Bár leginkább az útvonalkövető túramozgalmakat szeretem, ám ezúttal két érintőpontos túramozgalomba vágtam bele: a Bükk forrásai és Bükk szirtjei jelvényszerző túramozgalmakba! Mivel nincs kötelező útvonal, én tervezhettem meg, hogy milyen útvonalon, hány pontot keressek fel a hétvégi kétnapos Észak-Bükki túrám során. Ez egyben előny, de hátrány is, ugyanis komoly tervezést igényelt a túra útvonalának megrajzolása, a végleges "track" csupán szombat hajnalban, a Miskolcra tartó vonatutam alatt állt össze, az aktuális időjárási körülményeket figyelembe véve.

A miskolci Tiszai pályaudvarról végül a Majális parkig buszoztam ki (1-es járat), és innen indítottam a túrámat. Amint leszálltam a buszról, már Holle anyó is ébren volt, ugyanis elkezdett szállingózni a hó! A Szinva-völgyi égeresben indultam meg, keresztül a Bodnár Gábor cserkészpark ösvényein, hogy elérjem a Lillafüredi Állami Erdei Vasút mahócai szárnyvonalát, hogy annak sínpárja mellett haladjak egy rövid szakaszon. Ezen szárnyvonal jó néhány éven keresztül Csipkerózsika álmát aludta sínlopások és földcsuszamlás miatt, ám 2013 óta ugyan csak különjáratok formájában, de újra van rajta közlekedés!

LÁEV mahócai szárnyvonala, Chinoin megálló

Kedvencek temetője

Elhagyva az egyre fehéredő vasúti töltést, a Kedvencek temetője mellett haladtam el, eszembe juttatva a nyáron elhunyt kutyánkat, így néhány könnycsepp elhullajtása után folytattam csak sétámat, a  gyógyszergyár telephelye mellett, a Király-kútig, mely ugyan nem felkeresendő forrása a forrástúrának, de egy megállást így is megért!

A kúttól a piros kereszt jelzéseket követtem, mivel mint említettem, a végleges útvonal csak aznap hajnalban állt össze a fejemben, így nem néztem utána, hogy pontosan mennyi látnivaló is vár rám az utam során. Jött is szinte rögtön az első meglepetés, a völgy bal oldalában egy kis barlangocskára lettem figyelmes, fel is másztam a bejáratához, hogy bekukkantsak! Mint később itthon kiderült, a Király-kúti sziklaüregnél jártam.

Király-kúti sziklaüreg

Ettől pár lépésnyire pedig már turistaúttal is jelzett újabb attrakció tűnt fel, a jóval grandiózusabb Kecske-lyuk. Érdekes, hogy hazánkban minden kis "lyukat" már barlang jelzővel illetnek, míg egy ekkora barlangot pedig lyuknak neveznek! :) Ugyanis az időszakosan aktív forrásbarlang majd' 500 méter hosszú, az első 100 métere pedig utcai ruhában is bebarangolható. Én sem tettem másképp, fejlámpámat bekapcsolva indultam be a hegység gyomrába, az ismeretlen járatokba! Remekül látszódott, ahogy a víz a mészkőben utat fúrt magának, jobbra-balra kanyargó, egyre szűkülő járatban haladhattam előre, gyönyörű cseppkőképződmények között, míg aztán egy összeszűkülő üreg állított meg. Ugyan ide is bebújtam, hogy láthassam mi is lehet beljebb, ám "utcai" ruházatban inkább a visszafordulás mellett döntöttem, így is hatalmas élmény volt a barlangtúra! :)

A Kecske-lyuk mélyén

A barlang kellemes klímája után alaposan megcsapott a kinti hóvihar és a fagypont alatti hőmérséklet. A völgyben ballagtam továbbra is enyhén felfelé, majd a piros kör jelzéseket követve annak oldalában indultam meg intenzíven felfelé, a Flóra-forráshoz, mely már ellenőrző pontja a mozgalomnak is! A mozgalom teljesítéséhez minden forrásnál egy fára festett kétjegyű kódot kellett feljegyeznem igazolás gyanánt, ezt meg is tettem rögvest. 

Flóra-forrás

Mésztufa zúgó

A forrástól visszatértem a völgybe, majd továbbra is a piros kereszt jelzéseket követve, egyre meredekebb úton haladtam a Felső-forrás felé. Útközben egy mésztufa zúgóra lettem figyelmes, mely például hóolvadás után biztos nagyon látványos lehet! A Felső-forrás előtt egy komoly akadálypálya várt, mindenfelé keresztbe dőlt fákkal, így csak komoly küzdelmek árán sikerült a forrásra, és a mögötte lévő elkerített kútházra ráakadnom.

