Téli túra Pilisszentkeresztről Esztergomba - Pilis-Visegrádi Zöld 2. túra

2019 első vasárnapján a Pilis-hegység felé vettem az irányt, hogy a Túrafüggő Túrablog által kiírt Pilis-Visegrádi Zöld túramozgalom 2. túráját teljesítsem. Szerencsére ezúttal a meteorológusok előrejelzése helytálló volt, így a hófelhők elvonultával végül szikrázó napsütésben tehettem meg a túrámat a behavazódott hegységben! A helyenként viharos szelet is sikerült eltalálniuk a szakértőknek, így néhol bizony jól jött a több rétegnyi meleg ruházat is... Viszont cserébe az erős szél teljesen kisöpörte a nedves, párás légrétegeket, így fantasztikus panorámákban volt részem számos helyről: ez győzött meg véglegesen arról, hogy írjak erről a kirándulásról is egy élménybeszámolót, hogy ne csak én élhessem át ezeket a fantasztikus pillanatokat! :)

Szombaton fél 9 előtt Pilisszentkereszt központjában szálltam le a Dobogókőre tartó Volánbuszról, hogy megkezdjem innen a túrát, rögtön a "rajtkód" felkeresésével. Szerencsére a kód a helyén volt, így a zöld sáv jelzéseket követve megindultam a Pilisszántóra vezető műúton, előbb a Szent Kereszt templom mellett sétáltam el, amelynek szomszédságában találhatók a hősi emlékművek és III. Béla magyar király szobra. Hogy miért is pont neki állítottak itt emléket? Arra hamarosan kitérek, legyetek addig is türelemmel. A Dera(Kovács)-patak hídján átkelve pedig jobbra, a Patak sor havas felületére kanyarodtam be, hogy elbúcsúzzak a településtől, és megkezdjem a Pilis "vadonjának" felfedezését.

1_102.jpg

Bal kéz felé a kifehéredett Pilis-tető kísért utam kezdeti méterein

Már ekkor láttam, hogy bizony remek kilátásokban lesz részem: bal kezem felé a Pilis-tető hófedte vonulatában gyönyörködhettem. Kisvártatva elértem a ciszterci apátság romjaihoz, az egykori apátságból nem sok minden maradt: néhány falmaradványt és oszlopmaradványt lehet itt találni. Az oszlopok megmaradt "talapzatát"  tetővel próbálják megóvni a természet erőitől, hogy minél tovább állíthassanak emléket az egykoron itt tevékenykedő ciszterci szerzeteseknek. E helyen a 11. századtól egy vadászkastély állt, melyet - itt jön a válasz a templom melletti emlékműnél feltett kérdésre! - III. Béla királyunk adományozott 1184-ben az általa alapított pilisi ciszterci apátságnak. A vadászkastélyt francia honból érkező szerzetesek és építő mesterek szabták át a saját igényeik és eszményeik szerint, az Acey-ben ma is középkori állapotában megtekinthető templommal megegyező templomot hoztak létre itt a Pilis szívében, melyet végül 1225-ben, Szűz Mária tiszteletére történő felszentelésének idejére fejeztek be. Az apátságban a templom mellett kolostor, kerengő is helyet kapott, a déli kerengőszárnyból nyíló nyolcszögletű kútház a 13. század legnagyobb hazai kútépítménye volt! A közeli Klastrom-kút (melyet érintettem is) vizét vezették ide vízvezetéken, ez a forrásvíz biztosította a helyi kovácsműhely vízszükségletét is. III. Béla és utódai feltehetőleg királyi temetkezőhelynek szánták a kolostort, ugyanis ide temették II. András magyar király első feleségét Meráni Gertrúdot, akit a környékbeli hegyekben gyilkoltak meg 1213-ban. Az ország királyi központja aztán a tatárjárás után Esztergomból Budára került át IV. Béla uralkodása alatt, így a kolostor veszített jelentőségéből. Pusztulása pedig a mohácsi vész után kezdődött, a kolostor megrongálódott, a szerzetesek elmenekültek, az elnéptelenedett épületek egyre rosszabb állapotba kerültek. A törökök kiűzése után, a 18. században, a visszatérő Pálos rend tagja tévesen azt hitték, hogy a ciszterci romok a Boldog Özséb által alapított Szentkereszt pálos kolostor romjai, így annak közelében egy falut alapítottak: a mai Pilisszentkeresztet! A falu lakosai pedig az építkezésekhez a ciszterci kolostor megmaradt romjait szépen lassan elhordták, emiatt sem maradt sok fellelhető nyoma e hatalmas "épületkomplexumnak". Forrás: https://studhist.blog.hu/2017/08/30/pilisszentkereszti_ciszterci_apatsag_romjai

