Fedezd fel hazádat! - Gömöri-erdőhát

Nem kérdés, teljesen elvarázsolt a Vajdavár-hegység... Az augusztusi első találkánk során az Erdőkövesd és Váraszó környéki részét fedeztem fel, majd ezen teljesen fellelkesülve, szeptember elején a Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz környéki részen tettem egy túrát. És hát ismerjük a mondást: Három a magyar igazság! Ezúttal már a hegység északi, az államhatár által kettészelt részét vettem célba, melyet Gömöri-erdőhátnak, vagy szlovák nevén Petrovská vrchovina-nak hívnak. A dombvidéken turistautakat ne is próbáljunk keresni, egyedül az országhatáron végigvezető Északi Zöld turistaút szeli át e csodás vidéket, ám az okostelefonok és GPS-ek világában ez már nem jelenthet akadályt az elszánt kalandoroknak! Mert a környék úthálózata teljesen jól fel van mérve, a digitális térképek pedig teljesen jól használhatók ahhoz, hogy eltévedés-mentesen élvezhessük a felfedezőutunkat, csak előtte kell egy kis kutatómunka, hogy mit is érdemes felkeresni, mik a környék izgalmas látnivalói... A kiindulási támpont nekem a "Terra incognita" geoláda leírása volt, nagyjából az ott leírt útvonalat és bemutatott látnivalókat jártam végig! 

Indulás tehát: repüljünk el Hangonyba, annak temetőjéhez! Innen csak néhány lépés a természet, csupán egy kapun kell átlépnünk, melyen csupán annyi áll: kéretik magunk után visszacsukni. A belépési engedélyt "megkapva" lépjünk is át a Gömöri-erdőhát mesevilágába! Az első métereket szántóföldek között futó földúton tesszük meg, közben a szeptember közepén nem is oly meglepő hangokat hallunk az egyre közeledő, sűrű erdők irányából: szarvasbőgés bizony! Már javában zajlik a szarvasok násza, így körültekintően sétálunk tovább, fokozatosan emelkedve, de csak kíméletesen, elvégre még csak ismerkedünk e tájjal. Mielőtt még búcsút intenénk a szántóföldeknek, érdemes hátrafordulnunk, hogy megcsodáljuk az egyre hűvösebb éjszakáknak köszönhetően a völgyekbe bekúszó pára által még misztikusabbnak látszó dombvidéket. Nem is kérdés, már ezért a látványért megérte útra kelnünk!
img_20190912_073712.jpg

Hangony felé közeledvén... 

img_20190912_074915.jpg

Startra készen!

img_20190912_080101.jpg

Ezek a dombok nem is tűnnek oly' szelídnek!

img_20190912_080107.jpg

Ezért érdemes megfordulni :)

No de itt az ideje, hogy elvesszünk a Gömöri-erdőhát erdeiben! Beérve a rengetegbe, a térképre nézve láthatjuk, hogy hamarosan kitérő következik, a Dobra-tetői kilátóhoz, érdemes lesz figyelni, nehogy túlmenjünk... Az erdő azonban annyira csöndes, nyugodt, hogy a néha felbőgő szarvasokat leszámítva szinte teljes csöndben sétálhatunk, így pedig könnyű teljesen elveszni a saját gondolataink végtelen tengerében! Sikerült is túlmenni, szerencsére csak néhány métert, gondolhatjuk a mapy.cz-s térkép alapján. Ám ahol azon a kilátó piktogram szerepel, kilátó nyomát sem látjuk, csak sűrű erdőt... Valami nagyon nem stimmel, gyorsan betöltjük a geocaching app-ot is, majd rákeresünk a fent említett geoládára, amelynek leírásában is szerepel egy koordináta, ahol le kell térni a kilátóhoz vezető csapásra... Nocsak, ezt viszont már egy kilométerrel ezelőtt elhagytuk... Ám így is gondolkodás nélkül indulunk vissza, elvégre ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy e vidéken barangolhatunk, ki nem hagyjuk semmi pénzért sem a kilátót! A pontos koordináták ismeretében már gond nélkül megtaláljuk az erdő mélyén álló, szebb napokat is megélt, rozoga kilátót, és a szomszédos kis tűzrakó helyet. "Emberi élet" nyomaira lelünk tehát...

img_20190912_083123.jpg

Dobra-tető: csúcskővel és magát álcázni próbáló kilátóval

Irány a kilátó teteje, bízva abban, hogy odafentről lesz egy kis kilátás. Pontosan az "egy kis" jelzővel lehet azt illetni, sajnos a fák (akácok...) eléggé benőtték már a kilátószintet is, így mindenkinek rövid időn belül célszerű felkeresnie azt, néhány év múlva a kilátót teljesen be fogja kebelezni az erdő lombkoronája. De az "egy kis" jelző még nem jelenti azt, hogy az nem fantasztikus! ;) A távolban hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegysége, a Bükk köszön ránk vissza! Ilyen szögből sem gyakran láthatja a magyar turista...

