Alpannonia vándorlás - Az Írott-kőtől Borostyánkő váráig

Szerintem sokan nem hallottatok még az Alpannonia vándorútról, melynek szlogenje: "határtalan vándorlás". Ugyanis a turistaút két ország területén halad végig: az egyik végpontja az ausztriai Fischbach-ban, míg a másik végpontja hazánkban, Kőszegen található. Ám a schengeni egyezménynek köszönhetően valóban határtalannak érezhetjük a vándorlásunkat, hiszen már határellenőrzés nélkül léphetjük át a magyar-osztrák határt az Írott-kőnél is! Persze ettől még személyi igazolvány elengedhetetlen kelléke a túrának, elvégre bárhol igazoltathatnak minket, országtól függetlenül. Az útvonal 120 km hosszú, Ausztria három tartományát is érintjük utunk során, ha Fischbach-ból kezdjük a virtuális sétánkat, akkor előbb Stájerország, majd Alsó-Ausztria és Burgenland kisebb-nagyobb hegyekkel tűzdelt vidékein keresztül érhetjük el a Kőszegi-hegység gerincét, melyen haladva Írott-kőnél léphetünk magyar földre, hogy nem sokkal később megérkezzünk Kőszegre. Tehát ahogy már - szerintem - az előző mondatomból is érezhető volt, az útvonal döntően Ausztria területén kanyarog, csupán 14 kilométernyi szakasz halad magyar földön. Ám ha a történelmi Magyarországot és annak ezer éves nyugati határát nézzük, máris más képet kaphatunk a "magyar" szakasz hosszáról, ekkor a 14 km helyett az 50 km-t súrolja alulról! Tehát az útvonal majdnem fele magyar, illetve ezer szállal a magyarsághoz kötődő vidékeken keresztül kalauzolja el a vállalkozó szellemű kirándulókat, már emiatt is érdemes nekivágni a vándorlásnak, mely nincs sem időhöz, sem irányhoz kötve, akárhány etapra oszthatjuk, ahogy kedvünk vagy épp erőnlétünk megkívánja. Az útvonal jelzése végig piros alapon fehér "Alpannonia" jel, mely a valóságban így néz ki:

1_104.jpg

De ne lepődjünk meg, ha találkozunk útközben sárga barátjával is (sárga alapon fehér "Alpannonia" jel), ugyanis a fő útvonalról számos mellékútvonal ágazik le a környék településeihez, látnivalóihoz, ezen "kitérő" szakaszok vannak jelezve a sárga jelzésekkel! Tehát ha időnk engedi, akkor jóval több kilométert is belerakhatunk bakancsainkba a határtalan vándorlásunk során. :) Ha pedig szűkös az időkeret, létezik egy rövidebb fő turistaútvonal is, mely Semmeringről indul, és néhány km megtétele után becsatlakozik a Fischbach-ból érkező turistaútba, ezen útvonalopció 104 km-es. Nekem természetesen a célom a teljes, 120 km-es főútvonal végigjárása és bemutatása! ;) Ezen célom eléréséhez kezdtem meg a vándorlásomat február első szombatján: kiindulópontom a Dunántúl és egyben Burgenland legmagasabb csúcsa, az Írott-kő, míg a célom pedig Borostyánkő volt, melynek mai osztrák neve Bernstein. Jöjjön tehát a hosszú felvezetés után a kb. 25 km-es őrvidéki szakasz képekkel gazdagon illusztrált élménybeszámolója! :)

Mivel a magyar Alpannonia szakaszt már számtalan alkalommal végigjártam, így a határ túloldalán szerettem volna "folytatni" a vándorlást. Ám az Írott-kő csak gyalogosan közelíthető meg, így nem volt nekem sem más opcióm, minthogy a túrám kiinduló pontját is gyalog közelítsem meg: öcsém segítségével a Hörmann-forrástól kellett csak sétálnom ehhez kb. 2,5 km-t. Azonban ezen a nyúlfarknyi szakaszon is reális képet kaphattam, hogy mi fog aznap várni rám... A jósolt orkán erejű szél és az erős felmelegedés fogadott a hegygerincen... A hegyek "napsütötte" oldalán már alig volt hó, a télen alacsony pályát bejáró, éltető csillagunktól védett domboldalakon ugyan még több centiméteres hóréteg fedte a hegység palalemezeit borító földet, ám annak állaga inkább emlékeztetett a nyáron oly vágyott jégkásáéra... Most azonban kihagytam volna ezt az élményt, de hát nem lehet mindig ideális körülmények között túrázni... Az extra pedig a letaposott részeken korábban kialakult jégpáncél volt, ám ez ellen könnyen tudtam védekezni a csúszásgátlóimmal. Ilyen körülmények között értem fel az Írott-kő tetejére (883 m), a tocsogó hó, illetve több helyen inkább patakokban folyó hólé által teljesen átázott bakancsaimban. 

