Kora őszi barangolások a Balaton-felvidék és a Bakony csodás vidékein

Szeptember utolsó hétvégéjén három túrát is sikerült jelenlétemmel megtisztelnem: szombaton előbb az Őszi Nyitott Balaton - nyitott pincék túra 30 km-es távját, majd az Óbudavár 20 Éjjel túrát, végül vasárnap pedig az Ősz a Cuhán 20 km-es távját teljesítettem sikerrel. Mindhárom túrában közös volt a jó társaság, a kora őszies idő (kis széllel, reggel csípős hideggel, napközben kellemes napfürdővel) valamint a szintén kora őszi csodálatos természet. Haladjunk tehát szépen időrendi sorrendben!

Őszi Nyitott Balaton - nyitott pincék 30

Szombaton már 6 órakor útnak indultunk aznapi túratársaimmal, a két idősebb Gombos fivérrel, Kálmánnal és Zolival, rajtuk kívül a fiatalságot (már nem sokáig :P ) Várallai Márk képviselte. A Felsőörsig tartó utat egy kávészünet és Magasházi Ildi becsatlakozása szakította csak meg, így már a hivatalos legkorábbi indulási idő (8:00) előtt jó negyed órával korábban meg is érkeztünk a Gelléri Pincészethez. Gyors ruhaigazítás után be is álltunk a nevezők sorába, hogy minél előbb letudjuk azt, és nekivághassunk az előttünk álló majd' 30 km-nek. A túra neve is sejteti, hogy ez a túra nem egy klasszikus teljesítménytúra, hanem a túrázás és az őszi szüreti időszakhoz kitűnően passzoló pincelátogatás és borozás kombinációja. Ezt jól mutatta már a nevezéskor kezünkbe kapott itiner is, melyen összesen a célt is beleszámítva 17 ellenőrzési pontot tartalmazott, szinte kivétel nélkül borászatoknál kellett begyűjtenünk az ottjártunkat igazoló pecséteket. 

A túra pontos útvonalleírásától most kivételesen eltekintenék, mivel nem lenne túlságosan izgalmas végig leírni, nemhogy másnak végigolvasni, hogy melyik pincészetből melyikbe mentünk át, ha valaki nagyon kíváncsi rá, jöjjön el jövőre a túrára! ;) Így csak az általunk érintett látnivalókról írnék pár sort, és inkább képekkel adnám vissza a térség hangulatát. Előtte azonban pár szót ejtenék, ami kikívánkozik belőlem a szervezéssel kapcsolatban. A rajtoltatást profin csinálták, szétválasztották a rövid és hosszútáv, valamint a helyszíni és előnevezőket, ezzel meggyorsítva a fizetést-itinerfelvételt, így a már 8 előtt nagy számú induló ellenére sem volt káosz. Már a rajtban finom lilahagymás-zsíros kenyérrel és forró teával vártak minket, mely egy szuper ötlet - lenne-, de mint később kiderült, ennek komoly ára volt, ugyanis a célba beérve már jócskán éhesen azzal kellett szembesülnünk, hogy csak csoki és tea maradt, a kenyér már a rajt során elfogyott, sőt, a legkésőbb rajtolók már azt sem kaptak. A túra során több pincészetnél is komoly idő ment el azzal, hogy a pontőrök felírják 5 fős csapatunknál is egyesével az érkezési és indulási időket (volt, hogy mindenkinél külön megnézte a lelkes pontőr a telefonját, hogy mikor is írja be az időnket, így megesett, hogy bizony 5 itiner lepecsételése eltartott 3 (!!!) percig). Nem akarom elképzelni, hogy mi lehetett akkor, ha beérkezett egy komolyabb csapat egy-egy ellenőrzőpontra. Nem értettem, hogy egy ilyen bulitúrán minek ez a "komolyság", főleg hogy volt ahol bevallották, hogy ott porosodnak a korábbi évek tombolái, a kutya sem ment értük, így már teljesen jogosnak éreztem a kérdést magamban: akkor meg minek kell ilyen precízen minden időt felírni? Alapvetően így folyamatosan megtorpant az ember, nekünk nem mellesleg szaporáznunk is kellett lépteinket, hogy átérjünk időben a délutáni/esti túrára. Mert útközben a borozást sem szerettük volna kihagyni! Több pincészet kínálatát is megkóstoltuk, bár én csak a túra elején, mivel sofőr voltam. Ittam finom és kevésbé finom bort is, de egyrészt ízlések és pofonok, másrészt pedig csak minimális szegletét tudtam megismerni a kínálatnak, így átfogó véleményt sem tudok megfogalmazni a környék boraival kapcsolatban. Ezen felül a feltöltött track és a kiszalagozott útvonal több szakaszon is köszönőviszonyban sem voltak egymással, volt ahol hirtelen elfogytak a szalagok és csak jó néhány perccel később botlottunk újra a nehezen észrevehető, vékony és rövid kék szalagokba. Ezek ellenére is jól éreztem magamat, köszönhetően a túratársaknak, a gyönyörű szőlőhegyeknek, a hangulatos falvacskáknak és nem utolsó sorban a sok helyen kedves pontőröknek és a borászatok embereinek. És természetesen így is nagyon köszönöm a szervezők munkáját, jó kis útvonalat raktak össze, rengeteg pincészetet és látnivalót felfűzve az útvonalra.

