Kinizsi Pál a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére immáron 525 éve odafent óvja hazánkat: halálának évfordulóján Nagyvázsony környékén vettem részt a Kinizsi Pál - 525 teljesítménytúra maratoni távján. Mielőtt azonban felfedeznénk a környék látnivalóit, ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben Kinizsi "pályafutásával", hiszen nem árt tudni, kiről is emlékeztünk meg november utolsó vasárnapján...!

Kinizsi Pál egyik legismertebb ábrázolása (forrás)

Kinizsi Pál folyamatos katonai sikerei révén vált ismertté, nem pedig származása által, így nem meglepő - elvégre a 15. századba repültünk vissza... -, hogy születésének pontos helye és ideje ismeretlen, csupán feltételezéseket olvashatunk. Életének első feléről leginkább népi legendák maradtak fent, ezek közül  a leghíresebbet szinte mindenki ismeri: eszerint az akkor molnárlegényként tevékenykedő, erőtől duzzadó Kinizsi az arra járó Mátyás királynak egy malomkövön szolgálta fel a frissítőt. Ezen tettével pedig méltóvá vált arra, hogy Mátyás seregében szolgáljon! :)

Innentől pedig jöjjenek a tények: 1468-ban már részt vett az első cseh hadjáratban, majd 1471-ben újra a csehek ellen vonult harcba. 1474-ben a lengyelek ellen vívott csatát, 1477-ben pedig már saját serege élén vezetett ostromot Alsó-Ausztriában! Hőstetteit Mátyás király természetesen busásan honorálta: 1472-ben Kinizsinek ajándékozta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó birtokokkal együtt, a Benignával kötött házassága után pedig már Somló várát is birtokolhatta. Nem csak a hadszíntéren volt remek vezető, hanem az uradalma fejlesztésében is: Nagyvázsony és környékre a 15. század végén rohamos fejlődésnek indult! A nagyvázsonyi váron  (is) komoly erődítési munkálatokat végeztetett, pálos szerzeteseknek kolostort és templomot építtetett, ezáltal a kulturális életet is felvirágoztatta a Bakony és a Balaton-felvidék határán. 1478-tól már a törökök ellen harcolt, Mátyás ugyanis Temesvár urának és alsó-magyarországi főkapitánynak nevezte ki. 1479-ben Kenyérmezőnél aratott magyar győzelemben nagy szerepe volt - Bonfini az alábbiakat írta róla:

"Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe." 

Ezt látva nem meglepő, hogy a fáradó török harcosok  megrémültek és végül az addig győzelemre álló törökök fokozatosan hátrébb szorultak, végül pedig kénytelenek voltak megfutamodni. A kenyérmezői diadal után Kinizsi tovább nyomult az Oszmán Birodalom felé, 1480-ban Krusevácig jutott, majd Szendrőt is sikerült elérnie. 1483-ban tíz éves békeszerződést kötöttek a magyar és a török uralkodók, így Kinizsi feladata a portyázó török csapatok visszaverésére redukálódott. Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után - ellentétben a király végakaratával - II. Ulászló trónra juttatása mellett viaskodott, többek között neki kellett szétvernie az egykor dicső fekete sereg maradványait is... II. Ulászló hatalomra jutása után országbíróvá nevezte ki Kinizsit, ám emellett továbbra is harcolt a haza védelméért: visszaverte többek között Miksa római király és a törökök által indított támadásokat is. 1494-ben megakadályozta azt is, hogy Nándorfehérvár áruló tisztjei átadják az ellenség kezére a várost... Ezután nem sokkal szélütést kapott: hordszékbe szorult, félig lebénult. De nagyságát és hazaszeretetét mutatja az is, hogy még ilyen állapotban is a törökök ellen vonult! Ősszel ostrom alá vette Szendrő várát, mely közben - 1494. november 24-én - Szent-Kelemen faluban hunyt el. Testét a nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostorban helyezték örök nyugalomra.

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1494_november_24_kinizsi_pal_halala/

Na de vissza a jelenbe: 525 évvel Kinizsi Pál halála után a felkelő Nap sugarai Nagyvázsonyban találtak volna, ha nem fedte volna a Bakony és a Balaton-felvidék határát alacsony rétegfelhőzet. A Kinizsi Sörözőben vehettem át az itineremet, melyet figyelmesen követve ismerhettem meg a Nagyvázsonytól délre húzódó vidéket. Kilépve az épületből a túra névadójáról elnevezett utcán sétáltam el az I. világháborús emlékmű és a református templom mellett, majd jobbra fordulva megcéloztam az egykori Kinizsi birtok központját, a nagyvázsonyi várat.

Kinizsi Pál lovasszobra...