2_93.jpg

Óvott oszlopmaradványok

3_89.jpg

Klastromkút

A kolostor romjai után néhány lépésnyit kellett csak haladnom a már korábban említett Klastromkútig, melynek jéghideg vizét most nem teszteltem, melegebb időszakban azonban életmentő is lehet! :) A Vaskapu-völgyi elágazásig innentől végig széles réteken át haladtam, szinte szűz hóban, enyhén felfelé. Rendesen megdolgoztatott a meglepően vastag hóréteg, de szerencsére az elém táruló panoráma végig elvonta a figyelmemet arról, hogy mennyire fárasztó is az előrehaladás. A hókristályok a beérkező napsugarak által millió szám csillogtak, fantasztikus látvány ez mindig, most sem lehetett megunni.

4_80.jpg

5_68.jpg

Az elkerített részeken pedig paripák legelésztek, már amit a hólepel alatt sikerült találniuk... Beérve az erdőbe, egy kis erdei pihenőhelynél találtam magamat, az egyik hatalmas fán egy Mária képpel. Itt ágazik ki a piros kereszt turistaút, mely felvezet a Vaskapu-völgyön át a Pilis-tető gerincére.

6_62.jpg

A Két-Bükkfa-nyeregig folyamatosan emelkedő ösvényen tapostam a szűz havat, a szakasznak két fő látnivalója volt: az egyik a Döme halála kereszt volt, amely Pápay Domonkos erdőmérnöknek állít emléket, aki itt halt meg mérés közben tragikus körülmények között 1957-ben. A történet szerint Pápay Domonkos feladata volt a léniák kitűzése, hogy az erdőket ne rendszertelenül irtsák vagy épp tartsák karban, hanem legyen egy rendszer bennük. Az egyik segédkező diákot kérte meg, hogy dobjon neki egy ilyen jelölő rudat, aki a kérésnek eleget is tett, és a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, ugyanis a nyiladék nehezen volt átlátható, nem látta pontosan merre is tartózkodik az erdőmérnök. Pechére a rúd az ágakon "gellert" kapott, és pont a nyaki ütőerénél találta el a Domonkost, aki ott helyben elvérzett. A diákot sokat csúfolták emiatt, "hóhérnak" hívták, teljesen kikészült lelkileg, és végül az öngyilkosságot választotta...

7_56.jpg

Döme-halála kereszt

A másik fő, és jóval vidámabb attrakció pedig a Szopláki-ördöglyuk volt. E barlang is könnyen lehetne tragikus esemény helyszíne is, a barlang bejáratán lenézve gyorsan rádöbben az ember, hogy már a bejárata is egy hatalmas szakadékba vezet. Így hát életmentő lehet a köré kiépített kerítés, mely megakadályozza a turistákat, hogy túlságosan közel menjenek a barlang szájához, ezzel kockáztatva életüket. A barlang 430 méteres hosszúságával és 111 méteres mélységével a Pilis hatodik leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja! 

