Vinye 20 – Túra a megáradt Cuha-patakban

A hétvégén itthon számít rám a család, így csak egy rövid szombat hajnali túra fért bele a programba, melynek emléke rövidsége ellenére is elég sokáig aktívan fog bennem élni! Hogy miért is? Arról fogok az alábbiakban írni:)

Azonban előtte a pénteki előzményekről pár szóban, illetve képben:

Péntek kora este bemelegítésként Márkkal, hétvégi túratársammal a Közép-Dunántúli Piros Vinye – Odvaskő Hotel szakaszát teljesítettük. A legnagyobb kihívás nem is a Kőris-hegy megmászása, valamint a 18 km-re megszabott 3 és fél órás szintidő volt (el kellett érni az utolsó buszt…), hanem az volt, hogy ne álljak meg minden szederbokornál, az útvonal ugyanis végig feketéllő szedrekkel volt tele, na meg persze elég gyorsan a hasam is, nem kellett attól tartanom egy percig sem, hogy eléhezzek az út során! Az elmúlt napok szeszélyes, csapadékos időjárásának köszönhetően sok gombát is láttunk az erdei ösvények mentén!

Ezután az évszázad holdfogyatkozásának kikiáltott holdfogyatkozást szerettük volna megnézni valami jó helyről. A buszból gyönyörű napnyugtában volt részünk, sajnáltuk is, hogy fotózni nem tudtunk (csak a mozgó buszból, valamint a legszebb percek után a zirci vasútállomás mellől), viszont ami aggasztott minket, hogy a másik irányba, ahonnan a Holdnak épp fel kellett volna jönnie a horizonton, teljesen felhős volt az idő…

Így végül a cseszneki várra esett a választásunk, ha más nem legalább a várat megnézzük esti pompájában gondolattal.  A vár oldalába felmászva az ég továbbra is felhős volt, de Márk profi fotós felszereléssel így is remek éjszakai képeket készített. Aztán egyszer csak megpillantottam a Holdat a vékonyodó felhőzet mögött, szép látvány volt így is, milyen szép lehetett mindazoknak, akik a tiszta égbolton nézhették mindezt végig. Csupán 2-3 alkalommal, pár percre tűnt fel a Hold, de ennek is tudtunk örülni! Meg kell becsülni azt, amit kap az ember, és nem pedig azon panaszkodni, hogy mennyivel több/jobb is lehetett volna. Most ezt dobta a gép, legközelebb lehet, hogy több szerencsénk lesz! Az éjszakai képek Márk művei, köszönöm szépen ezúton is, hogy közzétehetem! :)

Éjfél után értünk át Vinyére, ahol a rajtnak helyszínt adó Vinye.hu büfé mellett parkoltunk le, majd az autóban töltöttük el a hátralévő órákat a túra rajtjáig. Fél 6 után pár perccel meg is érkezett Imre és Viktor, így nem volt más hátra, mint előre, azaz gyors nevezés, aztán uccu neki, hadd szóljon a móka.

Éjjeli 3 óra körül az eső el kezdett esni, párszor dörgött is, de szerencsére 5 körül el is állt, így abban bíztam, hogy megússzuk az esőt. Hát nem így lett, amint elindultunk, eleinte csak csepergett, majd egyre intenzívebbé vált az égi áldás. Erre jött rá, hogy amint beértünk a Cuha-völgyébe, és megpillantottam az alján kanyargó, hömpölygő, felkavarodott sártól teljesen barna színű Cuha-patakot, rögtön tudtam, hogy ezt semmiképp sem fogjuk szárazon megúszni.

Nyilvánvaló volt első látásra, hogy már az első patakátkelés sem kivitelezhető köveken átszökdelve, ki sem látszottak az amúgy száraz átjutást biztosító kövek. Így hát durr bele, jöjjön aminek jönnie kell alapon átgázoltunk az első, a második, majd a sokadik patakátkeléskor a most tényleg vadvízi patakon!

Az erős sodrását magamon is éreztem, néhol majdnem engem is magával ragadt a hömpölygő ár, nem ritkán majdnem térdig ért a víz… A patak szélén pedig komoly mennyiségű friss hordalék, abba is jól bele lehetett süppedni. Felülről pedig már szakadt az eső, így haladtunk végig az első 5 km-en, mely során végig a Cuha-patakot kísérő KDP útvonalát teljesítettük. A szurdok így még különlegesebb volt számomra, ilyen komoly vízállás esetén még nem volt lehetőségem végigjárni azt!