... és az általa felvirágoztatott és megerősíttetett nagyvázsonyi vár

Ám előtte még elsétáltam a vár szomszédjában épült evangélikus (vári) templom mellett, mely jóval Kinizsi halála után, 1796-ban épült. A templom és a vár között félúton pedig a hadvezér lovasszobra fogadott. A vár éltes külső kőfala mellett sétálva indultam meg az OKT jelzéseit követve egészen a falu határában található Szent Mihály kolostorrom felé: itt helyezték örök nyugalomra a fekete sereg egykori vezérét. A vár népének nem kellett sokat gyalogolni a temetésre, néhány perc alatt már a romjaiban is tekintélyt parancsoló kolostornál jártam. A pálos kolostort 1483-ban alapította Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs. Az élettelen kőépületet a szomszédos - hamarosan általam is felkeresett - tálodi kolostor szerzetesei tették élettel telivé. A kolostor temploma nem csak Kinizsi Pál nyughelye! Tőle csupán néhány méterre nyugszik Kinizsi feleségének, Magyar Benignának második férje is, Horváth Márk is. A kolostor nem volt hosszú életű: a törökök előrenyomulása miatt a szerzetesek 1543-ban elhagyták azt, majd amikor 1552-ben a törökök Veszprémet is bevették, az itt állomásozó várőrség felrobbantotta azt, elkerülvén a török kézre kerülését. A kolostor építőkockái mint sok más esetben, a környék házainak és a nagyvázsonyi vár falaiban élnek tovább. Kinizsi sírhelyét 1708-ban kifosztották, szerencsére a Kinizsi-ereklyék később jó kezekbe kerültek, ma a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják.

A Kinizsi által alapított Szent Mihály kolostor templomának maradványai, Kinizsi Pál sírjával (a képen a távolabbi)

A Vázsonyi-Séd mellett kanyarogtam

Kissé sáros ösvényeken sétáltam tovább erdőkön-mezőkön keresztül, elérve a Vázsonyi-Séd kanyargó vízfolyamát balra fókuszáltam, nehogy elsétáljak a Szent Ilona templom romja mellett. Figyelmem nem lankadt, néhány méternyi kitérőt abszolválva már Tálod 13. századi templomának alapjainál nézhettem körbe. Tálod - mint számos környékbeli egykori település - vesztét a török okozta, a hódítók elől menekülők 1548-ban kényszerültek addigi életterük elhagyására. A templomuk romjai csupán 1970-ben kerültek elő az erdő mélyén.

Szent Ilona templom romja

A patakpartot elhagyva a Tálodi-réten keresztül értem el a Tálodi kolostorromot. Mellette ered a Kinizsi- vagy másik nevén Klastrom-forrás, mely a kolostor víztározóját táplálta. A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kolostort a vidék 13. századi urai, a Rátót nemzetség alapította a század közepén. Az egyhajós templomhoz csatlakozott az északi oldalon a szerzetesek három szárnyból álló lakrésze. A kolostor - mint már korábban említettem is - egészen a szomszédos Szent Mihály kolostor megépüléséig volt lakott a pálosok által. Ezt követően sem vált azonban lakatlanná, helyükre ferences szerzetesek jöttek. Ám a törökök ellen ők sem tudtak mit tenni, végül a Szent Mihály kolostor sorsára jutott ez is: 1552-ben felrobbantották, nehogy török kézre jusson... 

Tálodi pálos- majd ferences kolostor romja

Víztároló, oldalában a Kinizsi-forrással

A Tálodi Hátsó-völgyben emelkedtem lágyan, egészen a Vigátpetendet és Nagyvázsonyt összekötő műútig. Ezen néhány métert megtéve - továbbra is az OKT útvonalán - megindultam a Csicsói Erdészház felé. Az erdészházig csupán egy kanyart kellett bevennem, de a széles murvás út csak nem akart meghajlani előttem: hosszú egyenesek voltak erre! A legnagyobb izgalmat a környéken kanyargó tanösvény gomba jelzései jelentették számomra:

Csicsói erdészház

A Csicsói erdészház vélhetően a nyári időszakban vagy vadászatok során élettel telibb, most a kapuk mögött nem láttam semmilyen mozgást. Az OKT jelzéseit egészen a térképemen Pirkanc elnevezésű részig követtem. Mely az egy hónappal ezelőtti túra névadója volt, rögtön elő is jöttek a szintén borúsan-ködösen induló túra emlékei! Akkor délutánra kisütött a Nap, most is ebben reménykedve indultam meg a piros sáv, majd a zöld sáv jelzéseit követve. Az utóbbi turistaút egyébként a Kinizsi Pál turistaút névre hallgatott! 

