Új év, új célok! 2020-ban szeretném teljesíteni a Dél-dunántúli Piros túramozgalmat, ehhez kerültem egy lépéssel közelebb január első szombatján: Szorosadról túráztam Igalra. Ezidáig nekem sem mondtak sokat ezen településnevek, előzetesen csak annyit tudtam, hogy a Külső-Somogy, azon belül is a Koppánymenti-dombság lágyan hullámzó vidéke vár rám.

Ismeretlen vidékre nem megyek felkészületlenül: az interneten alaposan utánanéztem a dolgoknak! Kiderült, hogy a környék számos természeti és kulturális látnivalóval várja a vándorokat, melyek megvédése és szélesebb körben való megismertetése céljából 2014-ben létrehozták hazánk nyolcadik natúrparkját, a Koppányvölgy Natúrparkot! A bejegyzésben olvasható információk a látnivalóknál kihelyezett táblákról és a Koppányvölgy Natúrpark hivatalos weboldaláról származnak.

A kinézett látnivalók felfedezéséhez a Dél-dunántúli Piros útvonaláról számos helyen le kellett térnem - ezek ugyan oda-vissza kitérőt jelentettek, hogy egyúttal a túramozgalommal is haladhassak -, de egytől-egyig megérték az extra métereket. Kezdjük is rögtön az első érintett látnivalóval, a Szőlőhegyi kápolnával, mely a törökkoppányi szőlőhegyen várt rám! Ehhez egy kellemes emelkedőt kellett leküzdenem, mely a hajnali csípős időnek köszönhetően kifejezetten jól esett! A kápolna szomszédságában egy kis pihenőhely fogadott, mely egy kis vadászles-kilátóval volt felturbózva: annak tetejéről csodálhattam meg az év első szombatjának napfelkeltéjét. Miután konstatáltam, hogy a Nap ezúttal sem volt rest előbukkanni a somogyi dombok mögül, nyugodtan nézhettem körül a hatalmas fák által körbeölelt kápolnánál. A szőlőhegy egykor állandó lakossággal rendelkezett, a 20. század első felében még 20-25 család élte itt mindennapjait. Többségük rendkívül szegény volt, és csak azért éltek idefent, mert a faluban nem tudtak birtokot venni...

Érkezés a törökkoppányi szőlőhegyre - pihenő és vadászles-kilátó fogadott

A kilátó tetején - a zúzmarás öreg fák még télen is elrejtik a hegyi kápolnát

Felkelt a Nap Somogyországban

Szőlőhegyi kápolna

A szőlőhegyen emelt kápolna építésének pontos évszáma nem ismert, csak annyit tudunk, hogy a Krisztus mennybemenetelének tiszteletére emelt, eredetileg fazsindelyes, később bádogtetős kápolnát 1989 nyarán építették újjá, rozoga fatornyát kis téglatoronnyal cserélték ki és új toronysisakot is kapott, abban egykor harang is volt, melyet búcsúk alkalmával és szombat delenként kondítottak meg. Ma már csak évente egyszer, a Krisztus mennybemenetelének napján tartanak itt ünnepi szentmisét. 

Török-kút kívül...

... és belül

A következő látnivalóhoz csupán néhány extra métert kellett bevállalnom: a Török-kút várt rám! Ahogyan a kút neve is utal rá, annak "kútháza" bizony nem mai darab! A törökök a 16. század közepén saját uralmuk alá hajtották a környéket (is), ez az állapot másfél évszázadon keresztül nem is változott...  14 méter hosszú és 1,25 méter széles kút jellegzetesen török épület: téglából és meszes habarcsból készült. Feltételezhetően egy közeli fürdőt láthatott el vízzel, a forrástól égetett agyagcsöveken keresztül továbbították azt.

Zúzmarás erdők mélyén tehettem meg a harmadik kitérőmet, a Gyertyánosi-forráshoz: a meredek falú Vak-völgy aljában leltem rá a működő forrásra! Csak egyet tudok érteni Hevesi Zoltánnal, aki kutyaólhoz hasonlította a forrásházat. Ám ezúttal szerencsére nem haragos kutya bukkant elő annak bejáratán, hanem éltető forrásvíz! :)

Patkó-kút

A Patkó-kút által táplált mesterséges tó

A "szomszédos" Patkó-kúthoz tettem meg a negyedik kitérőmet, ahol számomra nem maga a forrás, hanem a pihenőhely melletti, a forrás által táplált mesterséges tó vitte el a show-t! Zöld békalencse a fagyott víztükör alatt, a háttérben szürkésfehér tájjal, micsoda fotótéma... Mintha belenyúlt volna a természet egy kis photoshoppal a látképbe: alul meghagyta a színeket, ám feljebb fekete-fehérre állította a színképet! :) A kút közelében egy kápolna is állt egykor, melyre csupán egy kopjafa emlékezteti az erre járókat, az épületnek már nyomát sem lehet lelni...

