Végre újra a Soproni-hegységben jártam! - Lővérek 40

Idén még nem túráztam a Soproni-hegységben, november harmadik szombatján azonban végre pótolhattam eme hiányosságomat, a Lővérek 40 TT keretein belül. Két évvel ezelőtt már teljesítettem e megmérettetést, akkor jó szájízzel és emlékekkel térhettem haza, így most sem volt kérdéses számomra a végkifejlet! Plusz motivációm is volt: a túra egyben a záró fordulója volt a Nyugati végeken túramozgalomnak, mellyel ismét egy nekem oly értékes "trófeát" zsebelhettem be, rögtön a célba beérkezvén. De ne siessünk ennyire előre, haladjunk szépen sorban, kezdjük az elejéről!

16_27.jpg

Ízelítőül :)

Szombat hajnalban beülve az autóba a szélvédőre ráfagyott, lecsapódott pára fogadott, mely végérvényesen rávilágított arra, hogy vége az idén rekordhosszúságú vénasszonyok nyarának, így egy kicsit tovább tartott mire végre elindulhattam előbb két szombathelyi túratársamért Olad irányába, majd pedig egy 180 fokos fordulatot véve immáron Sopron felé. Háromnegyed 7-kor már a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola ebédlőjében várakoztunk, hogy nevezési lapjainkat leadva, itinereinket átvéve nekivághassunk a kalandnak. Most sajnos külön, hiszen eddigi útitársaim, Kálmán és Márk sérüléseikből lábadoznak még, így az eszükre hallgatván "csak" a 25-ös távot választották, míg én maradtam a "klasszikus" 40-esnél. 

7 órakor eldördült a rajtpisztoly, Dienes Áronnal és Pólya Sanyival hárman iramodtunk meg, előbb kifelé az iskola forgókapuján, ki-ki eldöntve hogy melyik irányba forgatja azt a sikeres kijutás érdekében, melybe viccesen rögtön politikai irányultságot csempésztek túratársaim. :) A túra első kilométerei aszfaltkoptatással teltek, a fagypont körüli időben bizony még elkélt a pulóver is, a háztetőkre és a növényzetre fehér dér telepedett, rég volt már ilyen látványban részem.  Előbb a Soproni Egyetem kampusza, majd az Erzsébet kert mellett sétáltunk el, hogy elérjük végre Sopron Bánfalva városrészét, ahol a Mennyek királynője templom impozáns épületében gyönyörködhettünk. A Turista utcán végigsétálva jól megfigyelhető volt, ahogy a fűtési szezonban keletkező füst megrekedt a Kutya- és a Sánc-hegy közötti "völgykatlanban". 

1_90.jpg

Sopronbánfalva, Mennyek királynője templom

2_82.jpg

Kárpáti malom

Még mielőtt elhagytuk volna a lakott területet, a 15-ös táv útvonalától elbúcsúztunk, majd megkezdtük az első emelkedőnket, jobbra fordítva fejünket a Kárpáti malom jelenleg felújítás alatt lévő épületét vehettünk górcső alá, balra pillantva pedig az Ózon kemping bejáratára figyelhettünk fel. Az emelkedő rövid, de annál intenzívebb volt, meg is jegyeztük gyorsan, hogy egy rétegtől célszerű lenne majd megszabadulnunk, mielőtt még jönnek a komolyabb kihívások. Felérve a hegytetőre, egy gyönyörű fenyőerdőben veszítettük el az összes szintet, amit eddig sikeresen lábainkba tettünk, hogy Ágfalva takaros házikói között elérjük első ellenőrző pontunkat, az ágfalvai presszót. Beérve a vendéglátóipari egységbe a pontőrt nem leltük, így a pultos hölgy adott céges bélyeglenyomatot az itinerembe. Eddigi túratársaim itt egy kis alapozó ivószünetet tartottak, így megköszöntem nekik eddigi kiváló társaságukat, és jó utat kívánva egyedül folytattam barangolásomat a nyugati határvidéken.

