Életem első cseh teljesítménytúrája a trilobiták nyomában

Egyik barátom Prágában dolgozik idén ősszel, az októberi utolsó hétvégére hozzá voltam hivatalos egy kis lazulásra. Ebben az évben azonban még nem volt olyan hétvégém, amelyiken ne túráztam volna, emiatt még nyár végén elhatároztam, hogy ha nem jön közbe semmilyen sérülés, akkor szeretnék e tekintetben egy all in-t bejátszani 2018-ban. Prágát azonban nem szerettem volna kihagyni, 3 éve mikor szintén baráti társaságban ott jártam egy hosszú hétvége erejéig, nagyon megtetszett a város: a szűk kis utcácskák, a hatalmas középkori épületek, az éttermek és kocsmák hangulata, egyszóval az egész óváros! 

Így hát gyorsan felkerestem a cseh teljesítménytúra oldalt, és rákerestem 10.27.-ére, hogy milyen túrák lesznek aznap. Szerencsémre ahogy hazánkban is, itt is gazdag választék fogadott: konkrétan Prágában is jelzett túrát szombatra! Ennek nagyon megörültem, el is határoztam, hogy ez lesz a befutó, név szerint: Do Holyné bez holinek, egy 13. rendezésű túra. Aztán az indulás előtti napokban részletesebb információk után kutatva végre ráleltem a túra facebook eseményére, ahova néhány nappal korábban felrakták a szervezők az egyes távok pontos útvonalát track-ekkel. Ezeket vizsgálva megállapítottam, hogy a kinézett 24 km-es túra nem vezet túl izgalmas részeken, kerüli a természetet, inkább a külvárosban kanyarog, ellentétben a királykategóriás 54 km-es távval, mely szinte végig az őszi színekben pompázó erdőségekben teszi mindezt a Cseh-karszt vidékén.  Így hát nehéz döntést kellett hoznom, hogy mit válasszak, mert szerettem volna természetesen a haverokkal is lenni minél többet, de egy jó túrára is vágytam. 

Végül pénteken 6 óra vezetés után érkeztünk meg barátaimmal Prága belvárosába, alaposan lefáradva mind a munka, mind a vezetés révén, így mikor végre éjjel ágyba kerültem, elhatároztam, hogy inkább a rövidebb, bár ingerszegényebbnek ígérkező távot választom, így is állítottam be az ébresztőórát...

Azonban 4 óra után pár perccel felriadtam, ránéztem a telefonomra, hogy mennyi is az idő: 4:18... Az eredeti tervem szerint a 4:32-es éjszakai villamossal kellett volna kizötykölődnöm Smíchov állomásra! De hiszen addig van még 14 percem, pont elég, hogy felöltözzek és kirohanjak a villamosmegállóba! Ezt egy égi jelnek vettem, így gyorsan összekaptam magamat, és 4:29-kor már a villamosra vártam annak megállójában. Fél óra alatt átutaztam a belváros nagy részét, éjszakai városnézésnek remek volt! 5-kor már Praha-Smíchov vasútállomásán, a jegyemet megvéve vártam a főpályaudvarról érkező vonatot. A vonat pedig percre pontosan érkezett, több túratársammal egyetemben felszálltam az emeletes szerelvényre, majd meg sem álltam az 54 km-es táv rajtjának helyszínéig, a Beroun-i vasútállomásig. Ez egy nagyjából 45 perces vonatutat jelentett, pont elég volt egy kényelmes reggelizéshez. A vonatablakon kinézve baljós esőcseppeket láttam annak túlsó felén... Hajnalra valóban mondtak egy kis esőt, későbbre azonban már nem! Így hát bizakodva szálltam le a szerelvényről, cserébe az eső is szemerkéléssé csillapodott! Beroun a Cseh-karszt fővárosa, túrám során ennek a régiónak ismerhettem meg egy kis szegletét. Ezen túra másik nagy előnye annak transztúra jellege volt, ugyanis a cél pedig Prága egyik külső városrésze, Holyné volt!

