Barangolás a Kerka-vidéken

Vasárnap a Zalai-dombság legnyugatibb kistáján, a Kerka-vidéken túráztam: a Kerka-Firka teljesítménytúra jóvoltából 30 km-en keresztül ismerkedhettem a magyar-szlovén határ által kettévágott vidékkel! Sok helyen hívják e régiót Hetésnek is, mely azonban nem földrajzi, hanem néprajzi tájat takar, és a Kerka-vidékkel ellentétben - melynek  nagy része jelenleg is hazánk területén található - jelentős mértékben átnyúlik Szlovéniába is. Jártam már korábban a DZD teljesítésem során errefelé, így nem volt teljesen ismeretlen a túra útvonala. Tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok: gyönyörű zalai erdőkre, lágyan hullámzó, agyagos talajú dombokra, na meg nem utolsó sorban a hazai kőolajbányászat mementóira!

img_20190908_081051.jpg

A túra hangulatát legjobban visszaadó kép :)

Szombaton az ország nyugati felét jelentős mennyiségű eső áztatta, így nem voltak hiú ábrándjaim, már ami a talajviszonyokat illeti: csúszós, cuppogós sárra számítottam! Ebben a tájegységben csak ez az egy túra szerepel az idei túranaptárban, így ettől függetlenül sem estem gondolkodóba, már ami az indulásomat illeti. Ugyanis napközbenre esőmentes időt jósoltak az időjósok, sőt, még néhány órás napsütéssel is kecsegtettek... (Szerencsére igazuk lett!) Meg persze nincs is annál jobb, mint amikor helyi erők - jelen esetben az Iszkiri Futóklub tagjai - mutatják meg a távolról érkező vándoroknak a közvetlen környékük szépségeit, hiszen náluk jobban azt senki sem ismerheti! 

A pénteki esküvő-lagzi kombós és a szombati túrarendezős-borozgatós napok nem a pihenésről szóltak, így kissé álmosan szálltam ki jó egy órányi vezetés után Lentiben, a Sár-berki-patak töltése mellett található Alkotóház parkolójában az autóból. A nevezés gyorsan lezajlott, a kissé hűvös reggel pedig az indulás pillanatára már teljesen felébresztett, így jókedvűen vágtam bele Áronnal a kalandba, akivel végig együtt haladtam a túrán, biztosítva ezáltal a jó társaságot magamnak. A túra első részében Lenti városát ismerhettük meg! Az Alkotóház udvaráról kilépve, ha jobbra fordítottuk fejünket, rögtön Lenti várát (vagy másnéven Kerka várát) pillanthattuk meg, illetve inkább fogalmazzunk úgy, hogy a középkori erőd helyén, annak anyagából (is) épült 18. századi magtárat láthattuk, mely egy alapos felújítást igazán megérdemelne, hogy régi pompájában állhasson ismét a Kerka-patak és a Som-berki-patak által közrefogott torkolatvidéken!

img_20190908_080022.jpg

Szent Mihály templom

Mi azonban csak távolról szemléltük a várat, ugyanis a városközpont felé kanyarodtunk, és meg sem álltunk odáig. Megnéztük a Szent Mihály templomot és rácsodálkoztunk, hogy mennyi virág díszíti a belvárost! A manapság oly' divatos "LENTI" feliratot is láttuk távolról, majd rövid cikkcakkozás után már a régi köztemető helyén lévő park mellett sétáltunk el, melyben hatalmas, éltes fák törtek az ég felé!

img_20190908_080906.jpg

Régi köztemető

Hamarosan kereszteztük a nagyvasút és a kisvasút (Csömödéri Állami Erdei Vasút) sínpárjait (melyek egymást is épp előttünk keresztezték :) ), s közben azon gondolkoztunk, hogy vajon melyik vonat nyerné a gyorsulási versenyt, egyik pálya sem tűnt nagy sebességgel járhatónak... :)

img_20190908_081147.jpg

Megvan bennük az "X" :)