2_95.jpgEz fogadott a kilátó tetejéről Magyarország irányába...

3_91.jpg

... és Ausztria irányába

Írott-kői kilátó: A 883 méter magas hegytetőn az első kilátót a Magyarországi Kárpát Egyesület Vasvármegyei Osztálya építette 1891-ben. A 14 méter magas, 3 szintes fából ácsolt építményt augusztus 9-én ünnepélyes keretek között avatták fel. A kőszegi és rohonci vasutakon külön kocsikat állítottak ki, hogy Szombathelytől is minél többen vehessenek részt az ünnepségen, ezáltal Kőszegre is felhívták az országos turistamozgalom figyelmét. 1896 augusztusában, a Millenium alkalmából nagy megyei túraünnepséget tartottak az Írott-kőn, ahol a kilátót Árpád fejedelemről nevezték el. 1909-re az Árpád kilátó a folyamatos karbantartás hiánya és az elöregedés miatt használhatatlanná, majd egy évvel később életveszélyessé is vált, ezért a főszolgabíró utasítására lebontották. 1913-ban immár kőből új, bástyaszerű kilátót építettek, melynek tetejéről ma is megcsodálhatjuk az elénk táruló panorámát.

Forrás: a kilátónál elhelyezett ismertető tábla

Utam a kilátó tetejére vezetett, ahol szabályos szélvihar tombolt, alig bírtam talpon maradni, az erősebbnél erősebb széllökések meg-megbillentettek, így csak néhány percet töltöttem a süvítő szél uralta kilátószinten.

4_82.jpg

Írott-kő

Írott-kő: egy fillitszikla, melyen korábban jól kivehetően a CBE betűk voltak olvashatók. Harald Pricker, osztrák történész szerint a rövidítés a Confinia Batthyániana Esterháziana szavakat rejti, mely magyarul "Batthyány-Esterházy-féle határ-t" jelent. A "C" betűre vonatkozó másik feltételezés, hogy a Civitas (város) szó rövidítése, mely ebben a körzetben Kőszeg városát jelentette. Ez alapján a CBE Kőszeg városa, valamint a Batthyány- és az Esterházy-uradalmak határainak találkozását jelöli. Egy további értelmezés szerint Batthyány Elemér birtokát jelölte a határkő: Comes Batthyány Elemér. 

Forrás: a kilátónál elhelyezett ismertető tábla

Átlépve a határt a csúcsnak is nevet adó Írott-kőnél álltam meg pár pillanatra, majd csodás fenyvesekben haladva ismerkedhettem meg Közép- és Dél-Burgenland kőzetvilágával a Sziklás Burgenland - Kövek az Írott-kő körül tanösvény segítségével. A kiállított látványos kőzetek mellett elhelyezett ismertető "füzetek" nem csak német, hanem magyar nyelvűek is, így a hiányos német tudás sem akadálya az okosodásnak! :)

5_70.jpg

A tanösvény egyik állomása

A turistaútról leágazó utaknál pedig magánerdőt hirdető táblákra lettem figyelmes, a Batthyány család magánerdeiben járhattam, melyekben korlátozva volt a gombaszedés időpontja és mennyisége, valamint az azokon keresztül haladó erdészeti utakon tiltott volt a kerékpározás és lovaglás, csupán gyalogos közlekedés volt a megengedett. A tanösvény 11 állomását végigjárva már a Léka és Rohonc között futó országút parkolójánál jártam, ahol a Ranch névre hallgató étterem üzemel. A parkoló egyébként a hegység autóval elérhető legmagasabb pontja, a Nagy-Szarvaskő és az Írott-kő közötti nyeregben található. Innen lehet a legkönnyebb módon elérni az Írott-kő csúcsát, csupán 80 méternyi szintet kell leküzdeni 1,9 km alatt, a fentebb említett tanösvényt követve, végig széles erdei úton. A parkoló mellett található még egy kis kápolna is, melyet 1961-ben emeltek a világháború áldozatainak emlékére, mellette számos emléktábla is található. A kápolna homlokzatán található mozaik pedig Szent Mártont, Burgenland védőszentjét ábrázolja. 