A pénztárak mellett leltem rá a konkrét rajthelyszínre, egy kedves idős bácsi osztogatta az itinert, térképet és igazolólapot, amint kifizettem a nagyjából 1000 Ft-nak megfelelő nevezési díjat. Itt kezdődött a kihívás, nem lepett meg, hogy minden számomra teljesen érthetetlen a 3 lapocskán, de hogy a térkép egy Móricka rajz lesz, arra azért nem számítottam. Így már kifejezetten örültem, hogy letöltöttem a túra track-jét, ez alapján  bíztam abban, hogy sikeresen végig tudom magam vezetni a túrán egyedül is. Már csak az itiner azon részeit kellett megfejtenem, hogy az egyes ellenőrzőpontok hol is vannak, mit is kell keresnem. Csak annyit sikerült megfejtenem a google szótár segítségével, hogy a legtöbb ellenőrző pont önellenőrző pont, és információs tábláknál kell keresnem majd azokat. Így hát csak abban bizakodtam, hogy nem az információs táblákról kell valamilyen információmorzsát, adatot felírnom igazolásképpen. Mert sajnos a rajtban lévő többi túratárs nem volt túl kommunikatív, amikor arról érdeklődtem, hogy tudnak-e angolul. 

Ilyen előjelekkel vágtam végül bele a lecsóba 6:10-kor. A vasútállomás ajtaján kilépve örömmel tapasztaltam, hogy az eső teljesen elállt, így a kabátomat hamarosan a táskám mélyére is süllyesztettem, mert amúgy hideg abszolút nem volt, 10 fok körül lehetett már ekkor is a hőmérő higanyszála, a vékony hosszú ujjú aláöltözet bőven elégnek bizonyult már ekkor is! Főleg annak tudatában, hogy rögtön egy combos emelkedővel kezdek, csak hogy tudjam, mire vállalkoztam! :)

Cseh társaim rakétaként futottak el mellettem, mintha egy másik dimenzióban lettek volna, de én most nem akartam sietni, hiszen nem minden nap van lehetőségem a hazámtól ilyen messze túrázni, meg szerettem volna mindent nézni, amit érdemesnek látok az utam során! Ilyen mentalitással haladtam végül végig a túrán.

Az emelkedés megkezdése előtt a vasúttal párhuzamosan haladtam Beroun utcáin, át a Berounka-folyón, melynek völgye az egyik legnagyobb ősmaradvány lelőhelye! Legnagyobb eséllyel trilobitákat (háromkaréjos ősrákokat) lehet itt találni, erre utalt a rendező egyesület neve (Trilobit Barrandov) és logója is,  melyen egy ilyen ősrák lenyomata látható.

A települést elhagyva jött a már "várt" emelkedő, és a meglepően jól jelzett turistaút. Eddigi külföldi tapasztalataim alapján Csehországban sem reménykedtem kitűnően jelzett ösvényekre, azonban kellemeset kellett csalódnom, az útvonal végig kitűnően volt jelezve, csupán néhányszor kellett ránéznem a térképre, hogy a turistaút vajon merre folytatódhat egy-egy elágazásban!

Az első jelentős huplit sikeresen leküzdve máris a Lodenice-patak völgyében fekvő Svaty Jan pod Skalou piciny település főutcáján jártam, balra a falu temetőjével, amit a világító mécsesek tettek még hangulatosabbá, utalva arra, hogy hamarosan itt van Mindenszentek és Halottak napja ünnepe. Ekkor már kezdett minimálisan pirkadni: a távolban már kirajzolódott az újabb megmérettetésem célpontja, egy hatalmas mészkőszikla, tetején egy kereszttel. A kereszt körül pedig apró, mozgó fénycsóvákkal! Mert a leggyorsabbak már annak tetején jártak!

A sziklaszirt alatt pedig egy hatalmas bencés kolostor fogadott. Fotózni ekkor még nemigen tudtam a több száz éves épületeket, de emiatt kivételesen nem bánkódtam, hiszen tudtam, hogy a sziklaszirtig tartó etapot oda-vissza meg kell tennem, így lesz később még rá lehetőségem világosabb időben is!

Így hát megkezdtem a szuszogtató emelkedőt, előbb egy kis kápolna mellett haladtam el, majd a legmeredekebb - lépcsős - szakaszt is leküzdve értem fel a mészkőszikla tetejére, amelynek szélén egy túratárs jött már visszafele. Így hát utoljára, próba szerencse alapon rákérdeztem, hogy nem tud-e véletlenül angolul. A válasza annyi volt, hogy egy kicsit tud, így hát rákérdeztem az önellenőrzés módjára, melyet szavakkal ugyan nem, de mutogatással el tudott nekem magyarázni. Szerencsére sok Activity-t néztem és játszottam már, így gyorsan kitaláltam a feladványt: SZÚRÓBÉLYEGZŐ! Ennek tudatában egy perc múlva a csúcskereszt mellett elhelyezett alkalmatossággal meg is ejtettem az első lyukasztást a karton igazolólapomon. Ezt követte a túrán még 11 ilyen önellenőrző pont! Tetszett az, hogy ezen ellenőrzőpontok vagy jelzésváltásoknál, vagy pedig olyan helyeken lettek elhelyezve, ahol esetleg le lehetett volna vágni a távot! Így a kispistázóknak esélye sem volt, nekem pedig nem kellett mást tennem, mint az ellenőrzőpontokig az adott turistajelzést követni, hiszen tudtam, hogy addig nem lesz jelzésváltás! Ha csak nem jelzetlen szakasz következik... De erről majd később, hogy hogyan is lett nekem néhány kilométerrel hosszabb a túra... :)

