Az Alpannonia vándorlásból már csak a Mönichkirchen - Semmering szakasz volt számomra ismeretlen ezidáig. Január utolsó szombatján Gaga barátommal együtt barangoltuk be a komoly kihívást jelentő Wechsel-hegység vidékét: Mönichkirchenből túráztunk át Semmeringre!

Hochwechsel - 1743 méter magasan

Napfelkelte előtt már Mönichkirchen központjában voltunk, hogy kimaxolhassuk a világos órák számát. Ekkor nagyjából 32 km és 1500 méternyi pozitív szintemelkedés választott el minket Semmeringtől: tudtuk, hogy ez bizony izzasztó kaland lesz, de meg fog érni minden verejtékcseppet! Ugyanis a szürke ködpaplanból Mönichkirchen előtt néhány kilométerrel törtünk csak ki, ahogy fokozatosan emelkedtünk a Szombathelyhez legközelebbi síparadicsom irányába: idefent már a vékony rétegfelhőzet által enyhén megszűrt napfényt és az alattunk hullámzó, hazánk irányába végtelennek tűnő ködpaplan tetejének látványát élvezhettük!

Mönichkirchen központja

Kiindulópontunk Mönichkirchen központja volt, rögtön a település templomát és a világháborús áldozatoknak emléket állító emlékhelyet néztük meg. Néhány méterrel feljebb pedig a Jenseits Park (túlvilági park) érdekes műalkotásait figyelhettük meg, még mesterségesen megvilágított állapotukban.

Jenseits Park

Wasser Park kilátással

A házaktól a Wasser Parknál (vízi park) búcsúztunk el, és kezdtük meg az Alpok erdeinek felfedezését. A Steinerne Stiege 1505 méteres csúcsáig hol erdők mélyén, hol a mönichkircheni sípályák mellett futó utakon, azok hiányában pedig a sípálya szélén emelkedtünk egyre magasabbra. Szerencsére a sípályák még nem nyitottak ki ilyen korán, így gond nélkül tudtuk le ezt a szakaszt. Már ami a síelőkkel történő kellemetlen találkozást illeti, mert amúgy a szívünk a torkunkban dobogott, nem mindenhol vezetett kék jelzésű pályán a turistaút, az emelkedési szög néhol kiverte a biztosítékot! :)

Érdemes volt meg-megfordulnunk, ugyanis remek panorámát élvezhettünk már ekkor is a lejtő irányába, no meg ilyen ürüggyel fújhattunk is néhány másodpercet... A Stoa Alm háznál aztán már hosszabb panorámapásztázást következett, hogy feltöltődjünk a Wechsel-hegység erdők feletti világának meghódításához! 

Stoa Alm ház és a kilátás

Fenyőerdő mélyén

Felhők fölött- távolban a Kőszegi-hegység, közelebb pedig a Borostyánkő-hegység a és a Bucklige Welt

Mert a felhők fölött mindig süt a Nap! :)

Fenyőerdő mélyén folytattuk az emelkedést, ám mielőtt elértük volna az erdőhatárt, tettünk egy rövid kis kitérőt, ugyanis az Alpannonia főútvonalától csupán néhány percnyi sétára található a Pinka forrása! Vagyis inkább úgy fogalmazok: a közelből indul a Pinka felirattal ellátott vízfolyás, konkrét forrás jelet nem találtam sehol sem. A valóság pedig alátámasztotta a várokozásomat: foglalt forrást nem találtunk, csupán több helyről előbújó vízfolyást, melynek első métereit sikerült lekövetnünk!

Pinka folyó első méterei - majdnem 1500 méterrel a tengerszint felett

Visszatérve a gerincre vezető útra, folytattuk az izzasztó mászást, hamarosan felülkerekedtünk az erdők világán is, a kopár gerincre kiérve jutalmunk az onnan élvezhető fantasztikus panoráma volt: a ködtengerből kitörő Kőszegi-hegység, Bucklige Welt és Hohe Wand, hogy csak néhány izgalmas hegységet említsek!

