Bükkhát vagy másik nevén Tardonai-dombság a Bükk-vidék északi hegylábfelszíne: északról és keletről a Sajó vonala, délről a Bükk, nyugatról pedig az Upponyi-hegység határolja. Turisták által ritkán járt vidék, mely nekem csak plusz motiváció ahhoz, hogy felfedezzem. Az már csak hab a tortán, hogy egy újabb elnevezése is megjelent a közelmúltban: Tardona-vulkán!

A Bükk-vidék északi hegylábfelszíne - Bükkhát avagy a Tardonai-dombság

Vulkán?! Hiszen a Bükk mészkőhegység… Úgy néz ki, hogy a Bükk-vidék északi hegylábánál vulkán(ok) működtek egykoron?! A válasz: igen, méghozzá három különböző időszakban is. Az első kitörés időszakában a területet tenger borította, melynek aljában nagy keménységű lerakódott kőzet volt. Ez alatt alakult ki a magmakamra egy puha, a vizet jól vezető rétegben, mely sokáig hűtötte a magmát, ezzel késleltetve a kitörést. Végül a megnövekedett hőmérséklet és nyomás hatására a magma átszakította a felette lévő kemény réteget és a vulkán hatalmas robbanással kitört. A robbanás akkora volt ugyanis, hogy a magmakamrában lévő láva majdnem 100%-a távozott is onnan „azonnal”, így lávafolyásra nem kerülhetett sor. A feltörő láva a tenger vizével való folyamatos érintkezés hatására felhabosodott, az andezitből andezittufa keletkezett, melynek köszönhetően finom por nem jöhetett létre, így a kilövellés magassága sem volt nagy, s a légkörbe kerülő tufa sem jutott messzire, relatív kis területen terült szét. Pontos helyét még nem sikerült azonosítani a terület legősibb vulkánjának. A második kitörés során már nem tenger, hanem egy hatalmas folyódelta volt a területen. A magmakamra újra megtelt magmával, ám ekkor már a felette lévő kemény réteg az első robbanásnak köszönhetően sok ponton meggyengült, így a robbanásos kitörés során több helyen és kisebb mértékben zajlott le, az első kitörés után lerakódott mészkőre/homokra/folyami hordalékra és kavicsra terült szét az andezittufa. Az utolsó kitörés során már szárazföld volt a terület és már több mint száz kis kürtőn keresztül tört a felszínre a láva, utoljára is beterítve a környéket andezittel. Ezen kürtők egy részét még ma is keresik a geológusok, melyek egymástól nagy távolságra is lehetnek: a nagyobbak átmérője is csupán 10 méteres, így már érthető, hogy miért nincsenek hatalmas vulkáni kúpok a környéken. Az utolsó kitörési időszak után az erózió formálta a tájat: földrengések gyengítették tovább a felső, keményebb réteget, melynek hatására a víz már le tudott jutni könnyedén az alsóbb puhább rétegekbe, melyeket kimosva mély szurdokvölgyek jöttek létre, melyekben jól tanulmányozható a talaj rétegződése. A Bükkhát leglátványosabb szurdokvölgyei az Özvény-völgy, a Nagy-Lipót-völgy és a Szoros-völgy, melyek igazi kalandtúrát ígérnek! Első, ismerkedő túrámon ezeket az izgalmas szurdokvölgyeket még nem kerestem fel, helyettük kilátópontokat fűztem fel az útvonalra: induljunk hát a Tardonai-dombság mélyére! [1]

