Az idei első külföldi teljesítménytúrámon az Újbányai-hegység déli vonulatait barangolhatam be, a Maratón Pohronskym Inovcom rendezvény által, mely valójában egy terepfutó verseny a szlovák mezőny színe-javával! Ám szerencsére a rendezők túrázóbarát szintidőt (9 óra) biztosítottak, lehetőséget adva a túra "kényelmes" túratempóban való teljesítésére.
A túra Nova Baná-ról, azaz Újbányáról indult maratoni teljesítménytúrákhoz viszonyítva meglehetősen későn: délelőtt 9 órakor! De érthető a késői rajtidő, megsúgom: idén a leggyorsabbaknak alig 3 órára volt csak szükségük a táv abszolválásához; ez jól mutatja a mezőny erősségét! 4 fős magyar csapatuknak a késői rajtnak egyetlen előnye volt: nem kellett hajnalok hajnalán indulnunk Budapestől... :)
A mezőny hátát nézhettük, azt is csak néhány másodpercig - de ezt cseppet sem bántuk
A rajtszámaink és igazolókartonjaink átvétele után egy rövid tájékoztatót hallgathattunk meg az útvonalról, a jelzésekről, frissítőpontokról, majd 9 óra előtt néhány perccel a rajtnak helyszínt adó Szent Erzsébet Általános Iskola elől. Rado, a túra főrendezője ezúttal is precíz volt: kereken 9 órakor lőtte el a startpisztolyt - szó szerint -, rá pár másodpercre pedig már a mezőny hűlt helyét néztük. Ők futva, mi túratempóban indultunk meg Újbánya főutcáján, hogy aztán a Garam egyik "apró" mellékfolyóját keresztezve megkezdjük a túra első emelkedőjét, mely kisebb lapos szakaszokat leszámítva egészen a hegység legmagasabb pontjáig, a Velky Inovec-ig, azaz a Nagy-Inócig tartott: majdnem 10 kilométer alatt kellett 200 méterről 901 méterig emelkednünk. Illetve hogy ne csak Rado, hanem én is precíz legyek, maga a csúcs kimászása nem volt benne az útvonalban, attól 2-300 méterre haladt el a mezőny, mi azonban ki nem hagytuk volna a mesés panorámával kecsegtető csúcsot! ;)
Visszatekintés Újbánya központjára - háttérben a Háj csúcsával, annak oldalában kilátóval
A Kálvária-hegy oldalában távolodtunk a völgyben fekvő városközponttól, érdemes volt néha-néha hátra fordulnunk, hogy visszanézhessünk a völgyben húzódó központra és a túloldalt magasodó hegyekre. A Háj csúcsa köszönt ránk vissza, annak oldalában egy hívogató kilátóval. Ezt sem érintette a túra, ám csapatunk legfürgébb tagja (Máté) a túra után felkereste azt - míg ránk várt... - így a célban kapott káposztalevesünk elfogyasztása közben mi is megcsodálhattuk az onnan tapasztalható panorámát Máté fotóin keresztül, De ne siessünk ennyire előre, addig még lesz mit néznünk! :)
Az utolsó házakat magunk mögött hagyva szürkéllő bükkerdők mélyén túrázhattunk egészen 600 méteres magasságig. Ezt elérve a meredek hegyoldal megszelidült, az erdőket mezők váltották fel, ezáltal végre kilátást is élvezhettünk, ekkorra már a 4 fős magyar kontingensünk ketté szakadt: Máté a futók után eredt, Lajossal és Robival maradtam és egészen a célig együtt is haladtam velük.
Kilátás Bükkös/Bukovina határában
Hamarosan elértük Bukovina, azaz Bükkös apró települését, amelynek felső részén meglepetés frissítőpontba "botlottunk". Éltünk is a lehetőséggel, finom süteményt majszolhattunk. Eközben én a közelben lévő, Bukovina környékének turistaúthálózatát mutató táblát vettem górcső alá, s szúrtam ki egy érdekesnek tűnő helyet: a Sedlová Skala-t. Rögtön rá is kerestem az online térképemen, melyre rá volt tölve a túra trackje, hogy érintjük-e azt. A válasz ugyan nem volt, de egész közel haladunk el ahhoz! hogy esetlegesen felkeressük azt a túra folyamán! - állapítottam meg.
