Írottkő Natúrpark vándorlás

A 2000-es években az Írottkő-Geschriebenstein Natúrpark partnertelepülései hozták létre az Írottkő Natúrpark vándorlást, azzal a nem titkolt céllal, hogy megmutassák a Kőszegi-hegységet körülölelő települések látnivalóit. A vándorlás tehát tekinthető egy Kőszegi-hegység kerülésnek is, ám ez így nem teljesen igaz, ugyanis Városhodász után az útvonal megindul a hegység második legmagasabb csúcsa, a Nagy-Szarvaskő-felé. Ezzel ugyan kissé lekispistázzuk a kerülőútvonalat, cserébe viszont nem elhanyagolható mértékű szintemelkedést kapunk! :)

utvonal.jpg

Az Írottkő Natúrpark vándorlás útvonala (55,6 km, 820 m szintemelkedéssel)

inv1.jpg

A vándorlásban egy hátizsákos apó segít nekünk! :)

Az Írottkő Natúrpark vándorlás minden év szeptemberében kerül megrendezésre, ám bármikor teljesíthetjük azt saját kedvünkre, a vándorlás útvonala ugyanis saját jelzéssel rendelkezik, mely ugyan az ausztriai részeken néhol kissé nehezen követhető: egy hátizsákos apót kell követnünk! Újdonság, hogy a vándorlás egyben az Alpannonia Hard túrasorozat egyik - és egyben legnehezebb - túrája, így aki azt teljesíteni szeretné, be kell járnia a teljes karikát, annyi könnyítéssel, hogy ezt akár több túranap is megteheti. Én azonban természetesen egy nap alatt szerettem volna, így egy április végi reggelen Kőszegen találtam magamat, hogy a papíron 56 km-es távot kényelmesen tudjam abszolválni napnyugtáig.

Kőszeg belvárosát gyorsan magam mögött hagytam, a túra magyarországi szakaszát már sokszor bejártam, így próbáltam megpörgetni a tempót, hogy a kevésbé ismert részekre több időm maradjon. A jelzések hazai oldalon döntően szőlősorok, gyümölcsösök mellett vezetnek, erdőket csupán néhány szakaszon, ízelítő gyanánt kapunk. Akármennyire is szerettem volna igyekezni, a Pogányok-szőlőhegy idilli portái szinte azonnal megállítottak színpompájukkal! :-)

inv2.jpg

A Pogányok-szőlőhegy április végi arca

A Pogányok-szőlőhegyet hátrahagyva rövid erdei szakasz következett Cákig. A falu határában bekukkantottam a felhagyott kőfejtőbe, majd a műemlék pincesornál álltam meg nézelődni, nagy kedvenceim a régi présházak. 

inv3.jpg

Cáki életképek

inv4.jpg

Velem következett

Cáktól Velemig újra hétvégi házak szomszédságában haladtam, virágzó gyümölcsfákban gyönyörködhettem mindvégig. Velemben a Hősök kapuján át vezetett tovább az utam, a lakott részt elhagyva újra erdők mélyén bandukolhattam, érintettem egy hangulatos Mária kegyhelyet a Holt-hegy nyergében (ezen a részen található a túra első ellenőrzőpontja), majd Bozsokra érve a Sibrik kastély parkjában tettem egy karikát.

inv5.jpg

Mária kegyhely és ellenőrzőpont a Holt-hegy nyergében

inv6.jpg

Bozsok, Sibrik kastély(park)

Bozsokot a falu és a szőlőhegy közötti murvás úton szeltem át, érdekes szakasz ez: a falu felé nézve a porták udvaraira lehet bepillantást nyerni, a hegyek felé nézve pedig hétvégi házakban, termőföldekben és nem utolsósorban erdőkben gyönyörködhetünk. Közben pedig a frissen felújított Óriások útja tanösvény táblái által ismerkedhetünk meg jobban a Bozsoki-szőlőheggyel. Én például idén márciusban ezen tanösvény által tudtam meg, hogy a Kőszegi-hegységben is élnek kökörcsinek, Bozsok környékén!

inv7.jpg

Bozsoki hangulatképek

inv8.jpg

Óriások útja tanösvény - egy rövid szakaszon találkozhatunk a tanösvény tábláival, és március elején fekete- és leánykökörcsinekkel is! A fenti virágfotók is márciusban készültek, nem pedig a vándorlás során!

