Medveles 60

A Medveles túrákat idén utoljára rendezték meg a Bihar-hegyég északi részén, a Vigyázó-hegységben, Biharfüredi bázissal. Így hát nagy volt a csábítás, hogy a történelmi Magyarország területén is túrázzak egy jót a nyár közepén, csak egy probléma volt: a túrára való kijutás... Szerencsémre ezt gyorsan sikerült megoldanom, Elblinger Bálint ajánlotta fel segítségét, melyet örömmel fogadtam el! Így hát a túra előtti napon, péntek délután megindultunk Bálinttal, barátnőjével Vikivel és Viki testvérével, Mátéval Biharfüred felé. Az út hosszú és fárasztó volt, ottani idő szerint este 11 óra magasságában értünk a Belényesben található Boros Vendégházhoz. A házigazdák házi pálinkával és nagy szeretettel fogadtak, egyáltalán nem meglepő módon. Nem jártam még sokszor Erdélyben/Partiumban, de mindig ezt a fajta fogadtatást tapasztaltam, igazán vendégszerető magyar emberek laknak ezen vidékeken! :) Így hát az elfogyasztott alkohol hatására igazán gyorsan álomra hajtottam fejemet, hogy másnap hajnalban újra autóba üljünk, és majd' egy óra szerpentinezés után megérkezzünk túránk bázisához Biharfüredre, a Gaudeamus menedékházhoz.

Az itinerek átvétele után, fél 7 előtt 3 perccel, néhány csörögefánkkal a hasamban egyedül vágtam neki az idei királykategóriás távnak, mely nagyjából 60 km-en kanyargott a Vigyázó-hegység legszebb részein. Rögtön kis emelkedő, és csodás fenyvesek fogadtak, csak hogy bemelegedjek, ugyanis ezen hajnali órán még nem neveztem volna kellemes nyárinak az időjárást. Borongós volt az idő, a szél is lengedezett, a hőmérő higanyszála sem kúszott túl magasra... De legalább nem kellett attól tartanom, hogy nagyon kimelegedjek. Jó fél órányi séta után az eső is elkezdett szemerkélni, majd egyre intenzívebbé vált... Elgondolkodtam az esőkabátom felvételén, ám addig-addig halogattam - közben ugyan egy kissé megáztam - míg az eső abba nem maradt. Így értem el a Mező-havas alá, ahol az első ellenőrző ponton kellett pecsétet begyűjtenem. Innentől a túra hosszan a kitett gerincen haladt, egészen a Sík-havas lábáig, majd 10 km-en keresztül. Sajnos egy közelmúltbeli brutális szélvihar miatt a Sík-havas lábától a szervezők visszafordítottak minket, és ugyanezen az úton kellett visszatúráznunk az 1. ellenőrzőpontig, ugyanis a Bocsásza alatt található Ördögmalom-vízesés környékét teljesen letarolta a vihar, a meredek hegyoldalban egy fa sem maradt ép, a helyreállítási munkálatok pedig még tartottak, a turistaút még egy jó ideig járhatatlan lesz...

Kilátás a Mező-havas tetejéről, szivárvánnyal színesítve (galéria)

Pontosan az említett oda-vissza út, na meg a remélt kilátás miatt tettem inkább egy kitérőt a Mező-Havas csúcsára, fáradozásomat pedig siker koronázta: csodás, 360°-os panoráma a Vigyázó-hegységre, szivárvánnyal színesítve az amúgy is szemet gyönyörködtető látványt! 

6_58.jpg

A hegyi réteken számos helyen legelésztek tehéncsordák

Innen meredek ösvényen, törpefenyők között tértem vissza a túra hivatalos útjára, hogy folytassam a gerinctúrát! Ezen a 10 kilométeren szinte végig a fejemet kapkodtam jobbra és balra, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy merre szebb a panoráma! :)

dscn7383.JPG

dscn7392.JPG

Érintettem az Istenek-havasát és a Horgas-havast kis kitérőkkel, mielőtt megérkeztem volna a 2. ellenőrző ponthoz, a Sík-havas alá. Itt néhány pogácsával frissítettem, majd visszafelé vettem az irányt, hogy másik szemszögből is kiélvezhessem az elém táruló látványt. A panorámán kívül a közelben legelésző tehén- és birkacsordák keltették fel a figyelmemet.