3_77.jpg

Ágfalva, Evangélikus templom

Az evangélikus templomnál balra fordulva az itt becsatlakozó piros sáv turistaúton haladtam egészen Brennbergbánya határáig. Illetve haladtam volna, ha lettek volna jelzések... Ugyanis itt tenném hozzá, hogy a Soproni-hegység jelzéssűrűsége hagy némi kívánnivalót maga után, voltak olyan szakaszok, ahol több száz métert vagy akár egy kilométert gyalogolva sem találkoztam egyetlen árva jelzéssel sem. Ezen segítettek a lelkes rendezők, akik szinte az egész útvonalat kiválóan kiszalagozták, nekik köszönhetően sikerült csak komoly eltévedés nélkül abszolválnom az egész túrát. 

Egy rövid emelkedőt leküzdve újabb távelágazás következett, a 25-ös "versenyzők" itt balra, én pedig jobbra indexeltem, hogy tovább növelhessem felfelé megtett métereim számát. Ekkor már úgy éreztem, hogy a komfortosnál jobban sikerült befűtenem a ruháim közötti légrétegeket, így a pulóverem hátizsákba helyezése mellett döntöttem, ettől a pillanattól kezdve egy vékony hosszú ujjú aláöltözetben haladtam egészen a célig. Az első egy-két órában azért ha nem felfelé haladtam, kicsit cidrisnek éreztem a dolgot, de még mindig inkább ez, minthogy alaposan megizzadjak, és utána a lágyan lengedező szellő megsimogasson és ezáltal tüdőgyulladást kapjak...

4_68.jpg

Az idei ősz egyik első fagyos reggele

5_58.jpg

Mintha csak október lenne!

A hajnalban leült köd ekkor már kezdett kissé felszállni, a Rideg-bérc magasságában a Nap végre megmutatta magát, ám ez a kellemes napfürdő nem tartott sokáig, a határsávi nyírjesbe érve újra a köd vette át az uralmat, mely egészen a Magas-bércig ki is tartott. Ám előbb még érintettem az Urak asztalát, ahol egy kód és egy kis pihenőhely fogadott, valamint a határátmenetet jelző osztrák tábla is.

6_50.jpg

Urak asztala - ködben

Ám én maradtam továbbra is a magyar oldalon, végig a hegygerincen húzódó határsávon bandukoltam a Magas-bércig, mely a hegység magyar oldalának legmagasabb pontja is egyben, tetején egy faszerkezetes kilátóval, ahonnan a feloszló köd hatására már ugyan korlátolt, de a kilátó meghódítását abszolút megérő kilátás fogadott.

7_44.jpg

Magas-bérc, kilátó

8_43.jpg

És annak tetejéről a délelőtti panoráma Ausztria irányába

Pontőr viszont nem, ugyanis pár perccel a pont nyitása előtt érkeztem, így egy igazoló fotót készítve indultam tovább Brennbergbánya felé. Balra tekintve Újhermes épületei bukkantak fel a kissé ritkás erdőnek köszönhetően, majd jobbra Ausztria irányába elnézve Helenenschacht, azaz Ilona-akna piciny falva felé lehetett egy kis kitérőt tenni, ahol egy kis csille is található, utalva az egykor jelentős bányászati tevékenységre a "faluban".

9_39.jpg

Brennbergbánya, Szent Borbála templom és a Bányász pince

 

A hegygerincről balra letérve megindultam lefelé, a völgyben fekvő Brennbergbánya irányába az igencsak rejtőzködő piros kereszt jelzések mentén, hogy hamarosan már a település házai - és szabadon sétálgató kutyái között - járhassak. Előbb a volt általános iskola épülete , majd a Szent Borbála templom és a bányászcsillék voltak az érintett látványosságok. A Szent Borbála templom arról is nevezetes, hogy ez egy "2 in 1" épület, ugyanis nem csak templomként funkcionál, hanem oldalában egy kocsma is kialakításra került (Bányász pince), mondhatni úgy is, hogy ez egy kocsmatemplom! A csillék pedig az egykor jelentős szénbányászati tevékenységnek állítanak emléket, 1759-től egészen 1953-ig üzemeltek a környéken szénbányák!

