Az Upponyi-hegység csodái

Az Upponyi-hegység véleményem szerint Magyarország egyik legeldugottabb gyöngyszeme. Bár az Országos Kéktúra teljesítésem során érintettem már e vidéket, de az OKT nagyjából észak-déli tengelyű útvonala annak számos látnivalóját mellőzi! Ezt a hiányosságot pótoltam nemrég, ezúttal kelet-nyugat irányban túráztam egy jót a Bükk-vidék északi kistáján, hamisítatlan téli időben.

Kalandjaimat ezentúl pedig nem csak a blogomon követhetitek nyomon, hanem a facebook oldalamon is! :)

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt

1_96.jpg

Bánhorváti, református templom

Túrámat Bánhorvátiban kezdtem, a Templomok terén, ahol egymás mellett található a római katolikus és a református templom. Számomra érdekesebb volt a református templom, melynek tornya eredetileg egy őrtorony volt, mely már 1293-ban is ezen a helyen állt. Később építettek hozzá egy kápolnát, melyet aztán később átépítettek és kibővítettek. Érdemes lett volna megnézni a belsejét is, mivel a mellette lévő információs tábla leírása alapján gyönyörű többek között az 1700-as évekből való festett fakazettás mennyezete. De sajnos ajtaját zárva találtam, információt pedig sehol, hogy esetleg hol találhatnék kulcsot a bejutáshoz. 

Így hát nem volt más opció, mint megindulni a porcukor hóval borított Upponyi-hegység keleti vonulatának irányába, melyet üledékes anyag (homok, kavics, agyag) illetve vulkanikus andezit épít fel. A kék kereszt jelzéseket követve hagytam hátam mögött a civilizációt, és a Som-patak völgyében, szántóföldek között sétáltam. Első látnivalóm a Miklós-kútja volt, a Som-patak közvetlen oldalában leltem rá egy kis lépcsősor alján a foglalt forrásra, melynek kifolyójából friss forrásvíz csörgedezett. A Rózsás-kő (mely egy kiszögellés, nevét a rajta elszórtan fejlődő törpe vadrózsáról kapta) oldalában haladva még láttam néhány hétvégi házat, hogy aztán végre tényleg a természet vegye át az uralmat, egyre vastagabb hópaplannal lábaim alatt.

2_87.jpg

Miklós-kútja

4 és fél kilométerrel a tappancsaimban, egy kellemes emelkedőt leküzdve értem el a hegység keleti felének szerintem legizgalmasabb attrakciójához, a Damasa-szakadékhoz. A szakadék 2-300 évvel ezelőtt, egy földrengés hatására keletkezett, tömbös csuszamlással: az andezit-agglomerátum 10-15 méteres tömbökben, 10 méter mélyen a völgybe csúszott. Itt található Magyarország második legnagyobb álbarlangrendszere is, amelynek aljába a bátrabbak le is merészkedhetnek! Én sem tudtam megállni, hogy ne kukkantsak be egy kicsit a hegység gyomrába... Impozáns látvány volt már a bejárattól is a szakadék, ám bentről felnézve még grandiózusabbnak éreztem, remek emlékekkel másztam ki a függőleges sziklafalak közül! Kellő odafigyeléssel, körültekintéssel biztonságosan járható, persze csak száraz időben, amikor a sziklák csúszásveszélye minimális!

3_83.jpg

A Damasa-szakadékhoz érkezvén

9_45.jpg

Az álbarlangrendszer egyik lejárata

Az álbarlangrendszer felfedezése (galéria)

Felülről jól látni, hogy valóban megnyílt a Föld a földrengés során (galéria)

37_6.jpg

Damasa-szakadék

Fentről is megcsodáltam a szakadék szerteágazó világát, találtam is még egy hasadékot, amelyben ismét csak meg tudtam közelíteni a szakadék "magját", ezúttal egy szinttel magasabbról nézhettem körbe, innen sem volt rosszabb a látvány, sőt!