A kereszt mellől lenézve a fantasztikus panoráma fogadott a környező dombokra és a völgyben megbújó kis falura az impozáns kolostorral és a völgyet szegélyező hatalmas mészkősziklákkal! Sajnos mindezt a fényképezőm nem tudta visszaadni, ehhez még továbbra is sötét volt sajnos.

1_82.jpg

Kereszt és szúróbélyegző a csúcson - ennyire azért már nem volt sötét, mint ahogy a képen látszik!

Hátraarcot vettem, majd meg sem álltam a kolostorig, ahol immáron sikerült elfogadható minőségű képet csinálnom, elvégre a Nap azon percekben kelhetett fel a felhők fölött... Merthogy egész nap borongós idő volt, szerencsére az eső csak egyszer ijesztett rám útközben, de akkor is csupán negyed órán át esett kis szemekben, nem kellett esőruházatot alkalmaznom ekkor sem. 

2_74.jpg

Bencés kolostor, a háttérben pedig a már meghódított sziklaóriás, tetején az innen aprónak tűnő kereszttel

A kolostort megkerülve annak kerítése és a hatalmas mészkőszikla közötti úton haladtam tovább, megmászva egy újabb emelkedőt Hostim következett. A település az általam érintett szakaszon jelentős látnivalót nem tartogatott, egy elágazásban egy kis harangláb, kereszt és 1. világháborús emlékmű trió keltette fel a figyelmemet.

3_69.jpg

Hostim

A látnivaló e szakaszon leginkább az őszi erdő volt, melyre panasz itt sem lehetett, a sárga ezer árnyalatában úsztak a fák, a friss avarszőnyeg pedig csak úgy susogott lábaim alatt! A következő látnivaló a Chlum-i felhagyott kőbánya volt, a bányaudvarba tettem is egy rövid kitérőt, a felhagyott bányaművelés után már kezdte visszavenni a természet az uralmat: gyönyörű színekben tündöklő fákat fényképeztem, és a hegy gyomrába vezető, lezárt vájatokat nézegettem meg alaposabban. A távolból közben egy ma is aktív külszíni fejtésű bánya termelésének zaja hallatszódott... De hát valahonnan elő kell teremteni az építkezésekhez és egyéb munkálatokhoz szükséges alapanyagot...

Chlum-i felhagyott kőbánya (galéria)

A bánya után Srbsko-t érintve folytattam utamat Karlstejn felé, a falu fölötti domboldalról már sejtelmesen előbukkant a település fölött magasodó vár egyik tornya, de még csak olyan szégyenlős módon! Tudtam, hogy lesz ez még jobb is, így nagy tempóban kezdtem meg az utolsó kilométert a várig! Annak bejáratánál a turistaút a másik irányba csábított, de én előbb mindenképp a várat szerettem volna megnézni, és csak aztán továbbmenni a másik irányba! 

Három éve Prága mellett Karlstejn vára volt a programunk, már akkor is nagyon megfogott a hely, az impozáns középkori lovagvár és annak közvetlen környéke. Akkor volt szerencsém megnézni a belsejét is egy tárlatvezetés keretein belül, rögtön nem is az alap tárlatvezetésen vettünk részt, hanem az extrán. Ide érdemes amúgy előre bejelentkezni, ahogy tettük azt anno, mivel ritkán indul és kevés létszámúak a turnusok! Most azonban "csak" a szabadon, ingyen látogatható részeket néztem meg, többek között benéztem a vár kútjához is, mely 78 méter mély!

Karlstejn vára (galéria)

10_30.jpg

Kilátás a várból Karlstejnre

A várból hamar Karlstejn házai között találtam magamat, éppen nyitottak az árusok, a 'lustábbakat" szállító lovaskocsik élén a paripák már megkezdték munkájukat, szemben velem húzták a nehéz szekeret fel a vár bejárata irányába.