Balra elnézve hamarosan a városi termál- és gyógyfürdő és az azt kiszolgáló épületeket pillanthattuk meg. Ugyanis a 20. század kutató olajfúrásai nem csak kitermelhető kőolajmezőket tártak fel, hanem jelentős termálvíz-lelőhelyekre is bukkantak, ezáltal lett Lenti is egy jelentős fürdőváros! Ám a föld alatt rejlő, jelentős hőenergiával bíró termálvizet nem csak turisztikai, hanem energetikai célra is lehetne hasznosítani (geotermális energia), a MOL a közeli Iklódbördőcén kísérleti geotermikus erőművet is tervezett létesíteni, ám ez a terv (eddig) csak terv maradt...

img_20190908_081621.jpg

Csömödéri Állami Erdei Vasút, Lenti végállomás

Na de ezen kis intermezzo után sétáljunk tovább, csupán pár métert a kisvasút végállomásáig! Itt nem csak az 1917-ben készült műemlék gőzmozdonyt lehet megtekinteni, míg az induló kisvonatra várunk, hanem a "Göcsej kincsei, az erdő és a fa" névre hallgató állandó kiállítást, mely által megismerhetjük a kisvasút történetét, a helyi fűrészipart és erdészeti tevékenységeket. Már ha éppen nyitva van, ugyanis vasárnaponként ez nem lehetséges... (kivéve ha előzetesen bejelentkezünk telefonon).

Így csak egy bent pihenő, két személykocsis, C50 vontatta személyvonatot tudtam lencsevégre kapni, valamint az állomás szomszédságában lévő fűrészüzembe tudtam bepillantani a kerítésén keresztül. Ugyanis e kisvasúti üzem érdekessége, hogy a személyszállítás mellett jelentős a teherszállítás is, a jelenlegi 109 km-es pályahosszt kihasználva (mellyel csúcstartó hazánkban) a zalai erdők mélyéről érkezik a jó minőségű faanyag a fűrésztelepre, további feldolgozásra.

img_20190908_081933.jpg

Feldolgozásra váró értékes zalai fa a fűrésztelepen

Az első kódot felírva aszfalt borítású kerékpárúton hagytuk a hátunk mögött Lentit, hogy végre "elmerülhessünk" a zalai erdőkben. A kerékpárút jól láthatóan egy töltésen haladt, mely nem árvízvédelmi funkciót tölt be, hanem a kisvasút egykori lendvadedesi szárnyvonalának alépítményén került kialakításra. A szárnyvonal pontos megszűnéséről nem találtam hiteles információt, csupán egy 1989-es tanulmány említi, hogy az 5930 méter hosszú lendvadedesi vonalból már ekkor is csupán 2000 métert használtak. (forrás

img_20190908_082232.jpg

Lentit az egykori lendvadedesi kisvasúti szárnyvonal nyomvonalán kialakított kerékpárúton hagytuk a hátunk mögött

Mindenesetre mi kisvasúti sebességgel suhantunk el a nagyfeszültségű távvezetékek mellett, hogy aztán egy derékszögű jobbost véve, jelzetlen, ám de kiválóan kiszalagozott ösvényekre térjünk le. Itt jegyezném meg, hogy az útvonal kijelölése végig példaértékű volt, a szalagok ott voltak kirakva, ahol szükség volt rájuk, az aszfaltos, murvás részeken pedig még felfestett nyilakkal is segítették a rendezők a helyes irány megtalálását!

1_123.jpg

Hangulatos fenyőerdőn keresztül, láthatóan frissen kitisztított ösvényen értünk el egy erdőirtás szélére, ahol a második kódos EP várt ránk.A Rédics és Gosztola közötti műútig végig erdők mélyén barangolhattunk, ahol megkaphattuk végre a nagyon várt cuppogós, sáros zalai agyagot talpalávalónak! Nekem sikerült egy-két helyen igazán kellemesen megsüllyednem, az eredetileg rikító piros cipőim hamar felvették a barna "álcaszínüket", hogy igazán beleolvadhassak a zalai sárba! :)

A műutat elérve elindultunk Gosztola felé, majd az első elágazáshoz érve jobbra tértünk, Lendvadedes irányába. A műútról egy erdőirtásnak köszönhetően megcsodálhattuk távolról is a völgyben elterülő Lendvadedesi-víztározót, mielőtt leértünk volna annak partjához, ahol a 3., immáron emberes EP várt ránk!

img_20190908_090447.jpg

A Lendvadedesi-víztározó a műútról...

