Cserehát turistája - 2. rész: Irotától Szanticskáig

A Cserehát turistája túramozgalom a Cserehát vidékét kívánta bemutatni, ám a kevés vállalkozó szellemű kalandor miatt 2016-ban megszűnt. Ám a mozgalom útvonala továbbra is bárki számára járható: a Csereháti Piros túra 110 km-en keresztül ad igazán átfogó képet hazánk egyik legkevésbé ismert részéről. Az első részben Becskeházától Irotáig jutottunk, a második felvonásban Irota határából Szanticska "bejáratáig" fogunk túrázni!

cs21.jpg

Egy kis ízelítő: a túra második szakaszában sem lehetett panaszunk a kilátásra!

A Vadász-patak völgyében fekvő Irotáról a piros jelzések a Kis-völgyön keresztül a Nagy-hegyre vezettek fel minket. Már a hegymenet elején is érdemes volt megállnunk: hátranézve a völgyben Irota búcsúzott el tőlünk, a távolban pedig a Zempléni-hegység vonulatai rajzolódtak ki.

cs20.jpg

Irány a Nagy-hegy! Visszanézve: a völgyben Irota, távolban a Zempléni-hegység

A turistaút ezen a szakaszon egy vargabetűvel kerüli meg a völgyben fekvő Szakácsi települést. A Cserehát az 1200-as évekig jobbára elhagyatott, erdős terület volt, királyi birtokokkal, ahová foglalkozásuk szerint telepítették le a királyi szolgálók családjait, így kapta Szakácsi is a nevét: nem meglepő módon szakácsok családjai költöztek a faluba. Hasonló módon kapta a nevét Alsóvadász, Felsővadász (vadászok) vagy épp Baktakék (bakták=csőszök) is. A turistaút végig a dombtetőn haladva kerüli a falut, mely a túra egyik leglátványosabb szakasza: a Felvidék felé végig csodás panorámát élvezhettünk: a remek látási viszonyoknak hála a már megszokott Szalonnai-hegység mögött feltűnt az Alacsony-Tátra kopár, hófedte gerince, a Szalonnai-hegység és a Szlovák-karszt vonulatai között pedig még a Magas-Tátra csipkés csúcsai is előbukkantak! Nehéz volt betelni a látvánnyal...

cs22.jpg

Nagy-hegy nagy panorámával: előtérben Királykút gazdasági épületei és a Szalonnai-hegység, háttérben az Alacsony- és a Magas-Tátra vonulatai

Nem csak a csodálatos panoráma miatt volt emlékezetes ez a szakasz, hanem a turistaút melletti odúerdő miatt is. Madárodúk százai lógtak a fákon, csak találgattunk, hogy mi lehet ezen madárlakások funkciója... Látványra mindenképpen szürreális volt ennyi mesterséges odút látni egy helyen!

1_157.jpg

Madárodú-erdő

Rövid erdei etap következett, melynek végén az Őr-hegy-tetőt értük el, a mezőkkel borított tetőről a völgyben fekvő Szakácsira láttunk rá, a csereháti lankák mögött pedig a Zempléni-hegység tűnt fel, a regéci várral!

cs23.jpg

Panoráma az Őr-hegy-tetőről: fent a Zempléni-hegység a regéci várral, lent Szakácsi és a Cserehát

Lágyan hullámzó gerinctúra következett Lakig, volt időnk kiélvezni a csereháti tájat. A Péter-völgy-főnél kellett volna leolvasnunk a túramozgalom tábláján lévő kódot, ám nem meglepő módon annak már csak hűlt helyét találtuk, helyette a Bükk-vidék vonulatainak látványával vigasztalódhattunk.

cs24.jpg

Péter-völgy-fő, kilátással a Bükk-vidékre

Innen már csak le kellett sétálnunk a domboldalban Lakra. A lejtmenetnek "köszönhetően" ráláthattunk a településre: annak nyugati részén hatalmas cigányteleppel, pontosan abba az irányba, amerre a turistaút is vezetett. A telepen szerencsére áthaladnunk nem kellett, csak érintettük azt, a látvány így is eléggé elszomorító volt: a szegénység és kilátástalanság "mintapéldája".

cs25.jpg

Érkezés Lakra... 

A falu központjában már kevésbé volt megrázó a látvány, láttunk néhány igazán öreg házat is, a református templomnál pedig egy szép világháborús emlékművet. Lak a Cserehát turistája újabb igazolópontja, de pecsétet itt sem sikerült szereznünk, maradt a fényképes igazolási mód. 

cs26_1_1.jpg

Lak központja

 

Lak

Legrégebbi írott emléke az 1222. évi Váradi Regestrumban található, ahol a neve "villa Loch" volt. Ekkor már fennállt a Boldogságos Szűzről elnevezett egyháza, s birtokoscsaládját a faluról Lakinak nevezték. Történelme folyamán sok birtokosa volt. 1576-ban a törökök szinte földig rombolták, Eger eleste után pedig a maradék lakói is elmenekültek. 1599-ben porig égett, s csak a 18. századra települt újra. Laknak 1580-ban már önálló református egyháza volt, de temploma csak 1795-ben épült. A 19. század végén jó hírben álló gőzmalma üzemelt. A 20. századtól népessége folyamatosan csökken, de több mint 600 lakosával ma a Cserehát népesebb falvaihoz tartozik.