6_64.jpg

Kápolna a Passhöhe Geschriebenstein parkolónál

Rövid nézelődés után folytattam a gerinctúrát, továbbra is viharos szélben, mely a még nem teljesen megolvadt hórétegeket felkapva extra hófúvást is eredményezett. Hullámvasutazás következett tehát: adótorony az első hupli tetején, majd nemsokára újabb adótorony, ezúttal már a hegység második legmagasabb hegycsúcsán, a Nagy-Szarvaskőn (862 m). A csúcson - ahogy Ausztriában szokás - csúcskereszt, arra felszerelve pedig a csúcskönyvet rejtő ládika fogadott. A Szarvaskő oldalából pedig remek kilátás (kis kitérő!) észak irányába, a távolban feltűnt a Soproni-hegység a hatalmas tv-tornyával, a Rozália-hegység, a Lánzséri-hegység valamint a Fertő-tó körüli szélerőművek is!

7_58.jpg

Kilátás a Nagy-Szarvaskő oldalából a Soproni-hegység felé

8_57.jpg

Nagy-Szarvaskő, csúcskereszt

A hegytetőről nem is jöhetett más, csak lejtmenet: egészen a Dreihotter nevű határpontig, ahol a nevével ellentétben 3 helyett 4 település különböző minősítésű/kézben lévő területe "találkozik":

  • Rumpód (Rumpersdorf)
  • Hosszúszeghuta (Glashütten bei Langeck im Burgenland)
  • Szalónakhuta (Glashütten bei Schlaining)
  • Felsőszénégető (Oberkohlstätten)

A négyes határpontnál lehetőség van egyet szusszanni a pihenő padoknál, mielőtt nekivágna az ember a Kőszegi-hegység főgerincének utolsó jelentős csúcsának meghódításának. Az utolsó kihívás a Kis-Szarvaskő (836 m) becserkészése volt, melynek tetején a nevét magyarázó kis táblácska fogadott - ismét - magyar nyelvű leírással is! 

Szarvaskő név eredete: Mátyás király gyakran meglátogatta Andreas Baumkirchner bárót Városszalónak várában. Mivel mindketten lelkes vadászok voltak, így a környék erdeiben gyakran hódoltak e szenvedélyüknek. Egyszer egy kapitális szarvast üldöztek, melyet Mátyás király dárdájával megsebzett. A sebzett vad egy közeli sziklatömbön esett össze, innen kapta a hegy a Szarvaskő nevet.

Forrás: a Kis-Szarvaskőn található ismertető tábla 

9_53.jpg

Innen már csak lefelé vitt az utam Felsőszénégetőig. Érdekes volt megfigyelni, hogy az osztrák részen a hegygerincen szinte végig fenyvesekben túrázhattam. Míg ha átnézünk a magyar oldalra, egyre kevesebb területen találhatók fenyőerdők, helyettük tarvágások ejtette tájsebeket láthatunk, melyek oka szúkárosítás, áll a Kendig-tető és a Hármashatár-hegy közötti táblán. Kérdem én, ennyivel másabb a klíma néhány kilométerrel nyugatabbra, hogy ott még máig hatalmas fenyőerdők borítják a magasabb régiókat? Számomra elgondolkodtató volt mindenesetre...

10_50.jpg

Hamm-hamm

Felsőszénégető határában kiértem az immáron lombhullató bükkerdőből a panorámaútra, mely nem hazudtolta meg nevét: fantasztikus kilátás tárult elém a burgenlandi tájra. Egy kis pihenőhelynél én is megálltam, elsősorban nem a pihenés végett, hanem az ott elhelyezett távcső és táblák hatására. A táblák segítségével be tudtam azonosítani a távolban magasodó hegycsúcsokat, és még a távcső is üzemelt! Látszik, hogy nem Magyarországon jártam: a távcső ingyen használható, ráadásul még működik is, nincs megrongálva. Így extra nagyítással is megcsodálhattam a panorámát, beláthattam a még aznap előttem lévő szakaszt is!