A túra Felsőörsről indult, előbb érintettük Lovas szélét, majd Alsőörs számomra legszebb részén keresztülhaladva (református templom és Török ház környéke, majd a falut keletről kerülve értünk le a Balaton-part magasságába, végül pedig a strandra besétálva a lehető legközelebbről is megcsodálhattuk a fürdőzéshez nem éppen ideális hőfokú Balatont. A hét ágra sütő Nap fantasztikus aranyhidat varázsolt számunkra, de mi inkább maradtunk továbbra is az északi parton! :)

Válogatás a túra Felsőörs és az alsóörsi Balaton-part közötti szakaszának fotói közül (galéria)

A Balaton-parttól távolodva végre jött egy kis emelkedő is az eddigi szinte végig lejtő utak után! Hamarosan ismét Lovason találtuk magunkat, ekkor azonban már a település hangulatos központját is érintettük. Lovast elhagyva hosszú időn keresztül szőlőbirtokok között haladtunk, számos gondozott, gyönyörű régi présház és szőlősorok között haladtunk, ekkor már a hőmérséklet is alulról súrolta a 20 fokot, ha nem lett volna szél, simán izzasztóvá válhatott volna előrehaladásunk.

Hamarosan érintettük Paloznak legészakibb házait, most még csak ízelítőt kaptunk a településből, Csopak Kövesd "városrészéig" ismét szőlőhegyen bandukoltunk, nem győztük kapkodni a fejünket, mindenfelé csodás birtokok, a távolban pedig a Tihanyi-félsziget, a tetején tornyosuló bencés apátság grandiózus épületével ejtették szívünket rabul.

Kövesd központja több, megállásra érdemes látnivalót "tartalmaz", ezek közül a legnevesebbek:

  • Csonkatorony, melyhez az acélrudakból rekonstruált régi templom körvonalai "tartoznak"
  • Plul malom

Válogatás az Alsóörs és Csopak-Kövesd központ közötti szakasz fotói közül (galéria)

Kövesdet elhagyva ismét csak szőlősorok között vándoroltunk, szinte végig nyugat felé, egyre közelebbinek tűnt a Balatonfüredi-öböl és a Tihanyi-félsziget, a távolban pedig mindvégig a déli part mögött magasodó Somogyi-dombság lankáiban gyönyörködhettünk. Mert igen, vannak a déli parton is - ha nem is akkorák, mint az északin - dimbes-dombos tájak!

Aztán egyszer csak elértük Balatonfüred Arács városrészének kezdetét jelző tábláját! De ahelyett, hogy újabb települést érintettünk volna, a tábla előtt 10 méterrel délnek vettük az irányt, és megindultunk a Nádas-kút felé, mely egyben a túra egyik önellenőrző (és az egyetlen nem borászatnál vagy egyéb vendéglátóipari egységnél helyet kapó) pontja volt. 

