NaHáT - Az őszi Börzsöny mindent visz!

Bár a meteorológiai naptár szerint már az idei ősz felén is túl vagyunk, ám ha csak a szobánk ablakát nyitjuk ki, nem ezt érezzük: igazi kellemes, kora/késő nyári meleg árad be kintről, lassan már hetek óta tombol a vénasszonyok nyara. Így ha igazi őszi feelingre vágyunk, célszerű felkeresni a természetet, elvégre a fák a napokban öltik fel legszebb őszi ruhájukat. Ezt tettem én is: a hétvégére jósolt ideális időjárásnak köszönhetően a Börzsöny felé vettem az irányt, hogy megmérettessem magamat a NaHáT 100 teljesítménytúrán, közben kiélvezve a sárguló erdők és a Börzsöny vadregényes vidékének minden apró (és nagyobb) csodáját.

S hogy minek is köszönhetjük az ősz - számomra - legkedvesebb folyamatát, az falevelek színváltozását? A folyamatban számos tényező játszik szerepet, mint a hőmérséklet, a csapadék, a talaj nedvessége vagy a legfontosabb, a fény. Ahogy haladunk az időben előre, egyre rövidülnek a nappalok, a fákat érő fény fokozatosan csökken, mely bizonyos lombos növényeknél - mint például a hazai erdők legdominánsabb képviselőinél - kémiai változásokat indít be: a levélszár és az ág között egy kérges fal képződik, melynek sejtjei aztán szaporodni kezdenek és lezárják a levelet tápanyagokkal és vízzel ellátó ereket, így a levelekbe csupán egyszerű cukrok tudnak eljutni. A tápanyag- és vízhiány pedig a zöld színért felelős klorofill halálát okozza, előbukkannak az eddig "rejtőzködő" pigmentek (mert ezek mindig jelen vannak a levélben, csak a klorofill elnyomja!): a sárga színért felelős karotin és a vörösért felelős antocianin (a barna színt pedig a tannin okozza). A folyamat végén pedig a színváltozáson átesett, elkérgesedett levelek lehullanak, hogy aztán mi vígan trappolhassunk a friss avarszőnyegben! :) (forrás)

No de elég a biológiából, ideje útnak indulni! Szombaton a pirkadattal együtt érkeztem meg Nagymarosra, hogy a katolikus plébánia udvarán benevezzek a jubileumi, 15. 100-as túrámra. Izgatott voltam, hiszen már "rég" mentem ennyit, célnak csupán azt tűztem ki magamnak, hogy még természetes megvilágításban jussak fel a Börzsöny csúcsára, a Csóványosra - némi panoráma érdekében. Így a nevezést gyorsan letudva, a hivatalos rajtidő előtt negyed órával kilőttem: szemeim előtt ekkor még nem az előbb vázolt cél lebegett, hanem a Hegyes-tető csúcsán rám váró Julianus kilátó! Szerettem volna onnan megcsodálni a napfelkelte utáni pillanatokat. Merthogy ugyan Nagymaros magasságában kissé szakadozott ködpaplan uralta a látképet, már a rajt utáni pillanatokban konstatáltam, hogy vékony ez a réteg, hiszen visszanézve a Duna irányába, felsejlett a templomtorony mellett a visegrádi vár sziluettje is! 

img_20191019_064708.jpg

Indulás!

Igazam is lett: néhány perc múlva már a tiszta, kék ég alatt kezdtem meg a szuszogtató emelkedőt, melynek végén az akkor még csak áhított panorámával kecsegtető Julianus kilátó várt rám. A felfelé út bizony az elmúlt időszak csapadékmentességének köszönhetően eléggé csúszott, a Szent-Mihály-hegy nyergébe igyekvő pontőröket ez a helyzet láthatóan váratlanul érte, s mivel láttam, hogy nem fognak a hivatalos pontnyitásra felérni, útközben gyűjtöttem be az első pecsétlenyomatomat. De még milyent! A túra összes ellenőrzőpontján a régi, klasszikus OKT fémlenyomatokra emlékeztető piktogramokat gyűjthettem be, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mindet el tudtam olvasni/ értelmezni is sikerült az ábrákat! :)

