Iszkiri 100

Az Iszkiri túrák alapötlete az volt, hogy megmutassák nekünk a hazai első 100-as teljesítménytúra, a Kinizsi 100-as régi, klasszikus befejező szakaszát Koldusszállás és Szárliget között, valamint a jelenlegi befejező szakaszát Koldusszállás és Tata között. Ám ezt a kettőt összekapcsolva a jelenlegi turistautakon haladva egy 38 km-es útvonalat kapnánk... Felmerülhet a (jogos) kérdés, hogy is lett belőle egy újabb hazai 100 km-es túra?! A válasz "egyszerű": fel lett turbózva extrákkal a túra! Szárligetről előbb egy 25 km-es kört kellett teljesítenünk a Vértesben, majd Szárligetről átsétáltunk Tatára Koldusszállást érintve a fentebb már említett klasszikus és jelenlegi Kinizsi befutó szakaszokon, tettünk egy kört a tatai Öreg-tó körül, végül pedig ellenkező irányban is Kinizsiztünk egy jót! A környékbeli turistautak útvonalának megváltoztatása pedig azt eredményezte, hogy idén már a 110 km-t súrolta alulról a megteendő táv! Nem volt rövid, így hát essünk is neki virtuálisan is a túrának! ;)

Szarvák Szabi repített le szombaton a szárligeti faluházba, ahova az elsők között érkeztünk meg, így könnyen, flottul ment az itinerek átvétele, mellé pedig rögtön egy csokit is kaptunk! A csoki csak tovább növelte a boldogsághormonjaim számát, így már alig vártam, hogy 7-et üssön az óra, és elrajtolhassak. Már ekkor is egyértelmű volt, hogy remek idő lesz egész nap, így minden meleg ruhámat a depócuccomba pakoltam, melyet Tatára szállítottak át a szervezők, ezzel szó szerint jelentős terhet levéve a vállamról. Rakk Gyula néhány perccel a hivatalos legkorábbi rajtidő előtt rövid tájékoztatót tartott, hogy senki se induljon el rossz irányba, igazán figyelmes gesztus volt a részéről. Ugyanis a túrán számtalan táv közül lehetett válogatni, mindenki megtalálhatta a magának kihívást jelentő távot: 10, 25, 35, 45, 65 és 100 km volt az "étlapon". 

A rajtra várva számos ismerőssel futottam össze, fel sem tudnék mindenkit sorolni, de mindenkit öröm volt látni. Végül Horváth Zolival vágtam neki 7:00-kor a Vértes körnek: rögtön új utakon! Ugyanis bár az OKT jelzéseit kellett követnünk, azok már nem az általam 2015-ben megismert útvonalat jelölték, egy szántóföldön keresztül az 1-es főút felé, hanem egy régi, ütött-kopott műúton értük el a reggeli órákban még meglepően forgalomszegény utat. Keresztezve azt, puffoghattunk egyet a sorompó melletti illegális szemétlerakó miatt, majd végre puha, vértesi talajjal borított ösvényen sétálhattunk, egészen Csákányospuszta határáig, ahol újra aszfaltkoptatás következett: letértünk az OKT ösvényéről, és megindultunk a Mária-szakadékkal párhuzamosan haladó műúton Körtvényespuszta felé.

dscn7150.JPG

Aszfalt, ébredező természettel: gyakori páros volt a túrán!

dscn7152.JPG

Körtvélyespuszta kápolnája

Mielőtt még odaértünk volna az engem mindig elvarázsoló "településhez" (már csak a kis kápolna és néhány lakóház emlékeztet arra, hogy hajdanán itt egy falu volt), jöhetett is az első EP, ahol gumicukorral kényeztethettem hasamat. A kék keresztet követve értünk be a már említett "falu" központjába, majd jöhetett az első izzasztó szakasz, fel a Macska-bükkhöz! A rövid, de intenzív emelkedőt letudva már zúghattunk is lefelé az egyik kedvenc vértesi szakaszomon, érintve a mohákkal borított sziklák között megbújó Szűz Mária szobrot is!