Kazincbarcika autóbuszállomásáról indultam: Békeváros szebb napokat is látott házai között, jelzetlen utakon hódítottam meg a Süveges-tetőt. Ekkor még ködös-fagyos volt az időjárás, a ködnek nem örültem – a kilátást akadályozta -, a fagynak annál inkább, a fagyott földnek köszönhetően nem kellett vaddisznó módjára dagonyáznom… Lágyan hullámzó dombokon keresztül értem el a már szolidnak nem nevezhető meredekségű, 357 méter magas vadnai Vár-hegyet, melynek tetején az egykori huszita rablóvár „romjai” állnak. A várat Komoróczi és Walgatha kényurak építették 1457-ben: a sáncokkal és árkokkal megerősített kővárból indultak az ország minden része felé rabló hadjárataikra, a zsákmányolt kincseket pedig ide gyűjtötték. A Sajó völgyében fontos kereskedelmi út futott, a Felvidék és az Alföld közötti kapcsolatot biztosítva. A Vár-hegyről jól ráláttak erre az útra, az őrszemek rögtön kiszúrták a közeledő szekereket: a rablócsapat azonnal indult a rajtaütésre. Ám nem sokáig érezhették nyeregben magukat a rablócsapatok: Mátyás király 1458-ban megostromoltatta a vadnai várat. A támadás sikerrel zárult: a rablók nagy részét lekaszabolták, a várat pedig földig rombolták. A vadnai vár tehát hazánk egyik legrövidebb életkort megért vára, a hozzá kapcsolódó legendák azonban még a mai napig élnek! Az egyik szerint a husziták által rabolt temérdek kincs még mindig ott pihen a hegy gyomrában elásva, másik pedig egy alagútrendszerről szól, melynek másik vége a Sajó túloldalán emelkedő Galgóc várával kötötte össze Vadna várát. [2]

A vadnai rablóvár sáncai

Egykor kővár, ma emlék- és pihenőhely

Korlátozott kilátás a Vár-hegyről: bal oldali képen az Aggteleki-karszt, jobb oldali képen a háttérben a behavazott Gömör-Szepesi-érchegység vonulatai

A várat valóban földig romboltatta Mátyás király, ma csupán a várkút nyomai láthatók valamint a vár sánc- és árokrendszere, az egykori vár helyén pihenőhely és egy emléktábla emlékeztet leginkább a rablók fellegvárára. A Vár-hegy tetejét erdő borítja, így csak a téli időszakban élvezhető onnan panoráma, ekkor is csak limitáltan: a ködpaplan felett az Aggteleki-karszt és a Gömör-Szepesi-érchegység vonulatai tűntek fel. A Vár-hegy oldalában pedig mohával borított vulkanikus sziklákat vehettem szemügyre!

A Vár-hegyről dél felé indultam a Tardonai-dombság magasabb hegycsúcsai irányába: a vártól délre található hegyoldal mezőkkel borított, így szélesebb tartományban élvezhettem ki a panorámát, szerencsémre a ködfelhő is láthatóan kezdett feloszlani!

A vadnai Vár-hegy déli oldalában

Előbb a Hegyes-tetőt céloztam meg: jelzetlen utakon kóborolva, több kilátóhelyet is érintve (ezek egy részéhez még a jelzetlen útról is le kellett térnem, próba szerencse alapján kerestem a lehetséges kilátópontokat) jutottam végül el a Hegyes-tető oldalában kanyargó sárga négyzet turistaúthoz.

Úton a Hegyes-tető felé

A Vadna határában található tó ködbe burkolózva

Rácsatlakozva a turistaútra, a Bükk-tetőig a sárga négyzet jelzéseket követtem. Már a Bükk-tető oldalából is elő-lőbukkantak a távoli havas hegycsúcsok, melyeket aztán a Bükk-tető 412 méteres tetejéről még alaposabban szemügyre vehettem. 

Kilátás a Bükk-tetőről a hófedte felvidéki hegyek felé

Kilátás a Bükk felé a Kavicsos-tetőről

A Bükk-tetőtől a sárga sáv turistautat követtem, továbbra is dél felé haladtam, a következő "kilátópont" a Kavicsos-tető oldalából nyílt, egy hatalmas tarvágásnak "köszönhetően" a Bükk vonulatai, széles fennsíkja tűnt fel a távolban. Ekkorra már a völgyekből teljesen felszállt a köd, csupán a magasan lévő felhők szűrték meg a Nap sugarait. A Csatorna-hegy-tető gerincén végigsétálva a Bán-patak völgyére és a túloldalán magasodó Upponyi-hegységre láthattam rá, mondanom sem kell, egy tarvágás "jóvoltából"... 