Szőlőbirtokok és a Nádas-kút (galéria)

A kutat magunk mögött tudva megkezdtük a célig szinte végig kelet-északkelet felé tartó utunkat. Első érintett településünk Csopak volt, ezúttal a település Balaton-parthoz közelebbi része! Itt többek között egy Szent Donát szobrot vehettünk közelről szemügyre, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Szent Donát a szőlőskertek, a szőlőgazdák védőszentje, sok szobrot állítottak tiszteletére, hogy ezzel is elősegítsék a jó termést, hogy megkíméljék a szőlőt a természet pusztító viharaitól, jégesőitől, a baktériumok, gombák okozta betegségektől. Utunk során később is láthattunk még e szentet ábrázoló emlékművet Paloznakon. Ezután a falu főutcáján végigsétálva számos régi parasztházat, présházat láthattunk, valamint a 13. századi Szent Miklós templom romjait!

Csopak déli részének látnivalói (galéria)

Csopak után a Paloznakig tartó átkötő szakasz nem meglepő módon ismét szőlőtőkék között vezetett, Paloznak központjában falunapba botlottunk. Én tettem egy kis kitérőt a Szent István templom melletti kertben található napórához, hogy megtudjam mennyi is az idő. A mellette található használati utasítás alapján leolvastam az aktuális napóra szerinti időt, egész pontosnak találtam, csupán néhány percet sietett szerintem! :) Ezután pedig belevetettem magamat a falunapi forgatagba, benéztem a Diószegi-ház udvarán helyet kapó össznépi bográcspartihoz, isteni illatok terjengtek mindenfelé, legszívesebben beszálltam volna én is a főzőcskébe! De a többiek csak átvágtak a banzájon, így ehelyett a nyomukba eredtem, előbb a Hősök kútja és a korábban már említett Szent Donát szobor mellett mentem el, majd a helyi kálvária stációi között folytattam utamat a falu széléig.

Paloznak látnivalói, hangulatképek (galéria)

A faluból kiérve tudtam, hogy innentől jön a túra aszfaltmentes, erdőkben kanyargó szakasza a célig, ennek most kifejezetten örültem, nem vagyok alapból oda a hosszú aszfaltkoptatásért. Még az erdő kezdete előtt egy pad csábított pihenőre, fölötte egy fába vésett Óda a Padhoz verssel, mely így szólt:

oda_a_padhoz.jpg

Óda a padhoz

 

Paloznak további látnivalói (galéria)

A dombgerincen átbukva előbb a Király-kúti-patak völgyében haladtunk néhány percig, majd a festői Malom-völgyben felfelé haladva értünk vissza Felsőörsre, amin keresztülvágva, a Bűnbánó Magdolna templomhoz egy rövid kitérőt téve értünk vissza a falu túlsó végén fekvő, a célnak helyet adó Gelléri pincészethez.

Lovasi pince, Malom-völgy és a felsőörsi Bűnbánó Magdolna templom (galéria)

 

 Óbudavár 20 Éjjel

A túra nevével ellentétben a célunk pont az volt, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben túráznunk, emiatt már délután 4 órakor az óbudavári Vilmos-ház udvarán voltunk, és a 4 órás harangszó előtt néhány perccel bele is vágtunk a ránk váró  második Balaton-felvidéki kalandunkba, immáron Ildi nélkül. Rögtön a délelőtti túrán nem tapasztalt hosszúságú emelkedő következett, melyet leküzdve egy jó darabon a piros sáv jelzéseit követve egy fennsíkon haladtunk, jobb oldalunkon többször is feltűnt a közeli Kab-hegy csúcsa, a kora őszi réteken élmény volt végigsétálni! Vissza-visszatekintve pedig az Óbudavár fölött magasodó Halom-hegy, tetején a Kossuth kilátóval bukkant elő, ahol a növényzet látni engedte. Balatonhenyéig innen több emelkedő nem várt ránk, végül az OKT jelzéseit követve ereszkedtünk le Balatonhenye központjáig, többször is remek kilátással a Balaton-felvidék dombjai közül elő-előbukkanó magyar tengerre! A falu előtt közvetlenül pedig a Hegyestű impozáns geológiai hegycsúcsára is remekül rá lehetett látni.