Felső-forrási beszakadás: az utolsó fényképzővel készült kép a túrán...

Ezen forrás is csak "extra" volt, így kódot itt nem is kerestem, hanem a mellette található Felső-forrási beszakadást vettem célba. Mint utólag kiderült, ez hiba volt. Ugyanis ismét egy felfedezésre váró üregre leltem, melybe szerettem volna benézni, így úgy döntöttem, hogy lemászok oda. Ám a hátizsákomat előtte le szerettem volna rakni, hogy kényelmesebb legyen a leereszkedés. Na ekkor a táskával együtt a fényképezőm is a földön landolt, ám az nem állt ott meg, hanem megindult a szakadék alja felé... Csak a szememmel tudtam követni, ahogy 2-3 buckázás után annak aljában, egy hatalmas pocsolyában fejezi be rövid életű szabad életét... Mire le tudtam oda biztonságosan ereszkedni, már több, mint 1 perce a jeges víz alján pihent... tudtam, hogy komoly a baj, kiszedve azt nem meglepő módon használhatatlan állapotban tarthattam újra kezeim között. Az akksit kiszedve elcsomagoltam, bízva a csodában, hogy egyszer még használható lesz... Jelentem, azóta kiszáradt, és bár még a fókuszálással néha gondok vannak, de találtam rá módot, hogy használni tudjam... Így most bizakodó vagyok annak további életét tekintve! :) A túrán innentől kezdve csak a telefonommal tudtam fotókat készíteni... Bár dühös voltam, de a beszakadást már nem hagyhattam ki, ezen járatok azonban nem hatoltak be a hegység gyomrába, vagy legalábbis nem az én méreteimre lettek szabva! 

A fényképező okozta sokk miatt a Felső-forrási- és Bronzika-barlangokhoz való kitérőt kihagytam, melyet utólag kicsit bánok, mindkettő látványosnak tűnik, elolvasva ezek leírását az interneten! Felérve a zöld sáv turistaúthoz, jobbra fordultam, majd a zöld kör turistaút kiágazásáig a zöld csíkokat követtem az ekkorra már teljesen hófehér erdőkben haladva. A zöld körök pedig az Andó-kúthoz vezettek el. Előbb a LÁEV korábban meg megismert mahócai szárnyvonalához sétáltam ki, itt van az egyik megállója (Andókút), kis kőépülettel.

LÁEV mahócai szárnyvonala, Andókút állomás (galéria)

Andó-kút: forrás, tavacska, pihenőhely (galéria)

A mellette lévő "tisztáson" pedig maga a forrás, kis tavacskával, annak közepén szigettel, rajta pihenővel, igazán idilli kis hely, szó szerint a nyugalom szigete. Az egyik fára festett kódot feljegyezve indultam meg a sárga sáv jelzéseket követve, újra csak szuszogtató emelkedőn felfelé. Érdekes, hogy hivatalosan a Kis-fennsíkon túráztam, ám a fennsík jelző ellenére bőven voltak kihívást jelentő emelkedők! :) Kiérve a hófedte műútra, azt követtem egészen a Csókás pihenőig. Itt számos kis faház, valamint egy kis erdei pihenőhely található, valamint annak követlen közelében a Csókás-forrás és a Csókási-barlang.

Csókási-barlang (galéria)

Bár forrástúrán voltam, de jobban érdekelt a barlang, így azt céloztam meg! A 148 méter hosszú barlang szája jóval kisebb méretű volt, mint a Kecske-lyuk esetében, és a lejárat is  igazán meredek. De cserébe egy kis fából eszkábált létra segített bejutni a mészkőbarlang zegzugaiba. A sikeres leereszkedés után a járatok kiszélesedtek, és beljebb merészkedhettem! Itt is számos cseppkőben gyönyörködhettem, így csak ajánlani tudom a barlang megtekintését. Sokáig itt nem lehet speciális felszerelés nélkül jutni, elég meredek szakadékot kellett volna "átugranom" a továbbhaladáshoz, ám ezt most nem kockáztattam meg, hanem megelégedtem az eddigi szakasz látványos világával.

A barlangtól a piros kereszteket követtem a műútig, majd egy rövid aszfaltkoptató szakasz után jobbra tértem le arról egy hajtűkanyar előtt, hogy jelzetlen erdei ösvényeken keresztül közelítsem meg a túramozgalom újabb ellenőrzőhelyét, a Helyiipari-forrást. A forrás a Ferenczi pihenő tisztásán fakad, itt találhatunk padokat, turistaházat, valamint számos nagy turista elődünk emlékköveit (Dr. Téry Ödönét és Dr. Hanák Kolosét többek között).