Aztán a Porva-Cseszneki vasútállomás előtt a sárga sáv jelzésre váltottunk, majd megkezdtük a Károlyházáig tartó emelkedőt, hát itt is volt csúszkálás rendesen a meglazult, sáros talajon! Károlyháza után a sárga háromszög repített minket tovább előbb a Lovászkúti vadászházhoz, majd tovább még feljebb, egészen a Zörög-hegy tetejéig. A legutolsó meredek emelkedő emléke máig élénken él bennem, a 2016-os Bakonyi Mikulás túrán innen gyönyörű kilátás tárult elém a cseszneki várra és környékére, most ez a nyári lombkoronának és a párás időnek köszönhetően elmaradt.

A Zörög-hegy meghódítása után a zöld sávon intenzív ereszkedésbe kezdtünk, többször is megcsúszva, de szerencsére mindig sikerült talpon maradnunk. Márk ekkor már jelezte, hogy ő bizony fázik, teljesen szétázott, mert nem hozott magával esőkabátot, így végül úgy döntött, hogy megelégszik a 10-es táv teljesítésével. Egyetértettem vele, a megfázás/tüdőgyulladás nem vicc kategória, vigyázni kell vele. Így a hegy lábánál ő a piros sávon visszasétált Vinyére, én pedig a piros kereszten tovább folytattam a túrát réteken keresztül, ekkor még nem sejtve, hogy mi vár rám…

Előbb egy néhány száz méteres csalános, emberméretű gazos szakaszt küzdöttem le, melynek végén ismét a Cuha-patakot üdvözölhettem bal oldalamon. Hát itt sem volt túl barátságos a kinézete, sőt! Még inkább azt láttam, hogy az elmúlt 1-2 óra esőzése tovább növelte az amúgy is magas vízállását. A szurdok elején még egész emberes tempóval tudtam haladni a frissen lerakott hordalékon keresztül, bár eléggé csúszott és több helyen eltűnt benne a cipőm… De itt még legalább mindig láttam, hogy merre tovább.

Merthogy később már az sem volt egyértelmű, hogy a patak melyik oldalán visz a turistaút, ugyanis a patak gázként viselkedett, azaz kitöltötte a rendelkezésre álló teret! Már a hangja is félelmetes volt, a látványáról nem is beszélve. Tudtam, hogy itt sem úszom meg a patakmederben való túrázást. Volt ahol olyan komolynak ítéltem meg a patak - vagyis most nyugodtan folyónak is merem hívni – sodrását, hogy attól tartottam, hogy botok nélkül bizony egy rossz lépést követően magával visz az ár. Egész testemmel pedig nem szerettem volna megfürödni benne, így hát akadt olyan rész, ahol a keresztbe dőlt fákon másztam át, többféle technikával, szerencsére mindig sikerrel jártam. Az alábbi képen látható fán is sikeres patakátkelést hajtottam végre:

21_6.jpg

De ezek a komoly kihívások tették igazán emlékezetessé és élvezetessé a túrát! Bár egyszer a meredek partfalon való mászás során sikerült egy oldalast dobnom, összességében elégedetten értem ki az Ördög-rétre, ahol sátrazók hadába botlottam, épp reggelizni készültek. Az eső közben szerencsére mérséklődött, majd az Ördög-rétet elhagyva teljesen abba is maradt, így száraz körülmények között tértem vissza mindvégig a piros keresztet követve Vinyére. A célban Imre és Viktor nagy mosollyal fogadott, átvettem a díjazást, majd kipróbáltam a híres tönkölybúzából készült lángost, medvehagymás tejfölös feltéttel, nem kellett csalódnom, már csak ezért is érdemes egy kis kitérőt tenni, ha valaki a környéken jár!

 Ui.: Elnézést a képek minőségéért, sajnos a fényképezőm objektíve állandóan vizes lett, de szerintem így is elég jól visszaadják a képek a nem mindennapi körülményeket! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://soos93.blog.hu/api/trackback/id/tr4614147117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Túraajánlók, élmények

Hazánk egy valódi kincsesbánya: telis-tele van szebbnél-szebb természeti látnivalókkal! A bejegyzéseimen keresztül szeretném ezeket nektek bemutatni! :)

Friss topikok

https://www.facebook.com/barangoljunkegyutt/