Kilátások a túra első szakaszáról (galéria)

Balatonhenyén az OKT pecséttel igazoltuk ottjártunkat, a kocsma még e "korai" órán nem volt nyitva. A falut a sárga sáv jelzéseit követve hagytuk el, és réteken át jutottunk el a következő településig, Monoszlóig. Itt a szebb napokat is megélt református templom "kényszerített" minket fotómegállásra. A falut keresztülszelve végre újra kissé emelkedő etap várt ránk, egészen a Hegyestűre vezető aszfaltútig, ahol a Balaton-felvidéki kék is becsatlakozott. E résznél felelevenítettük a már nem is oly friss, július végi Kék Balaton 110 élményeit, mindannyian szakadó esőben jártunk már ezen szakaszon, szerencsére most sokkal kellemesebbek voltak az időjárási paraméterek. A nap már elég alacsonyan járt, de még nem kezdte megfesteni az eget, így végül - mivel nem része a túrának - a Hegyestű csúcsát nem hódítottuk meg, hanem az oldalában slattyogtunk tovább, a kék sáv jelzéseit követve, hamarosan már a Tagyon feletti szőlőbirtokok és gyümölcsöskertek között haladtunk, e vidéken volt a túra 2. ellenőrző pontja, a Tagyon-birtokon. Itt a pecsét mellé forralt borral kínáltak minket, melyet én értelemszerűen most kihagytam, de Kálmánék elfogadták a kedves invitálást. A Nap ezen percekben tűnt el a horizonton, a levegő vészesen kezdett lehűlni, így a pólót egy vékony hosszú ujjú felsőre cseréltem, hogy komfortosabban érezzem magamat.

Monoszló és Tagyon szőlőhegye (galéria)

Szentantalfáig még világosban sikerült eljutnunk a Balaton-felvidéki kéken, a hangulatos Rock Street Pizzériában lévő 3. ellenőrzőponton vettük csak elő a fejlámpáinkat. Itt ért utol minket Tóth Feri, akivel végül a célig együtt haladtunk. Immáron sötétben, fényvisszaverő szalagokat követve, többször jelzetlen utakon vándoroltunk egészen Balatoncsicsóig. Itt a település névtáblájánál Mészáros Zoli barátom tiszteletére mindenképp készíteni szerettem volna egy képet magamról, végül sokadik alkalommal sikerült is elfogadható képet csinálni! 

12_19.jpg

Az italbolthoz kedves helyiek igazítottak minket útba, így könnyen ráleltünk, és kihelyeztük a rajtban kapott bélyegzőt, rögtön fel is avattuk, és nyomtunk egyet vele minden itinerre. Innen már nem volt sok hátra, Szentjakabfán át értünk vissza Óbudavárra, ahol a célban Imre fogadott minket széles mosollyal és egy hatalmas kondérban rotyogó kolbászos-csülkös-babos káposztával, melyet meg is ízlelhettünk a díjazások átvétele után!

Ősz a Cuhán 20

Szombaton este 11 körül értem haza, éjfél környékén ágyba is kerültem, azonban nem volt sok időm aludni, ugyanis 5:30-as indulást terveztem otthonról, hogy időben Vinyén, a túra rajt-célhelyén lehessek. Ezúttal anya tartott velem, így ismét csak garantált volt a jó társaság az út során. Negyed 7 körül már meg is érkeztünk a Bakony szívébe, gyors nevezés után a szombatinál jóval csípősebb hidegben, de szerencsére szélcsendben ugrottunk fejest a bakonyi rengetegbe a sárga sáv jelzéseit követve. Az első métereket aszfalton tettük meg egészen a Hódos-ér szurdokvölgyéig. Innentől vadregényessé vált a táj, meredek hegyoldalak mindkét irányba, csodás bükkerdők, a Nap kezdte megvilágítani azok lombkoronáját, a völgy aljában pedig a Hódos-ér csörgedezett.