dscn7154.JPG

Egyik kedvenc helyen a Vértesben: Szűz Mária szobor

Leérve a Szép Ilonka-forrás pihenőhelyéhez, újabb - amúgy a túrára a későbbiekben nem jellemző - jelzésváltás következett: nevesítve a zöld sáv jelzéseket kellett innen követnünk! Felérve a Határ-hegyre, újabb, ezúttal kódos EP következett, a kód felfirkantása után már ereszkedhettünk is lefelé az Új-Osztásig, ahol néhány méter erejéig a zöld kereszt jelzéseket vettük igénybe a helyes irány tartása érdekében. Leérve a műútra újabb jelzésváltás jött, ami lehet hogy egyeseknek egy ideig fel sem tűnt, elvégre a kereszt maradt, csak a színe változott: a zöldet kékre cseréltük, e két színt - főleg ha kifakultak - könnyen össze lehet keverni tapasztalataim szerint távolról... 

dscn7156.JPG

Mátyás-kút

Rögvest a Mátyás-kútnál jártunk, újabb EP, újabb ottjártunkat igazoló firkantás, ezúttal a pontőr neve került az igazolólap megfelelő rubrikájába. A(z) - elméletileg - nem iható forráshoz kisétáltam, ám vízzel még jól álltam, így csak fotót készítettem a foglalatról, mielőtt egy nyúlfarknyi, de meredekségben annál komolyabb emelkedőt letudva, immáron újra az OKT ösvényén járva faképnél nem hagytam az idilli kis pihenőhelyet. De hát nem volt más mit tenni, menni kellett előre, sok volt még hátra, nagyon...

dscn7158.JPG

Szarvas-kút és pihenőhely

dscn7160.JPG

Rockenbauer Pál Emlékfa

Alig tettünk meg néhány métert - közben Mikonya Gyurival beszélgettem -, máris újabb EP várt ránk, a Szarvas-kútnál. A foglalat környékén én még kifolyót sem találtam, se más nyomát az éltető folyadéknak, így csak a jóval a forrás előtt kihelyezett kódot írtam fel. Jöhetett a látványos Rockenbauer Pál Emlékfa, ahol szinte mindenki megállt egy-egy másodpercre, tisztelegve a neves természetjáró, televíziós szerkesztő, az OKT sorozat atyja előtt. Néhány méterre később pedig már a Vitányvár romjait pillanthattuk meg a jobb kezünk felé eső hegy tetején! 

Ám előtte még le kellett mennünk a vár alatt található pihenőhelyig a zöld sávon, beszerezni az 5. rubrikába az igazolást, no meg nápolyi!. Ez alig vett igénybe időt, így hamarosan már a vár tövében véshettük fel az újabb kódot, az OKT útvonaláról a kék várrom turistaúton sétáltunk ki a romok tövéhez. Én nagy várbarát vagyok, így kisétáltam a várhoz is, hogy megnézzem annak aktuális állapotát, valamint az onnan elém táruló panorámát. A vár épül-szépül, a kilátásra sem lehetett panasz: bár az idő párás volt, Oroszlány felé élvezhető panoráma fogadott, jutalmul az extra méterekért!

dscn7167.JPG

dscn7170.JPG

dscn7172.JPG

Vitányvár és a kilátás Oroszlány irányába

dscn7177.JPG

Körtvélyespuszta temetője

Zoli eközben már folytatta az emelkedést, mely szerintem az egyik leghúzósabb volt a túrán, mind emelkedési szögben, mind hosszban. Az emelkedő vége felé értem utol Zolit, így innen ismét együtt tudtunk továbbhaladni, aktuális célunk a Körtvélyesi kilátó volt (extra méterekkel a Körtvélyespusztai temetőt érintve)! Ehhez nem kellett mást tennünk, mint a Mária-szakadék bejáratánál a kék keresztet választanunk, majd arról letérni a kék háromszögre, hogy elérhessük a kilátót. Közben elszáguldott mellettünk Márton Dani, vele váltottunk néhány szót, majd hagytuk elsuhanni, elvégre ő más dimenziót képvisel sebesség terén, akármilyen állapotban is van épp! :) A pecsét begyűjtése mellett Rakk Gyula készített rólunk masinájával remek képeket, majd rajtam volt a sor: irány fel a kilátó tetejére, hogy én is megdolgoztassam a fényképezőmet, megörökítve az utókornak az onnan elém táruló látványt. Az idő továbbra is párás volt, de így is jól kivehetők voltak a Gerecse vonulatai, szememmel végig tudtam követni, merre is fogok még ma bolyongani, méghozzá nem is akárhogyan: oda s vissza...!