A Visegrádi-hegység vonulatai mögött már látszódott a vörösen izzó Nap, amikor az Ürmös-réten átrobogva - ahol már csak mutatóban volt néhány őszi kikerics - végül felértem a Hegyes-tetőre. Meg sem álltam a kilátó tetejéig, hogy végre bezsebelhessem a jól megérdemelt kilátást! Beszéljenek helyettem a képek...

img_20191019_072956.jpg

img_20191019_073004.jpg

img_20191019_073046.jpg

Napindító panoráma a Hegyes-tetőről

 

Percekig tartó gyönyörködés után indultam csak tovább Zebegény irányába. Nem voltak hiú ábrándjaim, "tisztán" láthattam: a Duna partján lévő település bizony a ködpaplan fogságába esett! Oda érve sajnos nekem sem sikerült felszabadítanom a csípős hideget is magával hordozó természeti jelenség rabságából, ezt a nemes feladatot az utánam érkező harcos társaimra ruháztam át. Szerencsére annyira nem volt vészes a helyzet, hogy a település látványosságait ne tudjam megnézni, a Trianon emlékműnél pedig begyűjthettem a második lenyomatomat is.

2019_10_19.jpg

Ködös Zebegény

Zebegényt a Malom-völgyön keresztül hagytam a hátam mögött, az utánam lévő túratársaim már nagyobb sikerrel jártak - már ami a köd feloszlatását illeti -, így a völgy rétjeit, erdőit már kellemes napsütésben élvezhettem. Izgalmas patakátkelések, jól járható, jelentős szintemelkedést nem tartogató ösvények jellemezték a Törökmezei-halastóig tartó szakaszt.

2019_10_191.jpg

Malom-völgyi életképek

A halastó partján jöhetett az első frissítés: zöldségekkel felturbózott vajas kenyeret majszoltam el, majd inaltam is tovább, hiszen mellettem éppen füvet nyírtak, mely tevékenység sajnos nekem nagy ellenségem... Szerencsére könnyek nélkül sétálhattam tovább a szalagozott "úton" a legszebb színeit mutató erdők ölelésében fekvő halastó partján, hogy aztán attól elköszönve a Kis-Hanta-patak partján kövessem tovább a szalagokat.

img_20191019_090120.jpg

A Törökmezei-halastó partján

1_135.jpg

Szalagozott "út" a Kis-Hanta-patakon keresztül :)

Az időszakos jelzéseket követve igazi kalandtúrában volt részem, minden finomsággal: meredek emelkedő-lejtő kombinációval, patakmederben "gázolással". Nem akartam elképzelni, milyen élvezet lehetett volna itt komolyabb esőzések után baktatni! :) Kiérve a sűrű erdőből, egy rövid, de combos emelkedőt kellett még megmásznom, hogy újra turistaúton érezhessem magamat! Innentől a kalandtúra normál túrába ment át, közben pedig a Törökmező környéki dimbes-dombos vidékre nézhettem vissza. 

img_20191019_091444.jpg

A Törökmezei-halastavat bújtató Kis-Hanta-patak völgye

Kereszteztem a kóspallagi műutat, a Torony-forrás forrásháza mellett elhaladva pedig megkezdtem a rendkívül meredek és csúszós hegyoldallal büszkélkedő Pusztatorony/Biber vára meghódítását. Ez ugyan kis kitérőt jelentett, de ilyenekkel nem szoktam foglalkozni... Ma már csak apró kőfalak emlékeztetnek az egykori erődítményre, melynek keletkezéséről, pontos funkciójáról sem állnak rendelkezésre biztos információk. Az ásatások során 12. század végi leletek is kerültek elő, így vélhetően a tatárjárás idején épülhetett, funkciója pedig feltételezhetően a kóspallagi kijárat védelme volt! (forrás)

2_123.jpg

Pusztatorony/ Biber vára

img_20191019_093511.jpg

Kóspallagi-horgásztó

A történelmi kitérő után folytattam a túrát a hivatalos úton: hosszan haladtam a Kóspallagi-horgásztó kerítéssel övezett partja mellett, hogy aztán a Hanta-patak völgyében végigkígyózva érjem el Kóspallag szélső házait, közben begyűjtve az újabb pecsétet. A völgyben az eddigieknél nagyobb létszámban és sokkal jobb állapotban virágoztak még az őszi kikericsek, gyaníthatóan az eddig érintett völgyekétől eltérő a Hanta-patak völgyének mikroklímája. 

