Lillafüred 50 - Best of Bükk

Már nagyon régóta szemeztem a Lillafüred 50 instant túrával: kényelmesen teljesíthető egy nap alatt, rengeteg látnivalót tartalmaz - melyek egy része nekem újdonság is volt - és nem utolsó sorban gyönyörű jelvény igényelhető a sikeres teljesítés után!

Február második szombatján jött el a várva várt nap, amikor végre lehetőségem nyílt a túra teljesítésére. Mivel a túra bármelyik ellenőrzőpontról elkezdhető és bármelyik irányban teljesíthető, így én répáshutai bázist választottam, és az óra járásával megegyező irányban kívántam bejárni az útvonalat, mely 54 km hosszan kanyarog a Bükkben és 1900 méter szintemelkedést tartalmaz! Tudtam, hogy nem ez lesz a legkönnyebb 50 km-es túrám eddigi pályafutásom során valamint azzal is tisztában voltam, hogy a rengeteg látnivaló miatt sok holtidő lesz a túrán: nem vagyok hajlandó elrohanni ezek mellett, hiszen - véleményem szerint - ezek adják a túra savát-borsát!

Így kora reggeli rajtidőt céloztam meg: háromnegyed 6-kor, fejlámpával a fejemen indultam Répáshuta központjából, az első sikeres GPS alapú igazolás megtörténte után. Csípős volt a hajnal: a hőmérő higanyszála alig kúszott -10 °C fölé... De sokáig nem dideregtem, sőt! Az első néhány kilométeren ugyanis végig felfelé trappoltam: a zöld négyzet turistaút egészen a Bánya-hegyig vezetett el. Itt csak turistajelzés-alakot cseréltem: négyzetet sávra, a szín és az emelkedő maradt, egészen a Kis-Kőhát-nyeregig. Innen már kellemes lejtő következett egészen a Nagy-Mezőig, ahova kiérve el is rakhattam a fejlámpámat, hiszen elég volt már a természetes megvilágítás ahhoz, hogy megcsodálhassam a Nagy-Mező töbrökben, víznyelőkben rendkívül gazdag, már-már végtelennek tűnő vidékét. s1.jpg

Nagy-Mező

A Nagy-Mezőn keresztülvitt a zöld sáv turistaút: elsétáltam az istálló mellett, ahol most állatoknak nyomát sem láttam - a téli fagyos időszakot melegebb vidéken vészelik át a jószágok. A mező északi végétől újra erdők mélyén, kellemesen emelkedő erdei utakon érkeztem meg Bánkútra: a Fehér Sas Panzió épülete mellett ejtettem meg az igazoló bejelentkezésemet.

Innen nekem ismeretlen szakasz következett: a piros sáv turistaúton indultam meg a Felső-Borovnyák irányába. Azt megmásznom nem kellett, csupán annak oldalában kanyarogtam, tempómat az erdőirtás következtében kidőlt fák lassították, no meg az ezáltal nehezen követhető turistajelzések sem segítették a tájékozódásomat... Első hosszabb megállóm a Csipkéskúti-víznyelőnél volt, ahol elég egyértelműen reprezentálta a természet, hogy mi is az a víznyelő: a hegyoldalban lecsorgó kis patak vize a víznyelő szájában tűnt el a szemeim elől, s folytatta útját a hegy gyomrában!

s2.jpg

Csipkéskúti-víznyelő: a víz jön (balra) és megy (jobbra)

Hamarosan elértem a víznyelőnek is nevet adó Csipkéskutat. Csipkéskút sajnos magánterület, itt működik ugyanis az Állami Ménesgazdaság Csipkéskúti csikónevelő telepe! A nyitott istállóajtón keresztül még távolról is jól láthattam a bent nevelkedő csikókat, de közelebb sajnos nem sikerült jutnom: tiltott volt a kapun keresztül történő "látogatás"...

s3.jpg

Csipkéskút - csikónevelő teleppel

Csipkéskút sem úszta meg az idei telet, már ami a fakitermelést illeti... Még szombaton is dolgoztak a fanyűvők: láthattam, ahogy a hatalmas, kivágott bükkfákat végighúzzák a turistaúton... Egy kis érdekesség: Csipkéskútról ered a Garadna-patak, mely itt még egy aprócska vízfolyás, ám később majd láthatjuk, hogy néhány kilométerrel lejjebb mekkora vízhozamú és erejű vízfolyássá duzzad!