dscn7179.JPG

dscn7183.JPG

Körtvényesi kilátóban

Jöhetett  zurück a Mária-szakadékhoz, újabb OKT szakasz várt reánk. A szakadék bejáratánál újabb pontőrök fogadtak minket, az igazolás begyűjtése után sikerült úgy visszatennem a táskám zsebébe az itineremet, hogy az onnan néhány méter megtétele után kámforrá vált... Volna, ha Zoli nem mögöttem jött volna, és nem észlelte volna az anomáliát. Hálálkodva tettem mélyebbre az oly fontos papírt, hogy újra a természetet élvezhessem. A szakadék hozta a szokásos formáját: rövid, de látványos: nem lehet elmenni mellette fotózkodás nélkül! :)

dscn7190.JPG

Mária-szakadék

A szurdok végét a Csákányospusztai kulcsosház jelentette, hamarosan már az erdő árnyas részét is elhagyhattuk, a szemközti domboldalban a csákányospusztai kápolna romjait vehettük szemügyre, a romok alig értek a friss fűszőnyeg fölé...

dscn7192.JPG

Hát nem hatalmas?

Visszaérve Csákányospuszta "központjába", kereszteztük a Csákány-patakot, melynek partján egy hatalmas fa matuzsálem bírt minket megállásra. Innen a reggel már megismert úton fejeztük be a vértesi barangolásunkat, mely számomra nagyon tetszett, tartalmazott szinte minden látnivalót a környéken, egyedül a sok erdőirtás miatt fájt a szívem a 4 órás itt tartózkodásom ideje alatt. A meg nem bolygatott részeken az ébredő tavaszi erdőt élvezhettünk, keltikemezőkkel a tölgyesek, bükkösök gyepszintjén.

dscn7163.JPG

Keltike

26 km-rel a lábainkban léptünk be a szárligeti faluházba, ahol a kötelező dolgokat megejtve a büfé felé vettük az irányt. Én csak egy rántott húsos szendvicsre fizettem be, Zoli azonban ezen felül az édesség szekciót is kiélvezte. 10 percnyi pocikényeztetés után, 4 és fél órával a rajtunk után belevághattunk a Tatáig tartó Kinizsizésbe! Nem volt nehéz dolgunk, két okból sem. Egyrészt: Koldusszállásig végig a kék sávokat, onnantól Tatáig pedig végig a sárga sávokat kellett keresnünk a fákra és egyéb objektumokra felfestve. Másrészt: az egész túrán kiváló szalagozással találkozhattunk, kitettek magukért a szervezők, nem kellett track nézegetéssel, itiner olvasgatással, térkép nézegetéssel "pazarolnunk" az időnket. 

Szárligeten belül a legnagyobb kihívást a vasúti felüljáró megmászásra jelentette, melyet szerencsére könnyen leküzdöttünk, jó kis bemelegítés volt a teli hasunkkal, hogy aztán egy jóval komolyabb hegymenetet is abszolváljunk, a Hajagos és a Zuppa-tető nyergéig. Amilyen meredek volt a feljutás, olyannyira meredek volt az ereszkedés is. Itt először bele is kocogtunk, megkímélve a lábainkat az erős fékezéstől. Nagyegyháza előtt átkeltünk az M1-es autópálya alatt, majd a műútra kiérve fotószünet következett, húsvéti kompozíció fogadott minket, nem lehetett elmenni mellette csak úgy...

dscn7203.JPG

A szomszédos kanyarban pedig vízvételezés! Tudtuk, hogy jó ideig nem lesz lehetőségünk vízvételezésre, így Zoli ki is szaladt a nyomókúthoz, mert ő nem töltötte fel teljesen készleteit Szárligeten. A falun keresztül kellett sétálnunk, köszönhetően egy újabb OKT nyomvonalváltozásnak, természetesen végig aszfalton. Ez még ekkor nem is zavart, de tudtam, hogy fogok itt még járni, jó 105 km-el a tappancsaimban...

dscn7205.JPG

A nagyegyházai Kettes-tó

Sőt, még a falut elhagyva is aszfalton haladtunk jó darabig, de hát nincs mit tenni, ezt kell szeretni! A Kettes-tó partjára kiérve végre puha talajon haladhattunk, szántóföldek mezsgyéjén. A tó partjára tettem is egy kis kitérőt, fotókészítés ürüggyel, sikerült jó képet csinálnom, de emellé beszereztem jó néhány karcolást is a tüskés bokrok és az éles levelű nádas miatt... De sebaj, megérte, a sebek előbb-utóbb begyógyulnak! ;)

