Szombathely: itt születtem, itt nőttem fel, innen indultam el a nagybetűs élet felé, ez a város a mindenem! Bár már csak ritkán, egy-egy hétvégére jövök haza, de a családon kívül rengeteg emlék, élmény köt a városhoz. Minden év augusztus végén rendezik meg a vasi megyeszékhely belvárosában a már - remélem - országszerte ismert Savaria Történelmi Karnevált, idén sem volt ez másképp. 

A város ugyanis komoly történelemmel és hagyományokkal rendelkezik, több, mint 2000 évvel ezelőtt, konkrétan kr. e. 43-ban alapította Claudius római császár Colonia Claudia Sabariensum (Savaria) néven. Innentől kezdve a mai napig folyamatosan lakott település a mára már Szombathelyre átkeresztelt város, melyet a "nyugat királynője" megtisztelő jelzővel is emlegetnek! Még egy kis érdekesség: a mai Magyarország legrégebbi, városi ranggal rendelkező települése is egyben. Így tehát nem meglepő, hogy a leghíresebb, legnagyobb tömegeket vonzó eseménye egy történelmi karnevál, ahol megidézik a város történelmének különböző korszakait, a beöltözött legionáriusok, középkori lovagok és egyéb korhű ruhákba öltözött emberek között a kíváncsi vándor valódi időutazásban lehet részes. A történelmi kalandozások mellett persze rengeteg egyéb kulturális program kerül megrendezésre, minden korosztály számára, hogy csak néhányat említsek: a kicsiknek kreatív "kalandpark" és kézműves foglalkozások, a nagyobbak számára bor- és sörök utcája, kézműves termékek és egyéb portékák vására, a színpadokon neves komoly- és könnyű zenei programok, színházi előadások. A csúcspont pedig a legtöbbek számára a fáklyás felvonulás, mely során több száz, de inkább ezres nagyságrendű, korhűen beöltözött ember vonul végig a városon, közben mutatványokkal szórakoztatva (pl. tűzfújás, csatajelenetek, ágyú és egyéb fegyverek elsütése az ég felé, gólyalábasok) a szalagok között kitartóan várakozó kíváncsiskodókat. Egyébként bárki bérelhet e napokban római kori tógát és egyéb más régi időket megidéző ruházatot, és abban is lehet járni-kelni a történelmi karnevál forgatagában. Nekem azonban - már nem egyszer s kétszer láttam a felvonulást - a karnevál fénypontja a Sakura Egyesület által megrendezett, a karneválhoz kötődő Karneváli várostúra volt! Ez nem egy szokványos, természetben bóklászó túra értelemszerűen, amikről én alapvetően szeretek írni, de ez egy különleges alkalom, hiszen szülőföldemet tudom ezáltal kicsit bemutatni nektek, hogy esetleg kedvet kapjatok felkeresni e gazdag történelemmel bíró várost. Na meg mint a túra során kiderült, 25 év után is tudott újat mutatni a városból... A virtuális utazás során a saját, szubjektív véleményemet, emlékeimet taglaló részeket dőlt betűkkel  és zöld színnel különböztetem meg, így akit csak a puszta látnivalók, tények érdekelnek, azok ezen sorokat könnyedén át tudják ugorni! :)

Kezdjük is el tehát városi sétánkat, aszfaltra való cipőket elő! Kiindulópontunk a Ferences templom mellett álló Sakura Egyesület standja, ahol gyors nevezés után neki is vágunk a karneváli forgatagnak! A ferences templom mellett elhaladva megcélozzuk a Gayer parkot, ám addig is keresztezzük a Thököly utcát, amely ilyenkor árusok hadától van tele.

Sok jópofa, ám a végén könnyen porfogóként végző portékával, így én inkább csak a látványuk miatt szoktam erre benézni, tudván, hogy ha megvenném, egy idő után úgyis a polcon vagy a pincében kötne ki... A Thököly utca emberhadán átverekedve magunkat az Aréna utcában folytatjuk utunkat, bal kéz felől a Ferences kert falait láthatjuk, nyitva álló kapuján pedig egy gyors bepillantást nyerhetünk a bent zajló - fizetős - eseményekbe. Én éppen pár legionáriust pillantottam meg, amint valamilyen produkcióra készülődtek elő, hogy ezzel is szórakoztassák a nagyérdeműt.

Az Aréna utca végén pedig már feltűnik a Gayer park, amely hagyományosan a kicsik birodalma, kézműves dolgokat lehet itt kipróbálni, a tűzoltóság is ide telepszik ki, hogy a gyerekek kipróbálhassák, milyen is tüzet oltani például, valamint sportolhatnak is a szerencsére még kellemes nyári melegben erre vágyó ifjoncok.