Kóspallag főutcáján végigsétálva, a Kálvária utcára tértem le, s nem meglepő módon hamarosan már a kóspallagi kálvária - véleményem szerint - új stációi mellett másztam meg a Kálvária-hegyet. Ahol pontőrt nem leltem, csupán az EP-re figyelmeztető táblát... Remélem a pontőr is előkerült a későbbiekben! :) A domboldalból pedig az éjszakai etap folyamán rám váró hegyekkel ismerkedtem: Nagy-Sas-hegy, Só-hegy, Kopasz-hegy sorrendben. No "szerencsére" csak utóbbi kettőt kellett kimásznom este, de ne szaladjunk ennyire előre...

img_20191019_102302.jpg

Kóspallagi kálvária IV. stációja

img_20191019_102559.jpg

Kóspallagi kálvária - pontőr nélkül

img_20191019_102726.jpg

Kilátás a Nagy-Sas-hegy, Só-hegy, Kopasz-hegy, Vastag-hegy kvartettje felé (jobbról balra)

 A Kálvária-hegyről lecsorogtam a Kisinóci turistaházhoz, hogy aztán végre megkapjam az eddig oly' vágyott Magas-Börzsönyt! Tudtam, hogy amennyire vártam e szakaszt, annyira meg is fog izzasztani... De nem érdekelt, hiszen tudtam, hogy minden egyes izzadtságcseppet meg fog érni! Kezdésnek az Inóci-nyeregig kellett felküzdenem magamat: a tempómon lassítva másztam egyre feljebb és feljebb, közben pedig nem győztem fotózni, nézelődni, annyira szép volt az erdő, akármerre is fordítottam buksimat...

1_136.jpg

Őszi színek az Inóci-nyereghez vezető turistaút mentén

Az Inóci-nyeregbe felérve megkaparintottam az újabb pecsétet, majd megkezdtem a hullámvasutazást, néhány percig még turistaúton bandukoltam, közben pedig balra mesés kilátást élvezhettem egy régi tarvágásnak "köszönhetően": feltűntek a távolban a Gallák és a Koppányok is! :)

img_20191019_113000.jpg

Kilátás Gallákkal, Koppányokkal!

Még mielőtt búcsút intettem a Börzsöny "járt" részeinek, tettem egy rövid kitérőt a térképen szép kilátást ígérő ponthoz (kopott sárga háromszög jelzésekkel ellátott, mára már szinte teljesen benőtt ösvényen), ám pechemre a fák már eléggé takarták a tájat... De hát kockázat nélkül nincs haszon, mint tudjuk - így sem bántam meg az extra métereket!

img_20191019_113248.jpg

Aprócska kitérő, aprócska kilátásért 

Jöhetett a már nagyon várt szalagozott rész, mely hosszú kilométereken keresztül megmutatta, hogy milyen is a Börzsöny igazi, vadregényes arca. Erre bár erdészeti utak, ösvények vannak, de turistautak nem, így jóval kevesebb ember járja ezen erdőségeket! A szalagok sűrűn voltak kihelyezve, de sok volt a kanyargás, alaposan igénybe vette a koncentráló-képességemet a megfelelő irány tartása.

img_20191019_113638.jpg

Balra nyár, jobbra ősz

2_124.jpg

Szalagozott ösvényeken

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a völgy egyik oldalán még szinte teljesen zöld volt az erdő alsóbb része, míg a másikon már teljes sárgaságba borultak a levelek! Volt e szakaszon minden: meredek emelkedők, kocogásra csábító lejtők, mesés erdők!

Egészen az Aklok-rétig vezettek a szalagok, innentől újra gyakrabban járt utakon barangoltam tovább. Jöhetett a Börzsöny vulkáni kalderájának nyugati része: Salgóvárral, Holló-kővel, Jancsi-heggyel, no meg rengeteg mesés panorámával, hatalmas és látványos vulkáni kövekkel!

