Életem első teljesítménytúrája a Mecsekben - Jakab-hegy 33

Mérföldkőhöz érkeztem a hétvégén: teljesítettem életem első teljesítménytúráját a Mecsekben, így egy újabb fehér foltot tölthettem ki számtalan élménnyel! És ki más is szervezhette volna ezt a számomra mérföldkő túrát, mint a Mérföldkő Egyesület? :) A Nyugat-Mecsek legszebb látnivalóit fűzték fel nekünk a túra útvonalára, de azért érdemes volt a térképet is nézegetnem az utam során, hiszen néhány kincset csak "súrolt" a túra! Így lett nekem a 33 kilométeres túrából végül 38 kilométeres, eltévedés nélkül!... :) Nem csak a látnivalókról és az energia-utánpótlásról gondoskodtak a szervezők, hanem a remek időt is megrendelték nekünk: szinte az egész országban csapadékos volt október első szombatja, leszámítva az ország déli részét, nekünk délután még a Nap is kisütött! ;)

img_20191005_094711.jpg

Szombaton kora reggel Cserkútra voltam hivatalos, a falu központjában volt a túra bázisa. Amikor megejtettem a gyors "nevezést" (csak az itineremet kellett átvennem, hiszen az előnevezés kötelező volt a túrára) a Nap még a horizont alatt járt, így nem meglepő módon fogcsikorgató hidegben vártam, hogy az órám fél hetet mutasson. Ekkor lehetett ugyanis elrajtolni a túrázóknak: a Mecsek vonulatai még alig rajzolódtak ki a sötét égbolt határán. Ahogy haladtam Kővágószőlős felé, úgy lett egyre világosabb és világosabb, a Sarlós Boldogasszony templomot még éppen működő közvilágításnál értem el.

img_20191005_063959.jpg

Cserkút, Sarlós Boldogasszony templom

Amint lenyomtam a fényképezőm gombját a templomnál, mintha csak azzal a mozdulattal a közvilágítás lekapcsoló gombját is megnyomtam volna, lekapcsoltak a világítótestek is! Micsoda időzítés! - állapítottam meg. Az Uránbányászati Múzeum mellett elsétálva - ugyanis itt működött évtizedeken keresztül hazánk egyetlen uránérc bányája - hátranéztem, s csodát láttam: a felkelő Nap rózsaszínre festette az ég alját, meseszép látvány volt. Innentől kezdve gyakran nézegettem ebbe az irányba.

img_20191005_064335.jpg

Kővágószőlős központjából meredek emelkedő várt rám, egészen a Babás szerkövek nyugati végéig! A túra ugyan nem tért ki a Jubileumi kereszthez, ám én kilátásra vágytam, így nem voltam rest megtenni azt a néhány perces kitérőt. Fáradozásomat pedig remek panoráma koronázta meg: a Villányi-hegység és halványan a Papuk-hegység is feltűnt!

img_20191005_070410.jpg

img_20191005_070430.jpg

Jubileumi kereszt a Babás szerkövek nyugati végénél, és onnan a kilátás dél felé

Petőczpusztáig pihentető szakasz következett, szinte végig szintező úton sétáltam, csupán egy rövid emelkedő maradt meg az emlékeimben. Petőczpuszta sosem volt nagy település, mára azonban teljesen kihalt, csupán egy harangláb emlékeztet arra, hogy itt régen lakott település volt. Az általam is látott haranglábat az első világháború után ide visszaköltöző családok emelték megmenekülésük és visszaköltözésük emlékére. A harangtorony aljában pedig a Mária kápolna lenne látható, ha annak ajtaja nem takarná el...

img_20191005_073815.jpg

Petőczpuszta, harangláb

A mező közepén egy betonplacc tűnt fel az aszfaltút végén: itt volt az uráncérc bánya IV. nyugati légaknájának lejárata. Az aknát 1964-ben nyitották, és egészen 2000-ig üzemelt, az akna mélysége 1090 méter volt! Bele se merek gondolni, milyen kemény lehetett ilyen mélyen dolgozniuk a bányászoknak... 