A turistaút szőlőbirtokok határán haladt, melyet több ízben is elkerítették a területek tulajdonosai (?), így bozótharcok árán sikerült csak elérnem Balatoncsicsó határát, ahol biztos laknak jó emberek, hiszen Mészáros Zoli túratársunk is itt él! :) Remélem mielőbb újra az erdőket fogja járni, egészségben! ;)

Egy rövid oda-vissza szakasz következett az Árokfői templomromhoz. Ekkor már szerencsére kezdett feloszlani a felhőzet, éreztem már bőrömön a Nap melengető sugarait! Egy újabb a török időkben elnéptelenedett falu, Árokfő egykori templomának romjánál álltam ekkor, melyről nem maradt fenn egyetlen írásos említés sem. Vélhetően a 13. században emelhették az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomot, a törökök előrenyomulásával pusztulhatott el.

Árokfői templomrom

Visszatérve a Kinizsi turistaútra, folytattam a túrát a Balaton irányába! Melynek víztükre rendkívül intenzíven verte vissza a Nap sugarait Szentantalfa "fölött". Balra elnézve pedig Balatoncsicsó, Szentjakabfa és Óbudavár idilli lankákon elterülő településeiben gyönyörködhettem.

Előttem a Balaton és Szentantalfa

Balra pedig többek között Balatoncsicsó

Szentantalfa felé közeledvén feltűnt, hogy milyen sok templom is gazdagítja tornyaival a település látképét! Elsétálva azok között szomorúan állapíthattam meg, hogy bár lassan, de haladnak a rommá lefokozásuk felé, már ami a külső állapotukat jellemzi... Érintettem a település turistaházát is, itt a tavalyi Kék Balaton túra jutott az eszembe, amikor is a meleg kaja mellé már égi rock' n' roll zenét hallgathattam, komoly vihar kapott el itt!

Szentantalfa egyik hangulatos portája - nem véletlen, hogy a gólya is inkább annak kéményét választotta, mintsem a mesterséges alapot...

A központban jelzést váltottam, rövid időre a Balaton-felvidéki kék jelzéseit követtem, szinte végig műúton. A Szent Balázs-hegyet kellett megmásznom, közben pedig csodás panorámát élvezhettem észak felé, az idillt pedig legelésző bocik tették teljessé! :)

Kilátás észak felé - mesés Balaton-felvidék

Legelésző csorda

Mikor az aszfaltot kellemes dagonya kezdte felváltani, jöhetett a jelzésváltás: a zöld kereszt jelzéseket kellett követni innen, tovább felfelé a Szent Balázs-hegy tetejéig! A jelzések ezen a szakaszon nem voltak túl sűrűn felfestve, így jól jött Imre szalagozása. A "könnyítésnek" hála fennakadás nélkül értem el a Szent Balázs templomromot. Véleményem szerint az ország egyik leghangulatosabb templomromja található itt, köszönhetően az innen elém táruló panorámának is! :) A távolban a Balaton-felvidék tanúhegyei és vonulatai uralják a tájat: Badacsony, Gulács, Tóti-hegy, Csobánc, Hegyestű többek között...

Kilátás a templom bejáratából...

Talán már nem is kell mondanom, itt is település terült el a középkorban. A 13. századi, kriptával kiegészített, belül íves, kívül egyenes szentélyzáródású templomot a későbbi évszázadokban karzatos nyugati hajóval és sekrestyekápolnával bővítették. Pusztulása a 16. század közepén következett be a környékre "jellemző" módon, okokból...

Szent Balázs templomrom 

Nehéz volt hátat fordítani a varázslatos panorámának, ám tudtam: lesz még néhány remek pillanat a túra során! Ezzel motiválva magamat követtem a piros várrom jelzéseket Dörgicse központjáig.

Úton Dörgicse felé - távolban a túra egyik királykategóriás hegye, a Halom-hegy

Úton Dörgicse felé - szemben a település "alsó" része, a domboldalban az első érintett templomromjával

A csibeleveséről is híres település szerintem a Balaton-felvidék egyik leghangulatosabb települése a remek állapotú régi házaival, a levendulásával és templomromjaival!

Érdemes nyitott szemekkel sétálni Dörgicse portái között, és benézni azok kerítésén! ;)

Elsőként tehát az Alsódörgicsei templomromot érintettem, mely a fehérvári őrkanonokság kegyúri temploma volt. Már a 12. században állt, a 15. században paplakkal, melléképületekkel bővítették és bekerítették, végül a 17. században leégett...

Alsódörgicsei templomrom

Kilátás a Balaton irányába a templom mellől

A piros sáv jelzéseket és a szintén piros-fehér színekben pompázó szalagokat követve értem el a Felsődörgicsei templomromot, melyet a 11. században, római maradványokra építtetett a honfoglalás utáni első nemzetség, a Bogát-Radvány-Nembeliek egyháza. A hívek számának növekedése miatt a 13. században a déli oldalon új templomhajót építettek, praktikusan megkettőzve az épületet.