11_38.jpg

Az álbarlangrendszer egy másik szemszögből

Már megérte elutazni! - állapítottam meg, és vettem egyúttal búcsút a helytől, hogy további kalandokban lehessen részem. Az utam egészen a Háromkő-bérc vadászházig enyhén emelkedett, melynek bejáratánál egy szép fafaragású kopjafa fogadott.

13_37.jpg

Háromkő-bérc vadászház míves kopjafával

Itt balra kanyarodtam le a kék háromszög mára már leszürkített turistaútjára, hogy szintezve az OKT útvonalába torkolljak be végül. Bár OKT, így gondolhatnátok, hogy innen ismerős volt számomra a terep, meg kell, hogy cáfoljalak titeket, ugyanis ez egy "friss" szakasza annak! Én még a Szilas-tetőről toronyiránt lezúgtam az agyagtól rendkívül csúszós, meredek domboldalon Upponyba. Na ezt kerüli ki most az OKT útvonala, és érinti a remek kilátást ígérő Három-kő-bércet. Ahogy a neve is utal rá, három sziklaszirt található itt, mindegyikről remek kilátással! Az andezitsziklák tetejéről nekem most korlátozott volt a panoráma, ugyanis eddig is eléggé felhős-párás volt az idő, ám ekkor már Holle anyó rázta rendesen a dunyháját, így csupán a lábaim előtt heverő Uppony és a mellette magasodó Kalica-tető bukkant fel a látómezőben.

14_35.jpg

Kilátás a Három-kő-bércről

15_32.jpg

Ahogy látható, tényleg három sziklaalakzat található itt

Az OKT-n egészen a Kalica-tető nyergéig bandukoltam, ahol választhattam: vagy felmegyek a hegycsúcsra, majd annak másik oldalán ereszkedek le az Upponyi-szoroshoz, vagy pedig azt megkerülve, a Dedevárat érintve teszem meg mindezt. Végül a rossz látási viszonyok miatt a második opciót választottam, emellett még döntő tényező volt az is, hogy a Kalica-tető oldalából, a Herkó Páter kereszt mellől már megcsodáltam korábban a panorámát, míg a Dedevár eddig kimaradt.

Tehát a kék háromszög jelzéseket követve veszítettem tovább a szintet, és ezzel együtt az eddig havas tájat is, a hegy másik oldalán ugyan is annak szinte nyomát sem találtam, melyen alaposan meg is lepődtem... Ezek szerint itt melegebb lehetett a klíma a korábbi hóesés során, vagy a hegy másik oldala feltartóztatta a havat ontó felhőket... Egy hajtűkanyarba érve pedig a kék várrom jelzésen indultam - volna - tovább a Dedevárhoz. Ám a letérést benéztem, és rossz irányba indultam el: hamarosan a Lázbérci-víztározó partján sétáltam, ekkor esett le a tévesztésem.

17_33.jpg

16_33.jpg

Lázbérci-víztározó

De ha már így alakult, idejekorán kiélveztem a 70-es években, a Csernely-patak vizével felduzzasztott mesterséges víztározó magával ragadó világát. Fotózás után végig annak partján futó ösvényen haladtam, majd amikor az megszűnt, toronyiránt, meredek emelkedő végén értem fel a Dedevárhoz. Illetve annak egyetlen ma is látható falmaradványához... Nem csak a fennmaradt része csekély, hanem a várról fellelhető információ mennyisége is, annyi feltételezhető, hogy az Árpád-korban épült, pusztulásának időszaka sem tisztázott, okleveles említése pedig nincs. Rejtélyes egy hely!