Lakról Tomorra a lehető legrövidebb úton vezetett a turistaút: végig a völgyben vezető műúton trappoltunk. Tomorra tartva azon tanakodtunk, hogy lehet-e köze Tomori Pálnak a településhez. A falu valóban a Tomori család birtoka volt, legkiemelkedőbb tagja és egyénisége pedig Tomori Pál, de születésének pontos helye és időpontja nem ismert. Mindenesetre a falu központjában megtaláltuk Tomori Pál szobrát: a mohácsi csata egyik fővezére így mindenképpen kapcsolódik a településhez, A falu református temploma és harangjába a környék legszebb egyházi építményei közé tartoznak!

cs27.jpg

Tomor központjában

cs28.jpg

Hangulatos település Tomor!

Tomor

A déli határából előkerült kőkori leletek tanúsága szerint területet az ősidőktől fogva lakott. Első okleveles említése 1222-ben, Tumur néven volt. Egyike volt a királyné által a 13. század elején, saját birtokán alapított 10 német falunak. 1289-ben a falut IV. László nemesi címmel együtt a Tomori családnak adományozta, a család vitézi és hadi tetteinek elismeréseként. A török hódoltság alá került települést kivonulásukkor a törökök elpusztították. A pusztává vált falu csak a 18. század közepére népesült újra. A század végén birtokosa volt a Téglássy és a Puky család is, egykori kúriáik (omladozva) még ma is állnak. A falu református templomát Tomori Pál építtette az 1500-as évek elején, azt kőfallal vette körül. A templom többször is leégett, ma már csak egy része található meg eredeti formájában. Többszöri felújítás után téglából építettek tornyot a templomhoz, mely egyediségével sajátos arculatot ad a templomnak és a községnek egyaránt. 2015-ben a falu lakossága 234 fő volt.

A következő település Kupa volt, ehhez egy a Csereháthoz mérten kemény dombot kellett megmásznunk, melynek tetején átjátszótorony áll. Nem csak a sáros domboldal miatt haladtunk lassan felfelé, hanem a mesés panoráma miatt! Visszanézve a völgybe Tomor és Lak falvait, északi irányban pedig az Alacsony-Tátra kopár, hófedte vonulatait láthattunk.

cs30.jpg

Felfelé úton Kupára: balra a völgyben Tomor, jobbra az Alacsony-Tátra fehérlő vonulatai

Elérve az átjátszótornyot immáron lefelé haladhattunk, a Cserehát dombjai között Kupa házai húzódtak meg, ismét sikerült újdonságokat beazonosítanunk a távolban: többek között a Tállyai kőbányát a Zempléni-hegységben.

cs31.jpg

Lejtmenetben Kupára: balra fent Kupa, jobbra fent a Magas-hegy, balra alul a Tállyai kőbánya, jobbra alul a Zempléni-hegység Milic csoportja

Kupa a Cserehát turistája igazolóhelye, pecsétet a Mezőgazdasági Múzeumban lehetne szerezni, mely a járványhelyzet miatt zárva volt, így maradt a fényképes igazolás. A Mezőgazdasági Múzeumot egyébként csak ajánlani tudom, egy korábbi túrámon már megnéztem a színvonalas kiállítást. A falu portái az átlagosnál jobb állapotban vannak, sokat nézelődve sétáltunk át a lakott részen.

cs32.jpg

Kupa

 cs33.jpg

Mezőgazdasági Múzeum (2018-as képek)

Kupa

Neve először egy 1279-ből származó, földterületért folyó pereskedésről szóló okiratban szerepelt. A török korban, miután Fülek vára elesett, kénytelen volt behódolni. Nem sokkal később elnéptelenedett, s egészen 1720-ig puszta volt, majd újratelepült. A 19. század első felében már több mint 500-an lakták, mely 2015-re 155 főre csökkent. Kupa nevezetessége az egykori udvarházban berendezett Mezőgazdasági Múzeum: kiállítása a hagyományos paraszti gazdálkodást mutatja be, ahol földműveléssel, állattartással és a szövés-fonással kapcsolatos tárgyak, illetve különféle mérőeszközök gazdag gyűjteménye tekinthető meg.