Felsődörgicsei templomrom

Múlt és jelen találkozása

A templomrom mögött magasodik Dörgicse evangélikus temploma, érdekes volt a múlt és jelen közelségét megfigyelni. Szintén néhány méterre nyílik a Levendárium most zárt kapuja, amely mögött nyáron lila levendulatenger hajladozik a lágy szellő által. Azért csak bekukkantottam a kerítésen keresztül a birtokra: meglepődve láttam, hogy még most is virágzott néhány növény! November végén...

Levendárium - néhány levendula még virágzott...

A Levendáriumot hátulról kerültem meg, a sárga sáv jelzések a számomra eddig ismeretlen Kű-völgybe vezettek be. Most jártam itt először, de nem utoljára! Fantasztikus élmény volt a sziklák alatt/mellett túrázni, át is kereszteltem a völgyet Tyű-völgyre! :) A függőleges sziklafalak több helyen is mesterségesnek hatottak számomra, azokban számos, kisebb-nagyobb kőfülke rejtőzött.

Tyű- avagy Kű-völgy :)

Balra modern út, jobbra szekérút középkori híddal

Kiérve sziklaországból, kereszteztem a műutat, az azzal párhuzamosan haladó szekérút rejtette a barokk kőhidat, melyet csak távolról néztem meg, hiszen szemben már a Kisdörgicsei templomrom hívogatott. Nem kellett sokat sétálnom, hogy megnézzem az újabb, szebb napokat is látott egyházi épületet, mely a 12. században épült, kelet-nyugati tájolású pusztatemplom, érdekessége a nyugati bejáratnál a kórus 165 centiméteres boltozati indítása.

Kisdörgicsei templomrom

A műúttól a Halom-hegyig a sárga kereszt jelzéseket kellett követnem, a tájékozódást újfent szalagok segítették, egy-két helyen bizony elkélt ez a mankó! Hosszasan réteken keresztül sétáltam, aztán elérve az erdőt, ráfordultam a Halom-hegyre vezető útra. Toronyiránt haladtam végig, így pólóra vetkőztem, hogy ne izzadjak meg a kelleténél jobban. Az emelkedő meglepően gyorsan megadta magát, az egykor fortyogó vulkán tetején találtam magam hamar! Most az izzó láva helyett a Kossuth kilátó található itt, melynek tetejéről remek körpanorámát élvezhettem. A kilátó szomszédságában számos érdekesség várja az okosodni vágyókat: megismerkedhetünk a környék vulkanikus múltjával többek között!

Halom-hegy - Kossuth kilátóval

Körpanoráma a Halom-hegyről

A Halom-hegyről lefelé baktatva újra a Balaton-felvidéki kék turistaútján találtam magamat, mely eleinte kanyarogva haladt, aztán kiegyenesedett... Hosszú, már-már monoton egyenes szakaszok jöttek, egészen a zöld sáv turistaút becsatlakozásáig. Idáig enyhe emelkedőt abszolváltam, a jelzésváltástól kezdődően egészen Vöröstóig kellemes lejtőt élvezhettem. A településre már a piros sáv jelzések vezettek le, kiérve az erdőből elém tárult Vöröstó, a vöröstói kálváriával, a távolban pedig Nagyvázsony és a Kab-hegy!

Vöröstó felé közeledvén

Vöröstó főutcáján

Vöröstó főutcáján az autóbusz-állomásig sétáltam, majd onnan a Nagyvázsonyba átvezető műúton sétáltam a szomszédos településig, közben végig a Kab-heggyel szemezve. Beérve Nagyvázsonyba azt is gondolhattam volna, hogy mindjárt teljesítem a túrát, főleg úgy, hogy néhány perc múlva már a célnak helyet adó Balázs Kávézó mellett sétáltam el. De Imre gondoskodott még egy "extra" körről is a településen belül! :) 

Kinizsi vár délutáni napsütésben

A reggel már megismert úton sétáltam le a Kinizsi várhoz, onnan a Szent István templom következett. Végre egy középkori templommal, mely a mai napig áll! :) A 11. században alapított, román stílusú templomot Kinizsi Pál építtette újjá gótikus stílusban. A török kiűzése után Zichy János gróf és felesége Széchenyi Katalin grófnő kezdtek hozzá a templom építéséhez, ezúttal már barokk stílusban.

Szent István templom

Zichy kastély

A templomtól a 77-es főút mentén sétáltam el a Zichy kastélyhoz, majd onnan a kört bezárva, az OKT jelzéseit követve értem vissza, immáron a nap során harmadszorra a Kinizsi várhoz, hogy aztán a Balázs Kávézóban átvehessem a kiérdemelt oklevelet és kitűzőt! 

Harmadszorra is irány a Kinizsi vár! :)