11_45.jpg

Kilátás a felsőszénégetői panorámaútról

12_45.jpg

A rám váró hegyek felé elnézve, a kép közepén felbukkan a Borostyánkői vár tornya is

Továbbhaladva néhány perc múlva már Felsőszénégető (Oberkohlstätten) házai között szeltem a métereket, a település határában egy faszénégető boksát nézhettem meg. Itt sajnos csak németül voltak ismertetők, az én német tudásom pedig ahhoz kevés, hogy megértsem a helyi faszénégetés történetét...

13_44.jpg

Faszénégető boksa

14_42.jpg

Kálvária 6. stációja

A falut a kálvária stációi mentén hagytam el, csodás fenyőerdőben sétálhattam a völgy mélyén kanyargó patak mellett, mely nemsokára egy kis mesterséges tóba torkollott bele. Annak partján menedékház várja a kirándulókat padokkal, így ideális hely egy kis pihenőre!

15_39.jpg

Mesterséges tó Alsószénégető határában

16_40.jpg

Kukucs

A tó felületét a korábbi fagyok hatására még vékony jégréteg borította, ám eszembe sem jutott, hogy megvizsgáljam annak vastagságát... A kiszélesedő völgyben haladtam tovább, a következő látványosság az Alsószénégetőhöz (Unterkohlstätten) tartozó mészégető kemence volt. Itt is csak német nyelvű tájékoztatást kaphattam, annyit azért sikerült leszűrnöm, hogy ritkán ugyan, de jeles napokon még a mai napig beüzemelik, hogy megismerhessék a mészégetés hagyományos műveletét az érdeklődők.

17_40.jpg

Mészégető kemence

A völgyet elhagyva jöhetett a "büntetés", vissza a hegygerincre! Itt már azonban a vidék teljesen megszelídült, kellemesen hullámzó dombvidék jelleggel tudnám leírni: 400 és 600 méter között hullámoztam a túra végpontjáig, Borostyánkőig. Mivel Ausztriában nem túl gyakori látvány a síkság, így ezen szelíd lankák mezőgazdasági művelés alatt állnak, melyet viszonylag sűrű, sokszor aszfalttal borított utak hálóznak be. Ezeken haladtam egészen Góborfalváig, többször is remek kilátással a magam mögött hagyott Kőszegi-hegység főgerincének irányába, valamint a későbbi szakaszok során rám váró komolyabb hegyek felé is. Érintettem útközben a Majorsági-forrást (Meierhofquelle) is, melynek forrásháza mellett egy nagyon megkopott, de magyar nyelvű ismertetőt is tartalmazó táblácskát találtam.

18_32.jpg

Majorsági forrás

19_31.jpg

Góborfalva felé közeledvén

Góborfalvára egy intenzív lejtmenet végén értem le, a modern falu benyomását keltő település közepén maradt egy kis régmúltra emlékeztető rész: takaros falusi porta, mellette a Bányász Múzeum épülete keltette fel a figyelmemet, a domboldalban pedig a falu temploma. A völgy, melyben Góborfalva is fekszik egyébként a Kőszegi- és a Borostyánkői-hegységet választja el egymástól geológiailag.

1_105.jpg

Góborfalva központjában: a kép bal oldalán a falu temploma, a jobb oldalán pedig a Bányászmúzeum épületei

Bányászmúzeum (galéria)

