitörő vulkán hozta létre: előbb riolittufa rakódott le, majd erre az andezitláva és láva agglomerátum ömlött. A láva megrekedt a mélyben, több km hosszúra nyúló hasadékkitöltés (telér) jött létre. Az évek múlásával a rárakódott üledékes kőzet az erózió következében lekopott, ma már a vulkanikus tevékenység utolsó szakaszában kialakult vulkáni kúpok is lepusztultak. Az oszlopos elválás kialakulásának oka a lehűlés közben fellépő zsugorodási feszültség, a hajlott szerkezet magyarázata pedig, hogy lehűlés közben az oszlopok a lehűlést okozó felszínre lettek merőlegesek. A két különböző irányú oszloposság pedig kéregmozgások következében jött létre. Az oszlopok átmérője 31 és 41 cm közötti, öt és hatszögűek, 8-10 méteres hosszal bírnak, alsó részük 70°-os szögben hajlik el. A '70-es években itt üzemelő Holczer bányának "köszönhető" az oszlopok előbukkanása. A bánya- és andezitömléstől néhány méterre pedig a Cserhát legnagyobb kiterjedésű kőtengere terül el, melynek felső részéről mesés panorámát élvezhetünk a környező dombok-hegyek felé!

Andezitömlés a Nagy-hegyen

Természetes csúszda, annak tetején toporgó párfánygyermekekkel - Játék a fókusszal

Kilátás az andezitömlés "tetejétől" - a jobb oldali kép közepén Virágospusztával

Miután kigyönyörködtem magamat az andezitömlésben és annak tetejéről élvezhető panorámában, átnéztem a szomszédba, a szintén elég izgalmas kőtengerhez! Nem tudhattam előre, hogy melyik szikla fog megmozdulni a lábaim alatt, így elég totyogósra vettem a figurát, nehogy bokaficammal zárjam a napot. A csupasz és mohás andezitdarabok váltakozása még szebbé tette a kőtengert, melynek tetejéről ismét előbukkantak a Cserhát vonulatai!

Panorámapásztázás a kőtenger felső részéről

Nagy-hegyi kőtenger

A kőtengert "átúszva" zártam be a kört: a zöld sáv, majd a zöld kereszt jelzéseket követve értem el Bér lakott részét, ahol először a falu evangélikus templomát néztem meg, majd a vízimalom felé vettem az irányt. A Malom udvarban nem csak egy ma is működőképes vízimalmot lehet megnézni, hanem a felette lévő étteremben filippínó étkeket megkóstolni. Én is így tettem: választásom az "inihaw na baboy"-ra esett, mely filippin sertés saslik volt. Míg Anna és kis csapata elkészítette az ételt, addig kényelmesen meg tudtam nézni a vízimalmot és az annak emeletén található Szent Anna kápolnát, hogy aztán jöhessen a Fülöp-szigeteki gasztronómiai kiruccanás. Az igazán különleges ízvilágú étel mellé folyadékként megnyíltak az ég csatornái, a kiadós zuhé hatására a még hátralévő béri pincesor meglátogatásáról letettem, így legalább marad valami a következő kirándulásra is! :)

Béri életképek

Vízimalom kívülről...

... és belülről, az emeleten a Szent Anna kápolnával

Fülöp-szigeteki gasztrokaland zárásként