Bükkös/Bukovina
Bukovinát elhagyva folytatódott a hegymenet, rögtön egy tarvágásnak "köszönhetően" kilátással ezúttal nyugat felé: a Selmeci-hegység vonulatait láthattuk a távolban.
Kilátás Bukovina fölött nyugat felé - háttérben a Selmeci-hegységgel...
... és a Loksova-rétről észak felé
Bükkerdőben folytattuk a barangolásunkat egészen a Loksova-rétig. A réten keresztülvágtattunk - ügyelve arra, hogy a kilátást azért kiélvezhessük -, majd visszaérve az erdőbe a táj teljesen megváltozott! No nem a bükköst váltotta fel fenyves, hanem az avarszintet barnára varázsoló levéllepelre telepedett meg némi hóréteg, ezáltal fehérré változtatva azt!
Téli hangulat a Nagy-Inócon
Legalább egy kis téli hangulatot is magunkba szívhattunk, nem is keveset, hiszen a hegyoldal és a rajta felvezető ösvény szuszogtatóan meredekké változott, ezáltal növelve a perceknkénti légvételeink számát... De jutalmunk a Velky Inovec, azaz a Nagy-Inóc meghódítása volt! A csúcson impozáns szikla található, melyet megmászva remek panoráma fogadott minket déli irányba. No meg néhány "renitens" futó, akik épp fent iszogattak, és voltak olyan kedvesek, hogy nekem is öntöttek egy kis kupica Tatrateát! :)
Nagy-Inóc (901 m) - az Újbányai-hegység legmagasabb pontja
A csúcsital elfogyasztás után visszatértünk a hivatalos útra - mint említettem korábban, ide csak önszorgalomból mentünk ki -, majd megkezdtük a hosszú, tartós ereszkedést az első hivatalos ellenőrző- és frissítőpontig. Volt időnk kipihenni a hegymenetet, ugyanis ez az ereszkedés nagyságrendileg 8 km-t jelentett! Erdőkön, mezőkön keresztül túráztunk, nekem olyan érzésem volt, mintha a Bükkben túráznék, főképp a mezőkön sétálva.
Bükk feeling - Szemben a Kis-Inóc (Maly Inovec, 870 m)
Az útvonalra nem volt jellemző a fenyőerdő, ám azért ehhez is volt szerencsénk, annak mélyén még egy forrást is találtunk, mellette pihenőpadokkal és egy pohárkával, ha esetleg nem lett volna nálunk és frissíteni szerettünk volna!
Forrás a fenyőerdő mélyén
Kiérve az Obycké-rétre meglepődve láthattuk, hogy azon elszórtan több ház is található, érdekes lehet ezeket elérni terepjáróval nagy hóban vagy sárban... Szemközt a Hrádok-hegy tornyosult, hátul pedig a Tribecs-hegység vonulatait láthattuk.
Szemben a Hrádok csúcsa - Obycké-rét
A Sviniarsky-patak völgyében ereszkedtünk tovább az ellenőrzőpont felé, végig a robogó patak mellett bandukoltunk, annak túloldalán rejtélyes, mesterséges "fülkékre" lettünk figyelmesek. Nem sikerült megfejtenünk, hogy mi célt is szolgálhattak azok...
Sviniarsky-patak völgye
A vártnál - leírtnál - korábban, szinte rögtön a Partizan Rezort hotel-étterem után jött az első checkpoint, de ezt egy cseppet sem bántuk: a szúróbélyegzés után a terülj-terülj asztalkák elé fáradtunk, és egy jót falatoztunk, hogy legyen energiánk a hátralévő részekre is.
Az első frissítőpont - 17 km-rel a lábainkban értünk ide
Zsitva völgyében
Innen még 2-3 kilométeren keresztül ereszkedtünk tovább, majd elérve a Zsitva-folyó völgyét lélekben elkezdtünk készülni a túra második, szintén hosszúnak nevezhető emelkedőjére: nagyjából 7 kilométer alatt kellett 350 méterről 800 méterre felmásznunk az Osne-patak völgyében. A hangosan lefelé igyekvő patak és a zöld ezer árnyalatában pompázó mohás kövek fúziója igazán kellemes látvány volt, feledtette velünk a folyamatos felfelé haladást!