Folyamatos, intenzív emelkedést követően értem fel a Salgóvárhoz, ahol pontőrök is fogadtak, nem csak az egykori vár romjai és a szikla tetejéről megcsodálható panoráma. Az ellátmányt illetően nehéz döntést kellett hoznom, választanom kellett a tejcsokis és az étcsokis Balaton szeletek közül! :) Végül a tejcsokis verzió elmajszolása közben élveztem az elém táruló látképet a Börzsöny központi tömbje felé, melyet tudtam, hogy hamarosan testközelből is kiélvezhetek.

3_118.jpg

Salgóvár

img_20191019_124120.jpg

3_119.jpg

Kilátás a Salgóvár sziklájának tetejéről a Központi-Börzsöny látványos gerince felé

Néhány szót ejtsünk a várról is, ha már itt járunk: vélhetően ez az erődítmény is a Pusztatoronnyal megegyező időszkban épült a tatárjárás után. Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté birodalmának része volt, csak a halála után került Károly Róbert kezébe. A vár már a 15. század elején, 1424-ben megsemmisült. Salgói Miklós, az akkori tulajdonosa ugyanis összetűzésbe került Luxemburgi Zsigmond királlyal: hamispénz-veréssel és házasságtöréssel is megvádolták... Büntetésként pedig a várurat örökre száműzték, négy vára közül pedig kettőt, a Salgóvárat és a Benevárat (Mátra) leromboltatták. (forrás)

A kaldera peremén sétálva szinte percenként álltam meg gyönyörködni a fák közül előbukkanó Börzsöny vonulataiban és a kalderát díszítő hatalmas, néhol fura alakzatokat formáló vulkáni kövekben. Hosszabb megállót azonban csak a Holló-kő sziklaszirtjénél tartottam, a látottakkal nemigen lehetett betelni...

img_20191019_130110.jpg

Holló-kő

2019_10_195.jpg

A Börzsöny vulkáni kalderájának látványos sziklavilága

A Jancsi-hegyről pedig már szinte testközelből láthattam a völgymenet után megmászandó Godóvár és Miklós-tető ormait. Innen még kényelmesen át is lehetett volna siklani egy kötélpályán, ám a szervezők ilyennel nem kedveskedtek: nem volt mást tenni, mint lesétálni a Fekete-völgybe, majd onnan visszamászni a magasabb régiókba!

img_20191019_131115.jpg

Balra Godóvár, középen Miklós-tető

img_20191019_133055.jpg

Godóvár immáron alulról szemlélve

A Fekete-völgybe történő ereszkedést nem bírtam ki kocogás nélkül, annyira adta magát a szituáció. Amikor pedig a fák takarása mögül előbukkant a már korábban megcsodált Godóvár vonulata, jóval grandiózusabbnak nézett ki, mint amekkorának a Jancsi-hegyről érzékeltem. De ez nem meglepő, "alulról" minden hegy félelmetesebb! :)

A Fekete-völgybe leérve ellenőrző- és frissítőpont várt rám a Fekete-völgyi panzió mellett, ám én a kajánál is érdekesebb dolgot láttam meg a távolban: a kemencei múzeumvasút egyik szerelvényét. Meg sem álltam a végállomásig, hogy közelről is megnézhessem! :) 

img_20191019_133625.jpg

"Arccal" Kemence felé, indulásra várva!

Miután kiörömködtem magamat, végre pótoltam az eddig elégetett energia egy részét: a kifejezetten ízletes virsli mellé puha kenyeret törhettem magamnak. Az adagom eltüntetése után viszont nem szórakoztam: rögtön nekiestem a Szívfájó-bérc ellenőrzőpontig rám váró combos emelkedőnek. Nem láttam értelmét rápihenni, az emelkedő sehogy sem adja magát könnyen, jobb leküzdeni mihamarabb véleményen szerint.