img_20200208_080413_2.jpg

Éltes bükkfák utolsó útja

A Bükk-fennsík szelid lankáin, kényelmes tempóban értem el Jávorkút "oázisát": szinte minden található itt, amely egy kellemes hétvégi kiránduláshoz szükséges, talán még annál több is! Étterem, panzió, pihenőhely, tavacska, forrás, erdő-mező, a teljesség igénye nélkül...

s4.jpg

Jávorkút

Jávorkút határában a lassan már megszokott fakitermelés nyomaiba botlottam, a kitermelés következtében több "csapást" is csináltak a rönköket kivontató járművek, így sikerült is eltévednem... Néhány percnyi kavargás után aztán sikerült visszatalálnom a piros sáv turistaútra, melyet követve hamarosan a túra legszebb fenyvesében haladhattam, igazi kis mesevilág volt, olyan érzésem volt, mintha átléptem volna a határt, és valahol külföldön túráznék...

img_20200208_084548_2.jpg

E mesevilág közepén akadtam rá a Szirén-barlangra egy töbör alján, nagyjából 100 méterre a turistaútról. Bár turistaút nem vezet ide, érdekes módon a lezárt bejáratánál ismertető tábla is található: a barlang jelenleg ismert hossza 750 méteres, mélysége pedig eléri a 42 métert, a járatok számos cseppkövet rejtenek, melyet sajnos csak barlangászok láthatnak saját szemeikkel, nekem maradtak a képek...

s5.jpg

Szirén-barlang

Következő kitérőm a piros emlékmű jelzésen történt, a Kühne Ede emléktáblát kerestem fel:

img_20200208_085004_2.jpg

Kühne Ede emléktábla

img_20200208_085641_2.jpg

Megunhatatlan látvány...

Kikukkantottam a Bolhási-zsombolyhoz is, majd felkészültem a jelzésváltásra: a piros sávokat piros négyzetekre cseréltem, melyek elvezettek a következő ellenőrzőpontra, a Sebesvízi-tóhoz. Az idilli helyen nagy nyüzsgés volt: a tó partján ugyanis a Sebesvíz Panzió várja a pihenni vágyó embereket, akik már a reggelit letudva kijöttek egyet sétálni a friss levegőre. A bejelentkezés megejtése után körbesétáltam a tavat, s csak aztán folytattam a túrát!

s6.jpg

Sebesvízi-tó környéke

A panzióhoz vezető murvás úton folytattam a kirándulást egészen a jávorkúti műútig. Itt jelzést váltottam: a sárga sáv turistaúton kezdtem meg az ereszkedést: az első méterek kifejezetten meredekre sikerültek! Néhány percnyi óvatos lejtmenetet követően már a Sebes-víz forrásbarlangjánál álltam: a barlang szájából nagy sebességgel tört elő a kristálytiszta karsztvíz.

s7.jpg

Sebes-víz forrásbarlangja

A sárga sáv turistaút éppen elkerüli a Sebes-víz látványos mésztufavízesését, ám én nem mentem el mellette: természetesen kitértem oda a sárga kereszt turistaúton! Már messziről lehetett hallani a bővízű patak zúgását, így tudtam, hogy csodát fogok ott látni:

s8.jpg

Sebes-víz mésztufalépcsői

Hosszú percekig gyönyörködtem a látványban s hallgattam a mésztufalépcsőkön lefelé rohanó víz hangját, nehezen tudtam magam rávenni a túra folytatására. Visszatérve a sárga sáv turistaútra, immáron felülről, tisztes távolból is megnézhettem a másodpercekkel korábban még premier plánból látott vízesést.

img_20200208_094856_2.jpg

Sebes-víz mésztufalépcsői fentről nézve

A sárga sáv turistaút enyhén lejtő úton vezetett Újmassa felé, a lombtalan fák között feltűntek a Kis-Fennsík peremén tornyosuló mészkőszirtek is:

img_20200208_095346_2.jpg

A völgy túloldalán a Kis-Fennsík peremének látványos mészkőszirtjeit is megfigyelhettem

Ómassa házai már "alattam" voltak, amikor újfent kilátóponthoz érkeztem. Innen szemlélve a bükki tájat megállapíthattam: az apró falu mély völgyek találkozásánál bújik meg, fekvése több, mint idilli!