img_20191005_073958.jpg

Az uránérc bánya IV. Ny-i légaknájának "maradványa"

Petőczpusztát magam mögött hagyva észak felé vettem az irányt, melyet egészen Abaliget határáig tartottam is, szinte végig lágyan lejtő úton, csodás bükkösökön keresztül haladtam, megállni csak az első frissítőpontnál álltam meg. A frissítőponton kánaán fogadott: szőlő, Nutella, termelői repceméz, sós perec, gumicukor, banán, citrom, narancs, mazsola, kóla, mennyi kalória- és ezáltal energiabomba egy helyen! :) 

1_130.jpg

img_20191005_080858.jpg

img_20191005_081556.jpg

S ha már Abaliget határában voltam, nem tudtam ellenállni az Abaligeti-tónak és barlangnak. Ezek ugyan csak néhány száz méterre voltak a fordítóponttól, ám szintben jóval alacsonyabban... De vállalhatónak éreztem az újabb kitérőt!

img_20191005_082222_burst001_cover.jpg

Abaligeti-barlang bejárata

img_20191005_082322.jpg

Abaligeti-tó

Egy rövid abaligeti séta után jöhetett a Jakab-hegy megmászása! Jó 400 métert kellett ehhez emelkedtem, ám így sem éreztem azt vészesnek, ugyanis hosszú kilométereken keresztül, fokozatosan másztam meg a túra névadó hegyét. Közben látványos mészkőformákat, dolinákat és víznyelőket figyeltem meg, érintettem egy újabb aknát, mely még az előzőnél is mélyebbre hatolt be a Mecsek gyomrába (1140 méter mélységű volt...)!

img_20191005_081319.jpg

img_20191005_091108.jpg

A Pálos-kutat elérve megemlékeztem a szintén aznap megrendezett Pálos túráról, és az azon résztvevő túratársaimról. A forrás foglalatából egy csepp víz sem jött ki, a radarképet nézegetve a forrásvíz inkább a Pálos túra résztvevőire esett... :)

2_120.jpg

Pálos-kút - csontszárazan

Innen már nagyon közel volt a Jakab-hegy! A Jakab-hegy platója már az őskor óta lakott volt, ennek nyomait láthattam halomsírok és földvár sáncok formájában. A földvár kettős sánca is látványos volt, azonban tudtam, hogy a Remete-barlangot és a Zsongor-kői kilátót semmi sem fogja tudni überelni! Nem kellett csalódnom, ahogy az szokott lenni a Zsongor-kőnél, most is földbe gyökereztek (akarom mondani kőbe :) ) a lábaim...

 

3_115.jpg

Remete-barlang bejárata

4_105.jpg

Jakab-hegyi vörös homokkő

img_20191005_094235.jpg

img_20191005_094328.jpg

Zsongor-kői kilátás

 

A természetes kilátópont után felkerestem a földvár sáncára épített István kilátó romjait. Az erdő mélyén megbújó kis építmény nem tudom, hogy hogyan is tudott kilátóként funkcionálni. Vagy nagyobb volt a régmúltban, vagy nagyon rég épülhetett, amikor az azt körbevevő erdő még nagyon fiatal volt...

img_20191005_095156.jpg

István kilátó romja

5_93.jpg

Őskori földvár sánca

Kényelmes sétával értem el a Jakab-hegyi kilátót, mellette pedig újabb frissítőpont fogadott, a már korábban ismertetett széles választékkal. De én előbb a kilátó tetejét hódítottam meg: ide egy létrán lehetett felmászni, mely nem való tériszonyosoknak! Szerencsére én jól bírom az ilyen helyzeteket, így probléma nélkül jutottam fel a kilátószintre, ahonnan - emlékeimmel ellentétben - egész széles szögben élvezhettem a Mecsek vonulatait: feltűnt a Tubes és a Misina, mögöttük a Hármas-hegy és a Zengő is!

img_20191005_095803.jpg

img_20191005_095841.jpg

img_20191005_095937.jpg

img_20191005_100010.jpg

Jakab-hegyi kilátó, kilátással

Frissítés után átsétáltam a szomszédos pálos kolostorromhoz, hogy a középkori falak között bolyongjak egy kicsit, közben elképzelve, milyen is lehetett itt az élet a középkorban.