Helyiipari-forrás

Ferenczi pihenő (galéria)

Innen a Pisztráng tanösvényen haladtam tovább a sárga négyzet turistaútig, melyet a Ferenc-forrásig követtem is, folyamatosan kellemesen emelkedő úton. A Ferenc-forráshoz egy rövid kitérőt tettem jelzetlen úton, egy újabb kódért. Itt már a forrásfoglalaton és a pihenőhely padjain komoly hóréteg telepedett meg, mutatva, hogy bizony már órák óta szakad a hó a környéken!

Ferenc-forrás

Visszatérve a sárga négyzet turistaútra, továbbra is felfelé haladtam a sárga kör turistaút kiágazásáig, itt jobbra fordulva még komolyabbá és ezúttal izzasztóvá vált a hegymenet, melynek tetején újabb forrás várt újabb kóddal: a Köpüs-forrás, gyönyörű foglalattal. Mellette pedig a Kiszela pihenő fedett kis asztalocskája, ahol egy kis szerelékigazítást és energia-visszapótlást ejtettem meg. 

Köpüs-forrás

Kiszela pihenő

A nemrég átfestett piros sáv jelzéseket követve indultam tovább Szentlélek felé, melyet egy nagyjából szintező úton értem el, nagyjából 700 méteres magasságban. A Hermann Ottó Menedékház mellett található pálos kolostorromot is megnéztem, ha már erre jártam! A kolostorromot a kiírások alapján jelenleg is toldozgatják-foltozgatják, hogy a jövő nemzedékei is felkereshessék, így a területére nem lehet belépni! Ezt be is tartottam, csupán kívülről néztem meg a még romjaiban is impozáns épületet. 

Szentlélek, Hermann Ottó Menedékház, turistabüfé, szállás

Szentlélek, pálos kolostorrom

Innen a Kohász Kék kék kereszt jelzéseit követtem, melyek elvezettek a Látó-kövekhez. Előtte azonban egy látványos fát fotózhattam le a hegytetőn, melyet összefonódó fáknak is neveznek!

Összefonódó fák

Látó-kövek

Nem meglepő módon (a hóvihar továbbra sem csillapodott) most a Látó-kövek tetejéről csupán a köveket tudtam megnézni, valamint feljegyezni az első Bükki szirtek ellenőrző kódomat! Óvatosan ereszkedtem le a kőszirtről, hogy már kicsit bátrabban veszíthessem a szintet továbbra is, a Mária-forrásig (újabb forráskód!). A forrás nevét a legenda szerint egy helyi erdész egyik lányáról kapta, és nem pedig vallási vonatkozású annak eredete.

Mária-forrás

Innen a Kohász Kék a Csondró-völgybe vezetett be, azt követtem egészen a Cakó-kőig, a meredek lejtőn síelve közelítve azt meg. Itt tettem egy kis kitérőt a két szirt kedvéért, az Odvas-kő és a Buzgó-kő felkeresése következett. Előbb az utóbbihoz túráztam el a kék háromszög és piros sáv jelzéseket követve, a Buzgó-kőnél (kód!) a látvány a Látó-köveknél tapasztalthoz hasonló volt, bár itt egy kicsit ráláttam a környező hófedte hegyekre erdőkre.

Buzgó-kő

Vissza ugyanezen az úton mentem, csak tettem egy kanyart az Odvas-kő (kód) tetejére, melynek megmászása nem volt könnyű a meredek, csúszós szikla okán. Annak oldalában egy jó kis bivakhelyet találtam, majd később a szükséges igazoló kódot is megleltem.

Odvas-kő

A Cakó-kőhöz visszaérve, a kék kereszteken folytattam a bandukolásomat, a Csondró-völgyben ereszkedtem egyre lejjebb és lejjebb. A terep igazán nehéz volt: meredek hegyoldalban kellett sasszéznom, számos kidőlt fát kereszteztem, sokszor az utat sem láttam, csak annyit tudtam, hogy végig a völgy alján kell haladnom, hogy a helyes "úton" maradjak.