img_20190912_083209.jpg

Kilátás a Dobra-tetőről

Azonban hamar rájövünk, hogy ha a kilátóhoz vezető ösvényről letérünk a völgy irányába néhány lépést, még szebb kilátást élvezhetünk... És már tovább sem akarunk menni!

img_20190912_083405.jpg

Megunhatatlan látvány a kilátóhoz vezető ösvény oldalából

A már megismert úton folytatjuk a túrát, végig a változatos emelkedésű szögű gerincen felfelé, néhány szakasz bizony verejtékezésre is késztet minket. De nem hagy alább lelkesedésünk, főleg amikor egy tarvágásnak "köszönhetően" újabb mesés kilátóponthoz érünk! Próbáljuk is beazonosítani a távoli hegyeket, mely nem is oly' egyszerű feladat, de csak-csak megbirkózunk vele... Előtérben a Vajdavár-hegység déli vonulatai, mögötte a Mátra azt túlnövő tömbjeivel, jobbra pedig a Karancs-Medves vidéke!

img_20190912_084652.jpg

A szívfájdító tarvágásnak is vannak előnyei...

A Halyag- és Golotka-tetőt is leküzdve szinte már a magyar-szlovák államhatárnál járunk, egy kis tisztás szélén pedig a ránk váró, megmászandó hegyekkel szemezhetünk! Vagyis dombokkal, mert magasságuk szerint ezek bizony mind-mind "csak" dombok, de rájuk nézve akár a falat is megakadhat a torkunkon, ha belegondolunk abba, hogy ezeket mind-mind meg fogjuk mászni, záros határidőn belül... 

img_20190912_090808.jpg

Biztos, hogy dombvidék?!

Hoppá! Egy határkő: meg is érkeztünk az országhatárra, nincs is más hátra, mint azt követni, számos huplit megmászva, egészen az IX.42-es határkőig! De addig még számtalan élmény fog ránk várni, érdemes lesz bekötni a biztonsági öveinket, hogy biztonságosan élvezhessük a határ-hullámvasutat! :) 

Innen tehát végig az Északi Zöld zöld sáv jelzéseit kell követnünk, az első megállónk pedig a 389 méter magas Borjú-fő csúcsán lesz. Ez "tisztán" magyar földön van, a csúcson pedig egy geodéziai mérőtorony áll, mely ugyan a kiírás szerint életveszélyes, de hát mi szeretünk veszélyesen élni, így meg sem állunk annak tetejéig! 

1_126.jpg

Borjú-fő (389 m), geotoronnyal ;)

 A létrák megmászása után kicsit bosszankodhatunk is, déjá vu érzésünk lehet... Ahogy a Dobra-tetői kilátó esetében, itt is kezdi elnyelni az erdő a kilátószintet is... Mit is lehet tenni a jobb kilátásért? Kicsit feljebb mászni a korláton... Na ezt viszont senki se csinálja utánunk! De így klasszisokkal jobb az elénk táruló panoráma. Mindeközben pedig felfedezzük, hogy az új telefonunk bizony képes panorámaképeket is csinálni, így rögtön panorámafotózásba kezdünk, a végén pedig egy szelfivel zárjuk le a hosszas fotózgatást. Azzal a tudattal, hogy ilyen szögből bizony nem sok ember láthatta a Bükk, a Vajdavár-hegység, a Mátra és a Medves vonulatait! 

2_116.jpg

Panoráma déli irányba (balról jobbra: Bükk, Vajdavár-hegység, Mátra, Medves)

3_111.jpg

Panoráma észak felé, a kép jobb oldalán látható vonulatai várnak ránk még a túrán

img_20190912_093746.jpg

Csúcsszelfie

Visszaülve a hullámvasút szerelvényére, irány a Gömöri-erdőhát legmagasabb pontja, a 395 méter magas Biriny! No ez a csúcs pedig "tisztán" Szlovákia területén van, így azt konkrétan nem is érintjük, de a birinyi földvárat igen! 

4_101.jpg

Birinyvár sáncai?

