Szeptember utolsó hétvégéjén három túrát is sikerült jelenlétemmel megtisztelnem: szombaton előbb az Őszi Nyitott Balaton - nyitott pincék túra 30 km-es távját, majd az Óbudavár 20 Éjjel túrát, végül vasárnap pedig az Ősz a Cuhán 20 km-es távját teljesítettem sikerrel. Mindhárom túrában közös volt a jó társaság, a kora őszies idő (kis széllel, reggel csípős hideggel, napközben kellemes napfürdővel) valamint a szintén kora őszi csodálatos természet. Haladjunk tehát szépen időrendi sorrendben!

Őszi Nyitott Balaton - nyitott pincék 30

Szombaton már 6 órakor útnak indultunk aznapi túratársaimmal, a két idősebb Gombos fivérrel, Kálmánnal és Zolival, rajtuk kívül a fiatalságot (már nem sokáig :P ) Várallai Márk képviselte. A Felsőörsig tartó utat egy kávészünet és Magasházi Ildi becsatlakozása szakította csak meg, így már a hivatalos legkorábbi indulási idő (8:00) előtt jó negyed órával korábban meg is érkeztünk a Gelléri Pincészethez. Gyors ruhaigazítás után be is álltunk a nevezők sorába, hogy minél előbb letudjuk azt, és nekivághassunk az előttünk álló majd' 30 km-nek. A túra neve is sejteti, hogy ez a túra nem egy klasszikus teljesítménytúra, hanem a túrázás és az őszi szüreti időszakhoz kitűnően passzoló pincelátogatás és borozás kombinációja. Ezt jól mutatta már a nevezéskor kezünkbe kapott itiner is, melyen összesen a célt is beleszámítva 17 ellenőrzési pontot tartalmazott, szinte kivétel nélkül borászatoknál kellett begyűjtenünk az ottjártunkat igazoló pecséteket. 

A túra pontos útvonalleírásától most kivételesen eltekintenék, mivel nem lenne túlságosan izgalmas végig leírni, nemhogy másnak végigolvasni, hogy melyik pincészetből melyikbe mentünk át, ha valaki nagyon kíváncsi rá, jöjjön el jövőre a túrára! ;) Így csak az általunk érintett látnivalókról írnék pár sort, és inkább képekkel adnám vissza a térség hangulatát. Előtte azonban pár szót ejtenék, ami kikívánkozik belőlem a szervezéssel kapcsolatban. A rajtoltatást profin csinálták, szétválasztották a rövid és hosszútáv, valamint a helyszíni és előnevezőket, ezzel meggyorsítva a fizetést-itinerfelvételt, így a már 8 előtt nagy számú induló ellenére sem volt káosz. Már a rajtban finom lilahagymás-zsíros kenyérrel és forró teával vártak minket, mely egy szuper ötlet - lenne-, de mint később kiderült, ennek komoly ára volt, ugyanis a célba beérve már jócskán éhesen azzal kellett szembesülnünk, hogy csak csoki és tea maradt, a kenyér már a rajt során elfogyott, sőt, a legkésőbb rajtolók már azt sem kaptak. A túra során több pincészetnél is komoly idő ment el azzal, hogy a pontőrök felírják 5 fős csapatunknál is egyesével az érkezési és indulási időket (volt, hogy mindenkinél külön megnézte a lelkes pontőr a telefonját, hogy mikor is írja be az időnket, így megesett, hogy bizony 5 itiner lepecsételése eltartott 3 (!!!) percig). Nem akarom elképzelni, hogy mi lehetett akkor, ha beérkezett egy komolyabb csapat egy-egy ellenőrzőpontra. Nem értettem, hogy egy ilyen bulitúrán minek ez a "komolyság", főleg hogy volt ahol bevallották, hogy ott porosodnak a korábbi évek tombolái, a kutya sem ment értük, így már teljesen jogosnak éreztem a kérdést magamban: akkor meg minek kell ilyen precízen minden időt felírni? Alapvetően így folyamatosan megtorpant az ember, nekünk nem mellesleg szaporáznunk is kellett lépteinket, hogy átérjünk időben a délutáni/esti túrára. Mert útközben a borozást sem szerettük volna kihagyni! Több pincészet kínálatát is megkóstoltuk, bár én csak a túra elején, mivel sofőr voltam. Ittam finom és kevésbé finom bort is, de egyrészt ízlések és pofonok, másrészt pedig csak minimális szegletét tudtam megismerni a kínálatnak, így átfogó véleményt sem tudok megfogalmazni a környék boraival kapcsolatban. Ezen felül a feltöltött track és a kiszalagozott útvonal több szakaszon is köszönőviszonyban sem voltak egymással, volt ahol hirtelen elfogytak a szalagok és csak jó néhány perccel később botlottunk újra a nehezen észrevehető, vékony és rövid kék szalagokba. Ezek ellenére is jól éreztem magamat, köszönhetően a túratársaknak, a gyönyörű szőlőhegyeknek, a hangulatos falvacskáknak és nem utolsó sorban a sok helyen kedves pontőröknek és a borászatok embereinek. És természetesen így is nagyon köszönöm a szervezők munkáját, jó kis útvonalat raktak össze, rengeteg pincészetet és látnivalót felfűzve az útvonalra.