7_52.jpg

8_51.jpg

Tisztában voltam, hogy ahol csordák legelésznek, ott pásztorkutyák is vannak, így ezen helyeket próbáltam elkerülni, az esetleges összetűzések megelőzése érdekében. Szerencsére ez sikerült is, szemben pedig számos ismerős túratárssal találkoztam, így szociális szempontból sem volt unalmas ez a visszautam a Mező-havas oldaláig. A felhők sokszor a gerincig felhúzódtak, igazán látványos volt, hogy az egyik völgyet a felhők teljesen eltüntették, míg a másik irányba semmi sem gátolta a nézelődésemet.

20180707_093516.jpg

20180707_110303.jpg

Visszaérve a Mező-havas oldalába, a pontőrökkel már nem találkoztam, ám egy itt legelésző tehéncsordával igen, így jöhettek a tehenes szelfik, teljesen barátságosak voltak mind a kérődző barátaim, mind a rájuk vigyázó pásztorkutyák is! :) 

20180707_101118.jpg

Meredek ereszkedés következett csodás fenyőerdőkben, újra rázendítő esővel, mely gyorsan felhőszakadássá fejlődött, így értem el a 3. ellenőrző pontot, a Papok-feredőjét, Itt az ellátmányt egy pavilonnal védték az időjárás viszontagságaitól, így az alá behúzódva, szárazon élvezhettem a gasztronómiai kalandokat. Volt itt minden: keksz, édességek, kenhető sajt, zsíroskenyér, savanyúság, paradicsom, alig tudtam választani! :) Az eső pedig nem akart alábbhagyni, így miután hasam kitette a megtelt táblát, kénytelen voltam felvenni az esőkabátomat, és abban folytatni a túrát.

20180707_114949.jpg

20180707_114953.jpg

20180707_121739.jpg

Nemsokára véget értek az erdők, és újra széles réteken át, erdei utakon haladtam, számos helyen remek kilátással a környező hegyekre, és a réteken ebédelő jószágokra. Újra hegymenet következett, immáron száraz körülményekkel, így értem el a 4. ellenőrző pontot a Ló-havas oldalában. A villanyvezeték alatti sátorból bújtak elő a pontőrök, akik egy kis ellátással is kínálgattak, de csak a pecsétet fogadtam el, még emésztettem a Papok-feredőjénél elpusztított komoly mennyiségű ellátmányt.

20180707_123521.jpg

Továbbra is réteken-fenyőerdőkön keresztül bandukoltam, pásztorszállásokat is érintve, többször is megközelítve tehéncsordákat. Egyszer azonban a csordát még nem is láttam, csak a kolompokat hallottam az erdő mögött, ám ugató kutyák (5-6 méretes eb) futottak felém. Na ez volt az a pillanat, amire nem vágytam...

20180707_123955.jpg

A kutyákhoz tartozó pásztorok pedig sehol, így hát megtorpantam, hogy elgondolkodjak, hogyan oldjam meg a helyzetet. Mivel láttam, hogy csak a területet védik a kutyák, és egy pontnál közelebb hozzám nem jönnek, így a fenyőerdőben kanyargó kerülő "ösvényt" választottam. Szerencsésen ki tudtam kerülni őket, az erdei útról csak csúnyán néztek rám a blökik, éhesek szerencsére nem voltak! A kerülőnek hála azonban remek gombafotókat készíthettem a fenyőfákkal szimbiózisban élő se nem állat, se nem növény kategóriájú élőlényekről.