A földvárról sajnos sok adat nem áll rendelkezésre, egyetlen hiteles korabeli dokumentum említi csak, egy 1295-ös per kapcsán. E szerint Anamos Miklóst azzal vádolták, hogy a tatárok utolsó betörésekor Hangonyi Máté várát, Berényt (=Birinyvár) erőszakkal elfoglalta és ott rablólovag módjára élt. A területét csak a domborzati viszonyok alapján lehet sejteni, a csúcson egy észak-déli irányú, nagyjából 55 méter hosszú és 28 méter széles, viszonylag sík terület található, melyet minden irányból meredek hegyoldal vesz körül. (forrás: Dobosy László: Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén

Határkövek mentén, néhol már most őszi színekben pompázó erdőben bandukolunk tovább, azzal a gondolattal a fejünkben, hogy ez a hullámvasút bizony egyre durvább, ahogy haladunk előre! Nincs egy méternyi sík szakasz sem, és az emelkedők és lejtők dőlésszöge sem túl baráti... Most már bizonyos: bár a puszta magasságadatok alapján dombvidéken járunk, a valóságban a Gömöri-erdőhát bizony jó néhány hazai (valóban) hegyvidékünket lepipálja a meredekségét tekintve! Folyamatosan 300 és 400 méter között hullámvasutazunk és ezzel együtt izzadunk is, de lelkesedésünk továbbra is töretlen. A Darnyi keresztig terepjáróval is jól járható úton haladunk, hogy aztán onnan egysávossá (de továbbra is teljesen jól járható!) szűküljön a követendő ösvényünk!

8_74.jpg

Határtalan természet határkővel - őszi avarpaplannal

6_81.jpg

Darnyi kereszt

Kezdünk kissé fáradni a gerincen hullámozva tovább, kissé illúzióromboló, hogy még csak 36-os számú határköveket látunk, és nekünk egészen a 42-esig kell mennünk! Főleg, ha naivan azt gondoljuk, hogy kilométerenként nő a határt jelző oszlopok számozása. Kell egy kis idő, mire leesik, hogy minden egyes csúcs tetején kezdődik az eggyel nagyobb sorszámú kövek garmadája, így már másképp tekinthetünk rájuk. Legalább azt tudjuk, hogy még hány meredek hegycsúcsot kell meghódítanunk a célunkig! :) A gerinctúra szépségét nehéz szavakkal megfogalmazni, inkább meséljenek a képek:

9_68.jpg

10_63.jpg

Kilátás egy újabb tarvágásnak "köszönhetően" - csak magyar oldalon lett legyalulva az erdő, így jól követhető a határvonal

img_20190912_100947.jpg

Ezeket a dombokat már megmásztuk ;)

img_20190912_100657.jpg

Erre pedig még megyünk :)

11_58.jpg

Meredeken le-fel!

12_57.jpg

Hegyvidéki feeling

A következő nevezetes csúcsunk a Pogányvár, melyen egy őskori sáncvár állt egykoron. Nem lehetett egyszerű megtámadni senkinek sem, ezt a saját, izzadtságtól nedves bőrünkön tapasztalhatjuk meg leginkább...

13_54.jpg

Pogányvárra utaló "nyomok"

És hoppá! IX.39-es határkő! Már csak három hegycsúcs van hátra, kitartás!!! A fák lombja között pedig egy impozáns homokkőszikla kacsint ránk, melyet már oly' rég vártunk. Itt is bebizonyosodott az ismert mondás: ami késik, az nem múlik! :) Néhány pillanattal később már a szikla tetején sétálhatunk, remek panorámát élvezve:

img_20190912_103953.jpg

Homokkőszikla, jövünk!

14_53.jpg

img_20190912_105359.jpg

Elsőosztályú panoráma - sokadjára a túra során

15_49.jpg

100_2.jpg

Újabb grandiózus homokkősziklát járhattam körül

A szikla felfedezése után szinte csettintésre az IX.42-es határkő által fémjelzett csúcson járunk, mely egyben fellélegzés is, hiszen vége a kemény hullámvasutazásnak, azonban a szívünk is fájhat kicsit, hiszen innen már "csak" lefelé visz az utunk, és hamarosan célba is érünk...

16_50.jpg

Búcsú az országhatártól

Ám ami a határsávról leérve minket fogad, az se kutya... Meseszép völgyön keresztül ereszkedünk le Hangonyba, az elején idilli panorámával a Bükk irányába, lejjebb pedig a korai ősz színeit is felfedezhetjük ismét!

17_50.jpg

img_20190912_110744.jpg

Irány lefelé, szemben a Bükk!

18_41.jpg

Ereszkedés közben: visszanézve

19_40.jpg

Jön az ősz megállíthatatlanul: sárguló-vörösödő bokrokkal

Ezen a szakaszon már a digitális térkép sem jelez utat, itt már érzésből kell haladni, de az eltévedéstől ekkor sem kell tartanunk, két jobbkanyart bevéve már feltűnnek Hangony szélső házikói, amelyeket aztán hamar el is érünk, búcsút intve a Gömöri-erdőhát fantasztikus erdőinek, mezőinek, számtalan remek pillanattal, emlékkel gazdagodva! :)

img_20190912_114325.jpg

A kör bezárult: hangonyi temető

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr1215109296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/