img_20200208_100948.jpg

Kilátás Ómassa határában - szemben a Vörös-kővel

Ómassára beérve kereszteztem az itt már jóval méretesebb Garadna-patakot, az érdekesen csengő nevű Kelemen Didák templom és a Diósgyőri Vasmű első nagyolvasztójának emléktáblájának megnézése után értem be a faluközpontba. A templom névadója a magyar minorita rend főnöke volt, ő építtette többek között a miskolci minorita templomot is! A nagyolvasztót pedig 1770-ben kezdték építeni, az első nyersvascsapolást 1772. márciusában végezték és egészen az újmassai nagyolvasztó 1814-es beindításáig üzemelt. A fagyos reggel miatt indulás előtt rétegesen öltöztem fel, ám napközben a ragyogó napsütés hatására már kifejezetten melegem lett, így betértem a központban található Kövi Rózsa Presszóba, hogy megszabaduljak egy-egy vastagabb rétegemtől. Eközben pedig forró teával melegítettem át a testemet, annak szürcsölése közben pedig a falakra felszögelt régi képeket nézegettem Lillafüredről és Ómassáról, ajánlott frissitő- és pihenőhely mindenkinek!

c1.jpg

c3.jpg

Ómassa

A presszóban beszélgettem helyiekkel, akik tágra nyílt szemekkel hallgatták, hogy honnan jövök, s merre tartok! :) Elköszönve tőlük a kék sáv jelzéseket követve kezdtem meg a presszóban a helyiek által csak Szuszogtatónak hívott emelkedő leküzdését. Hát igen, jó kis hegymenet várt rám Szentlélekig! Balra a Vörös-kő méretes sziklája volt az első látnivaló, majd a rendkívül bővízű Jubileumi-forrás következett, ezúttal a jobb oldalamon. Szinte szétfeszítette a kifolyó csövét, olyan nyomással tört a felszínre az éltető karsztvíz...

c4.jpg

Vörös-kő (balra) és a Jubileumi-forrás (jobbra)

A valóban szuszogtató Szuszogtató leküzdése után már Szentléleknél jártam! Itt még a tatárjárás előtt építettek egy zárdát, melyet a Szentlélekről neveztek el. Lakták pálos szerzetesek, szívesen pihent meg itt Nagy Lajos királyunk is, a gótikus épület pusztulása a mohácsi vészt követő pártharcok idején kezdődött - olvashattam a romjaiban is impozáns épület falán elhelyezett emléktáblán. A pálos kolostorrom szomszédságában pedig a Herman Ottó/Szentléleki Turistaház épülete áll.

c5.jpg

Szentlélek - pálos kolostorrom és turistaház

A kék sáv jelzéseket követve, rövid akadálypálya abszolválása után már a Látó-kövek tűntek fel a távolban, ám előbb még megálltam egy percre megcsodálni az összefonódó fákat:

c6.jpg

Amikor a fák szeretik egymást, és ezt ki is mutatják :)

Izgatottan tettem meg a hátralévő métereket a Látó-kövekig: abban biztos voltam, hogy a Lázbérci-víztároló és az Upponyi-hegység tisztán fog látszani, ám a felvidéki hegyek esetében már nagy összegben nem mertem volna fogadni! Pedig kellett volna... Ugyanis felkapaszkodva a szikla tetejére a Magas-Tátra fehérlő, csipkés csúcsai rajzolódtak ki a távolban! És persze, hogy ilyenkor nincs itt a tükrös gépem, se semmilyen jó zoom-mal rendelkező másik, csak a telefnomon, de sebaj, az élményt, a saját szemeimmel megtapasztalt látványt nem tudja elvenni tőlem senki! :) Előttem terült el a Bükk északi része, a látványos Dédesi-kisvár szikláival, mögötte Dédestapolcsány az Upponyi-hegység völgyében kanyargó Lázbérci-víztározóval, távolabb a kopár, hóval fedett, innen lankásnak tűnő Alacsony-Tátra gerince, leghátul pedig a Magas-Tátra tekintélyt parancsoló hegyes csúcsai zárták a látképet... És ekkor már tudtam, az Örvény-kőről hasonló élményben lesz részem! :)

c7.jpg

img_20200208_111423_2.jpg

Láttam egy s mást a Látó-kövekről ;)