img_20190908_090830.jpg

... és a partjáról nézve

A frissítés után lesétáltunk a Liponyak- és a Gosztola-patak vizének felduzzasztásával létrehozott tó partjára is egy-két fotó kedvéért, majd megcéloztuk Lendvadedes központját, ahol Szent Márton fából faragott szobra és egy fa harangláb fogadott minket. A harangláb jól mutatta, hogy a falu alapvetően szegény volt, templomra nem jutott pénz. Ezen aztán később a (szó szerint is) feltörő olajipar sokat változtathatott, ám a harangláb azóta is a falu központjában megtalálható.

img_20190908_091748.jpg

Szent Márton szobra Lendvadedes központjában

img_20190908_091824.jpg

Lendvadedesi harangláb

A DZD-ről jól megmaradt etap várt ránk, mely nem csak nekem, hanem Áronnak is megmaradt az emlékezetében, aki jóval régebben járt erre legutóbb, mint én! No neki nem csak a szakasz meredeksége miatt, hanem az egykoron itt kihelyezett, viperaveszélyre felhívó táblácska miatt is... Most ezt már nem találtuk, ám az emelkedő meredeksége mit sem változott az évek során! Az aszfaltos bicikliutat követve, az ún. "siratófalon" emelkedtünk egyre feljebb és feljebb, miközben egyre inkább kezdtünk megizzadni! Ilyen meredekségű kerékpárúton feltekerni bringával... Na az nem lehet kis teljesítmény! Az aszfaltot több helyen is motiváló üzenetek "díszítették", melyek valakiknek biztos extra löketet adhatnak.

2_113.jpg

Aszfaltos bicikliút a dombtetőre: ez már a végső, light-os szakasz!

3_108.jpg

Irány a Kerka-vidék teteje!

Felérve a dombtetőre, újabb kódos EP várt ránk, majd innen balra indulva, sokkal barátibb szögben emelkedő murvás úton emelkedtünk tovább, egészen a Nagy-Tenke 332 méteres csúcsáig. A csúcson egy lezárt geodéziai mérőtorony áll, így tetejéről sajnos nem lehet megcsodálni a kilátást. De szerencsére a hétvégi házak oldalából is remek panorámát élvezhettünk: a magyar-szlovén határvidék hullámzó vidékét csodálhattuk meg! A domboldalban pedig egy határőr tornyot is sikerült kiszúrnunk.

4_99.jpg

Nagy-Tenke, 332 méterrel a tengerszint felett

img_20190908_094930.jpg

Kilátás a Nagy-Tenke oldalából, a túloldalon látható dombok már Szlovéniához tartoznak, a kép középső részén pedig a sasszeműek a határőr tornyot is kiszúrhatják! :)

A Kerka-vidék legmagasabb pontjáról csak lefelé mehettünk, méghozzá elég meredeken, egészen a dombok aljában megbújó kiszáradt láprétig síeltünk le a csúszós agyagos talajon. Áron figyelmeztetett is, hogy itt azért kellő körültekintéssel haladjunk keresztül, elvégre itt élhetnek a környék keresztes viperái. Természetesen érdekelt utólag is a dolog, elmélyedve a témában, megerősíthetem: valóban élnek a környék láprétjein keresztes viperák, melyek fokozott védelmet élveznek! 

Hamarosan újra erdőkbe értünk, hogy újfent jelzetlen utakon haladva megismerhessük a Sári-kutat és a szomszédos Forrás pihenőt. Ez a kis eldugott kincsesdoboz mindkettőnknek új volt, itt fogadott minket az egyik főszervező, Markó Ricsi, aki nem csak pecséttel szolgált, hanem nápolyival is kínált minket! Megtudhattuk tőle, hogy ez a kis pihenő és a forrás is magántőkéből épült 2015-ben, azt pedig már tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon jól sikerült! A forrásfoglalat kifolyója nekem egyik személyes kedvencemmé vált! Kár, hogy abból csak csöpögött a hűs forrásvíz...

img_20190908_102112.jpg

img_20190908_102155.jpgSári-kút

No de ami utána következett! Előbb egy "kellemes" lépcsősoron, majd egy kegyetlenül meredek, hosszú emelkedőn kellett tyúklépésekben felmásznunk. Igen, felmásznunk, szinte már-már négykézláb... A nedves, csúszós talajviszonyok csak nehezítették a dolgunkat, alaposan meg kellett küzdenünk, hogy meghódíthassuk a dombtetőt! Az elágazásban lévő tábla állítása alapján 602 lépésnyire voltunk ekkor a kúttól, de még milyen 602 lépésnyire... 