Távolban a végtelennek tűnő ködtenger szigete - Kőszegi-hegység

Hohe Wand látványos mészkőfalai

Schneeberg - végig kísérte utunkat

Steinerne Stiege sziklái

Nem csak a távolba volt érdemes sasolnunk, hanem a "lábunk elé" is: látványos palasziklák jelezték a Steinerne Stiege 1505 méteres csúcsát! Fújhattunk is egyet, tudván: már csak 250 métert kell feljebb másznunk a hegység csúcsáig... Innentől végig kiváló panorámát élvezhettünk, ám azok a méterek egyre lassabban fogytak - érzésünk szerint! Előbb a Niederwechsel 1669 méteres csúcsát kellett meghódítanunk beugró gyanánt, s csak aztán jöhetett a vizsgafeladat, az 1743 méter magas Hochwechsel megmászása. A gerincen sétálva olyan érzésem volt, mintha azt valaki felszántotta volna, csak itt sziklákon kellett bukdácsolnom! :) A Niederwechsel szikláinak tetejéről elénk táruló körpanorámát hosszú perceken át élveztük, közben pedig az erdő felé iszkoló zergéket figyelhettünk meg.

Gerinctúra - felszántott kőmező? :)

Niederwechsel csúcsán - 1669 m

Zergekaland

Irány a Hochwechsel! 

Már a beugró sem volt egyszerű, ám a vizsgafeladat végképp megdolgoztatta az izomzatunkat, szükség volt a teljes tüdőkapacitásunk kiaknázására. Küzdelmes volt a felmenetel, de annál édesebb volt a "győzelem" íze, sikerült a vizsga! A Wetterkoglerhaus ugyan zárva volt, de a lényeget, a mesés panorámát senki sem tudta előlünk elzárni! ;) A menedékházon kívül még látható itt egy kápolna is, valamint a csúcskereszt sem hiánycikk. A kereszten pedig Stájerország és Alsó-Ausztria címerei díszelegtek, hiszen a hegycsúcs e két osztrák tartomány határán fekszik! A Wechsel-hegység főgerince nem csak tartományi határ, hanem vízválasztó is egyben, a gerinctől északra eredő patakok a Lajtába torkollanak, míg az attól délre eredő patakok - mint amilyen a Pinka is -, a Rábába ömlenek.

Hochwechsel (1743 m) épített látványosságai

Panoráma a Hochwechselről: Hochschwab, Stuhleck, Rax-Alpok és Schneeberg a távolban (balról jobbra)

Megunhatatlan csúcsérzés!

Miután kigyönyörködtük magunkat a csúcson, a hegység gerincén folytattuk a túránkat. A következő hegycsúcsot, az Umschussriegel-t jobbról kerüli a turistaút, de mi úgy döntöttünk, hogy nem nagy kitérő annak meghódítása, így hát maradva a gerincen újra megizzasztottuk magunkat! Mikor felértünk, egyöntetűen állapítottuk meg: ez bizony hosszabb és meredekebb volt, mint amit a térkép alapján vártunk... :) Ám az onnan elénk táruló panoráma talán a Hochwechselről tapasztaltnál is mesésebb volt: láthattuk, hogy milyen közel is van a Stuhleck, a Rax-Alpok vagy épp a Schneeberg. Egy volt csak a problémánk: bármerre is néztünk, mély völgyek választottak el minket ezen hegységektől, csúcsoktól!

Umschussriegel (1720 m)

Rövid pihenő után visszaereszkedtünk a turistaútra, és azon is maradtunk, mely újabb csúcsot került ki, nevezetesen az 1704 méteres Schöberlriegel-t. Ide már jelzett ösvény sem vezetett fel a térkép szerint, ám ha nagyon akartunk volna, a ritkás fenyőerdőn keresztül meg tudtuk volna ezt is hódítani, de inkább a hivatalos utat választottuk, mivel kezdtünk aggódni, hogy nem fogjuk elérni Semmeringet világosban! Hófedte részeken keresztül ereszkedtünk le a Dreiländereck nyeregbe.A Kranichberger Schwaig étterme nem meglepő módon zárva volt, ám annak kerítésétől remek panorámát élvezhettünk, merre másfelé, mint a Schneeberg irányába! ;)

Schöberlriegel és Kranichberger Schwaig közti hófedte szakasz

Egy tanösvény táblái szegélyezték utunkat: éreztük, hogy közeledünk a civilizáció felé! Pontosabban olyan hely felé, amit autóval is meg lehet közelíteni... Ez volt a Feistritzsattel-hágó, melyet kellemesen ereszkedő utakat követve értünk el. Ahogy a hegység gerince, úgy a hágó is tartományi határ, erre utaltak a hágónál lévő tartományi címerek.