img_20191005_100738.jpg

img_20191005_100846_burst001_cover.jpg

Jakab-hegyi pálos kolostorrom

A Jakab-hegyről északi irányba indultam tovább Orfű irányába, a kellemesen lejtő úton bandukolva a Nap is kisütött, így a bükkerdő arculata is megváltozott. Az orfűi műútig csak egy rövid kitérőt tettem, a Magyarok kunyhója emlékhelyig. Itt most jelenleg egy kopjafa látható, és az egykori házikó alapzata.

img_20191005_102829.jpg

6_85.jpg

Magyarok kunyhója emlékhely

Az orfűi műutat elérve, rövid aszfaltkoptatás következett, mely során meredek völgyek mellett kanyarogtam, az egyiket közelebbről is megnéztem, átmászva a szalagkorláton!8_78.jpg

 Aztán amikor már azt hittem, hogy megkezdem a Szuadó-völgyben való mászást a Patacsi-mező irányába, észrevettem a meredek völgy aljában egy mesterséges bejáratot a hegy gyomrába. A térképemre nézve egy táró volt az, így hát nem gondolkodtam sokat, úgy döntöttem, hogy meg kell azt néznem közelről is! Így hát kerestem a legoptimálisabb lejutási pontot oda, de sehol sem tűnt biztonságosnak a leereszkedés. Így hát végül az áteresz mellett ereszkedtem le gatyafékkel a völgy mélyére, ahol aztán gyorsan megtaláltam a táró bejáratát, mely - sajnos - le volt zárva. De legalább a denevérlyukon be tudtam kukkantani a zseblámpa fénye segítségével...

img_20191005_110657.jpg

img_20191005_110803.jpg

Kukucskálás a hegy gyomrába

Aztán láttam, hogy az áteresz ember méretű, így azon áthaladva folytattam a Szuadó-völgyben a túrát. Egy dolog hiányzott a völgyből, nevezetesen az Orfűi-patak... Azt hittem, hogy elvitte azt a cica, de néhány perc múlva ráleltem a valódi tettesre: a GILISZTÁRA! Ugyanis a patak a Giliszta-víznyelő mélyén tűnt el, folyt vissza a hegység gyomrába... A Giliszta-víznyelő előtt pedig a Trió-barlang lejáratát is megnéztem, a barlang alaposan felkeltette az érdeklődésemet, odalent számos mesés cseppkő látható, és vezetett, overallos túra keretein belül látogatható is... Tervbe is vettem annak bejárását! :)

img_20191005_112517.jpg

img_20191005_112537.jpg

Trió-barlang

img_20191005_112912.jpg

Giliszta-víznyelő, az Orfűi-patak "elnyelője"

9_72.jpg

img_20191005_113054.jpg

Szuadó-völgy a Giliszta-víznyelő előtt és után

A Szuadó-völgy harmadik, térképen jelölt barlangja a Szuadó-barlang volt, melynek lejárata szintén le volt zárva, még napjainkban is zajlanak annak kutató munkálatai az újabb járatok felfedezése érdekében. Feljebb sétálva megnéztem a Bagoly-forrást és a mellette lévő barlangász táborhelyet, majd a Szuadó-forrást is.

img_20191005_113333.jpg

img_20191005_113529.jpg

Szuadó-barlang

10_67.jpg

Bagoly-forrás

img_20191005_114032.jpg

Barlangász táborhely

11_62.jpg

Szuadó-forrás

A Szuadó-forrástól a völgy meredekebbé vált, izzasztó emelkedőt kellett leküzdenem a Szuadó-nyeregig, a Patacsi-mezőn egy kis erdei házikó fogadott.

12_61.jpg

Erdei lak a Patacsi-mezőnél/Szuadó-nyeregnél

Ha egy nyeregbe ér fel az ember, a lehetséges három továbbhaladási irányból kettő felfelé vezeti tovább az embert, egy pedig lefelé. Szerencsére most nekem a lefelé ág volt a nyerő, az Éger-völgy felé! Az Éger-völgy felső részét már a Dél-Dunántúli Piros túrám során felfedeztem, most pedig lehetőségem volt a völgy alsó szekcióját is bebarangolnom. 