A kereszteződés túloldalán lehetőségünk lett volna megpihenni is akár, elvégre padokat és egy kis házikót láttunk a kis tisztáson, ám inkább a továbbhaladás mellett döntöttünk: kellemes lejtő következett, széles erdészeti úton, kiváló lehetőséget adva egy kis szusszanáshoz. Ekkor szinte végig a magyar-szlovén határral párhuzamosan, attól csupán néhány száz méterre sétáltunk, ám olyan közel ahhoz nem kerültünk, hogy fehérlő határköveket láthassunk saját szemeinkkel. A határsávot elvileg egy újabb kódos EP-nél kellett volna magunk mögött hagynunk, itt azonban csak egy erdészeti, fakitermeléshez használt munkagépet láttunk, kódos papírt nem, így kis hiányérzettel csaptunk bele a lecsóba: újra felfelé, egészen az Olajos körút piros sáv jelezte turistaútjáig! Gyönyörű bükkösben növeltük a tengerszint feletti magasságunkat lépésről-lépésre, a szolíd emelkedési szögnek köszönhetően könnyedén jutottunk fel a csúcsra. A környék erdőit járva több helyen is olajkutak bukkantak elő a semmiből, némelyiket már szinte teljesen visszahódította a természet, de így is jól érzékeltették, hogy egykoron milyen mértékű olajbányászat zajlott errefelé...

5_87.jpg

Nini, egy rejtőzködő himbás kút!

6_80.jpg

Mely aztán később felfedte magát, egy kis kitérő hatására! :)

A turistautat nem követtünk túlságosan sokáig, néhány perc után balra tértünk le, hogy egy ritkán járt, ám a mi kedvünkért kitisztított ösvényen ereszkedjünk le Lovászi központjába, a Dulák-hegy érintésével.

img_20190908_113630.jpg

Leérve Lovásziba, jöhetett a túra egyik, ha nem a legérdekesebb része: a légópince! A föld gyomrában létrehozott bunker az olajipari munkások védelmét és az olajkitermelés folyamatosságát kívánta biztosítani esetleges háború esetén is. A túra hivatalos útvonala is a bunker egy részén keresztül haladt, szerencsére kivilágított állapotában, botladozás nélkül nézhettünk körül a odalent. Már ekkor is jól látszott, hogy szerteágazó járatrendszerrel rendelkezik az óvóhely, simán el is tévedhettünk volna, ha nem lettek volna padokkal lezárva a "helytelen" irányba vezető járatok! Az óvóhely saját víz- és áramellátással, szellőzéssel, orvosi szobával, telefonközponttal, parancsnoki szobával, sőt, még hullatárolóval is rendelkezett! Méretei pedig lehetővé tették, hogy támadás esetén a dolgozók családtagjai is biztonságos helyre menekülhessenek a föld alá. Szinte a rendszerváltásig üzemelt, rendszeresen gyakorlatokat is tartottak itt. Ezután az új tulajdonos nem fordított semmit sem az állagmegóvásra, csupán embercsempészek használták, míg aztán pályázati forrás segítségével újra látogathatóvá nem tették, ezáltal ismerhettük meg mi is egy részletét! A bunkertúra végén komoly lépcsősort kellett megmásznunk, hogy újra a felszínre érhessünk, jó kis kaland volt, köszönet a szervezőknek ezúton is eme különleges hely megmutatásáért. A Lovászi környéki erdők még számos határvédelmi funkciót ellátó épület romjait rejtik, melyek az egykori Maginot-vonal szerves részét képezték, mi ugyan ezeket nem érintettük a túra során, de egyszer ezért is megéri majd ide visszatérnem! A bekezdésben közölt információk Lovászi község honlapjáról származnak.