Bozsoktól Rohoncig jöhetett az első komoly aszfaltkoptatás. Elhaladtam a méltán híres Határmenti Vígadó Étterem mellett - érdemes kipróbálni a vadpörköltjüket dödöllével, na meg amúgy bármi mást is... :) - majd ahogy az étterem neve is utal rá, megérkeztem a magyar-osztrák államhatárra. Az osztrák katonák ellenőrizték a covid útlevelemet, majd mivel mindent rendben találtak folytathattam is az utamat Rohonc felé. A hegyek felé a Rohonci-szőlőhegy végtelennek tűnő szőlősoraiban gyönyörködhettem, másik irányba elnézve pedig virágzó repcemezők tették színessé a látképet. Meg egy messziről jól látható, kétnyelvű tábla az útszélen, melyen a magyar utasítás sokkal nagyobb betűmérettel került elhelyezésre... Talán nem véletlenül! :-(

inv9.jpg

Határátkelés Bozsok és Rohonc között

inv10.jpg

Rohonci-szőlőhegy és repcemezők a műútról szemlélve

Rohoncon (Rechnitz) fészkelő gólyák fogadtak, a komoly történelmi múlttal rendelkező kisváros főterén - érdemes megnézni a díszkút magyar nyelvű feliratát - tettem előbb egy sétát, majd az egykori Batthyány kastély (1945-ben leégett, ezt követően lebontották) helyén található parkban néztem körül. A város sokkal több látnivalót rejt, ám ezek jelentős kitérőket igényeltek volna, amit most nem vállaltam, de mindenképp érdemes kisétálni a Faludi-völgybe, érintve a  Badesee-t - amelyben nyáron fürödni is lehet! - vagy épp felkeresni a rohonci óvár maradványait! 

inv11.jpg


inv12.jpg
Rohonci városnézés

Rohonc házait magam mögött hagyva szántóföldeken keresztül vezetett az utam, eltávolodva kissé a Kőszegi-hegységtől. Ez remek alkalom volt arra, hogy jobban rálássak a hegységre: könnyen megtaláltam a hegység ikonikus óriásait: az Írottkőt és a Nagy-Szarvaskőt. Ha pedig ellenkező irányba néztem el, a már-már végtelennek tűnő mezőgazdasági területek mögött a Vas-hegy vonulata köszönt rám.

inv13.jpg

Rohonc és Városhodász között, a Kőszegi-hegység vonulatai

inv14.jpg

A Vas-hegy vonulata felé elnézve

Városhodászt (Markt Neuhodis) elérve különleges, szobrokkal teli parkra lettem figyelmes. Szerencsére a bekerített park mellett volt egy kis pihenőhely, ahol megtudhattam, hogy a kerítés mögött a Kedl család két szobrászművészének, Rudolfnak és Talosnak az alkotásai bújnak meg, méghozzá a Rupprecht kastély kertjében! A kastély a 18. század 2. felében épült, mai formáját pedig Tassilo von Rupprecht által nyerte el 1879-ben. A Kedl család a már romos épületet 1967-ben vásárolta meg, ezt követően felújították a kastélyt, annak kertjében pedig műalkotásaikat állították ki. Így hát tettem is egy "kis" sétát a hatalmas fák oltalma alatt a kastélyparkban. És nem utolsósorban kipróbáltam a trambulin-hintát is... :-)

inv15.jpg

inv16.jpg

inv17.jpg

Városhodász, Rupprecht kastély és annak parkja, a Kedl szobrászcsalád birodalma

Miután kiélveztem a szoborparkot megcéloztam a település központját: megnéztem a római katolikus templomot, a Wallner malmot és egy éltes szőlőprést is, mely utal arra, hogy a hegység peremén a szőlőtermesztésnek komoly hagyományai vannak.

inv18.jpg

Városodász után következett a hegymenet, fel a Nagy-Szarvaskőre Óhodászon keresztül! Óhodász felé a legnagyobb meglepetést az április végén még virágzó fekete kökörcsinek okozták. Egyrészt, mert nem tudtam, hogy itt is előfordulnak, másrészt, hogy még nem virágoztak el. Ez jól rávilágított arra, hogy mennyivel másabb (hűvősebb) erre a klíma, mint hazánk nagy részén. Óhodász (Althodis) már 400 méter felett fekszik, a falu peremétől mesés kilátást élvezhettem a hegység főgerince felé, de kiszúrhattam az egyik napjainkban is üzemelő osztrák kőbányát is!

inv19.jpg

Úton Óhodászra

Óhodászon sem jutottam túl egyhamar, sokat elnézelődtem, nem csak a házfalak, kerítések egy része, hanem a templom is láthatóan a Kőszegi-hegység ajándékai a településen. 

inv20.jpg

inv21.jpg

Óhodász

A falu feletti mezőkön kecskék végeztek karbantartást, együtt élvezhettük a tavaszi melengető napsütést. A Nagy-Szarvaskő csúcshódítás előtt még tennem kellett egy kitérőt a városhodászi lombkoronasétányhoz. Szerencsére a mezőkről így is gyönyörű kilátást élvezhettem, nem kellett igénybe vennem a - fizetős - lombkoronasétányt a panoráma érdekében. 