A Bányász Múzeum bejárata mellett néhány csille, mozdony és a bányászokat szállító kocsik kerültek kiállításra, melyek meggyőztek arról, hogy érdemes lenne megnézni a múzeumot belülről is. A múzeum bár hivatalosan nyitva volt, ám a vidéken sok helyen megszokott módon lehetett bejutni: fel kellett hívni a gondnokát, aki általában valahol a múzeum közvetlen környékén lakik. Csak most külföldön jártam, így a telefonhívást németül kellett volna lebonyolítanom... Miután kiderítettem Ausztria előhívó számát, már hívtam is a megadott számot, majd szerencsére sikerült elmagyaráznom a vonal másik végén lévő hölgynek a látogatási szándékomat. Néhány perc múlva jött is nagy mosollyal, hogy beengedjen a jéghideg belső térbe. Figyelmeztetett előre, hogy bent hideg lesz, na de hogy ennyire? Majd szétfagytam mikor beléptem az ajtón, de érdemes volt körülnézni bent is: a Szalónak környéki antimonbányászattal ismerkedhetünk meg, feltéve ha megfelelő német tudással rendelkezünk. Sajnos én inkább csak a tárgyakat és a régi képeket vettem górcső alá, valamint az egykori bánya járatrendszerét remekül szemléltető terepasztalt. Majd az egykori bányát prezentáló mesterségesen kialakított "táróban" tettem egy kört. Mindezt 2,5 Euro-ért, ennyit simán megért! 

1_106.jpg

A völgyben elterülő falut elhagyva nem meglepő módon emelkedő következett, az első métereken komoly szintet kellett leküzdenem, de szerencsére hamarosan megenyhült a hegymenet, így kiélvezhettem ismét a környék fenyveseit. Az erdőből kiérve Oberhasel apró települését pillantottam meg, mezőgazdasági területen keresztülhaladva ismét csak a Kőszegi-hegységgel szemezhettem. És állapíthattam meg, hogy innen nézve jóval kisebbnek tűnik, mint ha mindezt valahonnan a Kisalföld széléről szemlélném. Nem is véletlen, hiszen míg Oberhasel 500 méter környékén van, addig a Kisalföld alig 200 méteren...

2_97.jpg

Visszatekintés a Kőszegi-hegység irányába

Oberhasel valóban apró kis település, azonban az út mentén több pihenőhely is kialakításra került, egyiknél meg is álltam, hogy frissítsek egyet. Jól tettem, ugyanis itt a turistaút derékszögben jobbra letér a műútról, melyet nem igen hirdetett semmi, csak akkor tűntek fel a jelek a porták között vezető út mentén, amikor egy nagyot kortyoltam az otthonról hozott, szinte még teljesen meleg teámból... Így szerencsére megúsztam az eltévedést, és hamarosan ismét erdei utakon baktathattam, miközben jól tudtam már, hogy közel járok Borostyánkőhöz. Ám mielőtt elértem volna a települést, a Brandwaldon keresztül vezetett az utam.

3_93.jpg

Noricumi-pannon halomsír

Az erdőben egyrészt noricumi-pannon halomsírok találhatók, másrészt egy erdőszakaszt energiahelyként fedeztek fel. Az energetikusok földsugárzást és energiapontokat találtak itt, amelyeken aztán szerpentinköveket helyeztek el, ezzel létrejött egy olyan kert, amelyben az erdő, a halomsírok és a szerpentin harmonikus elemekként egyesülnek. Olvashattam az itt kihelyezett ismertető táblán, szerencsére magyarul! Mert a halomsíroknál és az energiakertnél lévő táblák kétnyelvűek voltak! 

4_84.jpg

A végére még a kék égbolt is megmutatta magát

5_72.jpg

Energiahely szerpentinnel

Az erdőből kiérve a szabadtéri strand mellett haladtam el, közben pedig a Planéta út egyes állomásain a Naprendszer egyes bolygóiról kaphattam - németül - információkat. A település központját elérve megnéztem kívülről előbb az evangélikus, majd a római katolikus templomot (ahova be is tudtam pillantani), amelynek erődszerű védfalától kiválóan ráláthattam a település híres várkastélyára, a Borostyánkői várra. Ma a középkori falak között hotel üzemel, mely télen nincs nyitva, így csak kívülről tudtam megnézni az impozáns épületet.