Csondró-völgy (galéria)

Ámor-forrás szürkületben

Az Ámor-forrásnál pihentem meg egy percre, fotót készítettem itt, ugyanis a kódot nem leltem. Ekkor már 4 óra is elmúlt, kezdett erőteljesen sötétedni, így próbáltam fokozni a tempót, hogy minél tovább tudjak még lámpa nélkül elérni. Ám a terep még jobban bedurvult, a völgy teljesen összeszűkült, több helyen már a befagyott patak medrében kényszerültem haladni, kalandos volt, az biztos! Hatalmas sziklafalakat szegélyezve értem ki a völgyből, majd onnan egy kis emelkedőt leküzdve ereszkedtem le Mályinkába, még éppen a teljes sötétség beállta előtt. Így lámpaoltás nélkül értem vissza a civilizációba, és kerestem meg a falu alsó végében található Papréte vendégházat, ahol az éjszakát töltöttem. Csak ajánlani tudom, kedves vendéglátók, kitűnő ár/érték aránnyal! :)

Mályinkai hangulatkép

Vasárnap hajnalban már 6 órakor útra keltem, mivel a szombati nap is komoly kihívást okozott a túra végére leesett komoly mennyiségű hó által! És éjjel is csak hízott ez a hópaplan, vasárnapra már a bakancsomat is teljesen ellepte, és tisztában voltam, hogy aznap is szinte végig szűz hóban kell majd haladnom. És nem utolsósorban az első 13 kilométeren nagyjából 1000 méter szintemelkedés is várt rám! Így hát fejlámpám fénye segítségével kezdtem meg a hegymenetet, az OKT kék sávjait követve, Bánkút irányába. A település felsőbb régiójában, közvilágítás által megvilágítva néztem meg a református templomot és a haranglábat, majd a legutolsó házakat elhagyva, immáron szűz hóban értem el a Begyeleg kilátót. Oda most nem másztam fel a sötét okán, hanem a Vár-völgyet vettem célba, odáig kellemesen fel-le hullámzó ösvényeken, itt leginkább a méretes hólepel okozta a kihívást.

A behavazódott Vár-forrás

A völgyben értem el a Vár-forrást, ahol a vasárnapi első forráskódomat jegyezhettem fel. Két kifolyóból is friss forrásvíz fakadt, fotózkodás után pedig jöhetett a nap első, brutálisan kemény emelkedője, melyet korábbról már ismertem... Így nem voltak hiú ábrándjaim afelől, hogy könnyű lesz, és gyorsan letudom... 700 méterre jut 140 m szintemelkedés, ennek megfelelően, gyök kettővel totyogtam felfelé, a hótól igazán csúszós, meredek hegyoldalban! De csak sikerült leküzdenem a hegyet, kontrollálva tempómat, nehogy megizzadjak, ugyanis így korán reggel elég csípős volt az időjárás, nem szerettem volna megfázni. A Kisvár-oldalhoz felérve az emelkedő szöge csökkent, a felhők között a felkelő Nap néhány sugara is átszűrődött, így optimista voltam az aznapi időjárással kapcsolatban... Ugyanis egy deka napsütést sem jósoltak az időjósok csak felhőket és erre a vidékre hóesést.

A Dédesi-kisvár oldalában

Kilátás a Vásárhelyi-kőtől (galéria)

Következő látványosság a Vásárhelyi-kő volt, innen remek kilátás tárult elém a Felvidék felé, a távolban feltűntek az Alacsony-Tátra vonulatai is! Egy közeli fán pedig a Bükk szirtjei igazolókód is, melyet fel is firkantottam septiben. A Verebec-vár-bérc oldalából is remek kilátás volt észak felé, ám itt csak haladás közben csodáltam azt meg, mert így is csak elég nyögvenyelősen tudtam haladni...

Leérve a Verebec-nyeregbe, a régi kék várrom jelzéseken tettem egy rövid kitérőt, gyönyörű fenyőerdőben a Nyír-kőhöz, egy újabb szirtkódért, és kilátásért annak tetejéről. Itt pedig nem csak a szirt volt a látványosság, hanem az út átellenes oldalán álló kőből épült vendégház!

Kilátás a Nyír-kő tetejéről

Vendégház a "világ végén"

Innen visszatértem az OKT útvonalára, melyet majdnem a Bánkúti síházig követtem, ám kiérve a Bánkútra vezető műútra, letértem a turistaútról, egy mára már jelzetlen, ám a gyakorlatban néhány régi piros körrel jelzett útra, mely elvezetett a Gyula-forráshoz, a forrástúra újabb ellenőrző pontjához. Innen a sárga kör - sárga kereszt - sárga kör jelzéskombinációt választva lehetett megközelíteni a Meteor-forrást, melynek foglalata ismét csak megfogott. 