18_27.jpg

Dedevár romjai

Innen ismét megindultam a tó partjára, ahol egy kis pihenőhely várt rám, és egy gát a tó északi végén, ahol az azt tápláló Csernely-patak belefolyik. Itt már vékony jégréteg, annak tetején pedig porcukorhó borította a vízfelületet. A torkolat mellett elsétálva értem be az Upponyi-szorosba, melyet a most békésen folyó Csernely-patak vájt ki: nehéz elképzelni ilyen szelíd arcát látva, hogy mekkora ereje is van/volt a földtörténeti idők során.

20_24.jpg

Upponyi-szoros

A patak és a szoros egyben a hegységet is kettéosztja, a szorosból kiérve annak nyugati részén folytattam utamat, melyet mészkő, pala és homokkő épít fel. De ne siessünk annyira, előbb még végig kellett sétálnom a hatalmas, meredek sziklafalak szegélyezte, mészkőbe vájt szoroson, a kék kereszt jelzéseket követve. Előttem pedig feltűnt a sziklafal tetején a Herkó Páter kereszt is, ahonnan remek a kilátás a víztározóra és a Bükk vonulataira, repüljünk is vissza az időben 2015 márciusába, hogy illusztrálni is tudjam mindezt!

21_22.jpg

Kilátás a Kalica-tető oldalából, a Herkó Páter kereszttől (2015. márciusa)

Na de most vissza a közelmúltba: a szoros Eszkála-tetői oldalában, a barlang jelzéseket követve az Upponyi-kőfülkéhez lehet kitérni, melyet már az ősember is szállásul használt, az ott végzett ásatások alapján! Ide egy meredek ösvény vezet fel, melynek csúszóssága miatt úgy döntöttem, hogy ez egy másik alkalomra marad... Plusz be kell valljam, simán elsétáltam a leágazás mellett, csak később jutott eszembe a dolog. :)

22_23.jpg

Uppony utcáin sétálva feltűnt a Kalica-tető és a Három-kő-bérc is jobb kéz felé

Upponytól pedig a Kohász Kék túramozgalom egy szakaszát is teljesítettem Sátáig, végig a kék kereszt jelzéseket figyelve! Upponyom átsétálva, jobbra nézelődtem leginkább, feltűntek a nemrég érintett Három-kő-bérc andezitsziklái a távolban, közelebb pedig a falu domboldalba vájt pincesora is. A falu központjától induló kék háromszög jelzéseket is érdemes követni, ezek felvezetnek az Eszkála-tetőre, ahonnan a leírások szerint az egyik, ha nem a legszebb panoráma élvezhető a Lázbérci-víztározóra! Most ez nekem kimaradt, de újabb indok a mihamarabbi visszatérésre! :)

24_18.jpg

Egy patakátkelés a sok közül

A települést a Csernely-patak mellett sétálva hagytam el, onnan kiérve jött az újabb meglepetés: patakátkelés, és itt már cseppet sem tűnt szelídnek a patak, már ami a szélességét és mélységét illeti... Esélytelennek láttam a száraz lábbal való átkelést, szerencsémre innen alig pár méterre egy híd ívelt át fölötte! Ezt ki is használtam, ám agytekervényeim jól emlékeztek a túra előtti térkép bogarászásomra... Lesz itt még bőven patakátkelés! Így hát nem nyugodtam meg teljesen, hogy sikerült kijátszanom a vízfolyást... Pár perc múlva jött is a megerősítés, újabb átkelés, ezúttal is hasonló körülményekkel. A telefonomon a térképet vizsgálgattam, hányszor kellene még ilyen mutatványt végrehajtanom. A válaszom saját magamnak nem volt túl megnyugtató: nem kevésszer... Így hát tudtam, hogy nem fogom megúszni a dolgot, ám halogatni még talán tudom! - állapítottam meg, majd indultam meg a turistaúttal párhuzamosan, ám a patak innenső oldalán. Nemsokára a turistaút vissza is jött az én oldalamra, így egyenlőre megúsztam a dolgot. Ám később már nem volt mit tenni, át kellett kelnem a patakon, botok nélkül nem volt egyszerű mutatvány, szerencsére a bakancsom a vízállóságát igazolta, így beázás nélkül oldottam meg ezen mutatványokat. Izgalmas, kalandos kis szurdokvölgy, aki itt unatkozik, az valamit nagyon rosszul csinál! A völgyben tehát számos ponton kereszteztem a patakot, míg aztán elbúcsúzva attól élesen jobbra kanyarodtam, a meredek hegyoldal felé. Rövid, de annál keményebb emelkedő várt rám, melynek tetején egy foglalatlan forrás, a Halatvén-kút okozott újabb meglepetést. 