11_27.jpg

Nyuszi ül a fűben... Ja nem! Vadász ül a székén! :O

A faluból kiérve kellemes emelkedőn bandukoltam felfelé, a távolban pedig egy komótosan ücsörgő bácsira lettem figyelmes... Közelebb érve látom, hogy a fához támasztva egy puska is tartozik hozzá! Hoppá, úgy néz ki egy vadászatba futottam bele... Elnézve a távolba, végig a turistaút mentén, nagyjából 50 méterenként egy-egy, később már narancssárga láthatósági mellényben ülő/álló, az érkező vadra váró vadászt láttam. Ilyenben sem volt még részem sosem, semmilyen figyelmeztető tábla sem volt kirakva, a vadászok is szó nélkül nézték ahogy egy előttem néhány méterrel haladó túratársammal karöltve elsétálunk mellettük... Furcsa egy érzés volt, az biztos!

Az emelkedő a vadászok szemrevételezésével telt, majd felérve a dombtetőre már a távolban kiáltozó hajtó embereket és azok kutyáinak ugatását is hallottam a távolban, így már biztos volt, amit eddig csak sejtettem: hajtásos vadászat így szombaton délelőtt, turistautak mentén! Csodás...

Morinkai hangulatképek (galéria)

De szerencsére épségben átértem a veszélyes zónán, remélem mindenkinek sikerült ez a művelet! Innentől Morinkáig szántóföldek szélén haladtam, így volt lehetőségem a dimbes-dombos vidék őszi színeiben gyönyörködni, már amennyire a párás és borult idő engedte. Beérve Morinka házai közé aztán egyszer csak esőcseppeket éreztem... Nem örültem neki, nem volt kedvem beöltözni, mert az esőkabátban szaunázni lehetett volna a kellemes hőmérséklet miatt... Így hát abban reménykedve vágtam át a falun, hogy onnan kiérve erdőben kell majd haladnom, amely mint esernyő jól szokott funkcionálni. Imáimat fent meghallgatták, Karlik várromjáig végig erdőben túráztam, odaérve pedig az eső is teljesen elállt. 

14_26.jpg

Karlik "vára"

Magából a várból szinte semmi sem maradt, egy friss ásatás nyomait találtam csak meg, csupán néhány kődarab és a vár sánca utalt arra, hogy egykoron itt bizony egy vár állott. Ahogy írta Kölcsey is: "Vár állott, most kőhalom"... Bár itt még a kőhalom is erős túlzás, azonban a szomszédságából bár szűk tartományra, de szép kilátás nyílott! :)

Vonoklasy következett, végre az első emberes ellenőrzőponttal (melyből még ezen kívül 4 volt), a helyi vendéglő bejáratánál a "Kontrola" felirat jelezte mindezt. Ehhez egy kis kitérőt kellett tennem, volt is akit a checkpoint érintése után továbbhaladva útba is kellett igazítanom, na ők persze beszéltek angolul! :)

A települést elhagyva látványos szakasz következett, gerincúton haladtam , jobbra végig remek kilátással a  Beroun-folyó völgyében elterülő településekkel (Dobrichovice, Revnice), de maga az erdő is lebilincselő látványt nyújtott.

Kilátás és a mesés gerincút

A hosszú erdei vándorlás után egy szintén hosszú aszfaltos szakasz következett, mely során bebarangoltam Cernosice kisvárosát, melyet egy szuszogtató emelkedőt megmászva hagytam el.

18_19.jpg

Cernosice

19_18.jpg

Élmény volt a természetben sétálni!

A következő település Trebotov volt, melynek csak a keleti részét érintette a túra... De én nem! Ugyanis mint már korábban írtam, az egyes EP-k között már megszoktam, hogy nincs jelzésváltás, így hát vígan követtem azokat... Csakhogy itt egy elágazásban nem a jelzett turistautat kellett volna választanom, hanem egy jelzetlen műutat! Ez a kis hiba már a falu szinte legnyugatibb pontján derült ki számomra, ezzel egy jó 2 kilométeres pluszt sikerült beleraknom a túrába! De ezt sem bántam, ugyanis így láthattam a falu látványosságait: az erődkastélyt valamint a Szent Márton templomot.

Trebotov (galéria)

Visszatérve a helyes útra a falut elhagyva egy monoton szántóföld várt rám, melyet keresztül kellett szelnem. Ekkor a távolban már feltűntek Prága külvárosi részei, hatalmas paneldzsungellel. Pedig még tudtam, hogy jó pár kilométer vár rám, tehát nem toronyiránt fogok közeledni feléjük. Innentől megmondom őszintén, hogy túl sok látványosságra nem számítottam az elém táruló látvány (távolban a "panelhegyek", a közelben pedig mindenfelé szántóföldek, minimális erdősávokkal) alapján.