Leültem a sziklára, és csöndben élveztem a panorámát hosszú percekig, elvégre a szintidőbe bőven belefért, az pedig nem érdekelt, hogy ezzel azt írom alá, hogy nem fogok világosban visszaérni Répáshutára... Csak azzal tudtam magam leparancsolni a kilátópontról, hogy lesz "ismétlés" szinte rögvest, bár ennél azért szűkebb mértékben! Így hát a kék sáv - sárga sáv - sárga háromszög jelzéseket követve meg sem álltam az Örvény-kőig, pedig odáig éltes bükkerdőkön keresztül túrázhattam. Az Örvény-kő mészkősziklájának tetején Jókai Mór emléktáblája és a már nagyon várt panoráma várt, újfent a Magas-Tátra zárta a látképet a távolban! :)

c8.jpg

img_20200208_114015.jpg

Örvény-kő és az onnan megtapasztalt panroáma

Itt volt a túra következő ellenőrzőpontja, így az ittjártam igazolása után indultam csak tovább: piros háromszög, majd piros sáv jelzéseket követve lyukadtam ki a Kiss-fennsík másik oldalán, a Magos-kőnél. Innen dél felé élvezhettem remek panorámát: szemközt a Nagy-Fennsík pereme, alattam pedig a Garadna-völgye húzódott, kelet felé pedig Miskolc házait is megpillanthattam!

img_20200208_120550_2.jpg

c9.jpg

Magos-kő - újabb remek kilátópont

A Kis-fennsík peremén vezet hosszan a piros sáv turistaút a tavalyi útvonalváltozás óta, mely szerintem egy remek és bátor húzás volt, az ösvényről a lombtalan fák között szinte végig nézelődhettem ezt a szakaszt. A Vidróczki-sziklát és barlangot sajnos kihagytam, csak e sorok írása közben látom a térképet bogarászva, hogy minimális kitérővel felkereshető mindkettő, ti ne hagyjátok ki, nekem pedig van egy újabb okom arra, hogy mihamarabb visszatérjek a környékre! :)

A piros sáv jelzéseket aztán a Nyulászi vadászháznál - ahol épp nagy élet folyt - sárgára cseréltem, melyek az Andó-kút közvetlen közelébe vezettek. Ám oda már a zöld kör turistaúton ereszkedtem le. Andó-kút nem csak egy forrás a sok közül a Bükkben, hanem az egyik leglátványosabb - már ami a környezetét illeti: kisvasúttal, tavacskával, melynek közepén sziget található pihenőhellyel, ezen kívül még annak partján is vannak fedett illetve fedetlen pihenő- és sütögetőhelyek! A forrás mellett 4 fős fiatal társaság bográcsozott, miközben azt láthatták, hogy én hülye a telefonomat nyomkodom - elvégre újabb ellenőrzőpontra érkeztem... Remélem nem a mozgásomon látták, hogy már sokat mentem, de feltették a nagy kérdést: Nem vagy éhes?! Előbb megköszöntem kedvességüket, aztán megkérdeztem, hogy mi is rotyog a bogrács mélyén. Szarvasgulyás volt... Hát ennek nem tudtam ellenállni, így rá két percre már ott ültem köreikben, egy nagy tányér gulyással a tálkámban! Nem voltak benne biztosak, hogy megfőtt-e már, ám én megnyugtattam őket: puha már a hús is, az íze pedig mennyei... Rég ettem ennyire finom gulyást, a vadhús megadta annak különleges ízét! :)

img_20200208_130033_3.jpg

img_20200208_130443.jpg

c10.jpg

Andó-kút - kellemes meglepetéssel

Nagyon jól esett mind a srácok-csajok kedvessége, mind az isteni szarvasgulyás, hosszasan elbeszélgettem velük, majd megköszönve nekik kedvességüket végül csak felkeltem a gulyáságyú mellől! :) Teli hassal nagy élmény volt visszamászni a gerincre a zöld forrás jeleket követve, majd tovább a zöld sávon  Az első látnivaló a jelzésváltás után nagyjából 200 méterrel következett, ahol összemérhetjük lábméretünket Mátyás királyéval (Mátyás király lábnyoma)! A legenda szerint ugyanis a lábnyom alakú mélyedés a bükki mészkőben nem mástól származik, mint az igazságos királyunktól... Ha igaz,akkor nagy lábon élt, vagy csupán az én 42-43-as lábam számít kicsinek! :)

img_20200208_133438_2.jpg

Lábméret-összehasonlítás: Mátyás király versus én

A piros kereszt turistaút metszésekor érdemes tenni egy rövid kitérőt balra a Bronzika- és Felső-forrási-barlangokhoz, mindkettő látványos és biztonsággal megközelíthető, de érdemes lehet jobbra a Lilla-barlang és az Eszter-forrás felkutatása is, erre én most nem jártam.