8_55.jpg

9_51.jpg

Szopláki-ördöglyuk

Felérve a nyeregbe, a műút melletti parkolóban autók hada állt, körülöttük túrázók tömege, itt aztán egy másodperc alatt elszállt a nyugodtság és háborítatlanság, mely eddig a természetben tett sétámat jellemezte. Szerencsére a túrázók a Pilis-tetőt vették célba, míg én a sorompónál lévő kódot lefényképezve Pilisszentlélek felé vettem az irányt, immáron lejtmenetben. Mivel átértem a hegy túloldalára, nem meglepő módon megkaptam a viharos szelet is mellé, eddig ugyanis a szélvédett oldalon túrázhattam. Keresztezve az Esztergom felé vezető műutat remek panorámában lehetett részem, ezúttal az Északi-középhegység legnyugatibb hegysége, a Börzsöny irányába. Fantasztikus látvány volt, a lombtalan fáknak köszönhetően sokkal többször is összekacsinthattam a Csóványossal, a Kopasz-heggyel vagy a Nagy-Koppánnyal a messzi távolban. A völgy aljában közvetlenül mellettem pedig az egykori Shaolin falu épületeit pillantottam meg, a nyári időszakban ez sem volt túlságosan feltűnő, mikor erre jártam... A Schullerok környékén ismét csak remek panorámában volt részem, mind a Börzsöny, mind a Fekete-hegy irányába, a völgyben pedig az idilli Pilisszentlélekre. 

11_43.jpg

Felül zúzmarás erdő, alul a bezárt Shaolin falu épületei

10_48.jpg

Elérve az Égett-hársot tudtam, hogy vége a "laza" lejtmenetnek, újra jön az ellentettje, fel a Felső-Ecset-hegyre. Annak oldalából ismét nem győztem a látvánnyal betelni, hol jobbra, hol balra tettem kitérőket a jobbnál-jobb kilátások érdekében. Emiatt komoly időt vett igénybe a hegy megmászása, de ezt cseppet sem bántam! Ez nem teljesítménytúra, itt nincs olyan, hogy időveszteség, itt csak a túrázó és a természet van, - remélhetőleg - teljes harmóniában egymással.

12_43.jpg

13_42.jpg

Ismeretlen katona sírja

14_40.jpg

15_37.jpg

16_38.jpg

17_38.jpg

Panorámafotók a Fehér-szikla tetejéről

Jöhetett a hullámvasutazás, végig a gerincen: Ráró-hegy, István-hegy, Béla-tető, közben meg-megállva a panorámát nyújtó helyeken. E szakaszon még extra kitérőket (néhány méterről van csak szó...!) tettem egy ismeretlen katona sírjához valamint a Fehér-sziklákhoz, ahonnan a nap egyik legszebb panorámáját "csekkolhattam", végül pedig az Enyedi-halála helyen emelt keresztnél álltam meg, itt szelfit is készítettem igazolásul, hogy felkerestem a helyet (igazolóhelye a túramozgalomnak).

18_30.jpg

Az Enyedi-halála nevének eredetéhez két történet is kapcsolódik. Az egyik, mely szerint egy Enyedi nevű vadőrt gyilkoltak itt meg orvvadászok, akiket rajtakapott a vadőr titkos vadászatuk során. A másik történet pedig arról szólt, hogy Krierer Hugó vadőr e környéken ölte meg Enyedi Istvánt a '20-as évek végén, mivel a goromba és hirtelen haragú Krierer Hugó felesége többször is a nőtlen Enyedihez menekült férje elől. A két vadőr viszonya addig sem volt felhőtlen, de a féltékenység vezetett a tragikus eseményhez vélhetően. Ezen verzió a valószínűbb, az esetről csendőrségi jegyzőkönyvek is készültek!

A kereszten pedig az alábbi Reményik Sándor Végrendelet című verse olvasható:

"Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek."

A gerincet elhagyva meredek ereszkedésbe kezdtem. És jött az, amire számítottam: végre letaposott ösvények! Ennek az volt a fő oka, hogy a mára meghirdetett Becsület útja 25-ös távjának útvonalába csatlakoztam be, a túratársak korábban felfelé tették meg mindazt, amit én most lefelé. A gerincúton amúgy végig szűz hóban kellett mindaddig mennem, míg a 45-ös távon vitézkedő három futó el nem húzott mellettem, így minimális nyomvályú már itt-ott kialakult. De a meredek lefelén már teljesen ki volt járva az út, így könnyebben tudtam lekocogni a völgy aljába, közben pedig a fák között a rám váró utolsó nagy falattal, a Vaskapu-heggyel szemezgettem. 