Hódos-éri hangulatképek (galéria)

A Hódos-ér völgyét egy rétre kiérve hagytuk el, a rét növényzetére csipkésen ráfagyott pára mutatta, hogy itt bizony talajmenti fagy volt a hajnali órákban! Ahol már érte egy kis napsütés a növényeket, egyből eltűnt a deresség, és a nedvességükkel kényeztették ruházatunkat és futócipőinket.

4_52.jpg

Az árnyékban lévő aljnövényzeten még megfigyelhető volt a hajnali talajmenti fagy okozta deresedés

A rétet a piros kereszt jelzéseket követve, egy rövid, de meredek emelkedővel hagytuk a hátunk mögött, egy rövid gerincszakasz után már ereszkedtünk is le a Cuha-patak völgyébe, a Porva-Csesznek vasútállomás két sínpárjáig.

5_42.jpg

Kilátás a gerincről 

Innentől a túra útvonala az Ördög-rétig szinte végig a Cuha-völgyben vezetett, előbb a piros sáv, majd a piros kereszt jelzések mentén. Gyönyörű időben jártunk erre, a vízállás is ideális volt, át lehetett különösebb gond nélkül kelni minden esetben a patakon, ez megkönnyítette az előrehaladásunkat, nem úgy mint a júliusi végi Vinye 20 túrán, melyről már korábbi bejegyzésemben  (kattints bátran :) ) beszámoltam nektek. Ajánlom a cikket egy megnyitás erejéig, hogy összehasonlíthassátok a két állapotot: ég és föld! Nem csak látványban, vízhozamban, hanem emberszámot tekintve is!

A felkapott részét elhagyva a szurdoknak érintettük a Kőpince-forrást, amely mellett mindeddig sikerült úgy elsétálnom, hogy ne vegyem észre, így legalább volt újdonság is a túra során számomra is. :) Innen a Zsidó-réten átvágva már megtapasztaltuk a Nap jótékony, melegítő sugarait, kezdett igazi kellemes túraidő lenni, a szurdokban azért még egész hűvös volt továbbra is az idő, így csak az Ördög-rétet elérve ejtettük meg a ruhacserét/levételt. Addig azonban még az említett egy rövid, de annál kellemesebb susnyáson kellett átvágnunk a Zsidó-rétet elhagyva, hogy beérhessünk ismét az erdőbe, az Alsó-Cuha-szurdokba!

11_20.jpg

Kőpince-forrás

Ez a rész sokkal vadregényesebb, mászósabb, mint a korábban érintett szakasz, néhol még ilyen alacsony vízállásnál is kihívást jelentett az előrehaladás. E szakaszon már jó pár 35-ös távon induló túratárs jött velünk szemben, többek között Keresztény Laci barátom is, vele egy kis ivó- és beszélgető szünetet is tartottunk. A gyönyörű szurdokon átküzdve magunkat az Ördög-réten lyukadtunk ki, ahol még anya is ismerősre lelt, el is beszélgetett vele míg én begyűjtöttem az igazoló matricákat!

Alsó-Cuha-szurdok (galéria)

16_16.jpg

Ördög-rét

A célig az Ördög-rétről egy rövid emelkedőt letudva, szinte mindvégig a piros kereszt jelzéseit követve, széles murvás úton, folyamatosan szemben jövő túratársakkal találkozva értünk be a célba. Kerek 4 óra alatt tettük meg a majd' 20 km-es távot, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerül ezt abszolválnunk, anya azt mondta, hogy nem fáradt el, mivel nem voltak benne komoly emelkedők, akár mehettünk volna a 35-ös távra is. Talán majd legközelebb! :) Így igazán megérdemeltük a túra gyönyörű oklevél-jelvény kombóját, és a büfében frissen sütött tönkölylángost!

17_16.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr214275503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/