A túra Felsőörsről indult, előbb érintettük Lovas szélét, majd Alsőörs számomra legszebb részén keresztülhaladva (református templom és Török ház környéke, majd a falut keletről kerülve értünk le a Balaton-part magasságába, végül pedig a strandra besétálva a lehető legközelebbről is megcsodálhattuk a fürdőzéshez nem éppen ideális hőfokú Balatont. A hét ágra sütő Nap fantasztikus aranyhidat varázsolt számunkra, de mi inkább maradtunk továbbra is az északi parton! :)

Válogatás a túra Felsőörs és az alsóörsi Balaton-part közötti szakaszának fotói közül (galéria)

A Balaton-parttól távolodva végre jött egy kis emelkedő is az eddigi szinte végig lejtő utak után! Hamarosan ismét Lovason találtuk magunkat, ekkor azonban már a település hangulatos központját is érintettük. Lovast elhagyva hosszú időn keresztül szőlőbirtokok között haladtunk, számos gondozott, gyönyörű régi présház és szőlősorok között haladtunk, ekkor már a hőmérséklet is alulról súrolta a 20 fokot, ha nem lett volna szél, simán izzasztóvá válhatott volna előrehaladásunk.

Hamarosan érintettük Paloznak legészakibb házait, most még csak ízelítőt kaptunk a településből, Csopak Kövesd "városrészéig" ismét szőlőhegyen bandukoltunk, nem győztük kapkodni a fejünket, mindenfelé csodás birtokok, a távolban pedig a Tihanyi-félsziget, a tetején tornyosuló bencés apátság grandiózus épületével ejtették szívünket rabul.

Kövesd központja több, megállásra érdemes látnivalót "tartalmaz", ezek közül a legnevesebbek:

• Csonkatorony, melyhez az acélrudakból rekonstruált régi templom körvonalai "tartoznak"
• Plul malom

Válogatás az Alsóörs és Csopak-Kövesd központ közötti szakasz fotói közül (galéria)

Kövesdet elhagyva ismét csak szőlősorok között vándoroltunk, szinte végig nyugat felé, egyre közelebbinek tűnt a Balatonfüredi-öböl és a Tihanyi-félsziget, a távolban pedig mindvégig a déli part mögött magasodó Somogyi-dombság lankáiban gyönyörködhettünk. Mert igen, vannak a déli parton is - ha nem is akkorák, mint az északin - dimbes-dombos tájak!

Aztán egyszer csak elértük Balatonfüred Arács városrészének kezdetét jelző tábláját! De ahelyett, hogy újabb települést érintettünk volna, a tábla előtt 10 méterrel délnek vettük az irányt, és megindultunk a Nádas-kút felé, mely egyben a túra egyik önellenőrző (és az egyetlen nem borászatnál vagy egyéb vendéglátóipari egységnél helyet kapó) pontja volt. 