4_108.jpg

Friss levélpaplannal fedett Csarna-patak

Keresztezve a Csarna-patakot, a túra egyik kedvenc képét sikerült megalkotnom, hogy aztán a Fekete-völgyből kiemelkedve megkapjam a frissítőpont desszertjét: a feketelevest! :) Kegyetlen módon emelkedett eleinte az ösvény, alig győztem levegő után kapkodni, de aztán csak sikerült letudnom a legmeredekebb részt. Előbb a Godóvár oldalában, majd a gerincen haladtam egyre feljebb, hogy aztán elérve a Szívfájó-bérc EP-t, végre fellélegezhessek. 

6_87.jpg

Godóvár oldalában

5_96.jpg

Gerincúton a Szívfájó-bérc felé

A pontőr útbaigazítása után, előbb szintező úton haladtam tovább mesés bükkösökön keresztül jelzetlen ösvényen, majd beletorkollva a turistaútba, a Nagy-Oros-bérc mellett kezdtem meg az ereszkedést Királyháza felé. Ez a szakasz nem épp a legfrekventáltabb része a hegységnek: benőtt részekből nem volt hiány, a grátiszt pedig az egyre durvább lejtési szög adta. A túrabotjaim nagy hasznát vettem a rendkívül csúszós hegyoldalban... 

img_20191019_143916.jpg

img_20191019_144643.jpg

Kilátás a Nagy-Oros-bércről északnyugat felé

7_78.jpg

Levelekkel meghintett Bacsina-patak

A Bacsina-patakot keresztezve már csak egy köpésre lettem volna Királyházától, ha nem néztem volna be egy jobbkanyart... De sikerült, így egy kis kerülővel érkeztem meg Királyháza széléhez, ahol újra szemközt fordultam a Központi-Börzsönynek, hogy újra megküzdhessek vele, immáron a célom nem volt más, mint a Börzsöny királya, a Csóványos! Ehhez bizony nem kevés energiát kellett elégetnem, szerencsére az utánpótlásról a Tűzköves-forrás lelkes, háromtagú pontőrbrigádja gondoskodott!

img_20191019_152155.jpg

Rózsás-patak

img_20191019_152406.jpg

Mestermű! :)

8_80.jpg

A nem mindennapi környezettel bíró Tűzköves-forrás

A pecsételés a látványos forrás megtekintése után meginvitáltak egy kis korai vacsorára. Gulyáslevest főztek, de elmérték a mennyiséget, így szívélyesen meghívtak egy tál levesre, melyet hülye lettem volna visszautasítani... Hmm, azok az ízek: elég pöpec kis kaja volt! Immáron tudtam: nem lesz gond a Csóványos megmászása... ;)

Teljesen új szakasz várt rám a Börzsöny tetejéig! Ennek "megfelelően" sikerült is egy helyen elkavarnom: ahelyett, hogy a gerincen megindultam volna felfelé a turistaúton, sikeresen a Rakottyás-patak völgyét követtem. Tudtam, hogy emelkednem kell hamar, így szerencsére viszonylag gyorsan kapcsoltam, hogy valami nincs rendben... Így is a korrekciót választottam, nem pedig a visszafordulást: elkezdtem mászni a meredek hegyoldalban, mely eleinte jó ötletnek tűnt. Aztán a vadcsapás eltűnt, helyette jöttek a málna- és szederindák tucatjai, melyek mindkét lábamat alaposan "megjelölték". Miután kimásztam a málnásból, úgy néztem ki, mint a pöttyös túró rudi csomagolása, minden szabad testfelületem vércseppekkel volt tele. Kicsit letisztogattam magamat, majd végre normál úton folytattam a hegymenetet. Ha már a málnás megvolt, jöhetett a Nagy-Má(l)na! Méghozzá milyen látványos gerinccel és panorámával... 

img_20191019_160849.jpg

img_20191019_160504.jpg

img_20191019_160820.jpg

Lenyűgöző gerinctúra a Nagy-Mána csúcsán keresztül

A Sasfészek-bércen keresztül értem el a Csóványos epszilon sugarú környezetét: az egyre alacsonyabb pályán járó Nap fantasztikus fényviszonyokat biztosított, élmény volt minden perc a csúcsig, akármennyire is vágytam már a geotoronyból kialakított kilátó meghódítására!

