A zöld 50 árnyalata - a Strázsói-hegység mesevilága

1_118.jpg

Szombaton ismét a történelmi Magyarország eddig számomra ismeretlen részét fedezhettem fel: a Strázsói-hegység várt rám! A túra kiindulópontja Trencsénteplicben (Trencianske Teplice), a virágzó fürdőváros központjában volt. A település ugyan távolságban nincs messzebb Budapesttől, mint szülővárosom, Szombathely, ám mégis 3 és fél órás menetidővel kellett számolnunk a gyorsforgalmi úthálózat hiánya miatt. Így már hajnali fél 4-től élvezhettük egymás társaságát Tarnai Mátéval, Szemán Zolival és Csipivel. Az odaúton bár folytatni szerettem volna az este megkezdett durmolásomat, ám olyan jó kis beszélgetés bontakozott ki már rögtön az első percekben, hogy inkább letettem eme tervemről!

Előbb a szlovák alföldet szeltük át, majd kisebb-nagyobb hegyeken keresztülvágva érkeztünk meg 7 óra után néhány perccel sugárzó mosollyal orcáinkon Trencsénteplicbe. Ennek több oka is volt; egyrészt már ekkor konstatálhattuk, hogy remek túraidőnk lesz, másrészt pedig utunk során érintettük a mohi atomerőművet is.

2_108.jpg

Gyors nevezés után a mezőnyt méregettük: futók hada várta izgatottan a rajtot! De ezen nem lepődtünk meg, ugyanis a Strázovská 50 egy terepfutó verseny túrázóbarát szintidővel. Az 50 km-es távon 2500 méter szintemelkedést kellett leküzdenünk, minderre 12 órás időlimitet szabott meg a más első ránézésre is nagyon szimpatikus rendezőcsapat.

Pontban 8 órakor eldördült a startpisztoly (szó szerint!), a mezőny pedig kilőtt a startvonal mögül, mintha csak a startpisztoly töltényei lettek volna… Csipi természetesen a futókkal tartott, Szemán Zoli is futva kezdte meg a megmérettetést, én pedig Mátéval tartva lassú kocogással indítottuk a bemelegítő szakaszt, mely egy rövid, kellemesen emelkedő aszfaltúton vezetett. Egészen a város széléig, ahol az aszfaltot kissé saras földút, a kellemes emelkedést pedig intenzívebb formája váltotta fel. Nem meglepő módon a futómezőny hátsó traktusa itt már sétatempóra váltott, melyet mi is képesek voltunk Mátéval tartani, sőt, nem egy embert meg is előztünk az első emelkedő tetejéig. Ahol aztán kiderült, hogy birka módon, a tömeg után menve a turistaúttal párhuzamosan vezető ösvényen értük el azt. Erre Szemán Zoli hívta fel a figyelmünket, aki jobbról érkezve, széles vigyorral cukkolt minket, hogy honnan is kellett volna felérnünk a hegytetőre! Hát igen, ez van, ha az ember ismeretlen vidéken túrázik, és a népes mezőnyt követi, nem pedig a turistajelzéseket, vagy netán az elvétve kihelyezett szalagokat kutatja mindenfelé…

Itt egy kis intermezzo-t tennék a túra teljesítésének igazolási módjáról, mely számomra igazi újdonság volt: a három frissítőponton kívül emberes ellenőrző pont nem volt, a többi ponton vagy elágazásoknál található iránytáblákat/ menedékházat kellett fotózni, a Vapec csúcsán pedig az elkészített fotón még a delikvensnek is szerepelnie kellett!

3_103.jpg

Visszatérve a Szemán Zolival való találkozáshoz, innen szinte végig trióban teljesítettük a strázsói barangolásunkat, jókat beszélgetve élveztük ki a mészkőhegység csodás bükköseit, rétjeit, mezőit, sziklaszirtjeit, panorámáit! Az első emberes pontig kellemes hullámzás következett, a végén egy intenzív lejtővel, változatos erdőkön, réteken keresztül. A természet itt még a hazai áprilisi időszakában járt: a bükkfák levelei még üde zöldek voltak, a rétek is a zöld minimum 50 árnyalatában pompáztak, nehéz volt a fényképezőmet visszarakni a tartójába, mindig találtam valami fotózásra csábító dolgot. A kilátásra ekkor még lehetett egy kis panaszom, elvégre eléggé párás volt a délelőtti órákban az idő, szerencsére a déli, kora délutáni órákra ez a helyzet megváltozott, így a nap végére már a távolabbi hegycsúcsokra is fantasztikus rálátásunk volt.

4_94.jpg

Elérve a völgyben futó műutat, jöhetett tehát az első frissítés! Hangos kolompálással jelezte a rendező, hogy hova is bújtak el a terülj-terülj asztalkák. Meglátva azok tartalmát, a bőség zavarával kellett megküzdenem… És Máté figyelmeztetett, hogy ez még csak a kezdet, a következő kajapont még durvább lesz - természetesen igaza volt - ! Az év első dinnyeszeleteit fogyasztottam el, majd néhány gerezd narancsot vágtam be, hogy aztán a lédús gyümölcsök után valami komolyabb kalóriatartalmú dolgot is kipróbáljak. Itt sem volt könnyű a választás...