Mi viszont Dr. Gayer Gyula botanikus, muzeológus mellszobrát kereshetjük fel, aki a szombathelyi múzeum természetrajzi osztályának volt a vezetője, valamint Vas megye botanikai rendszerén is dolgozott élete során. A szoborhoz tett kitérőt után nemsokára elérjük a park szélén végig csordogáló Gyöngyös-patakot, melynek partján most kenu pihenget, ugyanis lehetőség van az amúgy épp eléggé alacsony vízállású patakban kipróbálni e remek vízi sportot is.

A parkot elhagyva a szombathelyi piac mellett koptatjuk tovább cipőnk talpát, míg meg nem érkezünk a városunk híres szülöttjéről elnevezett Szent Márton térre. Itt van túránk első ellenőrző pontja is, valamint a Szent Márton templom is itt magasodik a mellette lévő domonkos kolostorral. A leírások szerint a templom egyik oldalhajójának helyén állott egykor Szent Márton szülőháza. A tér közepén pedig a szent életének egyik fontos jelenetét ábrázoló műalkotást - és az abból két oldalt kifolyó kutat - vehetjük szemügyre, melyen éppen megkereszteli édesanyját az ott található kút vizével. A szobor melletti padokon pedig két köpönyegdarabot figyelhetünk meg, utalva egy másik híres jelenetre, mely során Márton egy koldussal osztotta meg a köpönyegét. A tér jelenlegi formáját nemrég nyerte el, bár szerintem mint ahogy kb. mindenfelé divatos manapság, túlzásba vitték a beton/térköves részek arányát a zöldfelületek kárára, de még így is sokkal szebb, mint a korábbi verzió.

A teret elhagyva Szombathely egyetlen aluljáróján kelünk át egy forgalmas csomópont alatt, majd az igazi szocialista remekmű, a Borostyánkő áruház mellett elhaladva elérjük a Gyöngyös-patak mellett húzódó sétányt. A patak - sodrásirány szerinti - bal partján található a Savaria Múzeum, ahol többek között a város történelmével is megismerkedhetünk részletesebben. A Múzeum, és az előtte található park is nemrég esett át egy ráncfelvarráson, mindkettő nagyon jól sikerült szerintem. A múzeum parkjában találkozhatunk Szent Márton kőből faragott libáival valamint Horváth Boldizsár egész alakos szobrával is, aki Szombathelyről indulva lett később az ország igazságügy-minisztere az Andrássy-kormányban. Ezen kívül még író, költő, jogtudós, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja is volt, igazi polihisztor!

Utunkat továbbra is a Gyöngyös melletti sétányon folytatjuk, idilli környezetben, a patakba már-már belelógó szomorúfűzfákkal.

A Sportházat elérve a patak túloldalán egy újabb parkot pillanthatunk meg, becses neve Pelikán park, ha jó a szemünk, kiszúrhatjuk a kerékpárútról is a park közepén padokkal körülölelt pelikán szobrát. Szerencsére a pelikán most már jó ideje ellenáll az esetleges rongálóknak, gyermekkoromban többször is lefejezve fogadott engem... A patak partján hatalmas platánfák árnyékában, nem EU-s normáknak megfelelő játszótéren mennyit is játszottam, régi szép emlékek. :)

A szintén az elmúlt pár évben felújított Sportház sarkánál található a második ellenőrzőpont, a kód feljegyzése után egy hosszú, egyenes szakasz következik végig a Deák utcán, mely során elhaladunk a város másik híres szülőttjéről elnevezett Weöres Sándor Színház mellett. A Deák utca végén elérjük a Rohonci utat, jobbra elnézve a nemrég átadott új Haladás stadion és sportkomplexum hatalmas fehér burkolatát figyelhetjük meg, mi azonban balra haladunk tovább, elérve, majd keresztezve a Perint-patakot. 

A Perint ezen szakasza kevésbé látványos, mint volt a Gyöngyös belvárosi része. A patakpartot elhagyva az Ezredévi park fenyvesekkel szegélyezett sétányán járunk, jobb kéz felől a Thermálfürdő és a Városi Uszoda épületeit vehetjük szemügyre. A kellemes nyári idő hatására már délelőtt nem kevés ember tartózkodott a fürdő területén, talán sejthették, hogy ki kell használni a délelőtti jó időt, mert délutántól egy jó ideig nem lesz alkalmas az idő szabadtéri fürdőzésre. 