10_37.jpg

Egy letűnt kor mementója

11_32.jpg

Béke kilátó a Havas-bércről

A falut elhagyva ismét egy intenzív emelkedő következett a Havas-bércre, ahonnan remekül ráláthattam a Béke kilátóra, majd onnan egy hasonlóan meredek lejtmenet várt rám Görbehalom irányába, melynek végén utolértem a szalagozó rendező srácot. Mivel ezen a szakaszon is csak a térképek szerint létezik JELZETT turistaút, így kaptam egy kis szóbeli útbaigazítást, hogy sikeresen eltaláljak a Fehér Dániel-forrásig, melyet ezúton is köszönök neki. Elhagyva szalagozó "kollégámat" jobbra az erdőben nagy csörtetésre lettem figyelmes, tőlem néhány méterre 3-4 megtermett, fejvesztve menekülő vaddisznót pillantottam meg az erdő sűrűjében, szóltam is a nemrég lehagyott srácnak, hogy vigyázzon, mert feléje menekülnek a jószágok. 

12_32.jpg

Fehér Dániel-forrás

Jöhetett a kitérő a forráshoz, amely egyben a túra ellenőrző- és frissítőpontja is volt egyben, finom házi lekváros kenyeret választottam, valamint emellett még a házi vágott uborkát teszteltem. Tudom, furcsa kombináció, de nekem bejött! Innentől már a 25-ös távon lévő túrázókkal közös volt a nyomvonal egészen a célig, így nagyobb forgalomra számítottam, mely később be is igazolódott, így nem csak a szalagokat, hanem az előttem haladókat is tudtam követni a helyes útirány tartása érdekében. Azzal is tisztában voltam korábbi tapasztalataim révén, hogy innen jön az igazán fárasztó szakasza a túrának, mely egészen a Károly kilátóig fog tartani. Meredek emelkedő-lejtő kombinációk, vegyítve lefelé zúgó hegyi patakok mentén való túrázással.

13_31.jpg

Tolvaj-árok

És pont emiatt nevezném ezt a kedvenc szakaszomnak is, mivel van benne jócskán kihívás, főleg ha az ember megtolja a felfeléket, és pihenésként megkocogja a lejtőket. És közben pedig gyönyörködhet a késő őszi erdőben: a lassan már teljesen csupasz "lombkoronákban" és a friss avarszőnyegben! Így haladtam el az Ultra, a Kis-Ultra és az Új-hegy mellett, hogy végre egy ormot végre teljes mértékben meghódíthassak, nevezetesen a Várhelyet, melynek tetején egy szintén fából épült kilátó és az utolsó ellenőrző pont fogadott, és a 15-ös távról érkező lelkes túratársak.

14_29.jpg

Várhely kilátó

15_26.jpg

... és a kilátás Ausztria felé

16_27.jpg

... valamint Sopron és a Fertő tó (és ezáltal végső soron csakugyan Ausztria) felé

A füzetemet leadva rögtön célba is vettem a kilátó tetejét, annak reményében, hogy végre igazi kilátással jutalmazhatom meg magamat. A szűk lépcsősoron felsietve nem kellett csalódnom, minden irányban remek panoráma fogadott: elláttam Ausztria felé, láttam Sopron városát, valamint a Fertő tavat is! Legszívesebben megpihentem volna itt, de a lenge öltözetem miatt inkább a továbbinalás mellett döntöttem, irány a Károly-magaslat! - adtam ki magamnak a parancsot. 