Gyula-forrás

Meteor-forrás

A forrástól a piros kör jelzéseket követtem, meredeken emelkedő völgyben haladhattam, sok keresztbe dőlt fát kerülgetve/megmászva, ismét csak alaposan visszavéve a tempóból. Így lassan, de azért biztosan értem ki a Farkas-nyakhoz. Innen alapvetően a piros sávon érdemes ismét csak meghódítani Szentléleket, ám én most az azzal párhuzamosan futó műúton haladtam, hogy végre egy kicsit ne a néhol lábszárközépig érő szűz hóban kelljen gázolnom, pihenésnek most nagyon jó volt az amúgy általam nem komált aszfaltút...

Szentléleken újra megnéztem a pálos kolostorromot, majd a kék kereszt jelzéseket követve ereszkedtem le a Jubileumi-forráshoz, ahol újabb kódot véstem fel papirosomra. A meredek völgy alján folytattam utamat Ómassa felé, útközben a Vörös-kő impozáns sziklatömbjére lettem figyelmes, miközben lábaim csak úgy korcsolyáztak a csúszós hórétegen.

Jubileumi-forrás

Vörös-kő

Ómassán a Vadász kocsmába tértem be egy kis frissítés és szerelékigazítás/melegedés céljából, forró teával melegített fel testemet, igazán jól esett! A kocsmáros emellett elmesélte, hogy a szombati Tortúrások teljesen "lerabolták" a kocsmát, már alig van valami kínálata... :)

Ómassa főutcája

Kelemen Didák kápolna

Kilátás Ómassa fölött

Visszatérve a hidegbe, a falu egyetlen utcáján indultam meg felfelé, elsétáltam a Kelemen Didák kápolna érdekes épülete mellett, majd a falu közepén balra tértem, hogy a falu aljában futó műúttal párhuzamos úton haladjak, egészen a LÁEV garadnai fővonalának Garadna végállomásáig. Itt kitértem a Szövetség-forrás díszes foglalatához, újabb kódért, valamint megnéztem a kisvasút végállomásán található épületeket is.

LÁEV garadnai fővonal, Garadna végállomás

Szövetség-forrás

Innen az Ómassa és Lillafüred között vezető műúton túráztam egészen a Hámori-tó partjáig a kék kereszt "turistaúton", közben "csak" a Fazola kohóhoz tettem egy kitérőt. A kohót a névadó Fazola Frigyes építtette, működését 1813-ban kezdte meg, 1831-ben átépítették, ekkor nyerte el mai méretét és formáját. Legutoljára 1872-ben olvasztottak benne vasércet, gondozásával felhagytak, egészen 1953-ig pusztulásnak volt ítélve, ám ekkor rekonstruálták és részben eredeti formájában helyre is állították. A kohó mellett pedig a Massa Múzeumot lehet megtekinteni, mely emléket állít az itteni vaskohászatnak, ám az csak a nyári félévben látogatható...

Fazola kohó, Újmassa

Massa Múzeum: kül- és beltéri része (galéria)

A Hámori-tó partját elérve, annak gátján átlépdelve jutottam el a "túlpartjára", itt már éreztem a civilizáció közelségét: egyrészt feltűnt a távolban a lillafüredi Palotaszálló, másrészt pedig a tóparti sétálóúton kitaposott ösvényt találtam... Mely már egy kicsit meg is volt fagyva, így csak óvatosan haladtam. A hegyoldalban eredő Eszperantó-forrás volt az utolsó kódos felkeresendő helyem, ezt egy rövid, de meredek emelkedőt leküzdve értem el, keresztezve a tóval párhuzamosan haladó kisvasút vonalát. 

Eszperantó-forrás

A Hámori-tó partján (galéria)

A mesterségesen felduzzasztott, idilli tó partján folytattam tovább barangolásomat, hamarosan a Palotaszálló mellett találtam magamat, a kék kereszt jelzéseket követve elhaladtam a szálló oldalában, az Anna-barlang mellett, kikukkantottam a most csak alig csordogáló legnagyobb mesterséges vízesésünkhöz is, majd Felsőhámor utcáin a Kohászati Múzeumot kerestem fel. Megnézni ezt sem sikerült, ugyanis vasárnap zárva volt, de fogok még erre járni, efelől nincsenek kétségeim! :) 

Téli Lillafüred (galéria)

Innen pedig a műúton sétáltam vissza Alsóhámoron keresztül a Majális parkba, hogy körtúrának mondhassam a hétvégi kirándulásomat. A nagyjából 60 km-es túrához több, mint 16 órára volt szükségem, ez is mutatja, hogy a téli Bükk bizony komoly kihívásokat tartogat még a tapasztaltnak mondható túrázóknak is! :)

A túra két napjának trackjeit itt találhatjátok:

1. nap

2. nap