9_74.jpg

Csóványos: mindjárt megvagy!

S ami késik, nem múlik: felértem a Csóványos 938 méteres csúcsára! A pontőrök nagy örömmel fogadtak, ám én nekik a köszönés után csak annyit mondtam: előbb a kilátás, s aztán a kötelező körök. :) Így is tettem: több, mint 130 lépcsőfokkal később már a lenyűgöző körpanorámát élvezhettem ki.

img_20191019_164555.jpg

Kilátás a Naszály, Kelet-Börzsöny, Visegrádi-hegység irányába

img_20191019_164612.jpg

Kilátás nyugat felé: a Börzsöny kalderájának nyugati pereme a már meghódított Salgóvárral, Holló-kővel és Jancsi-heggyel

img_20191019_164624.jpg

Kilátás észak felé: Észak-Börzsöny, Korponai-dombság

img_20191019_164724.jpg

Csúcs ez az érzés - sikerült felérni nappal! :)

Lemászva a kilátóból meleg kézfogással üdvözölt a pontőr az alábbi szavak kíséretében: "Te vagy az első, aki felment a kilátóba!". Hát igen, sokan csinálják sajnos azt, hogy felloholnak mesés panorámát ígérő helyekre, de arra már nem vevők, inkább rohannak tovább... Na én nem leszek ilyen, nekem az élményekről szól az egész természetjárás, túrázás! Egy pohár életmentő víz felhörpintése után robogtam tovább, el a Vilma pihenő méretes sziklája mellett, majd jobbra lefelé a szalagokat követve. Hamarosan már az Oltár-kő sziklái között sétáltam el, "várva" a meredek lejtőt a Kőkorsó irányába...

img_20191019_165928.jpg

Oltár-kő

S amit óhajtottam, meg is kaptam: meredeken kezdtem meg (és utána folytattam is hosszan...) a lejtmenetet a Kőkorsó felé, hogy aztán ott a "KILÁTÁS" felfestéstől elcsábulva ismét tegyek egy néhány méteres kitérőt. Jutalmam pedig a felettem magasodó erdőkből kikukucskáló csóványosi kilátó volt!

10_69.jpg

Kiváló fényviszonyok mellett ereszkedtem le a Kőkorsó mellé

img_20191019_170742.jpg

Mesés kilátás a csóványosi kilátóval megspékelve

Szerpentinezés után értem le a völgyben eredő Oltár-patakhoz, majd azt követve értem le a Lósóskás-rétre. Ezen a környéken sajnos a néhány évvel ezelőtti vihar csúnya károkat okozott, melyek nyomai a mai napig kísértenek, de a természet szerencsére mindenen felülkerekedik előbb vagy utóbb!

img_20191019_172100.jpg

Oltár-patak völgye

img_20191019_172453.jpg

Lósóskás-rét

A Fekete-patakot követve folytattam az ereszkedést, elhaladtam a Magashíd romjai mellett, majd kalandos patakátkelések után értem el a szebb napokat is megélt Postás kulcsosházat Hajagoson. Itt nem csak a kulcsosház fő épülete és "kiszolgáló" egységei jelenti a látványosságot, hanem a kemencei kisvasút is! Ugyanis napjainkban idáig kanyarognak fel a sínek Kemence felől. Ugyan csak a Fekete-völgyi panzióig járható a vonal, ám onnan még vagy 3-4 kilométeren keresztül megtalálható a kisvasút pályája, melyet egy korábbi árvíz mosott el, tönkretéve az alépítményt és a szakasz hídjait. 

img_20191019_174201.jpg

Hajagos, Postás kulcsosház

A kisvasút töltésén sétáltam egészen Hamuházig, ezen a szakaszon viszonylag épségben van a pálya és a hidak is megvannak, így a patakátkelések okozta izgalmaktól is megkímélhettem magamat! :)