Előbb mezőgazdasági területek mellett kanyarogtunk, majd egy vadetetőt elérve a Hársas-oldal meredek vidékét élvezhettük, a már-már nyárias melegben izzasztó művelet volt a felmenetel! Az emelkedési a szög a továbbiakban már nem haladta meg a számomra kritikus értéket, így kényelmes tempóban hódítottuk meg a Somlyó-hegy oldalában található Somlyóvári turistaházat. A lyukasztás után én tettem egy kövid kitérőt a rét végén lévő természetes kilátóponthoz, hogy megcsodáljam onnan a Nagy-Gerecse vonulatát, valamint az előtte elterülő Tarjánt! Megérte a kitérőt a látvány - állapíthattam meg a hegyoromról, miközben a kilátás mellett a rétet sárga színűvé varázsoló tavaszi héricsekben gyönyörködhettem.

dscn7210.JPG

Somlyóvár kulcsosház

dscn7214.JPG

Kilátás a Nagy-Gerecse vonulata és Tarján felé

dscn7211.JPG

Tavaszi héricsek

Rövid lejtmenet várt ránk, majd Tornyópuszta határáig egy "műúton" bandukolva veszítettük tovább a tengerszint feletti magasságunkat, kibelezett domboldalak mellett sétálhattunk...

dscn7218_1.JPG

Látványos tájseb Tornyópuszta felé haladva

Közben le is gurítottuk az utolsó korty vizünket, hiszen Zoli, mint rutinos Iszkiris tudta, hogy a falu határában lévő EP-n lesz lehetőségünk a készleteink újratöltésére. Sajnos idén változott a helyzet, a pecsét mellé csak egy hot dog járt ingyen, folyadékot csak készpénzért lehetett venni... Nem örültünk ennek, de nem volt más mit tenni, a folyadékra szükségünk volt, így mélyen a zsebünkbe nyúlva ejtettük meg a vízvételezést.

dscn7220.JPG

Tornyópuszta határában

dscn7221.JPG

Tornyópuszta EP nappal (odafelé)

A hot dogokat útközben tüntettük el a gyomrunkba, nehogy az izmaink egy hosszabb pihenő után bemerevedjenek. Meg jobb is volt minél előbb leküzdenünk az aszfaltos szakaszt! Hamarosan újra erdei utakon kanyaroghattunk, egy komolyabb ereszkedés után pedig már a mező túlfelén, az M1-es sztrádán száguldozó gépjárművek hangjait "élvezhettük"... Szinte már az autópályán érezhettük magunkat, amikor egy derékszögű kanyart véve végre halkabb régiókban túrázhattunk tovább, füleink újra békére lelhettek! 

dscn7225.JPG

dscn7224.JPG

Koldusszállás

Szemeinkkel pedig hamarosan Koldusszállás idilli vidékét pásztázhattuk: hatalmas fák, tavacska, takaros porta, körülötte erdőkkel, teljes csönd: kell ennél több?! Ezennel pedig le is tudtuk a Kinizsi klasszikus befejező etapját, jöhetett az aktuális záró akkordja a túrának: végig a sárga sáv jelzéseket követve.

Néhány percig abban a hitben sétáltam a széles erdei úton, hogy erre még nem jártam soha korábban, aztán viszonylag hamar beugrottak az emlékek: a Gerecse 50-en bizony már jártam erre! Az emlékek előbukkanását a fehér pöttyöcskék is segítették, hiszen tudtam, hogy az az 50-es táv hivatalos útvonalának "jelzőszíne". Jó kis emelkedő várt ránk, szinte sosem akart véget érni, de kedvünket ez sem szegte!

dscn7230_1.JPG

Kis-rét

Kisvártatva a Kis-réti vadászház romjainál koptattuk cipőink talpát, na meg kényeztettük talpainkat a rendkívül sziklás, már-már alattomosan alákövezett úton. A romoknál a Gerecse 50 a piros sáv turistaút felé tér le, így innentől valóban új úton járhattam, továbbra is köveken bukdácsolva törtem előre, méretes tölgyfák övezték az utat, látványossá téve azt. Ekkor a Nap már egyre alacsonyabban járt a horizonton, érezhető volt az árnyékos részeken, hogy bizony közeledik az este, és ezzel együtt a hőmérséklet drasztikus csökkenése.

Az Öreg-Hajagost megmászva egy aprócska ereszkedést követően (egy magasfeszültségű villanyvezeték alatt "átbújva" egy kis pihenőhelynél lyukadtunk ki. Itt egy barlang lezárt lejáratára lettem figyelmes, a térképet alapján egy "névtelen" víznyelő található a betonréteg alatt!