13_58.jpg

14_56.jpg

Éger-völgy

Az Éger-völgy alján, a Fecske-forrás melletti pihenőnél volt a túra utolsó frissítőpontja. Innen csupán méterekre volt az Éger-völgyi-tó, így a frissítés előtt kisétáltam annak partjára, és ha már ott voltam, körbe is sétáltam azt! :)

img_20191005_123116.jpg

Éger-völgyi-tó

A frissítés után jöhetett a túra utolsó szuszogtató emelkedője: fel az Éger-tetőre! Bár szuszogtató volt, de nem a kellemetlen fajtából, ennek legfőbb oka a mesés erdő, és a különleges avarszintje volt: a földet mindenhol zöld színben pompázó mohaszőnyeg fedte!

15_52.jpg

Rövid kitérő a Mohosi-kis-kúthoz, aztán egy kis tavacska, és máris az Éger-tető széles mezején voltam! Annak túlsó felében egy kis kilátót pillantottam meg, a mezőn pedig pezsgő élet fogadott, az emberek sütögettek, játszottak, élvezték az októberi szép időt.

16_53.jpg

Mohosi-kis-kút

img_20191005_125736.jpg

img_20191005_125809.jpg

img_20191005_125947.jpg

Éger-tető, szűk panorámával a Misina felé

A kilátóból a kilátás sajnos már eléggé limitált, de azért még néhány évig érdemes megmászni azt. Az Éger-tető zöld mezőjét magam mögött hagyva megcéloztam a túra utolsó nagy attrakcióját, a Babás-szerköveket! Hangulatos erdőkön keresztül haladtam, kitértem a Farkas-forráshoz, egy utolsó forrásvadászat céljából.

17_53.jpgFarkas-forrás

A forrás után az út egyemberes ösvénnyé szűkült, a meredek hegyoldalban kanyarogtam, szinte végig szintben haladva. Izgalmas kilométerek voltak, az eddigiektől teljesen eltérő erdőkön keresztül sétálhattam a szerkövek felé.

18_44.jpg

19_41.jpg

A Jakab-hegy oldalában, úton a Babás szerkövek felé

A szerköveket konkrétan nem érintette a túra, de azokat bűn lett volna kihagyni, így ismét egy kitérő következett, ezúttal egy "komolyabb", vagy fél kilométerrel kellett tovább mennem az izgalmas sziklákig! Nem csak a szerkövek látványa, hanem az azok tetejéről nyíló panoráma is magával ragadó volt... Nem is akartam továbbmenni! Ismét dél felé élvezhettem a kilátást a Villányi-hegységgel és a távoli horvát Papuk-hegységgel! 

img_20191005_140056.jpg

img_20191005_140731.jpg

img_20191005_140536.jpg

img_20191005_140133.jpgBabás szerkövek, kilátással

Hosszú percekig élveztem a kilátást és az erózió formálta köveket, majd búcsút intve azoknak, visszatértem a "helyes" útra, és megkezdtem a meredek ereszkedést Cserkút irányába. Az erdőből kiérve a Szedres ház és a szomszédos könyvespolcos ház keltették fel a figyelmemet, majd tovább ereszkedve egyre gyakrabban fordultam hátra, hogy megnézzem, hol is jártam néhány perccel korábban! Feltűnt a Zsongor-kő a kilátóteraszával, a Babás szerkövek és a Jubileumi kereszt is.

img_20191005_142224.jpg

img_20191005_142801.jpg

Cserkút és Kővágószőlős határában értem el a műutat, a reggel már bejárt utat követve értem vissza Cserkút szívébe, ahol a gratuláció mellé a túra pólóját és hét nyelven beszélő babgulyást kaptam! Köszönöm a szervezőknek a remek napot, igazán emlékezetessé varázsolták életem első mecseki teljesítménytúráját! :)

img_20191005_143949.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr615208016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/