2019_10_196.jpg

Hajagos - Hamuház szakasz: a kisvasút töltésén

2019_10_197.jpg

Hamuház

Hamuháznál búcsút intettem a síneknek, és megkezdtem a Bányapuszta eléréséhez szükséges hegymenetet. Nem tagadom, jól megizzasztott, de az ekkor már a horizont alatt járó Napnak köszönhetően kezdett kicsit mérséklődni a "meleg", így nem zavart annyira a dolog. Felérve a gerincre, már félhomályban kezdtem meg az ereszkedést. Csúszkálva ereszkedtem egyre lejjebb, szerencsére az útvonal alapos ismerete miatt fejlámpa, eltévedés és zakózás nélkül értem le Bányapusztára. A házikó terasznál vártak már a pontőrök tűzforró gulyáslevessel, mindenféle itallal (alkoholos és alkoholmentes is volt!). Én csak egy meleg levesre vágytam, mely egyenesen a tűzről érkezett, mivel sajnos a pontőrök megcsúsztak a leves elkészítésével. Kissé nyers volt ugyan néhány összetevő, de a forró folyadék kissé átmelengetett belül. Ez az éjszakai etap előtt jól is jött!

img_20191019_181823.jpg

img_20191019_181832.jpgBányapuszta

Teljes elégedettséggel szereltem össze a fejlámpámat: csupán 30 kilométerre voltam a céltól ekkor, álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig el fogok tudni jutni még nézelődésekkel, extrákkal és eltévedésekkel együtt is világosban... A völgyben folytattam tovább az ereszkedést még néhány percig, aztán "megtámadtam" a hegyet: benőtt, néhol szinte járhatatlan vagy épp követhetetlen ösvényeken keresztül bukdácsoltam előre a sötétben, sokszor jelzéstől jelzésig haladva: nem volt egy egyszerű rész! De végül eltévedés nélkül sikerült becserkésznem a János-kutat vagy másik nevén Fagyos-kutat.

img_20191019_190112.jpg

Fagyos-kút / János-kút

A hűs forrásvíz tényleg elég fagyos volt, de a homlokom megmosására kiválóan tudtam alkalmazni. Merthogy jól jött a hűtés: újabb, izzasztó emelkedő várt rám, melyet gyorsan abszolválva kezdhettem meg a Kisirtáspusztáig történő lecsorgást. A kisvasúti megálló mellett értem el a turistaházat, ahol nagy "éjszakai" élet zajlott éppen, az egész ház fényárban úszott.

img_20191019_192443.jpg

img_20191019_192610.jpg

Kisirtáspuszta

Újabb, ezúttal fokozatosan, barátságosan emelkedő domb következett: kétszer is kereszteztem a nagybörzsönyi kisvasút sínpárját mielőtt felértem volna a Szent Orbán Hotelhez. Itt is látszott, hogy teltház lehet: minden ablakból fény szökött ki, a parkoló tele volt autókkal... Mert ide sajnos ilyen módon is fel lehet jönni a szállóvendégeknek... 

img_20191019_194434.jpg

Szent Orbán Hotel fényei

Jöhetett az emelkedő hardcore változata: fel a Nagy-Sas-hegy nyergébe! Azt hittem, hogy sosem érek fel, világosban rövidebbnek tűnt, amikor majd' egy hónapja erre jártam... De csak sikerült ezt az akadályt is leküzdenem, a Nagy-réten keresztülszabdalva már a Só-hegy lábánál jártam. Szerencsére erről az oldalról csupán néhány méternyit kellett felfelé mennem, ám azt a néhány métert eléggé rövid úton kellett megtennem. Porzott is a csúszós talaj a lábaim alatt rendesen... De felérve a csúcsra mesés éjszakai panoráma tárult elém: láttam az esztergomi bazilika még innen is méretesnek tűnő épületét, Esztergom, Márianosztra és a környék további településeinek fényeit!