A pihenőhelytől újra a Gerecse 50-en már megismert szakasz várt ránk, fel-le hullámzó, széles, köves utakon haladtunk gyönyörű erdőben a Szent Péter templomrom felé! E szakaszon léptük át virtuálisan a féltávot, és váltunk szét Zolival, neki a talpa egyre rosszabb állapotba került az utat borító kisebb-nagyobb kövek hatására... :(

dscn7235.JPG

Szent Péter templomrom

Így immáron egyedül élveztem a lemenő Nap sugarait, hogy aztán végre begyűjthessem Vincze Zoli által az újabb pecsétet a Szent Péter templomromnál. Néhány sós pálcikát, és az alján lévő "zaccot" elfogyasztva, sókészleteimet feltöltve indultam meg lefelé, Baj irányába.

Innentől Tatáig számomra teljesen ismeretlen szakasz következett! Néhány méternyi szintvesztés után a leggyorsabb túratársam jött szembe, nem semmi tempót diktált, gratulációm örömmel fogadta, majd robogott tovább sebesen FELFELÉ! Meredek volt, bizony... Nem is csoda, hogy egy kálvária tetején találtam magamat! A stációk egészen a Baji-szőlőhegy hétvégi házakkal borított részének tetejéig vezettek le, egy varázslatos völgyön keresztül. Ámultam-bámultam, fényképeztem és fényképeztem, folyton meg-megálltam, annyira tetszett a sziklás völgy!

dscn7240.JPG

dscn7243.JPG

dscn7247.JPG

dscn7238.JPG

Ereszkedés Bajradscn7250.JPGKellemes meglepetés! :)

Leérve a lakott részre az egyik kertben kedves fiúk árultak nekünk szörpöt, ám én inkább sima vízre vágytam, így tovább veszítettem a szintet Baj irányába. A hétvégi házak kertjeiben már virágoztak a gyümölcsfák, kellemes illat járta körbe a vidéket, jutott ebből az orromba is! Jó volt lesétálni a falu szintjére, ahova egy szűk aszfaltút vezetett át, közben pedig a már-már a horizonton alábukó Napban gyönyörködhettem. Na meg buzdíthattam gyorsabb társaimat, akik csak jöttek és jöttek velem szemben!

dscn7255.JPG

Irány Baj!

dscn7258.JPG

Onnan jöttem, oda megyek, csak sétálok egy Öreg-tó kört! :)

dscn7261.JPG

Baj, Assisi Szent Ferenc templom

A falu központjában az Assisi Szent Ferenc templomnál álltam meg kicsit nézelődni, a szomszédos ház udvarán egy régi szőlőprésre lettem figyelmes, volt mivel feldolgozni a szőlőhegyen termelt szőlőt! :) Nagy örömömre találtam egy nyitva tartó boltot is (mivel sikeresen elsétáltam egy nyomókút mellett... visszafelé persze szinte belebotlottam...), ahol egy 1,5 literes ásványvizet vettem, hogy végre pótoljam a kiizzadt vízmennyiséget. A Tatáig tartó szakaszon le is csúszott a palack teljes tartalma, szomjas voltam, na... :)

A Baj és Tata közötti szakaszon a Baj van, Tata? mondaton gondolkodtam, valamint a fejemben a Tankcsapda száma dübörgött. Aki ismeri a számot, tudja, hogy erre nem lehet lassú tempót diktálni, így hamarosan már a tatai mozi épületében pecsételtettem, hogy nekivághassak, még világosban (ami a kitűzött célom is volt korábban) az Öreg-tó kerülésnek. Kiérve a tó partjára rögtön a már nyugodóra tért Nap által még narancssárgára megfestett éggel a háttérben a tatai vár bukkant fel! Emellett sem lehetett csak úgy elsétálni, gyakori fényképező-nyomkodás következett, mire végre elhaladtam az impozáns vár mellett, hogy a természetbe visszatérve kerülhessem meg a tavat az azt övező sétányon.

dscn7266.JPG

dscn7264.JPG

Tatai Öreg-tó közvetlenül napnyugta után....