25_15.jpg

Halatvén-kút

Innen már csak lefelé vitt az utam, előbb gyönyörű fenyőerdőn, majd onnan kiérve csodás réteken keresztül, egészen Sátáig. A domboldalból pedig remek kilátással, a hullámzó dombvidékre és a távoli Bükk hegyvonulatára!

 

26_15.jpg

27_15.jpg

A távolban feltűnt Sáta

Beérve Sáta településre, nem meglepő módon nem fogadott " Üdvözöljük Sátán!" felirat, elég morbid is lenne... A falu központjáig követtem a turistautat, ahol a túrát befejeztem. Még szeptemberben fényképeztem körbe a falut, mikor Ózd felől érkeztem ide, és volt időm a busz érkezéséig, így ekkor készített képet osztok itt meg veletek. A falu fő látványosságai a Fáy kastély és a mellette található Keresztelő Szent János vértanúsága templom. A kastély sajnos - tudtommal - nem látogatható, csak a kerítésen kívülről lehet bekukkantani, de ez kifejezetten javasolt, ha erre jár az ember!

36_8.jpg

Fáy kastély (2018. szeptembere)

A túra GPS trackjét ide kattintva találhatjátok, jelölve rajta a látványosságokat, ha esetleg kedvetek támadt bejárni a környéket! :)

28_10.jpg

Lázbérci-víztározó a festékbánya közvetlen szomszédságából

Ráadásként pedig még meglátogattam a Lázbérci-víztározó dédestapolcsányi végén található festékbányát, ami elvileg a Szalamandra tanösvény egyik állomása. Sajnos a tanösvényből csak egy összefirkált szalamandrás táblát sikerült megtalálnom, ismertető táblát a volt vasércbányáról nem. A tárók két szinten kerültek itt kialakításra, az alsó tárót könnyebb megközelíteni, egy hatalmas szikla aljában indul egy viszonylag hosszú járat a hegy gyomrába, melynek végén az többször is összeszűkül, de kúszva-mászva egy ideig még lehet tovább menni benne, amíg aztán a mesterséges üreg valójában véget nem ér! Jó kis móka felfedezni a látványos, színekben gazdag tárót. Ám vigyázni nem árt, a falai elég mállékonyak, a kúszás-mászás során néha hozzáért a hátam annak tetejéhez, melytől nem kevés puha kőzet hullott le a "plafonról" rám, a nyakamba! :) 

Vasércbánya, alsó táró(k) (galéria)

Vasércbánya, felső táró (galéria)

A felső táró nagyjából 100 méternyi járásra található az alsó táró felett, ha szembe állunk az alsó táróval, jobb kéz felé érdemes megkerülni a sziklafalat, és utána már könnyen rá lehet lelni a felső szinti bejárathoz. Ez sem egy rövid vájat, van benne egy Y elágazás is, de mindkét irányba haladva viszonylag gyorsan véget érnek a folyosók, így eltévedéstől nem kell tartani. Legalábbis én nem találtam másfelé leágazást útközben, mert olvastam/hallottam olyan híreket is, hogy ez a táró bizony hosszabb... Aztán hogy én voltam-e a béna vagy az elmondások során lett túldimenzionálva a felhagyott vasércbánya, azt derítsétek ki ti! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr4914496504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fődíszpinty 2018.12.18. 21:49:31

Szép dolgozat 5 ös ☺

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/