17_27.jpg

Vaskori női halomsír

Régóta lakott vidéken jártam ekkor, ennek számos jelét figyelheti meg az éles szermű vándor: egykori földvár sánca rajzolódik ki, halomsírok emelkednek, mind-mind az itt évezredekkel korábban élt őseinknek emlékei. A Hét-bükkfáig a Ciklámen-tanösvényen és a Soproni kék nyomvonalán haladtam, széles, jól futható ösvényekkel, ám én itt már nem szerettem volna sietni, ki szerettem volna élvezni az egyre szebb novemberi időt, így megtiltottam magamnak a száguldozást, és mélyeket lélegezve sétáltam végig a tanösvény ismertető táblái mentén.

18_22.jpg

Ciklámen tanösvény, hangulatos fenyőerdővel párosítva

19_21.jpg

Boszorkány meseösvény egyik állomása

A Hét-bükkfa után már nem volt sok hátra a Károly-magaslatig, ám mielőtt még odaértem volna, jött a meglepetés: a Boszorkány meseösvény! Két éve még nem létezett ez a szerintem nagyon jópofa kis kalandösvény, mely természetesen gyermekeknek lett kitalálva, de én is jókat mosolyogtam az egyes állomásokon, volt még röptető is, ahol seprűkre ülve szárnyalhattak a kis lurkók, igazi boszikká változva! :) 

20_19.jpg

Károly kilátó

Felérve a Károly kilátóhoz készíthettem egy keretes fényképet a kilátóval a háttérben, majd megindultam lefelé a végső célom, Sopron irányába! A sípályát kétszer is metszettem, először közvetlenül a TV-torony alatt, majd egy szerpentinnel lejjebb már a sípálya alsó szekciójában. Most sem síelőket, sem szánkózókat nem kellett kerülgetnem, így gondtalanul suhanhattam át mindkétszer a meredek lejtőn, a metszések között pedig a Dalos-kő és az Aldörfer Viktor emlékhelytől elém táruló panoráma voltak a látványosságok. Bár hozzáteszem, hogy a sípályáról jóval "tisztább" volt a rálátás a városra és a mögötte elterülő Fertő tóra.

21_18.jpg

Sípálya, kilátással

A lejtő legalján elértem a Lővér Hotelt, és innentől a célig végig a város utcáin kanyarogtam, a túra névadó városrészében, a Lővérekben, vagy ahogy számos helyen szerepelt: a Lőverekben! A lőverek tábla szerinti definíciója az alábbi: "A lőver körülbelül a fele úton van a falusi gyümölcsöskertek és a finom úri kertek között. Ahhoz, hogy lőver legyen, hegyek kellenek, nem nagyon magas hegyek, de mégis akkorák, hogy a kert kapaszkodhasson, és el lehessen belőle látni messze, lehetőleg a Fertő kék csíkjáig. A közönséges gyümölcsösfákon kívül még néhány szelídgesztenyefának is kell benne lenni és a fenyők alatt erdei ciklámeneknek. Ha ehhez még hozzáteszünk két sor ribiszkebokrot, buxust, sok virágot, vadvirágos magas füvet, bogárzümmögést, gyönyörtől részeg madárdalt, a ház körül fenyőtestőröket, akkor körülbelül együtt van az a zöldfényű, arany napfénykarikákkal telehintett, gyümölcsillatú polgári paradicsom, amit lővernek nevezünk." Tehát nem is olyan könnyű teljesíteni a kritérium feltételeket! :)

22_19.jpg

A barokk stílusú Nepomuki Szent János kápolna

23_16.jpg

Villa sor, Flora Villa

Számos impozáns villa, a barokk stílusú Nepomuki Szent János kápolna és a Sakura Taverna voltak a számomra mély nyomot hagyó érdekességek ezen városrészben. Végül pedig az indulásomat követően 6 órával és 35 perccel, 41 újabb kilométerrel a lábaimban, az iskola forgókapuján belépve elkönyvelhettem, hogy életemben másodszorra is sikerrel teljesítettem a Lővérek 40 túrát! Köszönöm a szervezést, minden remek volt, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a túrát, ár-érték arányban az egyik legjobb, szerintem! :) 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr6114377963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Friss topikok

Címkék