Az út a "városi" szakaszt leszámítva végig murvás volt, kis kövekkel felszórva, melyet alaposan kikezdték a talpamat sajnos. Ettől függetlenül élveztem a tókerülést, nekem életem első ilyen "eseménye" volt ez. A mutatvány során két helyen kellett igazolnom az áthaladásomat: a lovardánál és az Által-ér hídjánál. Szerencsére még éppen a teljes sötétség beállta előtt el tudtam érni a közvilágítással rendelkező részt, így a fejlámpám csak dísznek lengett a kezemben, annak bevetését el tudtam halasztani. Közben pedig a tó túloldalán már a díszkivilágításban pompázó Eötvös József Gimnázium és a Tatai vár épületeiben gyönyörködhettem.

dscn7288.JPG

dscn7289.JPG

... és egy jó órával később

Néhány perc múlva pedig bezárult a kör, indulhattam vissza, előbb a moziba, hogy ott teljes szettcserét ejtsek meg, nagyobb táskára váltottam, melyben a vastagabb ruháim vártam rám. Úgy döntöttem végül, hogy az éjjel várható hűvösebb időjárás ellenére a kabátomat nem cipelem magammal, elég lesz a többi... Ekkor még ezt jó döntésnek éreztem... Összepakolva, pecsétet begyűjtve rámarkoltam egy sajtos perecre, majd nekiiramodtam a visszaútnak: irány Szárliget! 

Ám ne olyan sebesen! - gondoltam, és rögtön be is léptem a sarkon álló pékségbe egy kis ellátmány beszerzési akció keretében. Pizzás csigára esett a választásom - gondoltam, hogy jól fog ez még jönni később. Szintén rosszul gondoltam, nem ettem meg a túra alatt... :) Újra túratársak hada érkezett velem szemben, sok ismerős arcot véltem felfedezte a fejlámpák takarásában, mindenkit csak buzdítottam, hogy akármennyire is kemény lesz a vége, de megcsináljuk! 

Innen az útvonalat már ellenkező irányban ismertettem, így inkább csak néhány momentumot említenék meg! Egészen a Baji-szőlőhegyig tudtam menni fejlámpa nélkül a folyamatos közvilágítás és a csillagos égbolt miatt, csak 8 óra körül kellett bekapcsolnom a mesterséges megvilágítást biztosító fejlámpámat. Szinte végig azt tapasztaltam, hogy a völgyekben, réteken, szűk völgyekben jóval hűvösebb volt, mint a hegyeken, magasabb régiókban, és nem csak azért, mert az emelkedőkön jobban dolgozott a szervezetem. Egészen Koldusszállásig a technikai póló - rövid szárú futónadrág kombóban haladtam, ahol aztán sikerült egyik percről a másikra annyira szó szerint reszketnem, hogy azonnal minden ruhámat magamra kaptam, de még így is dideregtem... Ekkor bántam igazán, hogy a kabátomat a depócuccom között hagytam Tatán. Kénytelen voltam bele-belefutni, hogy hőt termeljek, szerencsére ez nagyban javította a hőérzetemet. A fél 10 körül a horizonton megjelenő Hold csodásan mutatott, olyan erős fénye volt, hogy az elején azt hittem, hogy valamilyen lakott részhez közelítek, csak később esett le, hogy amit látok az a jó öreg Hold! :)

dscn7293.JPG

Az M1-es autópálya mellett egy méretes vaddisznócsapatba futottam bele, akik az autók zaja miatt engem egyáltalán nem vettek észre, pedig alig néhány méterre voltak tőlem, kismalacokkal! Így hát jobbnak láttam hangos szóval jelezni nekik, hogy itt vagyok, mielőtt túl közel kerülnénk egymáshoz, és a kicsinyeit védő koca esetleg nekem ne támadna... Ettől függetlenül egy másodpercig sem éreztem magamat (helytelenül?) veszélyben... Tornyópusztán ezúttal remek ellátás várt rám, forró tésztaleves, sós mogyoró, mazsola, egyéb édes szekció, kávé, ingyen(!) víz, na meg Őrsi Anna és Kákonyi Lajos! Örültem nekik, innentől a célig végig velük mentem, így jó hangulatban, gyorsan bedaráltuk az előttünk álló utolsó kilométereket, egy jó beszélgetés mellett. Így végül a tervezettnél jóval korábban, 19:16 percnyi séta után léphettem be a szárligeti faluházba, ahol átvehettem a jól megérdemelt díjazásomat, majd a kapott kuponokat egy nagy tál gulyáslevesre váltva melegítettem fel testemet! Ezután pedig még Lajos volt olyan kedves, hogy segített a hazajutásomban is, így nem is kellett megvárnom az első Budapest felé induló személyvonatot! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr8614713389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/