Szőlőbirtokok és a Nádas-kút (galéria)

A kutat magunk mögött tudva megkezdtük a célig szinte végig kelet-északkelet felé tartó utunkat. Első érintett településünk Csopak volt, ezúttal a település Balaton-parthoz közelebbi része! Itt többek között egy Szent Donát szobrot vehettünk közelről szemügyre, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Szent Donát a szőlőskertek, a szőlőgazdák védőszentje, sok szobrot állítottak tiszteletére, hogy ezzel is elősegítsék a jó termést, hogy megkíméljék a szőlőt a természet pusztító viharaitól, jégesőitől, a baktériumok, gombák okozta betegségektől. Utunk során később is láthattunk még e szentet ábrázoló emlékművet Paloznakon. Ezután a falu főutcáján végigsétálva számos régi parasztházat, présházat láthattunk, valamint a 13. századi Szent Miklós templom romjait!

Csopak déli részének látnivalói (galéria)

Csopak után a Paloznakig tartó átkötő szakasz nem meglepő módon ismét szőlőtőkék között vezetett, Paloznak központjában falunapba botlottunk. Én tettem egy kis kitérőt a Szent István templom melletti kertben található napórához, hogy megtudjam mennyi is az idő. A mellette található használati utasítás alapján leolvastam az aktuális napóra szerinti időt, egész pontosnak találtam, csupán néhány percet sietett szerintem! :) Ezután pedig belevetettem magamat a falunapi forgatagba, benéztem a Diószegi-ház udvarán helyet kapó össznépi bográcspartihoz, isteni illatok terjengtek mindenfelé, legszívesebben beszálltam volna én is a főzőcskébe! De a többiek csak átvágtak a banzájon, így ehelyett a nyomukba eredtem, előbb a Hősök kútja és a korábban már említett Szent Donát szobor mellett mentem el, majd a helyi kálvária stációi között folytattam utamat a falu széléig.

Paloznak látnivalói, hangulatképek (galéria)

A faluból kiérve tudtam, hogy innentől jön a túra aszfaltmentes, erdőkben kanyargó szakasza a célig, ennek most kifejezetten örültem, nem vagyok alapból oda a hosszú aszfaltkoptatásért. Még az erdő kezdete előtt egy pad csábított pihenőre, fölötte egy fába vésett Óda a Padhoz verssel, mely így szólt:

Óda a padhoz

Paloznak további látnivalói (galéria)

A dombgerincen átbukva előbb a Király-kúti-patak völgyében haladtunk néhány percig, majd a festői Malom-völgyben felfelé haladva értünk vissza Felsőörsre, amin keresztülvágva, a Bűnbánó Magdolna templomhoz egy rövid kitérőt téve értünk vissza a falu túlsó végén fekvő, a célnak helyet adó Gelléri pincészethez.

Lovasi pince, Malom-völgy és a felsőörsi Bűnbánó Magdolna templom (galéria)

 Óbudavár 20 Éjjel

A túra nevével ellentétben a célunk pont az volt, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben túráznunk, emiatt már délután 4 órakor az óbudavári Vilmos-ház udvarán voltunk, és a 4 órás harangszó előtt néhány perccel bele is vágtunk a ránk váró  második Balaton-felvidéki kalandunkba, immáron Ildi nélkül. Rögtön a délelőtti túrán nem tapasztalt hosszúságú emelkedő következett, melyet leküzdve egy jó darabon a piros sáv jelzéseit követve egy fennsíkon haladtunk, jobb oldalunkon többször is feltűnt a közeli Kab-hegy csúcsa, a kora őszi réteken élmény volt végigsétálni! Vissza-visszatekintve pedig az Óbudavár fölött magasodó Halom-hegy, tetején a Kossuth kilátóval bukkant elő, ahol a növényzet látni engedte. Balatonhenyéig innen több emelkedő nem várt ránk, végül az OKT jelzéseit követve ereszkedtünk le Balatonhenye központjáig, többször is remek kilátással a Balaton-felvidék dombjai közül elő-előbukkanó magyar tengerre! A falu előtt közvetlenül pedig a Hegyestű impozáns geológiai hegycsúcsára is remekül rá lehetett látni.