A park túloldalán szemben a szánkópálya tetején lévő 1945-ös emlékmű hívogat (illetve engem inkább elriaszt...), járunk majd ott is, csak még nem most, hiszen itt egy jobbkanyarral az uszoda bejáratához megyünk. Itt van a harmadik ellenőrzőpont, valamint az első meglepetés számomra. Név szerint a Sárkányos-kút, mely tényleg létezik, eddig sosem tűnt fel, pedig jópárszor jöttem ide úszni anno... Ez is azt bizonyítja, hogy nem mindig jár nyitott szemmel az ember a hétköznapokban... A kút vize amúgy iható, sőt, elvileg gyógyító hatású is, de most nem kívántam meleg vizet inni az egyre inkább melegedő időben.

Az uszoda túloldalán már messziről is feltűnhet a Csónakázó-tó víztükre, mi azonban közelről is élvezhetjük a város egyik zöld központját! A Csótó és környéke is komoly változásokon esett át az elmúlt években, a tó közepén található szigetre már nem csak egy, hanem két hídon is be lehet jutni, az újabb híd ráadásul mozgáskorlátozottak számára is könnyen járható! A tó körüli futópálya is felújításra került, a tó szigetén található csónak és vízibicikli kölcsönző kikerült a Deck Bisztróhoz a tó "külső" partjára, a szigeten lévő korábban néhol dzsungeles részeket is szépen kitisztították, helyet kapott a tó partján szabadtéri fitneszpark is. Tehát egy modern, de mégis természetközeli, zöld hely maradt, nekem továbbra is nagyon tetszik! Mennyi tókört is futottam anno itt, meg a jó kis vízibiciklizések, csónakázások...

A túra során a régi hídon keresztül jutunk be a szigetre, majd az új hídon keresztül hagyjuk el azt. Innen egy jobbkanyarral végig a tó partján, és egyben turistaúton (!) haladunk, a sárga sáv kísér minket egy rövid szakaszon, miközben mellettünk futók és horgászok élvezik a kellemes időt. A klasszikus Csótó után egy másik, jóval kisebb területű tavacska és a Vasi Múzeumfalu fogad minket!

A kerítésen bepillantva ismét csak időutazásban lehet részünk, no nem egészen a római korig, hanem a 19-20. század világába. Nekem személyes kedvenceim ezek a parasztházikók, minden skanzen elvarázsol, a szombathelyiben nagyon rég voltam, itt lenne az ideje újra felfedezni belülről is. Erre remek lehetőség lesz a Szent Márton napi sokadalom, amikor is felpezsdül az élet a múzeumfaluban! Remélhetőleg össze tudom majd kötni ezt a programot a Szent Márton IVV túrával!

Egy jó darabig a múzeumfalu kerítése mellett haladunk, így hosszasan lehet gyönyörködni a népi építészet remekműveiben, miközben bal oldalunkon már az Oladi domb hívogat. Invitálására igent is mondunk, szerpentinező úton másszuk azt meg. Tetején pedig az Oladi kilátó fogad, ellenőrzőkóddal, és a kilátót "őrző" kedves nénivel. Mert mint kiderül, a kilátó nyitva van! A mai nap második meglepetése... Évek óta amikor csak erre jártam, mindig zárva találtam. Mint kiderült, a kilátó május és szeptember között minden nap 10 és 17:30 között fogadja a látogatókat, és még belépőt sem kell váltani. Na persze ez - sajnos - érthető is, hiszen felérve a tetejére leginkább a fák koronájában gyönyörködhetünk, nem pedig a kilátásban. A helyzet gyermekkoromban sem volt másképp, egy kicsit az Oladi városrészre lehet rálátni, a Kőszegi-hegység felé nemigen.

A hűs erdőt elhagyva az ún. oladi platón haladunk tovább, új építésű házak és még csak építési telkekként funkcionáló parcellák mellett a zöld sáv jelzéseit követve. A közeljövőben itt lesz Szombathely egyik új városrésze! A földúton való menetelésnek a Szombathelyi parkerdőre kivezető út vet véget, mi most nem jobbra a parkerdő felé - mely egyébként kiváló piknikező, sütögető és sportolási terület -, hanem balra kanyarodunk a már korábban látott 1945-ös emlékmű felé. Ide elérve a kódot feljegyezzük, majd kicsit közelebbről is szemügyre vesszük ezt a "csodát". Ha minden igaz, ezt már nem sokáig tehetjük meg, személy szerint én ezt abszolút nem bánom.