Kilátás az Upponyi-hegység felé

 Nagybarca a Bán-patak völgyében

Előtérben a Tardonai-dombság, háttérben az Upponyi-hegység vonulatai

Felvidéki hegyek a távolban

Gyönyörű bükkerdő mélyén folytattam a túrát a Vidom-parlag-bércen keresztül a Nagy-Lapos-bércig. Itt a sárga körséta turistaútra váltottam, mely egy ideig a gerincen haladt délkelet felé, közben több helyen is a Bükk egyre közelebbi csúcsait vehettem szemügyre. A Tardona-patak völgyébe vezető turistaút utolsó szakasza elég meredekre sikeredett... 

Kilátás a Nagy-Lapos-bércről, távolban a Bükk

Kilátás a Nagy-bérc környékén: előtérben a Tardonai-dombság (Bükk-tető), háttérben a Szlovák-érchegység

A völgyben Kazincbarcika

Néhány percig a műúton bandukoltam, majd jobbra tértem le a piros négyzet turistaútra: Lófartanyánál kereszteztem a Tardona-patakot, innen a Lófartanya-nyeregig hegységeket megszégyenítő emelkedő várt rám, meg is szabadultam 1-2 rétegtől az izzasztó hegymenet során. Az izzadságcseppekért azonban mesés panorámát élvezhettem a nyeregből: az ekkoriban már alacsonyan járó Nap sugarai tették még emlékezesebbé a látványt!

Kilátás a Lófartanya-nyeregből a már bejárt szakaszra

A nyeregben értem el a gerincen kanyargó piros sáv turistautat, melyet észak-északkelet felé kezdtem követni. Erdők mélyén hullámoztam fel s alá, közben érintve a Ludna-tavat. 

Ludna-tó

A következő fotótéma egy érdekes fa volt: az egymás mellől induló két törzs többször is újra összeért, a felsőbb részen pedig egymást ölelve törtek az ég felé... Mintha egy pár történetét mesélnék el, akik se veled, se nélküled "játékot" játszottak életük során.

Se veled, se nélküled?!

A Dod-hegy oldalában újabb remek kilátópontot találtam: ehhez is szükség volt egy kis kutatásra, hogy megtaláljam a fák közötti legnagyobb "rést". A Nap ekkor már az utolsókat rúgta, a Bükk feletti égboltot varázslatos színekkel festette meg! 

Kilátás a Dod-hegyről a Bükk felé

Az Ebecki-tetőt már napnyugtakor értem el, a tető előtti szakasz már mezőkön keresztül vezetett, több helyen szép kilátással a szürkületi Bükkhátra, elsősorban kelet felé. A keleti irányban hullámzó dombok mögött pedig a jól hangzzó Pitypalatty-völgy húzódik, melyet szintén érdemes bebarangolni, látnivalókban arra sincs hiány!

Kilátás kelet felé az Ebecki-tető előtt

... és nyugati irányban: jobbról nézve a legszélső hegy a Hegyes-tető, eggyel balra pedig a Bükk-tető

Kilátás az Ebecki-tetőről (kelet felé)

Az Ebecki-tetőről már csak le kellett csorognom Kazincbarcikára... Könnyű azt mondani, de abszolválni már kevésbé! Rendkívül meredek hegyoldalban kellett leereszkednem a völgybe, többször is meg-megcsúsztam, ám végül esés nélkül tértem vissza a kiindulópontomra! :) Ismerkedésnek tökéletes túra volt, legközelebb már a még kevésbé járt völgyek felé fogom venni az irányt!

Visszaérkezés Kazincbarcikára

Források:

[1] http://barcikaihistorias.hu/a-tardona-vulkan-avagy-kazincbarcika-foldtortenete-roviden-kicsit-maskepp/

[2] http://www.vadna.hu/var.php