Kilátások a túra első szakaszáról (galéria)

Balatonhenyén az OKT pecséttel igazoltuk ottjártunkat, a kocsma még e "korai" órán nem volt nyitva. A falut a sárga sáv jelzéseit követve hagytuk el, és réteken át jutottunk el a következő településig, Monoszlóig. Itt a szebb napokat is megélt református templom "kényszerített" minket fotómegállásra. A falut keresztülszelve végre újra kissé emelkedő etap várt ránk, egészen a Hegyestűre vezető aszfaltútig, ahol a Balaton-felvidéki kék is becsatlakozott. E résznél felelevenítettük a már nem is oly friss, július végi Kék Balaton 110 élményeit, mindannyian szakadó esőben jártunk már ezen szakaszon, szerencsére most sokkal kellemesebbek voltak az időjárási paraméterek. A nap már elég alacsonyan járt, de még nem kezdte megfesteni az eget, így végül - mivel nem része a túrának - a Hegyestű csúcsát nem hódítottuk meg, hanem az oldalában slattyogtunk tovább, a kék sáv jelzéseit követve, hamarosan már a Tagyon feletti szőlőbirtokok és gyümölcsöskertek között haladtunk, e vidéken volt a túra 2. ellenőrző pontja, a Tagyon-birtokon. Itt a pecsét mellé forralt borral kínáltak minket, melyet én értelemszerűen most kihagytam, de Kálmánék elfogadták a kedves invitálást. A Nap ezen percekben tűnt el a horizonton, a levegő vészesen kezdett lehűlni, így a pólót egy vékony hosszú ujjú felsőre cseréltem, hogy komfortosabban érezzem magamat.

Monoszló és Tagyon szőlőhegye (galéria)

Szentantalfáig még világosban sikerült eljutnunk a Balaton-felvidéki kéken, a hangulatos Rock Street Pizzériában lévő 3. ellenőrzőponton vettük csak elő a fejlámpáinkat. Itt ért utol minket Tóth Feri, akivel végül a célig együtt haladtunk. Immáron sötétben, fényvisszaverő szalagokat követve, többször jelzetlen utakon vándoroltunk egészen Balatoncsicsóig. Itt a település névtáblájánál Mészáros Zoli barátom tiszteletére mindenképp készíteni szerettem volna egy képet magamról, végül sokadik alkalommal sikerült is elfogadható képet csinálni! 

Az italbolthoz kedves helyiek igazítottak minket útba, így könnyen ráleltünk, és kihelyeztük a rajtban kapott bélyegzőt, rögtön fel is avattuk, és nyomtunk egyet vele minden itinerre. Innen már nem volt sok hátra, Szentjakabfán át értünk vissza Óbudavárra, ahol a célban Imre fogadott minket széles mosollyal és egy hatalmas kondérban rotyogó kolbászos-csülkös-babos káposztával, melyet meg is ízlelhettünk a díjazások átvétele után!

Ősz a Cuhán 20

Szombaton este 11 körül értem haza, éjfél környékén ágyba is kerültem, azonban nem volt sok időm aludni, ugyanis 5:30-as indulást terveztem otthonról, hogy időben Vinyén, a túra rajt-célhelyén lehessek. Ezúttal anya tartott velem, így ismét csak garantált volt a jó társaság az út során. Negyed 7 körül már meg is érkeztünk a Bakony szívébe, gyors nevezés után a szombatinál jóval csípősebb hidegben, de szerencsére szélcsendben ugrottunk fejest a bakonyi rengetegbe a sárga sáv jelzéseit követve. Az első métereket aszfalton tettük meg egészen a Hódos-ér szurdokvölgyéig. Innentől vadregényessé vált a táj, meredek hegyoldalak mindkét irányba, csodás bükkerdők, a Nap kezdte megvilágítani azok lombkoronáját, a völgy aljában pedig a Hódos-ér csörgedezett.