Akármennyire is kívánták még szemeim az elém helyezett étkeket, Máté már korábban figyelmeztetett, hogy elhagyva az EP-t komoly emelkedő fog ránk várni, így hát az eszemre hallgatva csak szimplán ettem magam tele, hogy aztán ne okozzon gondot az újabb hegymenet. Volt egy-két izzasztóbb rész is a Baske 954 méter magas csúcsáig, ám összességében inkább kellemesnek nevezném a csúcsmászást. Az odáig vezető ösvények szinte végig bükkösökön kalauzoltak el bennünket, üdítő kivételt a Nagy-rét (Velké luky) hozott csak, dús fűtengerével.

6_75.jpg

Izgalmat pedig a medveveszélyre figyelmeztető táblák! Na nem mintha kellett volna egy percig is attól tartanunk, hogy hármasunk csak úgy belefut egy elmélázó maciba… Már csak a beszédünk, lépteink zaja miatt sem, de Máté a túrabotjaival garantálta is a biztonságunkat. Na persze nem azért, mert azokkal viaskodott volna az esetleges mackókaland során brummogó felebarátunkkal, hanem mert azokat a mészkősziklákhoz ütve folyamatosan hangot adott ki, nem beszélve arról, hogy a lengedező szellő miatt a botjai zenéltek, kvázi medvecsengőként funkcionáltak. Persze egy fotót mindenképp megért az óvatosságra intő táblácska! Az út mellett még egy a mészkőhegységekre jellemző víznyelőbarlangot is megpillanthattunk, szerencsére csak tisztes távolból, ugyanis pontosan a zuhanásveszély miatt korláttal el volt kerítve.
5_82.jpg

A Baske csúcsán egy méretes menedékház, és annak kitelepült személyzete fogadott minket, hűtött sörökkel és egyéb folyadékokkal asztalkájukon. Máté és Zoli lecsapott rögtön a lehetőségre, nekem azonban még teli volt a zsákom folyadékkal, így inkább abból pótoltam az emelkedés során kiizzadt nedvességtartalmamat. Ahogy Máté fogalmazott, innen következett a túra highlight része: végig a mészkőhegység gerincén, egészen a Vápec csúcsáig!

7_67.jpg

És valóban, ami innen következett, azt szavakkal nehéz leírni: pöpec panorámák, végtelen zöldellő rétek, rövid átkötő bükkösökkel, közben pedig lágy fel-le ringatózás a hegygerincen. Még egy kis „hippitanyát" is találtunk a Trtavka oldalában!

12_51.jpg

Ami pedig számomra a legérdekesebb élmény volt e szakaszon: a mezők, rétek szélén lévő fákat mintha egy kertész gondos precizitással nyírta volna meg, „félalagút” szerűen hiányzott a fák mező felőli oldala. Máté tudta ennek okát is: az állatok a tettesek, nem pedig a szlovák kertészek! A mező felőli oldalon szoktak lakomázni az erdő lakói, hogy éhségüket csillapítsák… És hogy ezzel milyen különlegessé is teszik ezen oázisokat!

dscn9337.JPG

9_61.jpg

11_52.jpg

10_57.jpg

13_48.jpg

A Homolka nyerge előtt értük el a környék egyik sípályáját, melynek alsó végében, a műút mellett közvetlenül vártak ránk ismét kolompálva és tapsolva a rendezők, meginvitálva minket egy újabb energiapótlásra! A kínálat pedig minden várakozásomat felülmúlta… Ilyen finom pizzás pékárut még életemben nem ettem… Aki az édes szekcióra szavazott, annak sem volt könnyű a dolga! És akinek nem volt megfelelő a hagyományos izo/víz/kofola/kóla választék folyadék-utánpótlás gyanánt, az kipróbálhatta a chia magos gránátalmalevet is… Ja, és nem utolsó sorban, volt gluténmentes és vegán paletta is, a szervezők valóban mindenkire gondoltak!

14_46.jpg

Mindhárman komoly pusztítást végeztük a kajaponton, így már-már büntetés volt felmászni a Homolka túloldali nyergébe! Két rövid, de nagyon meredek hegyoldalt kellett leküzdenünk, felérve pedig izgalmas ősbükkös fogadott minket, klasszik, fehér sziklákkal gazdagon fedett talajjal. Nehéz volt betelni a látvánnyal már ekkor is, aztán amikor kiértünk egy sziklaszirt szélére… Nem is írok inkább semmit!

dscn9345.JPG

Annál inkább az onnan való lejövetelről, mely a túra során a legkomolyabb kihívás volt, a csúszós, meredek ösvényen bizony kellett egy kis tökösség, hogy az ember leereszkedjen az alul elterülő rétre, ahonnan megpillantottuk a megmászandó Vápec mészkőszirtjét!