20180707_124029.jpg

Pulzusom normalizálódása után, fel-le hullámzás következett, mígnem a Sebes-völgy alján értem el az 5. ellenőrzőpontot, mely egy pásztorszállás mellett került kialakításra. A Sebes-patakban természetes módon hűtötték a pontőrök a folyékony kenyeret, a kis tűzrakóhely környékén pedig újra terülj-terülj asztalkám fogadott, isteni házi fánkkal, hozzá extraként házi sárgabarack-lekvárral. Mindkettő nagyon ízletes volt, kicsit farsangi hangulatom támadt, hiszen az a fánkozás igazi szezonja! 

20180707_132704.jpg

20180707_133058.jpg

20180707_133431.jpg

A hegyi patakon átkelve, azt szépen körbefotózva egy combos emelkedő következett, melynek tetején újra beértem a végtelen fenyőerdőbe, szalagok segítették a tájékozódásomat, így egyből rátaláltam a helyes irányra az érintetlen erdő mélyén.

20180707_134135.jpg

Az egyik, ha nem a legszebb szakasz volt ez számomra, a látvány elragadó volt! Hamarosan azonban megkezdődött a bokagyilkos, hirtelen ereszkedés Lesu üdülőfaluba: egy kis hegyi patak mellett, kisebb-nagyobb köves terepen veszítettem a szintet, itt jobban esett belekocogni, hogy mielőbb leérjek a völgy aljába. Hamarosan a lejtési szög csökkent, és az út is széles, erdei dózerútra cserélődött. Ekkor értem utol Bihari Jánost, aki eddig az összes Medveles túrát teljesítette, és innentől vele tettem meg a hátralévő kilométereket. Jó kis csapat voltunk, jókat beszélgettünk végig, és innentől nem is kellett az útvonalra figyelnem, elvégre János helyismerete bőven elegendő volt a túra sikeres bejárásához! :)

20180707_144430.jpg

20180707_145127.jpg

20180707_150020.jpg

Lesu üdülőfalu központjában lévő kocsmában szerezhettem be a 6. pecsétemet, itt ismét komoly ellátásban volt részünk: zsíros-, lekváros- és vega pástétomos kenyér, vegetával, fűszersóval, hagymával, mazsola és földimogyoró, egyéb édes szekcióval kiegészítve! A kocsmában pedig találkoztam a túra egyetlen medvéjével, mely annak falán lógott, kilapítva. A kocsma bejáratán pedig egy ránézésre eléggé kigyúrt paripa nézett be, ő is szeretett volna egy s mást fogyasztani, vagy csak szimplán minket szeretett volna továbbvinni a cél felé? A választ azóta sem súgta meg... :)

20180707_152709.jpg

Innen hivatalosan műúton indultunk meg a Jád-patak völgyében, egy kutyus csapódott hozzánk, a békésebb fajtából, így hármas sétáltunk egy darabon keresztül a méretes vízfolyás partján. A kutya falu határában elköszönt tőlünk, nekem pedig róla egyből az otthon ekkor még betegeskedő, 14 és fél éves Jenny kutyám jutott eszembe... Ekkor még optimista voltam az állapotát illetően, azonban sajnos másnap reggel kaptam a rossz hírt, mely szerint családom elaltatja, hogy ne szenvedjen tovább. :( Innentől a műút gyakorlatilag földúttá minősült vissza, néhol egy-egy aszfaltos-betonos darabkával, mementóként, hogy itt valamikor jobb minőségű út is haladt?!

20180707_161355.jpg

A túra előtt "féltem" attól, hogy el fogok sétálni a szakasz látványosságai mellett, a kitáblázottság hiánya miatt, ám Jánosnak hála ezen félelmem már korábban elszállt, ő ugyanis pontosan tudta, hogy mikor is kell letérni a Jadolina-vízeséshez. A kis kilátóteraszról remekül rá lehetett látni a vadul lezúgó Jád-patakra, majd közvetlen a vízesés alá is lemerészkedtünk! 