Hódos-éri hangulatképek (galéria)

A Hódos-ér völgyét egy rétre kiérve hagytuk el, a rét növényzetére csipkésen ráfagyott pára mutatta, hogy itt bizony talajmenti fagy volt a hajnali órákban! Ahol már érte egy kis napsütés a növényeket, egyből eltűnt a deresség, és a nedvességükkel kényeztették ruházatunkat és futócipőinket.

Az árnyékban lévő aljnövényzeten még megfigyelhető volt a hajnali talajmenti fagy okozta deresedés

A rétet a piros kereszt jelzéseket követve, egy rövid, de meredek emelkedővel hagytuk a hátunk mögött, egy rövid gerincszakasz után már ereszkedtünk is le a Cuha-patak völgyébe, a Porva-Csesznek vasútállomás két sínpárjáig.

Kilátás a gerincről 

Innentől a túra útvonala az Ördög-rétig szinte végig a Cuha-völgyben vezetett, előbb a piros sáv, majd a piros kereszt jelzések mentén. Gyönyörű időben jártunk erre, a vízállás is ideális volt, át lehetett különösebb gond nélkül kelni minden esetben a patakon, ez megkönnyítette az előrehaladásunkat, nem úgy mint a júliusi végi Vinye 20 túrán, melyről már korábbi bejegyzésemben  (kattints bátran :) ) beszámoltam nektek. Ajánlom a cikket egy megnyitás erejéig, hogy összehasonlíthassátok a két állapotot: ég és föld! Nem csak látványban, vízhozamban, hanem emberszámot tekintve is!

A felkapott részét elhagyva a szurdoknak érintettük a Kőpince-forrást, amely mellett mindeddig sikerült úgy elsétálnom, hogy ne vegyem észre, így legalább volt újdonság is a túra során számomra is. :) Innen a Zsidó-réten átvágva már megtapasztaltuk a Nap jótékony, melegítő sugarait, kezdett igazi kellemes túraidő lenni, a szurdokban azért még egész hűvös volt továbbra is az idő, így csak az Ördög-rétet elérve ejtettük meg a ruhacserét/levételt. Addig azonban még az említett egy rövid, de annál kellemesebb susnyáson kellett átvágnunk a Zsidó-rétet elhagyva, hogy beérhessünk ismét az erdőbe, az Alsó-Cuha-szurdokba!

Kőpince-forrás

Ez a rész sokkal vadregényesebb, mászósabb, mint a korábban érintett szakasz, néhol még ilyen alacsony vízállásnál is kihívást jelentett az előrehaladás. E szakaszon már jó pár 35-ös távon induló túratárs jött velünk szemben, többek között Keresztény Laci barátom is, vele egy kis ivó- és beszélgető szünetet is tartottunk. A gyönyörű szurdokon átküzdve magunkat az Ördög-réten lyukadtunk ki, ahol még anya is ismerősre lelt, el is beszélgetett vele míg én begyűjtöttem az igazoló matricákat!

Alsó-Cuha-szurdok (galéria)

Ördög-rét

A célig az Ördög-rétről egy rövid emelkedőt letudva, szinte mindvégig a piros kereszt jelzéseit követve, széles murvás úton, folyamatosan szemben jövő túratársakkal találkozva értünk be a célba. Kerek 4 óra alatt tettük meg a majd' 20 km-es távot, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerül ezt abszolválnunk, anya azt mondta, hogy nem fáradt el, mivel nem voltak benne komoly emelkedők, akár mehettünk volna a 35-ös távra is. Talán majd legközelebb! :) Így igazán megérdemeltük a túra gyönyörű oklevél-jelvény kombóját, és a büfében frissen sütött tönkölylángost!