Mohás kövek vs szürke kövek
Az emelkedő legutolsó szakasza izgalmas volt: tükörjég borította az utunkat, ám szerencsére esés nélkül sikerült felérnünk a 2. ellenőrzőponthoz, amely önkiszolgáló-szúróbélyegzős pont volt. Innen a célig már hivatalos EP nem volt, ám a kartonunkon láthattuk, hogy lehetséges még titkos EP, ahol reményeink szerint újra megtömhetjük majd gyomrunkat. Rövid erdei szakaszt követően réteken át ereszkedtünk, szemközt - észak felé - látványos kilátással a Madaras-hegység vonulataira, keletre elnézve pedig a Drozdovo-i sípályát láthattuk, meg bizony üzemelt, fehér színfoltként a környék hómentes vidékén. A tányéros felfonó pedig csak húzta és húzta felfelé a sísport szerelmeseit!
Ereszkedés Nagyülés felé
Hamarosan már Vel'ka Lehota, azaz Nagyülés határában jártunk, folyamatosan autókat engedtünk el, akik a sípálya felől érkeztek, és a sáros úton gyök kettővel előzgettek minket. A település szélét elérve jött a titkos ellenőrzőpont, mely egyben frissítőpont is volt, a szokásos gazdag felhozatallal. A szúróbélyegzős igazolás begyűjtése után eszegettünk-csipegettünk, közben pedig a ponttól tapasztalható fantasztikus panorámában gyönyörködtünk - észak felé!
Kilátás Nagyülés határából, a frissítőponttól
Ott a Drozdovo-i sípálya!
Úton a cél felé
Innen már csak 9 kilométer választott el minket - papíron - a céltól, kaptuk a tájékoztatást a pontőröktől, minimális emelkedéssel ezen kilométerek alatt. Annak nagy részét hamar le is tudtuk, megnéztük jobb szögből a sípályát is, fennsíkszerű részen sétáltunk keresztül, eközben pedig elkezdtünk azon agyalni, hogy mi legyen a túra elején általam kiszúrt Sedlová skala-val. Az online térképeink nem jeleztek oda semmit, csupán egy erdővel borított csúcsot jeleztek oda... Ám az általam lefényképezett helyi térkép sziklát és kilátást is jelölt oda. Így hát végül megreszkíroztuk a dolgot, s bátorságunkat siker koronázta! Érdekes látvány volt a Sedlová skala hegyoldala: kupacokba rendezett kövekkel, sőt, néhol kőfalaknak tűnő "építményekkel" találkoztunk, melyek funkciójára nem jöttünk rá. A kilátás azonban a már lenyugodni készülő Nap által megfestett hegyekre mesés volt, szerintem a legjobb a túra alatt! A távolban még a Selmeci-hegység teteje, a Szitnya is feltűnt.
Kilátás még a Sedlová skala-hoz való kitérés előtt
Kilátás a Sedlová skala sziklaszirtjének tetejéről
Sedlová skala - impozáns sziklák remek kilátással
Visszatérve a túra útvonalára gyors ereszkedésbe kezdtünk, néhol kocogósra is fogtuk a tempót, hogy mielőbb leérjünk a meredek szakasz aljára. Egy bővízű forrás okozott még izgalmat a végjátékban, melynek teljes vízhozama a turistaúton folyt néhány méteren keresztül, még jó, hogy bakancsban voltam, mely garantálta lábam szárazságát.
Bővízű forrás
Érkezés Újbányára
Újbánya határában értünk ki az erdőből, innen utoljára szétnézhettünk a környékre, aztán végérvényesen leereszkedtünk a völgybe, hogy megnézzük Újbánya központját is. Előbb a katolikus templomot vehettünk szemügyre, aztán pedig a város főterén álló városházát és az előtte álló Szentháromság szobrot. Innen már csak néhány percnyi séta választott el minket az iskolától, amit sikeresen elérve átvehettük a "Diplom"-unkat, azaz oklevelünket, majd az emeletre fellépcsőzve egy tányér húsos káposztaleves mellett ünnepelhettük meg a napot. Élményekben teli napot tudhattunk magunk mögött, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a megmérettetést! :)
Újbánya központja
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.