20180707_162012.jpg

A műúton folytattuk utunkat, újabb felhőszakadás okozott felfrissülést néhány perc erejéig, így János bemutathatta, hogy ő hogyan is védekezik az égi áldás ellen: esernyővel! Érdekes látvány volt, de valóban szárazon megúszta a zivatart, én inkább a bőrig ázás mellett voksoltam, ekkor már teljesen kellemes volt a klíma! Ezen a szakaszon nem csak a vadregényes völgy volt az érdekesség, hanem hogy a túra során először a fenyvest lombhullató erdő váltotta fel, melyet itthon megszokhattunk már, de a Vigyázó-hegységben nem ez volt a jellemző, sőt! 

20180707_171418.jpg

20180707_171530.jpg

A Szerenád-vízesés alatt volt a 7. ellenőrző pont, ismét csak fejedelmi ellátással: lekváros- és zsíros kenyér, savanyúság, paradicsom, mogyoró, egyéb édességek, egy szavunk nem lehetett, az asztalok mögött pedig Orsi szülei szolgáltak ki minket többek között, igazán kedves embereket ismerhettem meg! :)

Egy átlagos frissítőpont... (galéria)

20180707_171906.jpg

Így hát energiával feltöltekezve vághattunk neki a Szerenád-vízeséshez vezető útnak a Kis-Jád-patak völgyében, kisebb-nagyobb vízesések mellett, majd a völgy meredek oldalában előbb felfelé, aztán lefelé a fentebb említett vízesés "tövéhez". Ismét csak egy látványos rész, remek képeket tudtam készíteni, és saját szemeimmel is kiélveztem a látványt! 

20180707_174530.jpg

Ekkor újra rázendített az eső, János ismét elővette varázsesernyőjét, hátizsákját pedig az eddig is rajta lévő esőkabátja védte, így úgy nézett ki, mint Darth Vader nagyúr, esernyővel kiegészítve! :) Én maradtam az elázás pártján, mivel az emelkedő továbbra is izzasztó volt, nem szerettem volna a szintetikus esőkabátom alá teljesen befülledni, úgy sem úsztam volna meg szárazabban a hegymenetet. Felérve a "csúcsra", onnan visszatekintve egy utolsó panorámafotó készült, hogy aztán ráérve a műútra, majd azon végigsétálva visszaérjünk a Gaudeamus menedékházhoz, túránk céljához, 12 órával és 13 perccel a rajtidőm után.

20180707_184755.jpg

Az így is remek túrát egy tál finom töltött káposztával és a mellé felszolgált puliszkával vezethettük le, majd még sikerült repetát is kiharcolnom, hogy ne teljen kalóriák nélkül a várakozásom Bálintékra. Nem irigyeltem őket, elvégre beérkezésem után az eső intenzitása egyre durvábbá vált, ők bizony sokkal több esőt kaptak a végén a nyakukba... Máté már a beérkezésemkor is a menedékházban pihent, mivel a cipője kicsinálta a lábát, így végül kénytelen volt lerövidíteni a túrát. A várakozás közben számos túratárssal elegyedtem beszélgetésbe, többek között itt ismertem meg Varga Alízt is, akivel azóta már sikerült nem csak a célkaja közben, hanem túra közben is jókat beszélgetni! :)

Másnap pedig felkerestük a Belényes melletti Bélavárat is, valamint a biharrósai Farcu kristálybarlangot "extraként", mindkettőt csak ajánlani tudom, ha erre jártok, pár kedvcsináló képet csatolok is! ;) Megjegyzésként annyit, hogy a kristálybarlangba csak akkor indulnak túrák, ha éppen nincs vihar, ugyanis a barlangi vezetők szerint a dörgések által keltett lökéshullámok omlasztják a barlangfalakat... Emiatt nekünk is vagy fél órát kellett várni a barlangtúrára, ám nem bántuk meg végül, hogy kivártunk azt, remek élmény volt! :) És még egy dolog, legyen nálatok elég lej, mert sem más valutával, sem kártyával nem lehet fizetni, de ezért cserébe van magyar nyelvű idegenvezetés is! 

Bélavár, Belényes (galéria)

dscn7421.JPG

Panoráma a várromtól

12_39.jpg

Kilátás a kristálybarlang bejáratától

Mesevilág a kristálybarlangban (galéria)

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr4714504968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/