15_43.jpg

17_44.jpg

A tökösség jutalma pedig a Vápec csúcsára vezető top emelkedő volt! Meredek, itt-ott szerpentines, de szerencsére száraz ösvényen emelkedtünk lépésről-lépésre métereket vertikálisan is, hogy aztán izzadságunkban megfürödve felérjük a Vápec csúcsa melletti sziklaszirtre. Innen már látszódott a csúcskereszt, valamint az is, hogy már csak egy köpés, és mi is a kereszt tövéből fogjuk élvezni a 360°-os körpanorámát!

18_36.jpg

19_35.jpg

dscn9351_1.JPG

dscn9350_1.JPG

dscn9353.JPG

Felérve a csúcsra, előbb a Hotel Oberont néztük meg, mely neves túratársunk szálláshelye volt több alkalommal is, majd egy rövid „sziklamászást” abszolválva már a szelfiket készítettük a 955 méter magas csúcson! Aztán pedig tátott szájjal néztünk körbe, újra és újra… Lehetetlen volt betelni a látvánnyal! Sikerült is itt vagy negyed órát eltöltenünk, szinte erőszakkal kellett túratársaimnak leimádkozniuk a csúcsról, annyira nem akartam innen továbbállni… De hát még sok kaland várt ránk, így nem volt mese, menni kellett tovább!

20_32.jpg

21_29.jpg

Méghozzá le Felsőtölgyes (Horná Porúba) irányába… Cirka 2-3 kilométeren kellett ehhez 500 méternyi szintet veszítenünk! Motorféket használva, a Vápec mészkőszikláit alulról is megcsodálva úgy gurultunk le a faluba, mint a lejtmenet végén a mellettünk folyó patak zúgott le a kis mésztufa-vízlépcsőkön! Felsőtölgyes szélén jöhetett a túra utolsó frissítőpontja, mondanom sem kell, komoly kínálattal… Zöldségkrémes és mexikói humuszos barnakenyerek vitték nálam a prímet ezúttal, mellé sört (is) kínáltak nekünk!

22_31.jpg

23_26.jpg

dscn9358.JPG

dscn9360.JPG

Ismét csak teli hassal folytathattuk utunkat, mily’ meglepő, a falu takaros portáit elhagyva, újra csak felfelé! Meredeken lefutó réteken keresztül kerültünk egyre feljebb és feljebb, melyeket virágrengeteg festett ezerszínűvé. A háttérben pedig a Homolka, a Vápec és az azokat összekötő gerinccel… Mi ez, ha nem izgalmas fotótéma?... Meg is álltunk nem egyszer s nem kétszer, hogy masináinkkal is megörökítsük a látottakat!

Betérve a Strázsói-hegység erdeibe, kellemes hullámvasutazás vette kezdetét. Trencsénteplicig innen már komoly kihívás nem várt ránk, csupán a kilométerek garmadáját kellett „legyőznünk”. Kitérőt terveztük az Omsenská Baba csúcsára, azonban egy kicsit túlmentünk rajta, mikor rájöttünk a hibánkra, így végül csak Máté fordult vissza, hogy kimássza a Strázsói-hegység Matterhornját. Én ekkor már eléggé a seggemen vettem a levegőt, Máté komoly tempót diktált szinte végig, így inkább a kilátópont ellen szavaztam. Zolival így is kimentünk még két „extra” kilátóhelyhez, ezeknél szűk látószögben ugyan, de ismét csak fantasztikus látképet élvezhettünk.

24_26.jpg

25_22.jpg

26_23.jpg

27_23.jpg

A Kamenné vráta kilátópontja után már csak néhány kilométer választott el minket a befutótól, jelentős emelkedő még talán egy volt, mielőtt néhány éltes, kidőlt bükkfán átverekedve magunkat lezúgtunk a meredek hegyoldalban a fürdőváros irányába.

28_17.jpg

Közvetlenül a „civilizáció” elérte előtt még egy kis kilátóhelyet érintettünk, ahonnan az egész belvárost megnézhettük a magasból, majd ezt követően, néhány perc múlva már odalent sétáltunk, keresztül a számomra nagyon hangulatos főtéren, egészen a célig, ahol már a rendezők tapssal, nagy mosollyal fogadtak minket. Nem volt más hátra, mint bemutatni az igazoló fotóinkat, és mivel mindent rendben találtak, így át is vehettük a „Diplom”-jainkat, mely az oklevél helyi megfelelője. Már csak Csipit kellett megtalálnunk, aki a szomszédos parkban élvezte a kora nyári napsütést! Remek túra volt, mindenkinek csak ajánlani tudom! Akár úgy is, ha „privátban” szeretnétek felfedezni a környéket…

29_15.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr9914838330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/