De tévedtem! Hamarosan a Radotinsky-patak izgalmas szurdokvölgyében találtam magamat, valamint egy újabb hajtásos vadászaton! Ezúttal azonban sűrű lövések közepette érkeztem oda, ismét csak túratársakkal, három 35 km-es távon induló, korábban már útbaigazított társamat értem itt éppen utol. Ők figyelmeztettek is egyből, amit én is láttam: nevezetesen egy sebzett vadkan van előttünk... Megálltunk, hiszen tudtuk, hogy ha közelebb megyünk megkockáztatjuk azt, hogy a dühös vaddisznó ránk támad. Egy perc múlva már ott is volt a vadász, reménykedtem, hogy mihamarabb megadja neki a kegyes halált, hogy ne szenvedjen tovább. A patak fölött átívelő kis fahídról azonban egy ideig csak nézte a még az életéért küzdő állatot, még jókat kacarászott is, majd elővette fegyverét és célzott... De mellé, konkrétan 2-3 méterre az állattól, az tovább folytatta a küzdelmet az életéért. Ezt még eljátszotta párszor a vadász, mire végre leterítette a vadat... Nagyon nem tetszett ez, ez már nálam kimerítette az állatkínzás fogalmát! Ha már vadászunk és a húsfogyasztás miatt állatokat ölünk meg, adjuk meg nekik a tiszteletet és "humánusan" tegyük mindazt, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjenek. Úgy érzem, hogy ez volt az a pillanat az életemben, amikor "megtérhettem" volna, és felhagyhattam a húsevéssel az elmémbe mélyen beleégett percek hatására... De este már a sörök mellé kísérőként csülköt rendeltem, mely isteni volt! :)

Az ominózus hely, ás a szegény áldozat (galéria)

A kis intermezzo után a szurdokban folytattam utamat, itt-ott bizony oda kellett figyelnem, hogy száraz lábakon jussak ki onnan! A szurdok végén egy hatalmas szikla és egy világháborús bunker maradványai és egy kis erdei víztározó nyújtottak "extrát".

A Radotinsky-patak szurdokvölgyében (galéria)

Kiérve a civilizációba Cikánka  romos épületei között elbúcsúztam egy jó időre a turistautaktól, innentől ugyanis jelzetlen ösvények következtek, szalagozás nélkül, így a track alapján tudtam csak, hogy mi is a helyes irány! És e szakaszon bizony jócskán voltak elágazások... A cseh nyelvű itineren azonban mindezt lezavarták vagy 2-3 sorban, nem tudom, hogy mennyire volt könnyű követni azt a túra hazai résztvevőinek...

Széncinegék (galéria)

Kosor épületeinek elérése előtt a szántóföld határában népes széncinege had fogadott, melyek a magyar társaikkal ellentétben kissé lomhábbak voltak, így végre néhány percnyi próbálkozás után sikerült 1-2 jó képet készítenem róluk! :) Kosor szélső utcáin átvágva egy ménes mellett sétáltam el, a lovak nagy része itt felöltöztetve legelészett: elgondolkodtam rajta, hogy mi ennek az oka! Véleményem szerint nem a hideg miatt voltak díszes öltözékben, hanem valamilyen turisztikai dolog lehet a háttérben... 

A falu után még jött egy nagyon érdekes szakasz, balra elnézve a környéket felépítő kőzetet figyelhettem meg, nagyon érdekes volt a srégen, de párhuzamosan futó kőzetrétegek látványa!

A környéket felépítő kőzet Kosor határában

Ezután még egy hangulatos kis völgyecske várt rám, aztán innentől a célig hátralévő kilométerek leginkább aszfaltkoptatással teltek: Radotin, Lochkov, Slivenec és Holyné településeken át, közöttük rövid erdős átkötő szakaszokkal. Útközben egy régi Citroen-re lettem még figyelmes, melynek rendszámáról Ady Endre jutott eszembe, ezt a matuzsálemet majdhogynem ő is vezethette volna! :)

35_5.jpg

Ady autója :)

36_5.jpg

A cél Holyné-ben és a falu temploma

A rajt után 10:40 perccel, még világosban értem be 56,5 km megtétele után a Holyné központjában lévő étterembe, melynek egyik sarkában a rendezőség nagy örömmel fogadott, az oklevél átadása után pedig még egy érmet is helyeztek a nyakamba, itt ugyanis kitűző helyett ez volt a díjazás. Ezután pedig az egyesület különböző díszes bélyegzőivel nyomtam magamnak egyet-egyet az útvonaltérképem hátoldalára! :)

100_1.jpg

A célban, a díjazással a nyakamban!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr5214331873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/