Borostyánkő temploma (galéria)

Borostyánkő, Almásy vár (galéria)

Borostyánkő, Almásy vár: Nyugati határváraink közül az egyik legfontosabb volt, már a tatárjárás előtt, a 13. század elején épült. Előbb a Németújvári, majd a Kanizsai család tulajdona lett, akik bővítették az erődítményt. 1532-ben a török csapatok, majd a lőportorony felrobbanása okozott benne nagy járokat. A 16. század második felében készültek el a ma is látható hatalmas bástyái, de 1617-ben újra felrobbant a Lőportorony. A romos részeket újjáépítették, ekkor már a vár kastélyszerű megjelenést nyert. 1644-től a Batthyány család kezében volt a vár, melyet a 18. században a mai formájára bővítették. 1892-ben az Almásy család megvásárolta a kastélyt, itt született 1895-ben gróf Almásy László, a híres Afrika-kutató, az Oscar-díjas Az angol beteg című film címszereplője. 1953 óta üzemszerűen működik benne szálloda, a mai napig az Almásy család irányítása alatt. Mivel a várban központi fűtés nincs, így a hidegebb időkre bezárja kapuit, és csak a tavaszi melegebb napokban nyit ki újra. A nem szállóvendégek előzetes bejelentkezéssel látogathatják a várat, mely során a privát kastélykertet, a jelenleg étteremként funkcionáló reneszánsz lovagtermet és a 18. századi barokk várkápolnát lehet megnézni.

Forrás: http://kirandulastippek.hu/koszeg-es-szombathely-kornyeke/borostyanko-bernstein-almasy-var

A külső várkert megtekintése után visszasétáltam a falu központjába, ahol a Sziklamúzeumot néztem meg zárásképpen. De még micsoda zárása volt a napnak! Életem egyik legjobb múzeumi élményét szereztem meg itt, mindenkinek ajánlom!

Sziklamúzeum, pinceszint (galéria)

1_109.jpg

Sziklamúzeum, földszint, szalónaki antimonbánya bányavasútja

Sziklamúzeum emeleti szekciója (galéria)

6_68.jpg

Egy darabka történelem

Itt is telefonon tudtam elérni az üzemeltetőket, hogy meg tudjam nézni a kiállításokat (8 Euro/fő). A múzeumban magyar nyelvű audio idegenvezetést kaphatunk, a múzeum egyes termeiben elhelyezett berendezéseket használva, így átfogó képet kaphatunk a környék bányászatáról, a világon egyedül itt bányászott nemesszerpentinről is! A múzeumot Otto Potsch képzőművész és családja hozta létre, hogy megismertesse a világgal többek között a nemesszerpentint, annak bányászatát, a borostyánkőbe zárt élőlényeket, valamint a saját remekműveit is. Fontos itt megemlíteni, hogy a környéken sosem bányásztak borostyánkövet, a település neve a közelben futó római kereskedelmi úttal, a Borostyánkő úttal hozható összefüggésbe. A múzeumra érdemes legalább egy órát rászánni, még így is erőltetett menettel tudtam csak végignézni a sok kiállított látványosságot!

Sziklamúzeum: A falu híres a nemesszerpentinről, mely igazi kuriózum: itt található ugyanis a Földön az egyetlen eddig fellelt lelőhelye eme nemeskőnek! A nemesszerpentin a közönséges szerpentinbe van bezárva erezetekben. Ma már több, mint 2000 köbméter meddő kőzetet kell kifejteni ahhoz, hogy 1 köbméter áttetsző nemesszerpentinhez jussunk! A világoszöldtől a sötétzöld minden árnyalatáig előforduló anyagot a kőbányában gondosan kiválasztják és kézzel fejtik. A nemeskő ugyanis annyira puha, hogy ha 2-3 méteres körzetében robbantanának, már olyan sérüléseket szenvedne, melynek hatására további feldolgozása lehetetlenné válik. A múzeum föld alatti bányászati részlegében valósághű modellek alapján ismerhetjük meg a különböző bányászati kitermelési módokat az első tárnában történt ásatásoktól kezdve a mai modern kőbányákban történő külszíni fejtésig. A pinceszinten lévő részben Ausztria területén talált csodaszép ásványokban gyönyörködhetünk ezeken felül.

A "szabadtéri részen" szalónaki antimonbánya bezárása után fennmaradt bányászfelszereléseket, eszközöket tekinthetjük meg, míg az épület emeleti szekciójában pedig Otto Potsch nemesszerpentinből készült remekműveit (többek között kínai szféragömböket is) valamint egyéb műalkotásait nézhetjük meg. Ráadásként pedig a balti borostyánkő történetével lehet megismerkedni, számos borostyánkőből készült dísztárgyat, valamint borostyánkőbe zárt több ezer éves állatokat és növényeket nézhetünk meg nagyítók segítségével.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr9314605142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/