A Só-hegyről történő ereszkedés már kevésbé volt rövid, és a talaj minősége is nagyon rossz volt, szinte síelve tettem meg az utat a hegy lábáig, végig azért fohászkodva, hogy talpon maradjak... Imáim meghallgatásra kerültek, a legmeredekebb részt magam mögött hagyva újra gyorsítani tudtam, hogy bevegyem a következő hegycsúcsot, a Kopasz-hegyet. Az oda felvezető ösvény se volt szerény, már ami a távolság/szintemelkedés arányát illeti, de szerencsére a szomszédjánál kevésbé volt az morzsalékos. A hegy neve is már azt sugallta, hogy annak tetejéről ismét letekinthetek a környékre, így nem ért váratlanul az elém táruló, mesterséges fények által okozott látkép! Itt forralt borral kínáltak a pontőrök, ám én a kínálást megköszönve ugyan, de visszautasítottam. Erre felajánlották az utolsó csokijukat: nevesítve egy étcsokis Balaton szeletet. Így végre esélyt láttam arra, hogy eldönthessem, melyiket is szeretem jobban: az ét- vagy a tejcsokisat... De sajnos erre már elfelejtettem, milyen is volt a tejcsokis, így a mai napig döntésképtelen vagyok e téren! :) Arról pedig, hogy messziről kiszúrjam azt, egy meggyújtott mécses gondoskodott... Kreatív!

img_20191019_202845.jpg

Pontőri sütögetés a Kopasz-hegyen

Jöhetett tehát az ereszkedés Márianosztrára, a települést kellemes kocogást követően vettem be, a Hangulat presszó melletti villanyoszlopra kihelyezett pecsételővel saját magam készítettem el az igazoló lenyomatot, majd iramodtam tovább az Alsó-hegy irányába. Az oda vezető turistautat nem volt mindig egyszerű lekövetni a sötétben, egyszer sikerült is eltévednem, de gyors korrekció után végül sikerrel másztam meg a túra sokadik magaslatát. A Kóspallagi útelágazódásig eseménytelenül teltek a kilométerek, odaérve a meglepetés az volt, hogy pontőrt nem sikerült találnom, de a pihenő egyik asztalára gyönyörű almák, néhány palack frissítő ásványvíz és a pecsét is kihelyezésre került. Önkiszolgáló ellenőrző- és frissítőpont! :)

img_20191019_215318.jpg

Self-service EP és FP Kóspallagon

Irány tovább, Törökmező felé! - adtam ki a parancsot, majd rövid, intenzív emelkedőt abszolválva, előbb erdők mélyén, majd a Békás-réten keresztül közeledtem rohamtempóban az utolsó ellenőrzőpont felé! A réten keresztülbattyogva a telt Hold fényében gyönyörködhettem!

img_20191019_222005.jpg

"Világító" Hold

Rövid ereszkedést követően pedig már a túra elején is érintett Törökmezei-halastó partján sétálhattam! A pecsét mellé egy parizeres kenyeret kaptam be gyorsan, majd indultam meg a turistaház felé. Jó kis szuszogtató emelkedő végén, elsétálva a Fehér-forráscsoport mellett értem ki a Törökmezei turistaházhoz, ahol sikerült belefutnom egy lagziba: a násznép nagy partit csapott!

Az órámat nézegetve reális esélyt láttam az éjfél előtti beérkezéshez, aztán ahogy teltek a percek, egyre inkább realizáltam azt is, hogy egy kis belekocogással akár a 17 órás menetidő is összejöhet! Így hát a Köves-mezőig tartó részen az emelkedős részeket leszámítva kocogva közlekedtem, majd elérve a "csúcsot" kiengedtem az összes létező fékemet, és megkezdtem a gyors ereszkedést Nagymaros irányába! De azért természetesen nem tudtam elfutni a látvány mellett, jó egy percet elbíbelődtem az elém táruló látvány fényképes megörökítésével: jól látszottak Visegrád és Nagymaros fényei, nem beszélve a Visegrádi Fellegvárról!

img_20191019_233604.jpg

Kilátás a Köves-mező oldalából

Meredek ereszkedést követően macskaköves utakon futva estem be a plébánia udvarára, a túra céljába, kereken 17 órával a rajtomat követően: mission completed! :) Átvettem a díjazásomat, és még fuvart is sikerült találnom Budapestig (melyet ezúton is nagyon köszönök!), így nem is kellett az első reggeli vonatot megvárnom, hanem a saját ágyamban pihenhettem ki a túra fáradalmait.

img_20191020_091035.jpg 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr7015238868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/