c11.jpg

Bronzika-barlang bejárata (balra) és a Felső-forrási-barlang belülről (jobbra)

 

 

Jöhetett az utolsó emelkedő a Lencsés-nyeregig, ahonnan kissé sáros úton kezdhettem meg az intenzív ereszkedést a Garadna-patak völgyébe, az ereszkedés közben érintettem a Lencsés-forrást is, mely szintén "üzemszerűen" működött, ám annak foglalatának megálmodójának nem adnék építészeti díjat...

img_20200208_134743_2.jpg

Lencsés-forrás

A völgy mélyén futó műutat keresztezve már a Hámori-tó partján sétálhattam, s láthattam, milyen érdekesen fagyott meg a víz az elmúlt napok viharos időjárásának köszönhetően: igazi hullámvasút lett volna azon sétálni! Persze ezt meg sem próbáltam, hiszen a jégréteg láthatóan vékony volt... De a látványa igazán különleges, a jéghullámok mögött pedig kisvártatva a Lillafüredi Palotaszálló is feltűnt, és egyre csak nőtt, ahogy közeledtem felé.

c12.jpg

c13.jpg

Hámori-tó partján

Lillafüred mindig elbűvöl, így már az odaérkezés pillanatában tudtam, itt sem fogok kevés időt eltölteni! Irány a Szinva-patak vízesése, ám közben azért csak lekukkantottam a robajló hangot adó Garadna-patak medréhez is... Nem bántam meg: bár ide nem vezet le jól kiépített út, ám annál hangulatosabb - és nem mellesleg tömegtől mentes - látnivaló!

c14.jpg

Garadna-patak Lillafürednél

Az Anna-barlanghoz lesétálva már a Szinva-patak vízeséseit csodálhattam meg, először alulról nézve. Aztán a Lillafüredi függőkert teraszain felsétálva előbb középső, majd felső állásból is megnézhettem a hatalmas erővel lezúduló víztömeget.

c16.jpg

Hazánk legmagasabb - mesterséges (!) - vízesése 4 különböző szemszögből

Felfelé sétálva a függőkert teraszain feltűnt a Szeleta-tető is, ha elnéztem Felsőhámor irányába: a hegytetőn jól kivehető volt a fedett pihenőhely, alatta pedig a Szeleta-barlang méretes bejárata is.img_20200208_142141.jpg

Alul Felsőhámor, felül a Szeleta-tető a Szeleta-barlang bejáratával

Amikor felértem a Palotaszálló szintjére, hangos kürtszó ütötte meg fülemet: itt van a közelben a kisvonat! Rögtön futótempóra váltottam, hogy elkapjam egy-két kép erejéig azt... Egyszerre két vonatot is sikerült becserkésznem, az egyik a hibrid Mk48-as vontatta szerelvény volt a vasútállomáson, a másik pedig egy hagyományos mozdony vontatta vonat volt, amely épp a Szinva-patak fölötti kettős hídon pihent, ám a delta ritkábban használt sínpárján!

c17.jpg

Lillafüredi kisvasút

Lillafüred is ellenőrzőpont volt, így megtettem a szükséges becsekkolást, majd a zöld sáv turistaúton megindultam a Fehér-kő irányába. Ám a Szinva-patak völgyében, a patak fölött megpillantottam a távolban egy látványos viaduktot, melyet közelebbről is megnéztem aztán: a kisvasút kerekhegyi szárnyvonalának mementójával volt dolgom... Ezt a szárnyvonalat 1990-ben szedték fel, pedig milyen hangulatos lehetett egykor rajta végigzötyögni!

img_20200208_143721.jpg

Kerekhegyi szárnyvonal maradványa: viadukt vízeséssel

A lillafüredi "kajasoron" keresztülvágtatva a sokkal nyugodtabb hangulatot árasztó Mária sétányon folytattam a túrát: látványos kis sétány sziklába vájt "gyalogos" alagúttal, Mária-kegyhellyel és látványos kilátással, végül pedig elsétáltam Herman Ottó egykori nyaralójának épülete felett.