Feistritzsattel-hágó

A hágó után néhány méterrel ágazik szét az Alpannonia főútvonala: balra a Stuhleck felé kezd emelkedni az út (ez a hosszabb verzió Fischbach felé), jobbra pedig szintben halad tovább az út Semmering felé (ez a rövidebb verzió). Mi a Semmeringre vezető utat választottuk, látványos fenyőerdőkön keresztül emelkedtünk előbb lágyan, majd egyre inkább kihívást jelentő hegyoldalakban a célunk felé. 

Megmásztuk a Franklbauerhöhlet (1303 m), a Poirhöhet (1374 m), ám szerencsére a rendkívül meredek hegyoldallal büszkélkedő Alpkogelt (1414 m) megkerültük, hogy aztán még annál is durvább emelkedőn, egy már használaton kívüli sípályán másszunk fel az Erzkogel 1504 méteres csúcsára. A végén szó szerint négykézláb másztunk felfelé, annyira durva volt az emelkedési szög. No persze a turistaút nem erre vitt volna, de finoman fogalmazva anomáliát érzékeltünk a térkép, a track és a valóság között, így a biztosra mentünk: a csúcskeresztet szemünk előtt tartva, toronyirányt jutottunk fel a csúcsra! A panoráma pedig... Leírhatatlan volt! :)

Izzasztó mászás az Erzkogelre

Panorámaképek az Erzkogel gerincéről

Fáradtan, de büszkén az Erzkogelen!

Lenézve a völgybe...

... és elnézve a távolba!

A völgybe lepillantva láthattuk Semmering házait, az odalent kanyargó Semmeringbahn vasútvonalát is sikerült néhol lekövetnünk. Semmering nem csak a síterepéről híres ugyanis, hanem a Semmeringbahn-ról is, mely az UNESCO világörökség része is! Számtalan alagúton és viadukton halad keresztül a vasúti pálya, egyszer ki kell próbálnom nekem is, bár az nem teljesítmény lesz, de biztos, hogy nagy élmény! :) A hegyek felé elnézve pedig minden eddiginél monumentálisabbnak hatottak a Schneeberg és a Rax-Alpok vonulatai...

Innen már csak le kell jutnunk a völgybe, mi sem egyszerűbb ennél - gondolhattuk volna naívan. De láttuk, hogy a turistaút bizony sípályákon keresztül, vagy épp azon vinne le minket, kerülő útvonalat pedig nem láttunk semerre. Így végül a Dürriegel (1463 m) kopár gerincén haladtunk végig, élvezve az elénk táruló látványt, majd az erdőkbe visszaérve meredeken ereszkedni kezdtünk.A Hirschenkogel nyergét elérve próbáltunk a lehető legkevesebbet haladni a sípályák szélén, ám nem tudtuk azokat mindenhol elkerülni. Szerencsénkre a pályák már kongtak az ürességtől, hiszen zárás előtt érkeztünk ide néhány perccel. Azért biztos ami biztos alapon egy kerékpáros downhill pályát követtünk ahol csak tudtuk, majd annak végén a szánkópálya szélén jutottunk le a célunkhoz, Semmering központjába, amely az Alpannonia vándorút végpontja. Ezzel sikeresen végigjártam a 104 km-es vándorutat, számtalan emlékezetes pillanattal lettem gazdagabb, mindenkinek csak ajánlani tudom! :) És persze a Feistritzsattel - Fischbach szakasz sem fog menekülni, hogy teljes legyen a kép! ;)

Semmeringi sípálya

Semmering - az Alpannonia vándorút egyik végpontja