A Nap ekkor már alacsonyan járt, a korai esti fények még varázslatosabbá tették a csereháti lankákat, olyan érzésünk volt, mintha a Microsoft klasszikus háttérképét is itt fotózták volna! A zöldellő szántóföldön pedig legelésző-pihengető állatokat pillantottunk meg: alaposabban megnézve több tucat őzet sikerült összeszámolnunk, ennyi vadon élő őzet én még sosem láttam egy helyen, az már csak hab volt a tortán, hogy ránk se hederítettek, továbbra is henyélve élvezték a lemenő Nap sugarait. Emlékezetes percek voltak!

p1020297.JPG

A Microsoft klasszikus háttérképét is itt fotózhatták!

cs34.jpg

Legelésző-henyélő őzek

p1020299.JPG

Távolban a Kojsói-havasok

Felsővadász felé a Kojsói-havasokban gyönyörködhettünk, majd a falut elérve az OKT bélyegzőt rejtő dohánybolt felé vettük az irányt, hogy végre pecséttel tudjuk igazolni ottjártunkat: innentől ugyanis Abaújszolnokig az OKT és a Csereháti Piros egy útvonalon halad. Felsővadászon - a kerítésen kívülről - megnéztük a Rákóczi kastélyt.
cs35.jpg

Felsővadász: Rákóczi-kastély (balra) és a római katolikus templom (jobbra)

Felsővadász

Nevét az itt letelepedett királyi vadászokról kapta. Környéke már ősidőktől fogva lakott volt. A falutól délre újkőkori és bronzkori leleteket találtak. Ezt a területet Pogányvárnak emlegetik, mert még ma is felismerhetők egy - feltehetően újkőkori - sánc maradványai. A település a honfoglalást követően királyi, a 13. századtól nemesi birtok volt. Többször cserélt gazdát, míg 1517-ben I. Rákóczi Zsigmond meg nem vásárolta. A Rákóczi család "felsővadászi" előneve is a község nevéből származik. II. Rákóczi Zsigmond itt született és itt is halt meg. A Rákóczi-szabadságharc leverése után új ura, Meskó Jakab ruszinokat telepített ide. A Rákóczi kastély 16. századi eredetű, 1860-ban akkori birtokosai, a Váyak romantikus stílusban átépítették. A török időkben erődítményként is szolgált, jelenleg iskola és a Rákóczi kiállítás található benne. A falu 18. századi barokk római katolikus templomában őrzik a II. Rákóczi Ferenc adományozta őzbőr miseruhát. A községben működött a környék legelső postahivatala (1871).

Felsővadásszal együtt a Naptól is búcsút vettünk: a falu feletti domboldalban túrázva élvezhettük ki az alkony perceit: a felhőket és az ég "alját" narancssárgára színező utolsó napsugarak méltóképpen zárták le a túra első napjának "világos" részét.

cs36.jpg

Naplemente Felsővadász után

Nyéstát még sikerült elérnünk szürkületben, az est közeledtével érezhetően feléledt az erdő: őzek futkároztak előttünk. Nyéstán legnagyobb meglepetésünkre lakó-pihenő övezet vége táblába botlottunk, megmosolyogtató volt az alig néhány házból álló aprófaluban ilyent látni! Persze az itt élő néhány állandó lakos pont a nyugalom miatt dönthetett a maradás mellett...

cs37.jpg

Nyésta

Nyésta

Kezdetben királyi birtok volt, majd Kálmán herceg a jászói prépostnak adományozta, s e tényt IV. Béla egy 1255-ös oklevélben megerősítette. Nevét - "Nesta" alakban - először ebben az okmányban olvashatjuk. A 14. században pestis tizedelte lakosságát, majd 1629-ben a török. A súlyos terhek miatt Nyésta 1715-ig szinte lakatlanná vált, de ruszinokkal újratelepítették. A 19. század végétől a növekvő gazdaság fellendülést jelentett a falu számára, de az 1950-es évektől fokozatos visszaesés következett be, s még napjainkban is tart. Látnivalói az egykori kúria épülete és a román alapokra épült római katolikus temploma.

Nyéstát és Abaújszolnokot egy domb választja el egymástól, felfelé még lámpáink nélkül felértünk, átbukva a dombtetőn azonban már igénybe vettük a mesterséges fényforrásainkat. Abaújszolnokra a Csereháti Piros egyik legjobban benőtt részén ereszkedtünk le, érdekes, hogy pont itt, ahol a kéktúra jóvoltából a legtöbb ember túrázik... A völgyben már égtek a lámpák, a görögkatolikus templom még díszkivilágítást is kapott!

cs40.jpg

Nyugat felé még vöröslött az ég alja, kelet felé már csak Abaújszolnok temploma sárgállott

Abaújszolnok határában található az OKT pecsételőhely, amely egyben Cserehát turistája pecsételőhely is. A pecsétet rejtő dobozka egy ház kerítésére van felszerelve, érkeztünket a szomszédban lakó kutyák hangos ugatással jelezték. Így mire odaértünk, a ház gazdája kedvesen köszönve figyelmeztetett minket, hogy "nála" tudunk bélyegezni. Miután megtudta, hogy nem kéktúrázók vagyunk, hanem Cserehát turistái, kihozta nekünk a régi OKT bélyegzőt, hogy egy kis időutazásban lehessen részünk. Váltottunk még néhány szót, majd folytattuk utunkat a sötétségbe burkolózó Cserehát lankáin keresztül egészen Szanticskáig, ahol az első túranapunk véget ért. A Cserehát hazánk egyik legkisebb fényszennyezettségű régiója, a felhőtlen égbolton milliónyi csillagban gyönyörködhettünk, nem tudom, hogy láttam-e már valaha az életemben ennyi csillagot az égen, nehéz volt betelni a látvánnyal!

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr10016471200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása
https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/