c18.jpg

Mária-sétány

A sétányról letérve jöhetett az utolsó komoly erőpróba, már ami a meredek hegymenetet illeti: fel a Fehér-kőhöz! Még úgy is izzasztó volt a mászás, hogy szerpentinezve vezet a turistaút a völgy aljához viszonyítva nagyjából 200 méterrel magasabban található kilátóhelyhez... Ám a hegyoldalt borító csodálatos bükkerdő minden csepp verejtéket megért, nem beszélve a Fehér-kő mészkőszirtjéről megtapasztalt panorámáról!

img_20200208_145605_2.jpg

c19_2.jpg

Fehér-kő

A csúcson kicsit megpihentem, a panoráma kiélvezése mellett pedig telefonos bejelentkezést is végrehajtottam, elvégre újabb EP-n voltam. A Nap már alacsonyan járt, így tempósan folytattam az utamat: elsétáltam a Lélekforrás mellett, majd érintettem a Fehérkőlápai turistaházat és a Szent István-forrást is. 

c21.jpg

Látnivalók Fehér-kő után

A zöld sáv turistaút egészen a turistaházig kalauzolt el, onnan pedig a piros sáv jelzéseket követtem a Jávor-hegy irányába. A Jávor-hegyi-réten játszóteret pillanthattam meg, hirtelen nem tudtam hova rakni a látványt: a "semmi" közepén egy játszótér?! Aztán gyorsan leesett, hogy a Jávor-hegyre hozza fel a turistákat a libegő, ehhez kapcsolódhat a játszótér is...

A piros sáv turistaút egészen Bükkszentkeresztig vezetett - volna -, annak határában jelzetlen úton kezdtem meg az ördögi Kis-Dél-hegy meghódítását (666 méter magas). Útközben érintettem a bükkszentkereszti sípálya maradványait, a csúcson pedig a 2014-ben emelt kilátó várt rám, amelynek kilátószintjéről mesés panorámát élvezhettem, ezúttal már a lenyugvó Nap sugaraiban sütkérező Bükkszentkereszt környékére!

c22.jpg

Bükkszentkereszti sípálya megmaradt infrastruktúrája

img_20200208_160250.jpg

c23.jpg

Kilátó és kilátás - Kis-dél-hegy

Bükkszentkereszt határában túráztam tovább: érintettem a falu focipályáját, melynek kialakításához kőfejtést is végre kellett hajtani, hogy szögletet is lehessen rúgni! :) Aztán egy kutyaugatástól hangos birtok mellett elsétálva mészégetőre bukkantam, végül pedig a falu Hollóstető felőli végénél tértem vissza a természetbe. Itt ha valaki akar, tud nyelvleckét venni, már ami a köszöntést illeti! :)

c24.jpg

Bükkszentkereszt határában

Bükkszentkereszttől ugyan elbúcsúztam, ám a sárga sáv turistautat egyben üdvözölhettem is, mely egészen a célomig, azaz Répáshuta központjáig vezetett innen! A Napot utoljára a Nagy-Hollós oldalában láttam, Hollóstetőre már szürkületben érkeztem meg, ahol megejtettem az utolsó, túra közbeni becsekkolásomat. Alapvetően úgy kalkuláltam, hogy még néhány percig tudom húzni-halasztani a lámpakapcsolást, ám a telihold olyan erősen világított, hogy annak nem láttam szükségességét Répáshutáig. Ilyen élményem eddigi túráim során csak egyszer volt, pontosan 3 évvel ezelőtt: sötétben, egyedül sétálva az erdőben simán láttam az utat, a jelzéseket - pedig először jártam erre (!) - s közben olyan érzésem volt, mintha valaki követne egy erős reflektorral, ugyanis még árnyékom is volt! A reflektor pedig maga a telihold volt! Ijesztő, de egyben igazán ritka élmény volt...

c25.jpg

Telihold

Répáshuta központjában fejeztem tehát be a Lillafüred 50 túrát, mely számomra nagyon sokáig emlékezetes marad több okból is, remélem kedvet kaptatok e sorok által a teljesítéshez! Ne feledjétek, ha csak a számok tartanak titeket vissza, hogy a túra teljesítésére 36 óra áll a rendelkezésetekre, tehát két túranap is abszolválható az! Ha pedig répáshutai bázist választotok, ki ne hagyjátok a Vadász Étterem isteni vadpörköltjét, melyben még sosem csalódtam! :)

c26.jpg

Túra utáni kalóriapótlás a Vadász Étteremben

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr215469986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/