p1360253.JPGÚton a lombkoronasétány felé

inv21_1.jpg

Panorámaképek a lombkoronasétány mellől 

A lombkoronasétány bejáratánál található a második Alpannonia Hard túra ellenőrzőpont (rovarhotel), ezt egy rövid oda-vissza szakasz letudásával lehet elérni a lombkoronasétány parkolójától, közben pedig egy német-magyar nyelvű tanösvény által okosodhatunk kicsit, de a zenét kedvelők remek hangszerre is lelhetnek ezen a rövid etapon.

inv22.jpg

Tanösvény a lomkoronasétány parkolója és bejárata között

Visszatérve a parkolóhoz megkezdtem az igazi emelkedőt a Nagy-Szarvaskő csúcsa felé! Virágzó áfonyamezők, üde zöld bükkösök, ragyogó napsütés, kék ég... Ennél többet nem is kívánhattam volna! Ilyen körülmények között szinte csak úgy repültem egészen a 862 méter magas csúcsig. Ahonnan kilátás sajnos nincs, csak egy csúcskereszt és egy - amúgy bizonyosan remek panorámát nyújtó - hatalmas adótorony. Ám a csúcstól nem messze kiszúrtam egy frissnek tűnő erdőirtást, ahol enyhíthettem panorámaéhségemet. Távolban a Rax-Alpok hófedte csúcsai is képviseltették magukat, "közelben" pedig Városszalónak tűnt fel, a városszalónaki várral együtt. 

inv23.jpg

Úton a Nagy-Szarvaskőre
inv24.jpg

Nagy-Szarvaskő, a Kőszegi-hegység második legmagasabb hegycsúcsa

inv25.jpgKilátás a Nagy-Szarvaskő oldalából

Irány a kistesó, azaz a Kis-Szarvaskő! Ehhez le kellett ereszkednem a Dreihotter-hez, közben érintve a túra harmadik ellenőrzőpontját. A Dreihotter 4 település területének határán található, az elágazásban kényelmes padok várják a túrázókat, én is elcsábultam néhány percnyi henyélésre... Hogy aztán újult erővel tudjam megmászni a Kis-Szarvaskőt! :-)

inv26.jpg

Dreihotter - pihenésre ideális

Pihenten tényleg sima liba volt a Kis-Szarvaskő meghódítása, a hegytetőről a nagytesó felé élvezhető kilátás, a csúcson felállított táblán pedig Mátyás királyról és a hegy nevének eredetéről olvashatunk. Eszerint Mátyás király gyakran meglátogatta Andreas Baumkirchner bárót Városszalónak várában. Mindketten lelkes vadászok voltak és együtt járták a Kőszegi-hegység erdeit. Egyszer egy kapitális szarvast üldöztek, amit aztán egy hegyen végre elfogtak. A szarvas, miután eltalálta a király dárdája, egy sziklatömbön esett össze, így kapta a hegy a Szarvaskő nevet. 

p1360330.JPGKilátás a Kis-Szarvaskőről

A csúcsról természetesen csak lefelé vihetett az utam, egészen Felsőszénégető határáig intenzív lejtmenetbe kerültem. Közben a fák ágai között sok nevezetes dolgot kiszúrtam, többek között a borostyánkői Almásy várat, a Lánzséri várat, a Hochwechsel csúcsát vagy épp a Schneeberg tömbjét. A lejtmenet végén már zárt erdőkben haladtam, melynek alját hagymás fogasír színezte lilává. Mivel a növény levéltőin található gumók ehetőek, így egy kis nasizásra meg is álltam... :-)

inv27.jpg

Kilátások a Kis-Szarvaskőről ereszkedés közben

inv28.jpg

Ereszkedés csodás környezetben

Az erdőből kiérve a csak panorámaútként nevezett szakasz várt rám! Nem érdemtelenül kapta ezt a nevet: végig csodás panorámát élvezhetünk az Alpok vonulatai felé, a túra általam előzetesen leginkább várt része ez! Most sem kellett csalódnom... A legszebb panorámánál még pihenőhelyet is kialakítottak, a távolban feltűnő hegyek beazonosításához szükséges remek táblákkal megspékelve!

p1360374.JPG

inv29.jpg

p1360392.JPG

Panorámaút mesés panorámákkal - Felsőszénégető határában

Felsőszénégető (Oberkohlstätten) neve sem árul zsákbamacskát, az itt élők egykor faszénégetéssel foglalkoztak. Egy faszénégető boksát napjainkban is megnézhetünk a településen, a németül kiválóan beszélők pedig alaposan megismerkedhetnek a faszénégetés fortélyaival.

inv30.jpg

Felsőszénégető

A falutól egészen a Gyöngyös-patak völgyéig további ereszkedés várt rám, mezőkön, erdőszéleken haladtam nagyrészt, ezáltal tovább élvezhettem a kilátást, ekkor már leginkább a Borostyánkő-hegység felé, ahol a Gyöngyös (egyik ága) is ered. 