Innen már kicsit jobban el lehet látni a Kőszegi hegyek felé is, valamint a városra is jó a rálátás, a távolban kimagaslanak többek között a Székesegyház tornyai, a 14 emeletes ház (mely a város legmagasabb lakóépülete) valamint a KRESZ parkban található régi városi Víztorony. A szánkópálya oldalán ereszkedünk vissza a város szintjére, közben sok emlék kavarog bennem. Milyen jó is volt itt telenként öcsémmel szánkóval csapatni lefelé... sok esés, nevetés, na meg a szánkó felhúzása a kellemes lesiklás után a domb tetejére. Szerencsére van hóágyú, így ha hideg van, akár mesterséges hóval is be tudják fedni a pálya területét, valamint az éjszakai kivilágítás sem ritka!

A szánkópálya után újra az Ezredévi parkban találjuk magunkat, majd a Gagarin úton sétálunk tovább egészen a szombathelyi egyetem épületéig, ahol a Perintet keresztezve folytatjuk utunkat a Romkert felé. Mielőtt még odaérnénk, bal oldalunkon egy macskájával a padon ücsörgő emberre lehetünk figyelmesek, ő nem más, mint Weöres Sándor, természetesen csak szobor formájában. A padon pedig az alábbi idézet:

"Ez a város születésem helye...

ma a Perint habjával van tele,

úszik a híd, düledez a partfal,

ó bár oltalmazná ezer angyal"

A Romkertet elérve megpillanthatjuk a város egyik, ha nem a legnagyobb nevezetességét, a Borostyánkőutat, illetve annak maradványait! Ezen kereskedőút a római korban a Balti-tengert és az Adriai-tengert kötötte össze, ennek mentén feküdt az ókori Savaria is. Ez is rávilágít a városnak a Római Birodalomban betöltött fontos szerepére.

Emellett a Romkertben megnézhetjük az amúgy szintén nem is olyan régen készített "magasított" járdán sétálva az ókori város alapjait, ahol most is régészeti feltárások történnek. Pár lépéssel arrébb pedig már a Székesegyház mellett találjuk magunkat, ahol az utolsó kódot is feljegyezzük, majd a nyitott ajtón bepillantunk az impozáns templom belsejébe, ahol 1880-ban sikerült sikeresen véghez vinni a híres Foucault-féle ingakísérletet!

A Székesegyház előtti tér a város híre püspökéről, Szily Jánosról lett elnevezve, a tér közepén maga a püspök foglal helyet püspöki székében, és vigyázza tekintetével a Székesegyházat. A templom mellett pedig a Püspöki palota kapott helyet! Szombathely egyik legszebb tere, mely szintén az elmúlt 1-2 évben esett át arculatváltozáson.

A térkő itt is sok szerintem, de legalább a színes virághaddal sem spóroltak a kivitelezők! Az épületek renoválásra pedig tökéletesre sikeredett. A Szily János tér mellett pedig a Berzsenyi tér található, a szélén a zöld színben pompázó Megyeházával.

Innen már nincs más hátra, mint a karneváli forgatagon és az öreg város vásárán átverekedve magunkat, a Fő téren keresztül visszatérjünk a rajt/cél helyszínére, a Ferences templom tövébe! A Fő téren érdemes megnézni a Szentháromság szobrot, a gyönyörű szökőkutakat, James Joyce szobrát, amint a Fő tér 40-41 számú házából előlép (az általa írt Ulysses regény főszereplője e házban született a mű szerint!), a város makettjét, csak hogy néhányat említsek. A Fő tér környékén láthatunk azért pár régi polgári házat, azonban az először erre járónak feltűnhet, hogy még a belvárosban sem jellemzőek a régi építésű házak, ennek oka, hogy a második világháború legvégén a várost szinte porig bombázták, sok házat a földdel téve egyenlővé, vagy annyira megrongálva, hogy azt elbontani egyszerűbb volt, és a helyére új, sokszor sajnos nem túl szép épületeket emelve.

A túra sok minden nevezetességet érint, de nem mindet! Ezek közül szerintem a leglátványosabbak:

• a KRESZ parkban található Víztorony, mely sajnos nem látogatható 
• Kálvária templom és Szent István park,
• Schmidt Múzeum az udvarán a régi szép időkre emlékeztető villamossal (1974-ig csinglingelt a városon keresztül!),
• Zsinagóga, mely ma komolyzenei koncertek helyszíne
• Iseum, melyet az 5. században a várost érő földrengés pusztított el, azonban nemrég teljes körű rekonstrukción esett keresztül

A belvárost elhagyva pedig ajánlom a már korábban említett parkerdőt valamint a kámoni arborétumot is, utóbbit leginkább tavasszal, ekkor mutatja legszebb arcát!

Végezetül csak annyit, hogy: SZOMBATHELY, A LEGJOBB HELY! :)