img_20190908_114142.jpg

img_20190908_114437.jpg

img_20190908_114606.jpg

img_20190908_114622.jpg

Légópince

legopince.jpg

Az óvóhely méreteit jól mutatja a Lovászi község honlapján megtalálható fotó

A bunker bejáratától csupán néhány percet kellett sétálnunk a Kantin romkocsmáig, ahol az újabb, emberes EP rendezkedett be. Itt zsíros kenyérrel kínálták a túrázókat, engem azonban jobban felkeltett a vendéglátóipari egység kínálata: mindenféle jóval töltött krumpliprósza, dödölle, vadpörkölt, egyszóval a kedvenc étkeim! Mind-mind helyi különlegességek, ám most ezek nem fértek bele az időnkbe, pedig az áruk is nagyon baráti volt... A hely hangulata is megfogott, ide még vissza fogok térni, egy jó kis Maginot-vonal romtúra keretein belül akár! :) A mindeközben minket utolérő Bubu azonban velünk ellentétben egy jó kis csirkével töltött krumpliprószára benevezett, saját idő terhére... :))

img_20190908_115048.jpg

img_20190908_120131.jpg

Kantin romkocsma

Lovászi rendkívül jól mutatta az egykori olajkitermelés méreteit: a települést egykor sok-sok olajbányász és családjaik lakták, így komoly infrastruktúra került kiépítésre! Kevés községben található hazánkban strand, fogorvos, gyógyszertár, művelődési ház (mely egykor a megye legnagyobb kulturális intézménye is volt!), lakótelep ("kemp"), könyvtár és még sorolhatnám hosszasan... Ezek mind-mind megtalálhatók Lovásziban, mutatva a település egykori méreteit, jelentőségét! Aki több érdekességet szeretne olvasni Lovásziról, kattintson ide! ;)

img_20190908_121310.jpg

Lovászi, Olajbányász Művelődési Ház, olajfúró torony makettjével az előtérben

img_20190908_122824.jpg

Irány vissza, a Kerka-vidék dombhátaira!

img_20190908_122425.jpg

Nem egy mai darab! :)

A falut a Kupamária-hegy oldalában lévő hétvégi házak érintésével hagytuk a hátunk mögött, hogy a jól hangzó Kolbász-hegyet megmászva visszatérjünk a Kerka-vidék magasabb régiójába! Jó kis szuszogtató emelkedő volt ez is, de ekkor már abban a tudatban másztunk felfelé, hogy több komoly emelkedő már nem fog ránk várni a nap hátralévő részében! A Gosztola-hegy hétvégi házai között sétálva többször is remek panorámát élvezhettünk!

img_20190908_124751.jpg

Kilátás kelet felé, a Kerka völgyére és a mögötte magasodó zalai dombokra! Még a szécsiszigeti templom is jól látható volt innen.

img_20190908_124506.jpg

Szőlőben ez a vidék sem szegény!

7_72.jpg

Szelídgesztenye présházzal

A dombgerincen tovasuhanva előbb az NMHH tornyát, majd a Lentit és Gosztolát összekötő műutat értük el. Ezen csupán pár percig sétáltunk, a szalagok szinte rögtön balra térítettek el minket, a műúttól csupán néhány méterre találtunk rá az utolsó kódos EP-re.

8_72.jpg

9_66.jpg

Búcsú a zalai erdőktől!

Erdők mélyén barangoltunk jól járható, sármentes erdei utakon az utolsó, emberes EP-ig, mely Lenti-hegyen található Hubertus Fogadó előtt vert tanyát. Az idáig vezető szakasz azért is tetszett, mert a hivatalos turistaút végig aszfalton halad a Máhomfai-hegy és a Lenti-hegy (amúgy nagyon hangulatos) birtokai között (melyet már korábban végig is jártam), míg mi ezúttal a hegyoldal gyönyörű, végig erdőkkel borított részét élvezhettük, puha borítású talajon! 

Az utolsó pecsét beszerzése után már nem volt kegyelem, a célig aszfaltkoptatás következett, egyéb alternatíva híján. Ezt azonban gyorsan abszolváltuk, előbb leereszkedtünk a hegyről, majd rövid városi séta után már a célban is találtuk magunkat! Ahol taps, oklevél és forró babgulyás várt ránk, megkoronázva a remek túrát! :) 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr8515055250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/