Úton a Kecske-hegy felé

Kilátás a Kecske-hegyi kilátóból

Szarvasok a kilátóból szemlélve

Szorosad és Somogydöröcske között szinte végig erdőkön át haladtam, ez alól csupán a szakasz utolsó kilométerei jelentettek kivételt, még Somogydöröcske előtt következett az ötödik, apró kitérőm a Kecske-hegyre, hiszen annak tetején a környékre jellemző vadászles-kilátó ígért remek panorámát! Odafentről a zúzmarás erdőt kémlelhettem, no meg a szántóföldön átszáguldó szarvasokat... Még innen távolról szemlélve is hatalmasnak tűntek! A nap során amúgy számtalan nagyvaddal találkoztam: őzek, szarvasok tucatjai keresztezték utamat, az erdőkben pedig minden létező irányba vadcsapások kanyarogtak, utalva a rendkívül gazdag állatvilágra. Így nem lepődtem meg, amikor vadászpuska hangja törte meg néha az erdő csendjét...

Somogydöröcske okozta az egyik legnagyobb meglepetést számomra, ennyi "klasszikus" sváb házat egy helyen még sosem láttam! A török uralom következtében elnéptelenedett vidékre ugyanis németeket telepítettek be. A századfordulós sváb parasztházak mennyisége mellett azok állapota is lenyűgözött, számtalan jó állapotban lévő porta előtt álltam meg nézelődni! Az épületekben mára azonban ismét magyar családok élnek, a második világháború után az itt élő svábokat kitelepítették, helyükre felvidéki magyarokat költöztettek.

Somogydöröcske központja

Somogydöröcske - kukucs az evangélikus templomba

Legnagyobb örömömre a túraútvonal keresztül vezetett a teljes falun, így hosszasan el tudtam mélyedni az építészeti remekművekben! Aztán a "civilizációt" magam mögött hagyva megindultam a József-hegy irányába: a szint nagy részét gyorsan letudtam, hogy aztán kellemes gerinctúra végén érjem el a legmagasabb pontot, amelynek tetején egy geodéziai mérőtorony áll. Mely sajnos nem látogatható... No nem azért, mert le van zárva a bejárata, hanem mert a lépcső hiánycikk odabent (meg persze a szokásos módon papíron életveszélyes...)! Így a torony tetejéről kimaradt a panoráma, ám egy frissnek tűnő tarvágásnak "hála" a csúcshoz vezető gerincútról sokáig remek kilátást élvezhettem a Somogyacsát övező dombok irányába.

Kilátás a József-hegyre vezető gerincútról

Ezt láttam a geotorony bejáratától

József-hegyi (egykori) geodéziai mérőtorony

Ahogy fogytak a kilométerek - és közeledett a délután -, érezhetően emelkedett a hőmérséklet. Somogyacsáig mondhatni, hogy esőben haladtam, az égi áldás azonban ezúttal nem is oly' magasból érkezett, mint átlagos esetben, hanem a fákról leolvadó ex-zúzmara formájában. Így változott vissza a fehérlő, télies erdő néhány pillanat alatt komor, késő őszi arculatába! A Gerézdi erdészházhoz elérve az átalakulás már teljesen végbement:

Gerézdi erdészház közelről...

... és egy kicsit távolabbról nézve

A József-hegy vonulata a Kócos-hegy oldalából

A Kócos-hegy túloldalán: Somogyacsa terül el a völgyben

A somogyi erdőkből Somogyacsa határában értem ki, ahonnan remek kilátás nyílott a völgyben elnyúló településre. Néhány perc múlva már a falu szélén trappoltam, ahol emberek helyett bivalyok fogadtak: itt található ugyanis hazánk egyik bivalyrezervátuma! Érdeklődő bivalytekintetek kísérték minden lépésemet, az érdeklődés pedig kölcsönös volt: én is figyeltem minden mozdulatukat. Azért örültem, hogy volt közöttünk egy kerítés is! :)

Somogyacsai bivalyrezervátum lakói

Somogyacsa története hasonló, mint Somogydöröcske esetében. A török hódoltság idején elnéptelenedett, később külföldről érkező telepesekkel népesítették be a falut. Ide svábok mellett sokác családok is érkeztek, a falu látképe változatosabb, azonban itt is sok századfordulós sváb parasztházat figyelhettem meg! A falu alsó végére is lesétáltam (hatodik kitérő), hogy megnézzem a kálváriát: szomorúan láttam, hogy a stációk üresen várják sorsuk jobbra fordulását...

Somogyacsai kálvária

Somogyacsa, jellegzetes sváb házzal

A falu felső végében következett a hetedik, egyben utolsó kitérőm, a pincesorhoz. A hangulatos pincék mellől remek kilátásban gyönyörködhettem: a nap során bejárt dombok tűntek fel szemeim előtt!

Kilátás a pincesorról a már bejárt dombok felé

Somogyacsai pincesor

A falut hátrahagyva hamarosan magam mögött hagytam a Koppányvölgy Natúrparkot is, hogy aztán már ragyogó  napsütésben, tavaszra hajazó időben érjem el túrám végpontját, az igali gyógyfürdőt. Remek nap volt, számos emlékezetes pillanattal, csak ajánlani tudom mindenkinek a környék bebarangolását, felfedezését! :)

Búcsú a Koppányvölgy Natúrparktól!