19_29.jpg

A Búbánat-völgyben

Leérve a völgybe végre elsüthettem a nap találós kérdését! Feltettem magamnak tehát a kérdést: Hol a búbánatban is vagyok? Hát pont ott! - vághattam rá a választ... Ugyanis a Búbánat-völgybe értem le! :) Bárcsak minden búbánatos hely ilyen lenne: lovak legelésztek a réten, szépen rendben tartott porták mindenfelé, szikrázó napsütés, gyönyörű dimbek-dombok minden irányba elnézve... Ha ilyen lenne egy átlagos búbánatos hely, akkor a világ is még jobb hely lenne, sőt... Felteszem a kérdést, milyen lenne akkor egy vidám, boldog hely? :)

20_27.jpg

Fári-kút

Jöhetett a lejtmenet böjtje, fel a Vaskapu-hegy tetejére, a Brill Gyula menedékházhoz! A hegy lábánál megálltam a Fári-kútnál, mert a túra igazolóhelye volt, fotót készítettem az amúgy szalagokkal körbekerített forrásnál. A szalagozás oka nem az itt zajló teljesítménytúra volt, hanem a balesetveszély: ugyanis a forrásfoglalat mellett a kőfal egy részen leomlott. Remélem mihamarabb újra biztonságos lesz a kút közvetlen környezete. A kutat elhagyva elhagytam az eddig a zöld sávot kísérő többi turistautat, hogy azoknál hosszabb úton érjek fel a hegycsúcsra. Nem is értettem kezdetben, hogy miért kell "kerülni", aztán végül megértettem. Az egyik hajtűkanyarból csodás panoráma tárult elém. Ilyen a "levágó" utak mentén nincs, ezt tapasztalatból tudom, így megéri ezt az utat is kipróbálni! :)

21_25.jpg

Elém táruló látkép a Vaskapu-hegy oldalából

Kigyönyörködve magamat, további szuszogtató emelkedő végén értem fel a menedékházhoz, melynek teraszáról immáron a Gerecse vonulataiban, a Duna víztükrében és a felvidéki tájban gyönyörködhettem, lábaim előtt pedig Esztergom terült el, annak legnagyobb látványosságával, a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert főszékesegyházzal, vagy ahogy a köznyelven is nevezik, a bazilikával. 

22_26.jpg

23_21.jpg

24_22.jpg

25_18.jpg

26_18.jpg

Kilátás a Vaskapu-hegy tetejéről

Itt újra megcsapott a hideg, viharos szél, melyet innentől a gerincen haladva végig élvezhettem, de ez sem szeghette kedvemet, ugyanis onnan mindvégig fantasztikus volt a látkép, akár jobbra, akár balra fordítottam buksimat. Balra a Nagy-Gete, a Nagy-Gerecse, a Hegyes-kő voltak a számomra legfeltűnőbb hegycsúcsok, míg jobbra a Burda sziklák hegyoldala vonta el a tekintetemet hosszú időre.

27_18.jpg

Kilátás a Börzsöny Szlovákiához csatolt részére, a Burdára

28_12.jpg

Hármas-szikla kettős kereszttel

A gerincút után egy gyors, de meredek ereszkedés következett Esztergom lakott részéig, ahol már csak be kellett sétálnom a buszpályaudvarra, a túra hivatalos végpontjához. Itt sajnos az igazoló kódot nem találtam, így ismét egy szelfit készítettem, majd futótempóra váltottam, hogy az innen majd' egy kilométerre található vasútra siessek. Így pont sikerült megcsípnem a Budapest felé induló vonatot! A túra kitérőkkel, extra vasútállomási továbbhaladással 24,3 km lett, kellően kifáradtam, köszönhetően a vártnál vastagabb hórétegnek, és az emberi tappancsok által sok helyen még nem járt ösvényeknek! Jó kis túra volt, szinte végig panorámaúton, ide mindenképp jó látási viszonyok között gyertek, mert sokat veszítetek, ha egy ködös napon vágtok bele eme kalandba! ;)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr8014541916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/