inv31.jpg

Panorámás ereszkedés 

Weißenbachl aprócska településénél értem el a völgyet, innen kerékpárúton trappoltam tovább a B50-es főúttal párhuzamosan Hosszúszeghuta (Langeck) felé. 

p1360411.JPGHosszú aszfaltozás várt rám a Gyöngyös völgyében

inv32.jpg

Hosszúszeghuta

Hosszúszeghuta temetője egy meredek domboldal aljában található, mivel már a temető felső részétől is szép panorámát élvezhettem, ki is másztam a dombot, hogy még jobb szögben nézhessek szét, nem kérdés, hogy megérte-e a kitérő! :-)

p1360428.JPG

inv33.jpg

Panoráma a temető feletti domboldalból

Hosszúszeghutáról a változatosság kedvéért aszfalton haladtam tovább, Lékáig egy idilli mesterséges tavacska és a környező hegyek látványa feledtették el a folyamatos aszfaltkoptatást. 

inv34.jpg

Úton Lékára

Az izgalmas tájnak köszönhetően hamar be is értem Lékára (Lockenhaus). Léka is gazdag történelemmel bír, melynek darabjait a település több pontján is megismerhetjük. Megnéztem a városközpontot a Szent Miklós templommal, majd természetesen tettem egy kis kitérőt a lékai lovagvárhoz is, végül pedig a Gyöngyös felduzzasztásával létrehozott tavak partján is sétáltam egy kicsit.

inv35.jpg

Érkezés Lékára

inv36.jpg

Léka: Városháza és a Szent Miklós templom

inv37.jpg

Úton a központból a vár felé

inv38.jpg

Lékai vár

p1360520.JPG

p1360531.JPG

Panoráma a Gyöngyös töltéséről

Léka után Hámortó (Hammerteich) következett, itt sikerült nem szándékosan is kicsit túlmennem, de ezt sem bántam! A település két részből tevődik össze, melyek között nagyon hangulatos kerékpárúton haladtam, az aszfaltos szakaszok közül egyértelműen ez volt a legvadregényesebb és ezáltal legemlékezetesebb számomra!

inv39.jpg

Hámortó

Hámortó után a Gyöngyös völgye szinte határként funkcionál, az államhatártól csupán néhány száz méterre bandukoltam tovább Rőtfalva felé. A Gyöngyös esése itt még jóval jelentősebb, több helyen is kisebb zúgókat vehettem górcső alá, nemsokára a bicikliútról a magyar oldal felé szemlélve ismerős hegyek köszöntek rám vissza: a Kereszt-kút átjátszótoronyával, a tarvágott Pintér-tető vagy épp az Óház-tető, az Óház kilátóval.

inv40.jpg

Gyöngyös parti képek

inv41.jpg

Rőtfalva határából szemlélve a Kőszegi-hegység

Rőtfalva (Rattersdorf) történelmének talán legérdekesebb eseménye, hogy 1920-ban a trianoni határok meghúzása után Magyarországhoz tartozott még, csupán 1923. március 8-án került át Ausztriába, Ólmodért cserébe. A falu régóta búcsújáróhely, a védőfallal körbevett Sarlós Boldogasszony római katolikus kegytemplomát érdemes megnézni kívül-belül! 

inv42.jpg

Rőtfalva

Rőtfalvától elbúcsúzva érintettem a Hubertusz kápolnát, majd az Andalgó ösvényén léptem át a magyar-osztrák határt, hogy továbbra is a Gyöngyös partján andalogva vegyem célba Kőszeget. Az Andalgón várt rám a túra utolsó ellenőrzőpontja, innentől már tényleg csak be kellett sétálnom Kőszeg belvárosába. A kitérőknek köszönhetően jóval 60 km felett zártam a napot, ennek ellenére egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, vettem egy "kőszegi fagyi" ízű kőszegi fagyit, majd bónuszként sétáltam egyet a belvárosban, melynek különleges hangulatát sosem fogom megunni... :)

inv43.jpg

Andalgás Ausztriából Magyarországra

inv44.jpg

Jutalom a nap végén - fagyi kőszegi sétával

Bár tagadhatatanul sok aszfaltos szakaszt tartalmaz az Írottkő Natúrpark vándorlás, ennek ellenére mindenkinek ajánlani tudom, a natúrpark településeinek látnivalói, valamint a Kőszegi-hegység természeti szépsége egy pillanatra sem hagyja, hogy feltűnjön nekünk, hogy már megint aszfalton trappolunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a trianoni határok az elmúlt 100 évben milyen nagy különbséget hoztak létre a határ két oldalán, nem csak a településeken, hanem az erdőkben is! 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr917839927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/